Hitet nyerni az édesanyáktól!

Textus: Zsidókhoz írt levél 11, 23- 27 „Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-, óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincsénél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.  Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent.”

Kedves édesanyák, nagymamák! Kedves gyerekek, szülők! Anyák napját ünneplő testvéreim!

Férfiként több alkalommal gondoltam arra, hogy milyen is lehet egy nőnek, elfogadni és áldásként várni egy gyermeket, érte mindent feláldozni, az életét előkészíteni, az új életet szeretettel körülölelni ebben a világban. Mekkora elégtétel, földön túli öröm, megelégedés, és ugyanakkor egy kihívás egy új életet nemcsak vállalni, hanem érte felelősséggel tartozni. Milyen nagy öröm adni valamit ebben a földi életben, s ennél sokkal nagyobb boldogságot jelent, ha az édesanya önmagából, Isten áldása nyomán adja gyermekének a születést, azután a gondoskodást, az érte való felelősséget. A legnagyobb ajándék, amit adhat az édesanya a gyermekének az a születése, és az első 18, vagy akár az utána következő néhány pár évtized, melyben önmaga, szeretete és ragaszkodása nyilvánul meg.

A gyermekek születését vagy éppen korlátozását már ősidőktől ismerték. S mindent meg is tettek az emberi akarat elérésének céljából. Azonban az édesanyákban és szakemberekben élt a lelkiismeret, mely vádolta, lelkileg üldözte, a magzati élet megszűntetése alkalmával. Valahol mélyen élt az ember lelkében, a ne ölj! Parancsa, s bántotta, vádolta, ha ezt a törvényt áthágta.

A népesség szaporulatát törvényekkel ösztönözték, s ezáltal elérték, hogy az adott családnak ne legyenek hátrányai, hiányosságai a több gyermek, az isteni áldás folytán. Ma, mi azt látjuk és tapasztaljuk, hogy egyre ritkább az elköteleződés a fiatalok között. Nemcsak a házasságkötési kedv, hanem a gyermekvállalás iránti vágy is, mintha alább hagyott volna. Az együttlét öröme, és az egymásnak szerzett boldogság nem tágul ki egy újabb világ megismerésére, nevezetesen egy új élet, az újszülött világának befogadására.

Csak remélni tudjuk, hogy semmi és senki akkora örömet nem tud szerezni az édesanyáknak, mint a megfogant gyermek várása, az érte való aggódás, és életéért való felelősség vállalás. A házasságot igazán családdá, a gyermek és az érte való aggódás teszi. Természetesen azok is részesülhetnek ebben az érzésben, akik gyermeket vesznek ki, és családjukba befogadva egy olyan értékrendben nevelik, ahol megtapasztalja a keresztény értékek felemelő voltát.

Bár nem is észleljük, de egyre nagyobb kihívásoknak vannak kitéve az édesanyák. Elég, ha csak az elmúlt két pandémiás évre gondolunk. Az iskolákba a gyerekek nem mehettek, de az édesanyának mennie kellett a munkahelyére. Teljesítenie kellett. Egyáltalán, otthon kellett hagynia kiskorú gyermekét, akár egyedül is. Ebben a keresztény társadalomban, bár sokszor hangsúlyozzuk az értékeit, az édesanyák, vagy éppen a szülők magukra maradtak. Mindenkinek személyesen, családilag kellett megtalálnia a megoldásokat. És itt jön be az a kérdés, amiről ma szeretnék beszélni. És ez nem más, mint az édesanyák találékonysága. Még a legdurvább, és emberi életet is próbára tevő társadalomban az édesanyák megtalálták a helyüket, és hívatásukat küldetésük betöltésére. Ezért is választottam Pál apostol levelei közül a zsidókhoz írt levelet, melyben Mózes születéséről és az édesanyja elkötelezettségéről ír. Ma ezeknek a fényében szeretném a felolvasott szentírási verseket értelmezni és mai beszédemben e gondolatokat elmélyíteni.

