Házasságban élni

Textus 1 Móz 2, 24 “ Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.”

Mt 7, 24- 25 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és neki rontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”

A házasságot ünneplő párok! Kedves gyülekezet!

Házasság hete alkalmából arra gondoltunk ebben az évben, hogy ezt a vasárnapot kimondottan a házasság ünneplésének szenteljük. Ezért megkerestük szóban, hirdetésben, üzenetben, a világhálón azokat a házaspárokat, akiknek a 2o24- es és 2o25- es évben házasságmegáldási szertartást végeztünk, vagy akik kerek évfordulót töltenek és hívtuk őket erre a mai istentiszteletre, hogy emlékezzünk, ünnepeljünk, töltekezzünk a szentírás szavaival. S különösen hálásak vagyunk mindazoknak, akik pozitívan válaszoltak, megértették, hogy mennyire fontos a házasságot legalább egy évben még istentiszteleten is a fókuszba helyezni és együtt elmélkedni, elmélyülni a házastársi kapcsolat szentségében. Így vannak, akik egy fél éve, másfél éve, 2o, 3o vagy éppen 6o éve már házasok.

Amikor a lelkésznővel beszélgettük, hogy ki végezze a szószéki szolgálatot e mai alkalommal, ő azzal győzött meg, hogy én szolgáljak ma, mert nekem több tapasztalatom van a házasságban, s biztos jobban körül tudom írni. Én pedig akkor ijedtem meg a kihívástól, amikor elkezdtem készülni erre a beszédre, s feltérképeztem, hogy mennyire szerteágazó, mély, szinte kimeríthetetlen témát rejt magában a házasság.

Elsősorban abból indulok ki, hogy a házasság egy szent dolog, óriási elköteleződés, mély érzelmi, szerelmi alapra épülő társadalmi intézmény. Ennyire erős, belsőleg feltöltő, dinamikusan fejlődő, óriási erőforrásokat tartalmazó szövetsége, mint a házasság semmi sincs a mi életünkben. A házasság az a teljesség, egyensúly és összhang, amire vágyik az emberi lélek. Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy keressük a másik felünket. Mert igazán akkor leszünk egészek, amikor megtaláljuk a másik felünket, aki minket kiegészít, feltölt, s életével egyensúlyban tartja a kapcsolatunkat.

Radnóti Miklós: Tétova Óda verse jutott eszembe, ahol költőnk a következőt írja a szerelemről

 

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

 

A felolvasott szentírási versek alapján három dologról fogok ma beszélni: az egységről, a bölcsességről, és az alapról.

I.” “ Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.”

A házasság egy új család létrejöttét jelenti. A gyermek, akit felneveltek a szülők, önálló lesz, s az elsőrendű ragaszkodási pontja a férje, vagy a felesége lesz. A le és elválás megviseli úgy a szülői, mint a gyermeki kapcsolatot, de óriási fontossággal bír az a tudat, amit az ószövetségi könyv szerzője itt jelez. Egységet alkotnak, nemcsak a házasságlevélen, hanem a gyakorlatban. Az egység nem egyszínűséget, nem is egyoldalúságot, hanem azt jelenti, hogy a házastársammal vagyok jóban és rosszban. Felvállalom a sorsát, a sajátommá, közössé teszem a küldetését. Az egységet pedig azáltal teszem teljessé, ha abba beengedem a hitet, Istenbe vetett bizalmamat. Ő tölti meg a házasságot sok örömmel, derűvel, s Isten ad erőt a nehézségek leküzdésében. Az élet kettőnek is nehéz, nemhogy egynek.

Az egység olyan, mint a csónak bordázata, egybeillenek a deszkák, eltömítik a víz útját, szorosan egymásba kapaszkodnak. Az élet olyan, mint egy utazás az élet tengerén. Csónakunkban ketten vagyunk legalább, majd a gyerekek, s ha ketten húzzuk az evezőlapátokat, akkor az nem billen ki az egyensúlyából. Az egységnek nemcsak testben, hanem lélekben, a szellem világában is meg kell valósulnia. Egymásra hangolódunk, s összefonódunk, mint a dallam a ritmussal, hogy magasságokat és mélységeket járjunk be. Ahol ez nem így valósul meg, ott disszonánsak lesznek a hangok. De az egybehangzó, fülnek és léleknek egymásba kapaszkodó hangok a lélek útjára emelnek.

II.” „ Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez,” A házasság olyan, mint a ház. Van, aki hosszan, mértéktartóan megtervezi, felépíti, élvezi a munka folyamatát. S abban a házban mindennek helye van, szerelemnek, gyermekáldásnak, jólétnek, tisztességnek. Ez a ház nem egyik napról a másikra, de hosszan és elkötelezett munkával épül fel. A dolgok nem csak úgy maguktól történnek, hanem előre megfontoltan. Számba veszik a kihívásokat, a veszélyeket. Tudják, hogy a ház miért épül, és minek kell, megfeleljen.

A házasság is meg kell, feleljen az erkölcsi törvényeknek. A házasság nem egy játék, nem is gyorsan felépülő kapcsolat halmaza, hanem egy mély, gazdag, szerelemre felépülő olyan hajlék, ahol a házastársak jól érzik magukat. A házasságban nincs fölé és alárendelt viszony. Isten egymás mellé rendeli a házastársakat, s nem egymás felett való uralkodásra, hanem az egymás melletti szorgalmas munkára.

III.” És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és neki rontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.”

A házasságoknak van alapja, és ez nem más, mint Isten. Ez az alap szilárd, a hitünk által mély a fundamentuma, és kiállja a vihar próbáját. Aki nem a házasságban éli társas életét, az homokra építi a házát, gyorsan készen lesz ez a ház, de nem bírja meg az idő, a vihar próbáját, mert csak homokra építetett. Ott nincs elköteleződés, kitartás. Jó vagy, amíg hasznos vagy, fiatal, szép, amíg teljesíti az igényeket. De amikor, kellene valaki, akire támaszkodni lehetne, amikor vállain sírni kellene, amikor meggyötör az élet, akkor már nem kell, hiszen új ígéretek vannak kilátásban.

Ünnepelt házaspárok! Kedves gyülekezet!

Én ma a házasságot egy hídhoz hasonlítom. A híd szerepe összekötni a két partot, s a házasságban ez a múlt és a jövendő. A házasság pedig éppen a jelen hídjának pillére az elköteleződés, mélyen nyúlnak az alappal a folyó medre alá, és biztonságot adnak. A hidat felül sodrony, ívek kötik össze, s úgy illeszkednek egymásba, mint az ölelő karok. A forgalom számára pedig ott van a pályalemez. A biztonságot, hasznosságot, azt, hogy átjussunk a túlsó partra, a híd láthatatlan, de mindennél fontosabb fundamentuma adja meg.

Jöjjetek, ma azért imádkozzunk, hogy viharálló legyen a házastársi kapcsolat. Erősek, kiegyensúlyozottak, megbízhatóak, szerelemmel telítettek legyenek a házasságaink. Ezeket a házastársi kapcsolatokat tudjuk építeni, értük felelősséget vállalni, és emberi küldetésünket megélni, Ebben segítsen az Isten! Ámen.