Boldognak lenni!
Textus: Péld 3, 13- 18 „ Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsősség. Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok."
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Nagyon sok dolog van, ami motivál, ösztönöz bennünket. Ilyen a szépség, a tudás, az anyagiak, új országok, helyek felkeresése, a barátság, a hűség, elköteleződés és még sorolhatnám. A boldogságra való törekvés, annak megtalálása és megélése is serkenti az embert ennek az állapotnak az átélésére.
Mindannyian boldogok, megelégedettek, egészségesek, sikeresek akarunk lenni ebben az életben. Mégis, ha körülnézünk, akkor annyi boldogtalan, szomorú, csüggedő emberrel találkozunk. Vajon mi az oka annak, hogy nem tudunk, nem lehetünk boldogok? Mi zárja el elölünk a boldogság útját? Tanítható- e a boldogság? Megszerezhető- e mások számára? Át tudjuk- e adni a gyermekeinknek? Tehetek- e én személyesen azért, hogy boldog legyek? Egyáltalán ez az élet azért van- e hogy boldog és megelégedett lehessek? Ma veletek együtt ezekre a kérdésekre keresem a választ ezen az istentiszteleten. Mert mindannyian vágyunk a boldogságra. És mindenkinek egy kicsit mást jelent. Van, akinek a karriert, másnak az anyagi biztonságot, a betegségből való felépülést, a családot, a hűséges társat.
A Harvard Egyetem kutatói elindítottak egy nagyszabású vizsgálatot, aminek tárgya az emberi személyiség egész életen átívelő alakulása volt. A kutatás 1938- ban kezdődött el, 724 résztvevővel. Az egyik csoportba a harvardi másodéves egyetemisták tartoztak, a másik csoportba Boston legszegényebb negyedének lakói közül kerültek ki a csoporttagok. Ügyvédek, orvosok, kőművesek, mások megjárták a II- ik világháborút, tehát a társadalom minden rétege képviselve volt. Néhányan a semmiből építettek maguknak életet, mások óriásit zuhantak, akár szakmai, akár személyes téren. Egyikükből elnök lett az Államokban, mások alkoholistává váltak, idegrendszeri betegségekkel küzdöttek.
A kutatásba aztán bevonták a családtagokat, gyermekeket, s ma már több mint 2ooo személyt további vizsgálatok alá vetnek. A kutatás elindítói talán nem is gondolták, hogy ilyen hosszú időt megél, hiszen nagyon sok kutatás csak alig 1o évet tud fennmaradni, az anyagiak, vagy a szakemberek elkötelezettsége miatt. A projekt vezetője 2o17- ben Robert Waldinger már negyedik kutató a sorban, a Harvard egyetem pszichiátria professzora. A kutatás egyik célja az volt, hogy megállapítsa mitől lesz a boldog az ember? És a válasz erre a megkérdezettek alapján, a boldogság titka a jó kapcsolatokban rejlik. A jó kapcsolatok megőrzik a boldogságunkat és egészségünket, a magány pedig rombolja mindkettőt. A boldogság tortadiagramját Sonja Lyubomirsky, Kennon M. Sheldon ésDavid Schkade kutatók készítették el 2005-ben. E szerint 5o%- ot a génjeink, 4o%- ot amit teszünk érte és 1o%- ot a körülmények határoznak meg a boldogságunkból.
Bryan Robinson szerint a boldogság irányításának vannak lehetőségei. És ezek a következők: törődjünk mindig csak magunkkal, ne kössük valamihez a boldogságunkat, gyakoroljuk a boldogságot, gyakoroljunk boldogság fokozó tevékenységet, pl. mosolyogjunk, éljünk boldogan. Martin Seligman a pozitív pszichológia doktora új látásmódba helyezi a boldogságot. A kutató az optimista gyakorlatokat helyezi előtérbe, ami jókedvre, megelégedettségre serkent bennünket.
Székelyföldön, a Sapientia Wellbeeing, és a budapesti ELTE- a pozitív pszichológia kutatócsoporttal, 11oo személyen mérte le az elégedettséget. A válaszadók a 17- 7o éves korosztályból kerültek ki. A boldogság index 7- 8 közé tehető egy 1o- es skálán a magyar megyékben.
Ezt a három kutatást csupán ízelítőnek hoztam ide, hogy érzékeltessem, a társadalom kutatókat érdekli, keresik azokat a belső mozgató erőket, melyek boldoggá, vagy éppen boldogtalanná teszik az embereket. S itt jegyzem meg, hogy talán jó lenne még az egyházban, saját kis közösségünkben is lemérni, mivel elégedettek, boldogok a közösségi tagjaink, vagy éppen mivel nem értenek egyet.
Ma ezeknek tükrében szeretném a szentírási verseket kibontani és e mai vasárnap a mi életünkre alkalmazni. 5 gondolatot fogok értelmezni, és 5 gondolatról beszélni, ezek a következők: a boldogság megtalálásról, hasznáról, drágaságáról, a hozzá vezető úrtól és annak megtalálásáról beszélek.
I.” Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” Ennek a könyvnek a szerzője azt írja, hogy a boldogságnak két feltétele van, a bölcsesség és az értelem. A bölcsesség a tudás és a tapasztalat mélyebb szintje, mely képessé tesz a helyes döntéshozásra. Ezáltal képességet nyerünk a kihívások kezelésére és az értékek felismerésére. Nem egy velünk született erény, hanem sok élettapasztalat és önreflexió kell hozzá. A bölcs ember mértékletesen él, képes az önmegtagadásra is. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentnek a megismerése. Péld 9, 1o. A bölcsesség az Istentől származik, aki az igazat vezeti.
A bölcsességet nemcsak az iskolákban, bár természetesen ott is, hanem az életben lehet megszerezni. Ahogyan az időben haladunk rájövünk a sok haszontalan dologra, ami bennünket körülvesz. A hit és a vallás, maga a biblia ezt a bölcsességet terjeszti. Az ember, mint teremtett lény keresi a Teremtőjét. Keresi helyét ezen a földön. Mi a cél az életben? Hogyan tudom azokat elérni. Milyen képességekre van szükségem, ahhoz, hogy magam megvalósíthassam. Aki eljön ide a templomba rendszeresen, az mindig keres valakit, valamit. Mert itt a hétköznapi gondnok után Istenre találunk. És aki Istenre talál, annak semmi nem hiányzik az életéből. Egy egész héten át azt halljuk, azt olvassuk, mind az jön felénk, hogy szükséged van, vedd meg, birtokold, látogasd meg, szerezd meg, ne engedd el. Mindig a hiány emészti fel az életünket.
Itt a templomban pedig a szentírás szaván keresztül Isten azt üzeni nekünk, hogy teljes az életünk. Mert a hiányt, az űrt, az Ő szentsége tölti ki. Ő meggyógyít, meghallgat, bátorít, védelmez, hazahív, otthont készít.
Az emberi értelem ezt a teremtett világmindenséget nagyban formálta évezredeken át. Mindig jobbá és hasznosabbá tette az ember számára. De az emberi értelem véges, hiszen az idegrendszerünk központja annál sokkal nagyobb, befogadóbb, mint, amit mi el tudunk képzelni róla. Sose sincs vége az értelmi képességünk gazdagodásának. Mindig többet tudunk meg e világról, Istenről, önmagunkról, a boldogság megtalálásáról.
II.” Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” A boldogság az élet motorja. Öröm nélkül nem lehet élni. Kell legyen egyfajta kiegyensúlyozottság az életünkben, még a legnehezebb körülmények közepette is, mert a szomorúság összezsugorítja a szívet. A boldogság hasznosabb, mint az ezüst, és nagyobb jövedelme van, mint a színaranynak.
A boldogságnak sok forrása lehet. És magunk is forrásai vagyunk a boldogságnak. Boldog az, aki megtalálta férjében és feleségében az ő házastársát. Hiszen az ember a családban, a házasságban lehet kerek egésszé. Nem kell mondanom, most volt anyák napja. A gyermekek is a boldogság forrásai. Az anya, aki vért ont a gyerekéért, nemcsak a szülés pillanatában, hanem egész életében örömét lelki a gyermekében. Még ha megbántja, akkor is meg tud bocsátani. Örvend a fejlődésnek, az előrehaladásnak. Mindannak, ami az gyermek életét körülveszi. Az arany és az ezüst csak nemes fém, a föld terméke. Az ember, legyen szülő, gyermek, házastárs, vagy éppen csak barát, érző lény. A boldogság haszna a jó közérzet, a kiteljesedés, a kiegyensúlyozottság.
III.” Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsősség.”