I.„ Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” Pál apostol szerint a hitnek óriási szerepe van. A zsidókhoz írt levél 11- ik fejezetében, az apostol mindenütt kiemeli a hit szerepét. Az egyiptomi törvények szerint a megszületett héber kisfiút, a bábáknak kötelességük volt megölni. Születésük pillanatában a héber fiúgyermeknek meg kellett halnia. Ennek oka a fáraó félelme volt afelől, hogy a héberek egyszer majd elveszik a trónt tőle.  Pál apostol ebben a mondatban három lényeges információt közöl. Az első az, hogy Mózest három hónapig rejtegették a szülők, hit által, a gyermek szép volt, és harmadikként közli a szentírás, hogy nem féltek a király parancsától.

A rejtegetésnek volt egy nagyon világos oka, a Mózessel egykorú fiúgyermekeknek születésük után meg kellett halniuk, mert ez volt a fáraó parancsa. A fáraó parancsát pedig nem volt szabad áthágni. Ez büntetést vont maga után. A fáraó parancsa kiterjedt az egész országra. Ezzel szembeszegülni egyet jelentett a halállal. Hiszen halálbüntetéssel sújtották azt, aki ellent, mert mondani a fáraó parancsának. Az édesanyának nem volt szíve és lelke, hogy engedje, hozzájáruljon gyermeke megöléséhez. Ezért vállalta, hogy három hónapig rejtegetni fogják. E levél szerzője fokozatosan építi fel Mózes élete körül az eseményeket. Az első és legfontosabb, hogy az édesanyának hite volt. Csak hittel lehetett rejtegetni, azt, akit a hatalom, és a fáraó meg akart öletni. Ez a hit pedig nem ismert határokat.

Mózes szülei rendkívüli szépséget fedeztek fel benne. Ez a szépség meg vagyok győződve, nemcsak fizikai, hanem lelki szépséget jelentett. A zsidók és héberek több éve raboskodtak Egyiptomban, így a környezetük számukra nem a megélhetést, az örömöt jelentette, hanem, a bosszút, a megalkuvást és kiszolgáltatottságot. A külső, fizikai világ szomorúsága előkészítette bennünk a szépség, és az öröm utáni vágyat. És ezt a világot, ennek eljövetelét Mózesben találták meg. Amikor az édesanya és édesapa a gyermekére néz, nemcsak a szemével lát, hanem a szívével is. A szív pedig a belső szépséget látja, amilyen volt Mózes születése pillanatában, de főleg, növekedése hónapjaiban.

Pál apostol azt mondja itt, hogy Mózes szülei nem féltek a király parancsától. Mi szőlőkként általában felünk, hogy milyen lesz a holnap, mit hoz a jövendő? Gyermeket vállalni és nevelni kihívás és egyben félelem is. De ezt a félelmet, azáltal győzzük le, ha tudjuk és érezzük, hogy minden gyermek Isten világának követe, és az Ő küldetésének gyakorlója. Részben itt is benne van, a látható és láthatatlan világ közötti ellentét. A szülő nem fél a királytól, mert nem tőle nyerte az életet, a születés, és a szülés szent csodáját. Ezt a félelmet éppen az Istenbe vetett hitükkel győzik le. És ez a hit képessé teszi őket a gyermek életének védelmezésére, oltalmazására. Márai Sándor: Ajándék versében írja

 

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

 

 

Mert az élet valóban egy ajándék, s a legtöbbször éppen akkor tapasztaljuk meg, amikor sérül valami bennünk, a lelkünkben, az énünkben, az életünkben.

Dsida Jenő: Édesanyám keze versében mondja

 

’ A legáldottabb kéz a földön,

A te kezed jó anyám

Rettentő semmi mélyén álltam

Közelgő létem hajnalán;

A te két kezed volt a mentőm

s a fényes földre helyezett...

