A gyermekek világa

Textus: Kol 4, 2- 6 „ Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkait- amely miatt most is fogoly vagyok-, hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.”

Kedves gyerekek, pedagógusok, szülők! Keresztény testvéreim!

Amint a napfény megnyitja a virágok kelyhét és felsorakoztatja a rétek, mezők tarka sokszínűségét, úgy a foglalkozás, a tanítás, a szeretet is felnyitja a gyermeki lelket. S mi az elmúlt héten azzal voltunk elfoglalva, hogy az itt látható gyerekeinkkel és a távolban maradottakkal keressük, kutassuk Isten csodálatosan szép, gazdag világát. Bejártuk a szellem és a lélek birodalmát, a szentírási történeteken keresztül. Elindultunk a teremtés történetével, elmélyültünk Ádám és Éva édenkerti ismeretében, majd találkoztunk Sámuel próféta születésével, Annának, az édesanyjának fogadalmával és Istennek szóló felajánlásával. József és testvéreinek cselekedetein keresztül megismertük a család életét, a gyermekek közötti verseny helyzetet, a kiválasztottságot, a haragot, az érthetetlen és feldolgozatlan dühöt, majd a testvéri megbocsátást és Illyés, Elizeus próféta életén keresztül az isteni kiválasztottságot. Olyan belső utakat jártunk végig, mely ismerettel, ismétléssel, énekkel, játékkal és kézműves foglalkozással volt kikövezve.

Ezen utak mentén források fakadtak, barátságok szövődtek, a szülők lelki ajtai megnyíltak, támogatók akadtak, jókedv és derű, hangoskodás és elcsendesülés, gyermeki zsivaj és imádságos áhítat lengte körül ezt a közösséget. S mindannyian megéreztük, egy közösségnek, a vakációs bibliahét jelmondata szerint egy kaptárnak vagyunk tagjai. S az Isten szorgalmas munkára, rendre, fegyelemre hívott el bennünket. S amikor kell, megsokszorozza az erőnket, hogy összegyűjtsük az élet virágszálairól a nektárt és azt forró imádságainkkal és könyörgéseinkkel mézzé, tápláló erővé alakítsuk.

Ezért ma különösen hálás vagyok az Istennek, a szülőknek és nektek gyermekek, hogy jókedvet, fényt, melegséget kölcsönöztetek. És hálás vagyok a pedagógusoknak, többségében a vasárnapi iskolás foglalkozásokat vezető tanároknak és tanítóknak, hogy egy héten keresztül a lélek ritmusával együtt tudtunk lenni, az öröm és megelégedés útján.

Számomra minden év vakációs bibliahete egyfajta zarándoklat, amikor elindulunk, és új tájakat járunk be, olyan tisztásokra, források mellé vezet az utunk, melyek felszabadítanak, feltöltenek, új erővel és energiával látnak el. Ebben a kirándulásban azonban nemcsak szellemi és lelki táplálék volt az útitársunk, hanem a fizikai eledel is, amit a nőszövetség tagjai, az asszonyok biztosítottak, s minden nap 11. oo órakor olyan harsányan érkeztünk az imaterembe, mint akik felfrissülni vágynak, megpihenni, az erőtartalékainkat feltölteni. S finomabbnál, finomabb falatokkal csillapíthattuk éhségünket, s most hálával gondolunk azokra, akik ezt lehetővé tették, s adományokkal, munkával és kitartással ezt mindennap felvállalták.

Közös volt a munkánk, s ma közös a sikerünk, hogy ennyi gyermekkel és rajtuk keresztül ennyi szülővel tudtuk tartani a kapcsolatot, s ez által Isten dicsőségét még jobban hirdetni és megélni.

Amikor készültem erre a mai beszédre, akkor arra gondoltam, hogy négy fontos, lényeges dologról fogok itt ma prédikálni: az imádkozásról, Krisztus titkairól, az alkalmak kihasználásáról és a beszéd ízességéről, a benne rejlő válaszok tartalmasságáról. Ma ezeknek alapján fogom a szentírási verseket kibontani és Isten csodálatosan szép világát miránk alkalmazni.

I.” Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! Imádkozzatok egyúttal értünk is.”  Az elmúlt héten, elején miután visszaérkeztünk a konfirmandusokkal a táborból elmentem, kitakarítottam a kisbuszokat és megtankoltam őket, hogy készen álljanak egy újabb utazásra. Talán egy kicsit világiasnak tűnik a hasonlat, de én úgy érzem hasonlóan kell cselekednünk vallásos életünkben is. Amiután bejárunk egy utat, szükségünk van a megtisztulásra és a töltekezésre. S az imádkozás alkalma erre biztosít lehetőséget. Mert a könyörgés táplálék a léleknek. A gyermeki, emberi lélek ma is éhes, szomjas az Istenre. Minket úgy teremtett az Isten, hogy mindig vágyakozzunk rá. Amint a gyermeknek szülőre van szüksége, úgy az embernek Istenre van szüksége.

Az imádkozásban arra jövünk rá, hogy mi többek vagyunk, mint amire addig el képesek voltunk. Olyan belső erőforrások nyílnak meg bennünk, amire eddig nem is gondoltunk. S olyan cselekedetek végrehajtására leszünk képesek, amire addig még álmodni sem volt kedvünk.

Pál apostol kitartásra és éberségre bíztatja a Kolossé gyülekezet tagjait. Az imádkozás és a hálaadás számára összetartozik. S ma különösen ennek a gyülekezetnek is az imádságai erre a gyerekekre és a családjaikra összpontosulnak. Ti vagytok figyelmünk középpontjában. Mint, ahogyan egy héten keresztül értetek szóltak a dalok, énekek, a kézműves foglalkozások és veletek együtt imádkoztunk.

És bevalljuk nektek őszintén, hogy jó volt veletek lenni, s csak remélni tudjuk, hogy ti is szerettétek is lenni velünk még akkor is esetleg, ha néha rendet kell tartanunk, vagy a siker elérése érdekében biztosítanunk kellett a versenyszellemet. Nagyon szép Pál apostol kérése a gyülekezet tagjaihoz, amikor azt mondja, hogy imádkozzatok értünk is. S ma én is arra kérlek, hogy ezen a nyáron is, imádkozzatok a minket segítő asszony testvéreinkért, az oktatókért, a fiatal konfirmáltakért, s egyben a ti szüleitekért, a testvérekért. Mert az imádsággal erős szálakat, köteléket alakítunk ki az Istennel és általa egymással is. S imádságaitok Istennek és magatoknak is szólni fognak, s ti ez által jobb gyermekek, közösségünk alkotó tagjaivá váltok.

II.” hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkait-, amely miatt most is fogoly vagyok-, hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla.” Az ember korlátok között él. De mély elszántság és kitartás él bennünk, hogy ezeket a korlátokat ledöntsük, s kinyissuk azt a világot, melyben mi boldog és örömteljes életet tudunk élni. De ezt a világot nemcsak tudással, az elme elszántságával, hanem a lélek csendes, belső erejével is fel tudjuk nyitni, mely minket éppen saját magunkhoz, s társainkhoz fog közel vezetni. Reményik Sándor: A gondolat szabad verse jutott eszembe, melyből most idézek

 

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,

De felhők felett, de vizek alatt

Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

 

Legyen tanyám kietlen szirtorom

Vagy börtönöm pokol mély vártorony,

Én, amit akarok, azt gondolom!

 

Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:

Repülni! Dús képzeletem, ne félj,

Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

……………………………

Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,

Szabad, mint a morajló tengerár,

S csak öntörvényed s korlát, határ.

 

Élet, Halál: minden beléd merül,

És bíróul fölötted ki sem ül,

Csak aki lát – az Isten egyedül.

 

Igen. Az Isten az, aki minket mindig lát, s aki a javunkat akarja. De nekünk is meg kell tanulnunk felnyitnunk olyan új ajtókat, amelyek az ő világa felé vezetnek el.

Pál apostol ebben a szentírási mondatban négy fontos dologról, képről beszél: az ajtóról, Krisztus titkairól, a fogságról, és a Jézusról, beszéd szükségességéről. Az ajtó mindig elzár egy szobát. Bezár egy belső teret, s azoknak nyílik meg, akik oda tartoznak. Akik otthon érzik magukat és bensőségessé teszik ezt a belső teret. Mi hálásak vagyunk az Istennek, hogy több mint 5o gyermek és család ilyen belső ajtaján ebben az évben is be tudtunk kopogtatni. S veletek együtt meg tudtuk érezni a családi élet szentségét, az örömteli éveket, a gyermeki álmokat. S azt a megtiszteltetést, hogy barátaitoknak fogadtatok bennünket, s magunkkal vihettük Jézust ezekre az alkalmakra. Számunkra is élmény volt megtapasztalni ezeknek a belső szobáknak színességét, a kíváncsi, fürkésző tekinteteket, s a megelégedésnek gyönyörű varázsát.

Jézus titkait mi is csak veletek osztjuk meg, nem akárkivel. Veletek, akivel egy héten keresztül álmokat szőttünk, barátságokat alakítottunk ki és reméljük, hogy ápolni fogjuk. S akár itt a gyülekezetben, vagy éppen a város utcáin, ha találkozunk, mi tudni fogjuk, hogy együvé tartozunk. Mert most már van egy közös titkunk, amit sosem fogunk senkinek elárulni. Ez a titok, pedig nem más, mint a mi különleges kapcsolatunk. Pál apostol fogolynak érzi magát az Úrban. És ezt a fogságot most már is érezzük. El vagyunk kötelezve Jézus mellett. Ez a fajta fogság azonban nem korlátoz, hanem sokkal inkább felszabadít. S mi erről szeretnénk beszélni, amint ti is oly sok mondanivalóval jöttetek minden nap, s néha nehéz volt az elcsendesedés.

III.” Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.” Két dologra irányítja az apostol a figyelmünket. Legyünk szeretettel a kívülállók iránt. Ha lehetséges vonjuk be őket is ezeknek a titkoknak a megismerésére. Most már van egy közös életünk. S talán, akik nem voltak itt ezen a héten, azok nem értik, mi köt össze bennünket. De meg kell osztanunk velük is. Jézus erre tanít. Isten ezt várja el tőlünk. Amit tudunk, amit hiszünk azt meg kell osztanunk a világgal. Beszélnünk és mesélnünk kell róla. Ezért arra kérlek, hogy mondjátok el otthon, milyen volt, mi tetszet, vagy éppen miben volt hiányosság. S mit tudnánk a következő években változtatni. És sosem feledjétek, az alkalmakat jól kell kihasználni, Mert azok sosem térnek már vissza. Ezért különösen most gyermekkorban hozzátok illenek a gyermeki csínytevések, a játék, a barátság, mert ezek soha vissza nem térő lehetőségek a ti és a mi számunkra is.

IV.”A beszéd legyen kedves, sóval fűszerezett, hogy mindenkinek meg tudjatok felelni.” Egyedül az embert áldotta meg az Isten a beszéd képességével. Az ember képes a beszéddel kifejezni önmagát, elmondania gondját, vagy éppen örömét. A vallásos ember ezen belül is különleges nyelvet beszél. A szeretet nyelvét, melyre mi is tanítottunk egy héten keresztül. Ez a beszédmód képessé tesz titeket a párbeszédre, hogy mindenkivel megértsétek egymást.

Tűzd ki a célt, de figyelj a harmóniára

A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.

- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.

- Be akarom repülni az egész világot, el akarok olyan helyre jutni, ahol még a madár sem járt.

- Jól van, tanulj csak szorgalmasan!

Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.

Egy reggel így szólt hozzá az anyja:

- Gyere, menjünk táplálékot keresni.

- Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz.

- Már miért nem?

- Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világkörüli útra.

 

- Igen gyermekem, - felelte az anyja - de vágyad soha nem válhat így valóra, ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz.

 

Kedves gyerekek, szülők! Keresztény testvéreim!

Tűzzetek ki magatok elé célokat. Készüljetek nagy dolgok megvalósítására. S ne feledjétek, hogy ezek mindig a kis tevékenységek egymásutániságából következnek.  S ha mindezeket összhangban végzitek, Isten áldása nyugszik majd rajtatok. Ezeknek a céloknak és az összhang megtalálásában segítsen minket az Isten. Ámen.