A drágagyöngyöt a kagylók kiizzadják. Nemcsak úgy magától jön létre, benne van maga a kagyló élete. A boldogságért is meg kell küzdeni. Az nem jön csak úgy magától. Boldoggá tenni valakit, a legfőbb emberi kötelességünk. Erre kötelezzük el magunkat házasságkötések alkalmával. A boldogság az Isten ajándéka, amit ki kell imádkozni, Istentől ki kell érdemelni. A bölcsesség irodalom mindennél drágábbnak tartja. Semmi sem fogható hozzá. Beszédem elején említettem a kutatást, amit elvégeztek. A boldog ember hosszú életet él. Mert a boldogság erőforrás. Segít áthidalni a szakadékokat. A boldogság ott van az emberi kapcsolatokban. S akinek mély és meghitt kapcsolata van Istennel és emberrel az boldog ember. A boldog embernek hosszú életet és gazdagságot kínál e könyv szerzője. IV.” Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.” Kedvesnek és békésnek nevezi a szentírás a boldogság felé vezető utat. Ma nagyon sokat adunk az infrastruktúrára. Rengeteg pénzt költenek az utakra. Bár sokat panaszkodunk, de mégis egyre jobbak az utak, melyeken haladunk. De mi még könnyebben, gyorsabban szeretnénk ezeken haladni. Látjuk az óriási fejlődést, amelyeket éppen az utak segítenek elő. A mezőgazdaságot, kereskedelmet, ipart a turizmust nagyban fejlesztette az utak minősége.
De vajon hogy állunk a boldogság felé vezető utakkal. Építjük- e azokat? Fejlesszük- e? Áldozunk- e annyit ezekre az utakra, amennyit a láthatókra? Mert két személy között is van út, melyet építeni, javítani, tartóssá kell tenni. Ez lehet a szerelem, a ragaszkodás az elköteleződés útja. Ezekre az utakra nincsenek adók, nem külső kényszer által váltjuk meg a használati jogot, hanem a belső érzés visz ezeken az utakon. Ezek a belső utak talán még szerteágazóbbak, mint a fizikai utak. Ezekből a belső utakból is ki lehet sodródni, egyedül lehet maradni. Ezeken az utakon is veszélyek leselkednek, ezért fontos, hogy megfelelően, szakértelemmel, a szív érzésével haladjunk.
V.” Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok." Az életfa egy ősi, spirituális, mitológiai szimbólum, mely a családi gyökereket, a növekedést és a hallhatatlanságot jelenti. Sok kultúrában a világfa összeköti a földet a mennyel. A Bibliában is a paradicsom közepén áll, és a hallhatatlanságot jelképezi. Az életfa a mélyből szívja a táplálékát és önmagát bontakoztatja ki. A boldogság az élet fája, mondja e könyv szerzője. S akik ezt az életfát megragadják, rá támaszkodnak, azok boldogok. A boldogság minket is felemel. Elfeledteti gondjainkat, derűssé teszi arcunkat, egy Istenhez közeli állapotba juttat.
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Boldog vagy- e, meg vagy- e elégedve az élethelyzeteddel? Boldognak látod- e gyermekeidet, családodat, környezetedet? Teszel- e azért, hogy több mosoly, derű, összhang, béke legyen körülötted? Életed hívatásának tartod e a boldogságot, annak fenntartását éppen tevékenységed által? Ezek nemcsak költői kérdések ma, hanem éles, elevenünkbe vágó valóságok.
Én hiszem, hogy Isten a boldogságra hívott el bennünket. S bár sok mindenben befolyásolva vagyunk a környezetünk által, elsősorban a boldogság forrása bennünk van elrejtve. Ma ezt a forrást szeretném én mélyíteni. Imádsággal, fohásszal tisztává tenni. Meglátni és veletek megláttatni azokat az apró örömöket, találkozásokat, beszélgetéseket, melyek széppé teszik az életünket.
Én ma ebből a forrásból szeretném, ha belemerítenétek a lélek kulacsát, s ebből az Istennel való találkozásból vinnétek egy keveset, hogy ez a belső öröm megtartson, gondjaitokon átsegítsen, a fájdalmakat enyhítse. Ezt a boldogságot úgy kell gyűjtsük, mint a méhek a nektárt. Nekünk kell mézzé, boldogsággá érlelnünk, hogy lelket és testet tápláló erő, hit bizalom legyen a kihívásokban. Ezért arra kérlek, ha hazamész, s találkozol szeretteiddel, mondd el nekik, hogy mennyire boldoggá tesznek. Az unokák, akik meglátogatnak, a gyerekeid, akiket felneveltél, a házastárs, akiről gondoskodhatsz, a testvéred, akivel mindent megoszthatsz. És mondd el ma itt és otthoni hálaimáidban, hogy mennyire boldog vagy az életért, a megvalósításokért, a családért, az egészségért. Ebben a boldog érzés megosztásában segítsen az Isten! Ámen.