A hit ereje

Zsid 10, 38-39, 11, 1-2 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

A hit pedig a remélt dogokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.”

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Ez az első vasárnap 2020. március 15- e után, amikor találkozni tudunk, imádkozni és zsoltárt énekelni. Meg vagyok győződve, hogy semmi nem tudja helyettesíteni a személyes találkozást. Ezért úgy gondoltuk, itt a templom mellett fogjuk tartani az istentiszteleteket, amíg oda  vissza nem mehetünk. És a templomban nem tarthatjuk az ünnepnapjainkat. Amúgy érdekes és sokatmondó, hogy zárt térben lehet vásárolni, legújabban utazni, de mintha az imádkozás ma is a tiltó listán lenne. Pedig az elmúlt hónapokban jöttünk rá, hiszem nagyon sokan, hogy mennyire hiányzik a közösség, a gyülekezet. Szándékosan nem mondtam, hogy Isten maga, hiszen őt mindig is el tudjuk érni. De amikor együtt vagyunk, egymás szemébe nézünk, ahhoz semmi nem hasonlít, és ez a találkozás mindennel felér. Ezért kimondottan ma hálás vagyok azoknak, akik a Nemzeti Összetartozás Napján eljöttek az istentiszteletünkre. És ma is itt vannak, hogy együtt imádkozzunk.

El kell mondjam, hogy ez a járványveszély időszaka minket egyházközséget is nagyon lelassított. Csak a vasárnapi istentiszteleteink, a nagyheti felkészüléseink, a világhálón tartott vallásóráink, a nőszövetségi találkozások adták meg gyülekezet életünk egészét. És hiányoztak azok az alkalmak, amikor minden nap találkozhattunk, és szinte lehetett érezni, hogy Isten szentsége minden nap kiárad a programjainkra. Remélem ezek újraindítására is sor fog kerülni mihamarabb, hogy egy élő, tevékeny, összetartó az isteni jelenlétet megvalósító gyülekezet lehessünk.

Mivel a temetési szertartások engedélyezve voltak, és elég sok volt belőle az elmúlt hónapokban, nekem esett a legrosszabbul tájékoztatni a családtagokat, hogy a részvételi szám korlátozva van. Mert immár nemcsak az örömünket nem tudtuk igazán megélni, hanem még a sírásunkat és bánatunkat is korlátozni kellett.

Ma egy nagyon közismert témát hoztam ide beszédem alapgondolatául, amely nélkül nincs vallásosság. Hiszen  a hit az a belső, lelki erő, amely összeköt bennünket Istennel. Ha nagyon sarkítani akarok, akkor az embereket két csoportba, osztanám. A hívők és hitetlenek csoportjába. A hívő ember többé- kevésbé el tudja mondani, hogy kiben, miképpen és hogyan hisz. A hívő ember elismeri Isten felsőbbrendűségét. Mindig keresi és fürkészi a Teremtő akaratát. Egyfajta bensőséges kapcsolatot ápol az ő alkotójával. A hitetlen ember tagadja Isten jelenlétét. Erősíti és hangsúlyozza az ember egyeduralmát. Bízik az emberi élet erejében. Rajta kívül nincs senki és semmi. Egyszóval saját magát képzeli el e világ alkotójának és fent tartójának.

De én ma nem a hitetlen emberrel, hanem az Istenben bízó emberrel szeretnék foglalkozni. Mert ez a tárgyam, a célom. A vallásos ember vizsgálata, a hit szemszögéből. És annak a megállapítása, vagy éppen a kutatása, hogy mit tesz velünk a hit? Hogyan leszünk a hit által, Istenhez közelebbi életet élő, embertársainkkal meghitt viszonyt ápoló, vallásos emberek.

