Megújult lélekkel!

Textus: Ap Csel 2, 1- 4 „ Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”

Ünneplő gyülekezet! Kedves keresztény testvéreim!

Szeretettel köszöntöm Önöket/ titeket, akik ünnep első napjának délelőttjén ide jöttetek a templomba velünk ünnepet szentelni. Az első érzés, ami megszólal ma az ajkunkon, az a hála és öröm érzése, hogy Isten elhozta számunkra ezt a csodálatosan szép ünnepet. Mert ma is egy csodának vagyunk a tanúi, ahogyan bennünk kiárad, megmutatkozik, és áldásával egy új útra segít Istennek szent lelke.

Ilyenkor megmozdul valami bennünk, elfelejtjük bánatainkat, keserűségünket, elesettségünket, és egy lényeges dologra összpontosítunk, az Istenre. Rá figyelünk, őt hallgatjuk, szent lelkét tapasztaljuk meg. Hasonlóan cselekszünk az előttünk járókhoz, akik nemcsak megérezték Isten erejét, de engedelmeskedtek, s vállalták azokat a kihívásokat, melyek által új irányt vett az életük.

Az ünnepnek van egy varázsa, megállít az életutunkon. Elgondolkodtat a múlt eseményei felől. Eszünkbe jutnak azok az alkalmak, mikor együtt voltunk a családtagjainkkal. Megszépülnek még a fájó emlékek is, mert azoknak újjáélésében, felelevenítésében tartalommal bír a múlt. S ezeknek tapasztalataival ezt az ünnepet is élmény dúsnak, tartalommal bírónak, és a maga teljességében szeretnénk megélni.

 

Novák László: Isten lelke versében írja

Hová Isten Lelke hatolt:

alvó ébred, éled a holt.

eloszlik az éj homálya,

a bűneit tisztán látja.

 

Ki megdöbben, szíve sajog,

oda megy, hol bűnök, bajok

terhe lehull, semmivé lesz:

az Úr Jézus keresztjéhez.

 

Hol működik Isten Lelke,

erőt nyer a félénk, gyenge.

a tudatlan bölcsességet,

vigaszt, kit a bánat éget.

…………………..

Isten Lelke oda tér be,

ahol hívják várva, kérve.

Ajándékot oda vihet,

ahol talál nyitott szívet.

 

Ott nyugszik meg,csak ott marad,

hol meghódol az akarat,

intelmének híven enged. –

csak oda visz győzedelmet!

 

      

Nekem pünkösd kapcsán mindig szülőfalum tájainak szépsége jelenik meg. A csörgedező patakok csobogása, a reggelente felszálló pára, a harmatos fű lágy simogatása, az aranyló napsugarak harmatcseppeken való tánca. Mert mindezekben és a tavasz szépsége mögött Isten lelkét véltem felfedezni, aki csodásan mutatta meg nekünk e földi élet varázslatos voltát. Ma pedig a felolvasott szentírási versek alapján a következő gondolatokról szeretnék beszélni: az együttlétről, a hatalmas zúgásról, a lángnyelvekről, szentlélekről és a nyelveken való szólásról.

I.” Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.” Ismerjük a tanítványok húsvét utáni félelmét, átérezzük a kétségbeesést. Tudomásunk van a rájuk leselkedő veszélyekről. És mégis mindezek ellenére, összegyűlnek. Átérzik az együttlét felemelő voltát. Emlékezni akarnak a Jézussal töltött időre. Töltekezni akarnak a meghittségből, a találkozásból. Együtt voltak, mert szükségét érezték ennek a találkozásnak.

Ez az együttlét kell bennünket is ösztönözzön, serkentsen, kimozdítson a sajátos egyéni élethelyzeteinkből. Mert nem jó, ha szétszóródunk. Fájdalmas lehet, ha magunkra maradunk. Nem lehet és nem szabad közösségi élmény nélkül élni. Ennek a közösségnek pedig az alapja a család. Az édesanya, édesapa, gyermekek, nagyszülők, unokák. A család kell, az a hely legyen, ahol a legtöbb élményre szert teszünk.  Ma lélekben el kell, zarándokoljunk azokra a helyekre, ahol felnevelkedtünk, ahol megéreztük az élet szentségét, a család varázsát. Ott kell megállnunk, ahonnan egykor elindultunk. Talán még várnak bennünket ezekre a helyekre, az édesanyák, édesapák. De várnak akár még a temetőbeli sírok, hogy gondozzuk, ápoljuk, szeretteink kegyeletét éltessük.

Együtt voltak ugyanazon a helyen. Nekünk ez a hely, ma itt van, ez a templom. Akiknek fontos a vallás, akik erős várnak, életünk bástyáinak tartjuk ezt a hajlékot. Ez a hely az istenélmény szerzésének a pontja, a vízszintes és a függőleges keresztmetszete, ahonnan jobban, tisztábban és világosabban látjuk az életünket.

Sok mindenben akarnak ma is szétszakítani. Szülőt a gyerekétől, megélhetésünkben a szülőföldünktől, világnézetünket a hitünktől. Óriási erők mozdulnak rá arra, hogy gyökértelenné és hitetlenné tegyék a mai embert. Mert akkor olyanokká válhatunk, mint a porszem, amit ide- oda fújhat a szél.

Mert tudják, hogy a közösség megvéd, otthont ad, megnyugtat, bátorít, ha kell, könnyet törül. A jó közösség olyan, mint egy nagy család, fenntartó és oltalmazó szerepe van. És az ilyen közösségek fejlődnek, vonzásuk van, felemel, és ellát olyan összegfogással, aminek semmi sem árthat. És ebben a lelki otthonban, mi ma is Istenre nézünk, s tudjuk, tőle mindig csak jót várhatunk. Itt ő teríti meg számunkra az asztalt, ő van az asztalfőn, ő erősít meg, ő táplál bennünket.

II.” hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” Rettenetes és fülsüketítő az a lárma és zaj, ami körül veszi a mindennapokban a mai embert. Azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik egyre hangosabban kiáltják az igaznak vélt tudásukat. Azt gondolják, minél hangosabban mondják, annál jobban elhiszik az emberek, s magukévá teszik véleményüket. De ez a külső világra igaz. Mert van egy belső, lelki világ is. Ahova a zúgás az égből érkezik. Betölti azt az otthont, házat melybe egybegyűlünk. Ez a szélroham kisepri, megtisztítja az életünk. Elviszi mindazt, ami felületes, sallang, értéktelen. És megtölti az életünket Isten szent lelkével. Hozza magával az ég üzenetét. Magában hordozza magát az Istent, aki ebben a zúgásban-csendben szól nekünk. A lelkiismereten keresztül hív és szólít a változásra, a megújulásra.

Ez a szélroham nem vihart kavar, nem feldúlja az emberi szíveket, hanem megtisztítja. Elcsendesít, magunkba fordulunk, imádkozunk, elmélkedünk, tervezünk, Isten szent lelkével jövendőt építünk.

III.” Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.”  A híres holland festő: Rembrandt Harmenszoon von Rijn 1669- ben megfestette Lukács evangéliuma alapján a tékozló fiú hazatérését. A festő élete során több mint 6oo festményt, 3oo metszetet és 18oo rajzott készített. Festményeinek többsége sötét alapú. De amint ezen a festményen is látható, a fény belülről jön. Az atyai megbocsátásból és a tékozló fiú bűnbánatából.

Ezek a lángnyelvek nemcsak pünkösdkor áradnak ki, hanem minden alkalommal, amikor a jóság eluralja az életünk. A fény, a tűz, a lángnyelv eloszlatja a sötétséget. Meleget visz oda, ahol hideg van az emberi szívekben. Felvillanyozza az életünk, azért, hogy mi is magunkból erőt, energiát tudjunk osztani, azoknak, kiknek szükségük van erre. Ezeknek a lángnyelvek ma is ránk telepednek, a jóságra, szeretetre bíztatnak és bátorítanak. Ebben a lángnyelvben maga az Isten érkezik közénk, ő bátorít, gyógyít, nevel, gyámolít. Ezeket a lángnyelveket mindannyian megkapjuk, akik itt vagyunk, a kérdés már csak az, hogy mit kezdünk vele.

IV.” Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.”  A fizika törvénye szerint egyensúlyban van ez a világ. Amikor a palackot feltöltjük vízzel, ezzel kiszorítjuk belőle a levegőt. S az óriási körforgásban mindig van egy jól szabályozott mozgás a kisebb térfogatú dolgokat, elfoglalja a magasabb nyomással rendelkező fizikai elemek.

Így vagyunk a lelki élettel is, amikor megtisztítjuk a lelkünket, akkor belénk költözik Isten szent lelke. De ennek előfeltétele, hogy helyet biztosítsunk a számára. Elő kell készítenünk a lelkünket arra, hogy Isten otthonra találjon bennünk. Minél jobban odafigyelünk erre az egyensúlya, annál gazdagabb lesz a vallásos életünk. Akinek az élete megtelik Isten szent lelkével, azzal csoda történik. Mert egy isteni erő hatja át, a mennyei világ tölti ki az életét. Mi az elmúlt héten azért imádkoztunk, hogy megteljünk e mai ünnepen a szentlélekkel.

V.” különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”

A beszéd készsége mindannyiunk számára megadatott. A legszebb beszéd az az igazság, ami nemcsak erről a földről szól, hanem az égről, a lélekről, az örökkévalóságról. Az apostolok nem a maguk beszédeit mondták, hanem a Lélek szavait. A szent lélek bírta őket a szólásra, akik addig el féltek, kétségbeestek, bezárkóztak. Isten beszédét mondták, a megtérést, megújulást, az isteni csodát.

 Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

Jöjjetek és engedjük, hogy Isten általunk is szóljon. Hirdessük gyermekként, diákként felnőttként, szülőként az Ő dicsőségét. Tegyünk bizonyságot róla, létezéséről, szentségéről, jóságáról, cselekedetben, magaviseletben! Ámen.

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc