Erőtlenségünkkel is helyünket megtalálva

Textus: 2 Krónika 34, 31 „Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az Úr színe előtt, hogy az Urat követik, parancsait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. ”

 2 Kor 12, 8-9 „Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségemmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.”

Kedves Gyülekezet! Ünneplő Testvéreim!

Szeretettel köszöntöm Önöket, titeket hálaadó istentiszteletünkön, amikor e templom részleges felújítását ünnepeljük és a Pákei Lajos által készített tervekből kiállítást szervezünk. A vallásos ember tudja, hogy az életben nincsenek véletlenek. Mert minden, Isten akarata szerint történik. Hiszen az Atyának célja és terve van, így a mi közösségünkkel is. Gyermekkoromban, nagyanyáméknál láttam, hogy minden vasárnap, a ház előtti útszakasz és a belső udvar a reggeli órákban frissen fel volt seperve, lehetett tél vagy éppen nyár. A hó el volt taszítva, a szemét össze volt gyűjtve. Az otthon ki volt takarítva.  Már korán készültünk az Úr napjának ünnepére. A 9, 10 és 11 órakor megkonduló harangok pedig jelezték az egész falunak az istentisztelet közeledtét és kezdetét. Mert kerestük, hallgattuk, figyelemmel kísértük Isten akaratát az életünkkel.

 E mai vasárnapra kerestem a szentírásban azokat a gondolatokat, melyek alapján, e mai ünnepen szólni kívánok hozzátok. És e mai beszédemnek azt a témát és címet adtam, hogy erőtlenségünkkel is a helyünket megtalálni.

A Krónikák könyvéből egy olyan részből olvastam fel beszédem alapgondolatát, melyet megelőzően e könyv írója lejegyezi, hogy Józsiás király idejében, aki ie. 640- 609 között uralkodott Júda államban. A király vallási, kultikus reformot indít el, elűzi és megsemmisíti az idegen istenek kultuszát és annak követőit megsemmisíti. Elrendeli az egyedül igaz Isten, Jahve tiszteletét. Józsiás uralkodásának 18 ik évben a léviták vezetésével felújítják a régi templomot, megnyitják a templom adományládáit. És Hilkijjá főpap megtalálja a törvénykönyvet, mely a szövetség alapja, Isten és a nép között. A törvénykönyv arra kötelezi a királyt, hogy végrehajtsa a reformokat és felépítse a templomot. Egyben kötelezi a mózesi törvények betartására és újra megtartják a pászka ünnepét.

Három fontos gondolatot fogalmaz meg e könyv írója, melyet szeretnék elmélyíteni e mai alkalommal:

I.”A király a helyére áll.” Az ember mindig is kereste a helyét ebben a világban. Talán ezért is volt egy egyfajta népvándorlás. De sokszor nem találta, és néha ma sem találja az ember a helyét. A helyére áll, szentírási értelemben azt jelenti, hogy Isten és országa között megtalálta az ő küldetését. Vagyis tudja, hol van a helye. E gyülekezet vezetőinek és minden egyes tagjának helyén kell, legyen a szíve és az esze, hogy Isten dicsősége megvalósuljon. Vagyis, amikor a helyünkön vagyunk mi mindig felfelé, az ég, Isten felé nézünk, s csak utána lefelé, a gondokra, kihívásokra. Aki pedig felfelé néz, az Istentől nyeri az üzenetet. Amikor a templomtornyot elkezdtük javítani és meg találtuk a terveket, felfelé néztünk. Felfedeztük Pákei Lajos tervező nagyságát, aki híres, háromszéki származású, Kolozsvár főépítésze egy néhány évig, majd a városközpont arculatának az alkotója és formálója.

II.” Szövetséget kötött az Úr színe előtt, hogy az Urat követik, parancsait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják.”

A szövetségkötés Istennel egy rendkívülien nehéz feladat. Nem egy ember mellett, hanem a Teremtő irányában kötelezzük el magunkat. Amikor megtaláltuk a terveket, elolvastam a szerződést és beletekintettem a naplóban, csak ámuldoztam azon, hogy mennyire pontosan, precízen leírta Pákei Lajos a magasságot, szélességet, hosszúságot, a díszeket és ezek mennyire összhangban vannak egymással. A mi elkötelezettségünk abban kell, álljon, hogy visszaállítjuk, és felújítjuk az a templomot, melyet a tervező elkészített, s melyet unitárius őseink ebbe az épületben megalkottak. Mert ez a templom, a mi hitünk és vallásosságunk legnagyobb szövetségkötése az Istennel.

III.” Teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak ígérve abban a könyvben.” A szövetség teljesítése nem egy lezárt, hanem örökké megújuló folyamat. Ami az imádságban, az istentiszteletben, az adományban és a munkában valósul meg.

Az Újszövetségből a Pál apostoli gondolatot azért választottam, mert hangsúlyozni szeretném Isten kegyelmét az életünkben. Az isteni erő felmérhetetlen a mi erőnkkel szemben. S Isten ereje az erőtlenség által ér célhoz. Az apostol szembe állítja az isteni erőt, az emberi erőtlenséggel. Néha, éppen mikor erőtlennek érezzük magunkat, éppen akkor valósul meg bennünk és általunk Isten akarata.

Húsvét után vagyunk egy héttel, s mindannyian várjuk, Jézus ereje lakozzék bennünk. Ez a jézusi erő az, mely bennünk is élővé válik és képessé tesz terveink véghezvitelére. Jöjjetek, és ma azt ünnepeljük, hogy az isteni erő kiáradt bennünk és képessé tett ezen cselekedetek végrehajtására. És kötelezzük el magunkat, a munka további folytatására. Ámen.

 

Ősi ír áldás:

“Ezeket kérem számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,

sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.

Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,

és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,

vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának

új felismeréshez vezetni,

a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,

 

 

mint a hullámverés ritmusos zenéje.

A szélzúgás mély békességét kívánom neked,

ahogy aláfesti a csendet.

A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.

Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!” Ámen.