Elsősorban abból szeretnék kiindulni, hogy a hívő ember az élete mindig a vízszintes és a függőleges  keresztmetszetében zajlik. A hívő ember egyszerre él ebben a világban, és készül Istenhez. Ő nemcsak a földi világot nézi, hanem az égit is. Nemcsak a földi világ törvényei szerint ítél, hoz határozatot, dönt, hanem Isten világa szerint is. És mi, akik Istennel ápoljuk a kapcsolatunkat érezzük és tudjuk, hogy ez nagyon nehéz. Megfelelni ennek a világnak és ugyanakkor Isten szerető és biztató  tekintetét is bírni.

Ezért szeretném ezeket a gondolatkat a felolvasott szentírási versekkel kibontani, és a hit fogalmában veletek elmélyülni. A levélben két különböző, talán egymásnak ellentmondó nézet van jelen, az egyik a szokásos várakozás és hogy Isten megmenti az embereket. A másik nem a jövőre, hanem a jelenre koncentrál. Ez különbséget tesz a mennyei világ és annak földi mása között. Gyökereit a népszerű görög eszmékben találjuk meg. Ez a nézet azt tanítja, hogy Isten ígéretei máris megvalósultak a mennyben. A két jövőkép kölcsönhatása nagyon szépen van jelen ebben a levélben.

Reményik Sándor: A lélek él című versében mondja

 

A lélek él,

Testvéreim,

És hitet nem cserél.

A lélek él: betűben, színben, fában,

Hullámos hangban és merev márványban,

Száz változáson át –

Amíg meg nem tagadja önmagát.

A lélek él, és munkál csendesen,

Kis szigeten, vagy roppant tengeren,

De amit alkot: nem szól a világnak;

Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.

A lélek él,

Testvéreim,

És hitet nem cserél.

 

 

A Szentírás szavai Isten ígéretét tolmácsolják nekünk. Hitem és tudásom szerint a következőket tanítják ma nekünk:

I.„Az én igaz emberem pedig hitből fog élni.”  Az emberi életnek nagyon sok tartozéka van. Otthon, ház, munkahely, jövedelmi forrás, élelem, ital ruházat. Környezet, ahol ki tudjuk bontakoztatni magunkat. Ezek az emberi élet szerves velejárói. Elengedhetetlen feltétele annak, hogy mi ezt a földi életünket kiépíthessük és meg tudjuk valósítani azt, amit elképzeltünk és amire vágytunk. Az ember mindig vágyik a szépre. Szép ruhára, kellemes környezetre, jó társaságra. De a vallásos ember igazi és szinte vágya a hitben nyilvánul meg. Mert a hite köti össze azzal a világgal, mely Istent jelenti az ő számára. Az előző versekben a könyv írója emlékezteti a keresztényeket, hogy mennyi gyalázás, gyötrődés, megszégyenítés történt. A keresztények a foglyokkal együtt szenvedtek, még a vagyon elrablását is örömmel fogadták, mert tudták, hogy nekik maradandóbb vagyonuk van. Mert nagy állhatatosságra van szükség, hogy Isten ígérete beteljesedjen. Két lényeges szó van ebben a mondatban: az igaz és a hit. Vagyis, aki Istenhez tartozik, az igaz ember. Őt már megpróbálta a földi élet, de nem törte meg. Hisz Isten világának eljövetelében Ezért pedig képes mindent megtenni. Akár még az életét is feláldozni képes. A vallásos ember számára pedig a hit az egyedüli forrás, amiből táplálkozni kell és lehet.

II.” És ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” Ez a mondat szorosan kacsolódik az elsőhöz. Vagyis az igaz ember, aki hitből él, ne hátrál meg. Az első keresztényeknek rengeteg kérdéssel kellett szembenézzenek. Sokszor még a halállal is. És ők csendesen várták, akár még életük végét is, mert rendíthetetlenül bíztak Istenben és az ő világának korai eljövetelében. A keresztény üldözések korszakában többen hősiesen kiálltak hitük mellett. Inkább meghaltak, minthogy megtagadják az evangéliumot.

Ma is rengeteg kérdéssel nézünk szembe, amelyekre válaszokat kell adnunk. Ilyen például a naponta megélt vallásosság. Isten jelenvalóságának tudata. Többen az érdekek szerint élnek. Így választják barátaikat, környezetüket sőt még előfordul hogy a házastársat is. Amíg szép és jó, addig minden rendben van, mikor gond van, akkor el lehet dobni, vagy éppen kicserélni akárcsak egy eszközt. A szentírás több példát is hoz elénk, melyben nincs meghátrálás. Jézus élete a legszebb példa arra nézve, hogy ő vállalta azt az életutat, melyet végig kellett járnia. És mindezt örömmel, hivatástudattal meg is valósította. Most egy olyan időszak következik az életünkben amikor több gonddal fogunk találkozni, mint úgy általában. Már jelentkeznek is a gazdasági gondok, munkahelyek megszűnése, átcsoportosítások. Az egyedüllét idegrendszeri megpróbáltatásai. A házastársai kapcsolatokban felgyülemlő kérdések helytelen kezelése. A vallásos ember azonban ne hátrál meg, hanem magán érzi Isten lelkének gyönyörködését.

III.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Mindig foglalkoztat az a kérdés, hogy azonos problémával küzdő emberek közül, hogyan történhet meg, van aki le tudja győzni, a másik pedig elesik, és alul marad a kihívásokban. Könyvtárnyi anyag foglalkozik a szakirodalomban ezzel a kérdéssel, de a válaszok nagyon hasonlóak. Az ilyen személy a gondot felnagyítja, feladja, elmenekül. Önmagát képtelennek tartja a probléma leküzdéséhez, így  ne is lesz sikerélménye ami majd előbbre vinné a következő kérdésnél. És itt is hangsúlyozza a szentírás, hogy  hit által életet nyerünk.

IV. „A hit pedig a remélt dogokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” A hitnek egy nagyon szép megfogalmazásával találkozunk ebben a mondatban. Valami olya dolgot ír körül, ami igazán a maga mélységen megfogalmazhatatlan. Mert a hit olyan, mint a növényben a csiraképesség. Ha teljesülnek a feltételek, akkor kikel, szárba szökken és aranyló termést hoz. Ez a hit, mit lehetőség ott van minden emberben, hívőben és hitetlenben, a kérdés csak az, kap- e van – e elegendő táptalaj ahhoz, s arra, hogy elinduljon a maga fejlődési útján. Ez a hit köt bennünket Istenhez, és ennek szálait erősítjük vasárnapról- vasárnapra az életünkben. Ez köt össze bennünket, mint gyülekezetet is.  Hadd említsem meg ma Hunyadi Jánost, a keresztény hit védelmezőjét. Bán Mór:  Hunyadi Jánosról írt könyvében mondja , hogy ő a hit nagy harcosa. Akit törökverő csatáiban védelmezi a keresztény eszméket.

Egy rövid történetet szeretnék megosztani veletek:Azzá válok, ami vagyok

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.

Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.

- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.

A fenyőre nézett.

- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.

A szőlőhöz lépett:

- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.

Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.

- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.

Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

Jöjjetek és legyünk azok, akiknek Isten teremtett bennünket. Találjunk meg életünkben azt a biztos pontot, ahonnan mindig el lehet indulni. És ez a mai istentisztelet legyen az élmény, az imádkozás és az elköteleződés szent és áldott alkalma. Ebben segítsen az Isten. Ámen.

 

 

Régi magyar áldás

 

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen egész életed.

 

Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

És melegítse fel szívedet,

 

Hogy lehess meleget adó forrás

A szeretetedre szomjasoknak,

És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak.

 

Legyen áldott gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak, kik érte nyúlnak.

 

 

 

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.

 

Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged.

 

Őrizzen hát ez az áldás

fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban,

bűnök közti kísértésben.

 

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretőknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc