Tisztelni az időseket!
Textus: Péld 3, 1- 8 „Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! A szeretet és bőség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.”
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Minden évben van egy nap, amikor az idősek, a szép korúak több figyelmet kapnak az átlagosnál. 1991- ben az ENSZ elhatározta, hogy minden év október 1- én az idős emberek napjává nyilvánítja. Azóta hol több, hol kevesebb sikerrel az idős emberek állnak a középpontban. Mi is ezt a mai vasárnapi istentiszteletet, és imádságainkat nekik szenteljük. Őket helyezzük figyelmünk középpontjába, és szeretnénk, ha több megbecsülést, odafigyelést kapnának a tágabb társadalom és a mi részünkről is.
Vajon mi volt ennek a döntésnek az előzménye, mi vezette rá az elöljárókat, s ugyanakkor nagyon sok közösséget, hogy foglalkozzanak ezzel a témával. Elsősorban az a tény, hogy nagyon sok idős ember magára marad. Egyedül él néha távol a családjától, a gyermekeitől. S ahogyan fogy az ereje, betegségek ütik fel fejüket, úgy egyre kiszolgáltatottabb lesz. Természetesen, ha vannak szerető családtagok, úgy még elviselhető az egyedüllét, vagy akár a betegség is. De mi van, ha nincs, aki segítsen, akár élelmet-gyógyszert vásároljon? Mi van akkor, ha a nyugdíj nem elegendő az élelemre, gyógyszerre, lakás fenntartásra? Mi van akkor, ha a testi betegségek mellett, lelki bánatok, szomorúság üli meg a szívüket? Mit tudunk tenni azért, hogy az idős szüleink, közösségi tagjaink jobban érezzék magukat, és boldogabban tölthessék napjaikat?
Ma ezekre a kérdésekre keresem a választ, mert úgy hiszem elsősorban nem a környezetünkben, nem is a külső világban, hanem magunkban kell, keressük a válaszokat. Nemrég itt a templom előtt egy idős hölgy üldögélt, bevallása szerint az autóbuszt várta. Három zacskóba, valószínű vendéglőktől el nem fogyasztott élelmet gyűjtött. Talán a kukából szedte össze az eldobott kenyeret, élelmet. Egy kissé hajléktalan személyt véltem felfedezni benne, akinek nincs meg a napi megélhetése. S meg vagyok győződve, az elégtelen élelem, a lelkét is szárazzá, kiaszottá tette.
A válaszok mindig az énnel kezdődnek. Mit kezdek az elém táruló kihívásokkal? Hogyan szeretnék segíteni azokon, akik szorosan nem kötődnek az életemhez, de Isten őket is testvérként mellém rendelte. Mert a szociális szolgálatban és szolgáltatásban az Isten mellénk szegődik, s áldottá teszi azt a munkát, melyet mi az elesettekért, a kiszolgáltatottakért teszünk meg. Ezeket a szavakat gondolat ébresztőnek szántam, melyek rávezethetnek bennünket az Isten és önmagunk felé vezető útra. S ma ezeknek a függvényében szeretném ezeket a szentírási verseket megvilágítani és bölcsességüket életünkben érvényessé tenni.
I.” „Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!” Három lényeges dolog található ebben a mondatban: a tanítás, a magas életkor és a jólét. Nagyon sok szülő azt gondolja, hogy mindent az iskolára lehet, vagy kell bízni. Vagyis a tanítás ott megtörténik. Természetesen egyedi ismereteket sajátítanak el a diákok a nevelési intézetekben. De van ennek a tanításnak egy családi része is. Az, ahogyan a szülők, nagyszülők, a családi környezet neveli a gyereket.
Reményik Sándor: Amit az élettől akarok
Remélni jót, és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez – mit az élettől akarok.
………………………
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok.
………………………………………………
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok.
Igen. Mindannyian szeretnék az élettől valamit, boldogságot, családot, gyermekeket, s majd ha megérjük tisztes öregkort. De ezt tanulnunk kell, s most amikor tehetjük, akkor idős, szép korú testvéreinket ünnepelve és megbecsülve. A szülők intése a bölcsesség irodalom szerint magas életkort eredményez. Vagyis, aki megtartja a szülők tanítását, azt hosszú élettel áldja meg az Isten. Az ember öregedésével ma már egy külön tudományág, a gerontológia foglalkozik. Ezen belül is több szakágra oszlik, mert az emberi élet egyfelől testi, másfelől lelki szellemi természetű. S ezekre a időskori kihívásokra keresi ez a tudományág a válaszokat, hogy miképpen lassítható, vagy éppen megállítható a sejtek öregedésének a kérdésköre, mely a test elgyengüléséhez vezet.
Az egészséges életmódról ma már könyvtárnyi irodalom van, mindenképp megfontolandó a helyes táplálkozás, a megfelelő mozgás, a szeretetteljes környezet és a szellemi frissesség fenntartása. Azt gondolom, hogy vallásos közösségként is hozzátehetünk ahhoz a lehetőséghez, ami adva van idős embertársaink részére éppen programjaink által, hogy imádsággal és jóléttel töltsük meg mindennapjaikat. A jólét egy eléggé relatív dolog, ami értendő fizikai, lelki és szellemi dolgokra is. Mert a jólétünk többségében attól függ, meg vagyunk- e elégedve a helyzetünkkel, jó hangulatban töltjük- e mindennapjainkat? Mert, ha igen akkor igazán semmi sem hiányzik és minden a helyére kerül. Ugyanis az tapasztalható, hogy a idősek, abból a kevés és vagy éppen megfelelő nyugdíjból is a gyermekeiknek és unokáiknak adnak.
II.” ! A szeretet és bőség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!” Az életünk két lényeges elemét írja itt le e könyv írója. A szeretetet és a bőséget. Aki szeretni tud, és szeretve van, annak mindene megvan. Nem véletlen, hogy még ebben a mondatban is először van a szeretet. Ez a szó elcsépeltnek tűnik, de a legfontosabb eleme az életünkben. A szeretet olyan, mint a levegő, nem tudunk nála nélkül élni. A szeretet, olyan, mint a kalács a léleknek, megtölt, felemel, gyógyít, könnyet törül, egyszóval életünk alapja. Ugye nem mindegy, ha egy idegen pénzért, anyagiakért szolgálja ki, netalán segíti az idős embert akár az otthonában, vagy éppen intézetben, idősotthonban, vagy egy szerető családtag gondozza, ápolja, bevásárol, oltalmazza. Valahol mélyen a lelkünkben van egy íratlan szerződés a szüleinkkel, családtagjainkkal, hogy a nevelésünkért cserébe mi is gondoskodással tartozunk. Kisebbik lányunk sérülése kapcsán láttuk, hogy biza a nehézség nagyon próbára teszi a családokat, házasságokat, s ezek elől sokan elmenekülnek. De látunk pozitív példákat is, amikor a gyermek már addig gondozza a szülőt, amíg ő maga is meg nem betegszik, s ereje meggyengül.
III.” Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” Aki csak megjárta az élet mélységeit, az jobb emberré válik. A nehézség többségében nem eldurvítja az embereket, hanem megbékélteti sorsukkal, és a legtöbb jóságot hozza ki a szívükből. Egyáltalán nem mindegy miképpen viszonyulunk egymáshoz. A kedvességgel és jóindulattal gyógyítani lehet, életet menteni. Ezt a kedvességet elsősorban nem másban, hanem magunkban kell, felfedezzük. Művelnünk kell, ápolnunk, az egyre durvuló világban éltetnünk. Ma más szinte minden a külső, fizikai világban a személyre összpontosít. Az egyén áll a sikeres, boldog, örömteljes világ középpontjában. Pedig az egyén igazán attól lesz sikeres és megelégedett, ha van, akivel megossza ezeket az eredményeket a családban. A tegnap, amikor részt vettünk Abásfalván a homoródmenti népviseleti rendezvényen éppen ezt láttuk és tapasztaltuk, s a lelkünk megtelt örömmel és büszkeséggel. Mert a székely- magyar ember szívélyes, kedves és jóindulatú.
IV.” Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj!” A szentírásban sok szép példa van arra nézve, hogy az Istenben bízó ember hosszútávon mindig érvényesül. Az egyik ilyen szép történet József életpéldája, akit a testvérek meg akarnak gyilkolni, majd eladják, éhínság lesz, József megbocsát és idős édesapját a családjával testvéreivel együtt élelemmel elhalmozza. József mindig Istennel jár, még szenvedéseiben is kitart mellette. És Isten érte minden jóval megjutalmazza az ő kitartásáért.
V. Istenre gondolni és engedni, hogy utjainkat egyengesse egy vallásos kötelesség. Ezeket a belső utakat mi építjük ki Isten és magunk között. S mindenkinek a saját felelőssége ezeket az utakat meghatározni, felismerni, egyengetni. S az időseknek úgy nevelni a gyermekeket, a családot, hogy ezek az utak, ne csak itt a földön, de az égben is tovább folytatódjanak. Mert annyira szomorú érzékelni akár még a családban is, hogy eltartási szerződést kötnek az idős emberrel, hogy gondozzák betegsége idején, s aztán majd a temetőben nincs, aki a sírját egy virágszállal felkeresse.
VI.” féld az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.”
Az istenfélelem nem jár együtt a Tőle való elrugaszkodástól. A vallásos ember minél jobban szeretné megismerni az Istent. Hozzá közel akarunk kerülni, s a megismerésben benne van, az igyekezünk, hogy neki megfeleljünk. Ezt pedig a rossz elkerülésével tudjuk megtenni. Az idős emberek rendkívül érzékenyek. Ezért különös tekintettel kell legyünk a velük való kommunikációban. És ezt nemcsak őket, de a legtöbb alkalommal minket is érint. Mert, ha ragyogást tudok festeni az arcára, azt megszépíti az én napomat, életemet is. A testünknek és a lelkünknek is szüksége van a szolgálatra. A másokért való élésre is. Isten minket úgy teremtett, hogy örökös fejlődésben éljünk. S ez nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is érinti. Mai beszédemet is egy történettel zárom, melynek címe:
Idős ember tablettái
Az idősek otthonában az orvos rendszeresen meglátogatja a 96 éves férfit. Feltűnik neki, hogy ez az ember magas korához képest minden alkalommal szokatlanul derűs és elégedett.
Az esetek döntő többségénél éppen az ellenkezőjével – elsősorban a határtalan keserűséggel – találkozik naponta, sőt gyakran jóval fiatalabb pácienseinél is.
Egy napon már annyira furdalja oldalát a kíváncsiság, hogy megkérdezi, mi a titka ennek a szokatlan derűnek, ennek a szinte ma már ismeretlen kiegyensúlyozottságnak, valódi boldog állapotnak.
A férfi nem lepődik meg a kérdésen, hiszen naponta kérdezik ezt sokan tőle, ezért nevetve mondja:
- Tudja doktor úr, én mindennap két tablettát veszek be, és ezek mindig segítenek.
Csodálkozva jegyzi meg az orvos:
- De hiszen én nem is írtam fel önnek semmiféle tablettát!
A bölcs emberek derűjével válaszolja a férfi:
- De erre ön képtelen is doktor úr, hiszen ezeket a tablettákat egyetlen gyógyszergyár sem képes előállítani. Reggel, felkelés után azonnal beveszem a „megelégedettség” tablettáját, majd este, lefekvés előtt a „hála” tablettát.
Ezek eddig mindig segítettek, de nincs ebben semmi csoda, hiszen a megelégedettség, a hála és köszönet képessége olyan hatalmas erő, amely elől még a sötétség hatalmai is kitérnek.
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Ma azért imádkozunk, hogy idős és szép korú testvéreink erre a belső nyugalomra leljenek. Megpróbáltatásaik közepette olyan erős legyen a hitük, mely átemeli a nehézségeken. Találjanak házastársaikban, gyermekeikben olyan örömforrásokat, melyet-erőt adnak az akadályok legyőzéséhez. S legyünk mi olyan gyermekek, fiatalabb nemzedék, kik hálát adunk az életért, a sok ajándékért, az alkotásukért. Ma így kérjük Isten, hogy segítse őket útjaikon, életükben, megvalósításaikban. Úgy legyen! Ámen.