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

………………………………

A legáldottabb kéz a földön

A te két kezed, jó Anyám!

Mindenki áldja közeledben:

Hát én hogy is ne áldanám?!

Tudom megáldja Istenünk is,

Az örök Jóság s Szeretet! -

Némán, nagy forró áhítattal,

Csókolom meg a kezedet!

 

II.” Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják.” Mózes is, mint minden gyermek valami olyan rendkívüli tulajdonságot hordozott magában, ami képessé tette őt felismerni hovatartozását. Bár a fáraó udvarában nő fel, mégis még az anyatejjel magába szívja a héber nemzethez való tartozást. És ezt semmi meg nem változtathatja. Olyan mély és belső kötelékek kapcsolják az édesanyjához és testvéreihez, amely szálak nemhogy elszakadtak volna, hanem még jobban megerősödtek a fáraó udvarában.

III.Mózes inkább vállalta népével együtt a szenvedést, mint ideig-, óráig a gyönyörűséget. Kiválasztottsága, istenélménye képessé tette, hogy még a félelmét is legyőzze. A pusztában, a menekülésben jön rá arra, hogy neki szerepe van családja és népe életében. Ez egy óriási tanulság kell, legyen nekünk itthon élő székelyeknek, és magyaroknak. Jobb együtt maradni, s ha kell szenvedni is, itthon családot vállalni, gyermeket nevelni, mint egy kevés ideig élvezni a nagyvilág által nyújtotta boldogságot.

IV. Mózes látta a láthatatlan Isten, s nem félt a fáraó haragjától. Az érzelmi biztonság megteremtői elsősorban maguk az édesanyák. Az otthon és a család melegsége meghittsége egy életre befolyásolják a gyerekek életét. Az ünnepekkel, családi eseményekkel, imádságokkal az édesanyák és a szülők olyan istenképet formálnak meg a gyermekben, aki élete minden nehézsége és öröme közepette mindig vele lesz. Éppen ezért óriási felelőssége is van a szülőknek a gyermeknevelésben.

Egy történetet mondok el Bajzáth Máriától, amelyben egy magzat beszélget az Istennel.

"Amikor készülődtem világra jönni, így szóltam Istenhez:

– Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre. De mondd, hogy fogok ott élni? Kicsi, gyenge és védtelen vagyok.

Isten azt válaszolta:

– A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és vigyázni fog rád.

– De én itt szeretnék maradni! Itt nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek.

– Az angyalod dallal vár téged és minden nap énekelni fog neked. Te pedig élvezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.

– Hogyan fogom a Földön megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?

– Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legcsodálatosabb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz. Türelemmel és gondoskodással, meg fog tanítani, beszélni.

Felnéztem Istenre és azt kérdeztem:

– És mit tehetek majd, ha veled akarok beszélni?

Isten rámosolygott, és azt mondta:

– Az angyalod összeteszi majd a kezeidet és megtanít imádkozni.

– De úgy hallottam, a földön rossz emberek is vannak. Ki fog ott engem megvédeni?

– Az angyalod óvni fog téged. Akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!

Ekkor kinyílt az ég kapuja, és földi hangokat hallottam. Patak csobogását, tenger morajlását, szél zúgását, vadállatok üvöltését, madarak csivitelését, emberek beszédét. Sietve fordultam Istenhez:

– Most mennem kell, de kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!

– A nevét? Úgy fogod hívni: Anya. "

Kedves gyermekek! Ünneplő testvéreim!

Legyen ez a mai nap, de az egész életünk alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk Istennek és az édesanyáknak az életünkért. Mondjunk el értük az imádságot. Boruljunk le sírjaik előtt egy csokor virággal, és valljunk eddigi életünkről. Mert, ha így teszünk, akkor ez év anyák napja mélyen beleírja tanulságait, mondanivalóját életünkbe. Ebben a vallomásban és köszönet nyilvánításban segítsen minket az Isten. Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc