A kereszt ereje
Textus: 1 Kor 1, 18- 24 „A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.”
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Az elmúlt héten unitárius nagyjaink közül: Orbán Balázs születésének 194- ik évfordulóját ünnepeltük február 3- án, pénteken. Talán sokan nem tudják azt, hogy ő vallást változtatott. Meggyőződésből, hitelvi megfontolásból lett unitárius 1865- ben. Bizonyára több oka is lehetett annak, hogy betért egyházi közösségünkbe. Én személy szerint három okát tudnám ma kiemelni, az első kettő pedig a negatívat jelenti.
A. Amikor keleten bejárja az országokat és találkozik különböző kultúrákkal, akkor eljut Jeruzsálembe is. És azt tapasztalja, hogy a kereszténység nem tölti be a krisztusi küldetést. Többek között azt írja, hogy a papok a vásárosok, az üzletelők és a nép, a hívek a vevők, vásárlók. Ez a kép pedig arra enged következtetni, hogy megutálta, megcsömörlött attól a képtől és világtól, mellyel a szent földön találkozott.
B.A második oka az lehetett, hogy ő egy szabadság párti ember volt. Bárói rangja volt, de nagyon együtt tudott érezni a néppel. A forradalom leverése keserű nyomot hagyott a lelkében. Saját pénzéből egy 15o zsoldosból álló sereget állít össze, akikkel keletről hazafelé igyekszik, de Vidinnél éri a hír, hogy Világosnál letették a fegyvert. Így feloszlatja a katonának álló kisebb seregét, s maga tovább folytatja az útját. Az 1848- 49- es szabadságharc leverése után sokan álltak vissza az osztrákok oldalára. Köztük vezető emberek is. Ilyen volt Fogarasi Mihály püspök is, s annyira megviselte Orbán Balázs életét ez a köpenyegforgatás, hogy felháborítónak, és megbocsáthatatlannak tartotta ezt a magatartást.
C. Én a harmadik okát pedig abban látom az áttérésnek, hogy amikor Orbán Balázs járja a vidéket, településeket és készíti a Székelyföld leírását, akkor találkozik olyan kisebb- nagyobb unitárius közösségekkel, akik komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy iskolájuk legyen. Többek között a szentgericei közösségről ír, akik komolyan veszik az oktatást, és anyagi javakat áldoznak, az iskolamester fizetésére, az iskolaépület fenntartására, az oktatás minőségének biztosítására. Mindezt azért mondom ma el, mert különösen büszkék, kell legyünk arra, hogy Orbán Balázs is, az egyetlen magyar alapítású vallást és egyházat választja, s gondolkodása által erősítette népünket és nemzetünket. Én személyesen meg vagyok győződve arról, hogy az ember hite óriási jelentőséggel bír az alkotásában, életmódjában, de akár még a beszédében is. És ma önökkel/ veletek együtt arra a kérdésre keresem a választ, hogy mit vár el az Isten tőlünk? Miként, hogyan tapasztalom meg az Istent. Ady Endre: Az Isten balján versében írja
Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.
Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szívünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.
Talán mi is sokszor ezt érezzük, hogy hiányzik belőlünk, vagy nincs eléggé jelen Isten az életünkben. De ha leülünk, elcsendesedünk, elgondolkozunk élete értelme és célja felől, rájövünk arra, hogy minden, amink van, az életünk, tehetségünk, anyagi javaink, jövendőnk, az mind tőle származik.
Ma ezeknek fényében szeretném a szentírási verseket kibontani és sajátosan a mi életünkre alkalmazni.
I.” „A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. „Az elmúlt századok folyamán a kereszténység egyet jelentett a kereszttel. S amikor az állam rendje átvette a keresztény erkölcsöt, akkor megjelent a kultúrában, gazdaságban, közigazgatásban a jézusi mérce. Ez így történt hosszú évszázadokon keresztül, mígnem a kereszténység annyira elpuhult, meggyengült, vagy éppen lemondott a Krisztustól tanult értékekről, hogy lassan önmagunkat számoljuk fel, adjuk fel hívatásunkat, küldetésünket. Nem szeretnék sötét felhőket bevonzani életünk egére, de ki kell jelentenünk, hogy az a liberalizmus, ami beférkőzött már a keresztény egyházba is, az fojtogatja és elnémítja a vallásos lelkületet. A vallás és az egyház mindig valami mellett állt ki, Isten, ember, társadalmi értékek. Ma már annyira fellazultak és felhígultak a keresztény értékek, természetesen, mert engedtük és engedjük, hogy szinte nem is akarunk különbséget tenni, a jóság és gonoszság, az igazság és hamisság között. A kereszt nemcsak Jézus keresztfája volt, hanem mindannyiunk teherhordozása. Mert ma is magunkban hordozzuk az ő fájdalmát, de ugyanakkor Istenbe vetett hitét, és csodálatos tanításait.
Ha megnézzük a társadalmunkat és értékeljük a keresztény öntudatot, akkor ki kell jelentenünk, hogy egyre kevesebb ember igényli a valláserkölcsi nevelést. Egyre kevesebb szülőnek fontos az, hogy a gyermeke istenhitet kapjon, abban fejlődjön és érzelmi élete a vallásosság által is teljesebb legyen. Hol vannak a kapaszkodók? Merre haladunk? Miben látjuk a megtartó erőt? Mert az apostol azt mondja és tanítja jelen alkalommal is, hogy a kereszt Isten ereje, mely által mi üdvözülünk. Az üdvösség már itt ezen a földön elkezdődik. És sokat tehetünk mi azért, hogy a lelkünk üdvözüljön. Imádsággal, jó cselekedettel, Istenbe vetett hittel járulhatunk hozzá, hogy örök életet nyerjünk. Ehhez pedig áldozatot kell hoznunk, időben, anyagiakban, lelkiekben.
Az ember rengeteg dologban fedezte fel az erőt. És azokat mind ki is használta. A tudásban, a vagyonban, az érvényesülésben, a sikerben, a célorientáltságban. És ez mind jól van addig, amíg nem kerül, nem teszi az ember önmagát előbbre, mint az Istent. Mert a mai ember néha Istent játszik, vagy annak képzeli magát. S amikor összeomlik az élete, amikor teljesen maga alá kerül, akkor jön rá arra, hogy Isten az Úr.
II.”Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? „
Talán sokan nem tudják, hogy fejlesztéseink alkalmával rengeteg olyan kérdéssel találkozunk, hogy hogyan és miként nem lehet. Van, aki ezzel old meg kérdéseket. Azt nem lehet, kijelenti és megy is tovább, de így a problémákat nem lehet ma már kezelni. Az én hitem szerint minden kérdés középpontjában az ember van. Ez a világ, amiben élünk. És minden történésben a szeretet kell, jellemezzen. Korszak váltó időket élünk. Egy új világ van kialakulóban, amikor az ember boldog akar lenni. És ez egy természetes emberi igény. Nem az ember van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért. A beteljesülés vágya, az önmegvalósítás öröme mindig is erőt ad a további fejlődéshez. Úgy még gyermeket sem lehet nevelni, hogy egyfolytában elmondjuk neki a nagy bölcsességeket, hanem csak úgy, ha leülünk melléje, értelmezzük a történéseket, együtt gyerekek leszünk újból. Sokszor hallani, hogy mondjuk, a fiatalok mind elmennek külföldre dolgozni, aztán vissza sem jönnek. De mit hallanak tőlünk: Itt nem lehet megélni. Itt nincs a munkának becsülete. Itthon nem lehet boldogulni.
Pedig ott az idegenségben aztán rengeteg dologgal meg kell, küzdjenek, kulturális különbségekkel, a gyermeknevelés nehézségeivel. Ha csak a világ bölcseinek az akarata érvényesült volna még a mi közösségünkben is, akkor még mindig vacogna a fogunk itt a templomban, nem tudnánk vetíteni az énekeket, nem menne a hangosítás, nem tudnánk közvetíteni élőben az istentiszteleteinket. Mert ma is vannak, akik az akadékoskodásban jeleskednek, nem a fejlődésben, hanem a rombolásban érdekeltek.
A bölcsesség nemcsak a tudást, az ismeretet jelenti, amit el lehet sajátítani könyvekből. A bölcsesség az Isten ismeretét jelenti, egy új világ kezdetét, ahol az ember és az Isten összhangban él. Annyi rendszer, annyi irányzat dőlt már össze. Királyságok, császárságok, izmusok és rendszerek múltak el a föld színéről. De az Istenhit, a beléje vetett bizalom, mindig is megmaradt, mert Isten önmagát adta a teremtett embernek, hogy szívében és lelkében éljen.
III.” Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.” Az apostol két fontos gondolatot fogalmaz meg ebben a mondatban. Az első az a felismerés, hogy az ember nem ismerte fel az Istent. Miből tudjuk ma megismerni az Istent? Meg akarjuk- e ismerni? Engedjük- e, hogy Isten áthassa az életünket? Én úgy látom, hogy nagyon sokan menekülnek, önmaguktól, a családjuktól és magától az Istentől is. Sosem fogják megtalálni a boldogságukat, mert mindig valahol máshelyt keresik. A boldogság pedig az Istenre találásban fakad. Az Istenben bízó ember pedig nem elmenekül a problémák elől, hanem megoldja azokat. Nem eltussolja, szőnyeg alá sepri azokat, hanem asztalra teszi a gondokat. Ehhez pedig bátorság kell, kellő önismeret, teljesítő képesség, de főleg annak a felismerése, hogy Isten segít a gondok orvoslásában.
Testvéreim! Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy a közös imádságnak rendkívüli ereje van. Az igehirdetésnek, a prédikációnak, ha arra a lelkész kellőképpen felkészült óriási hatása van. Mert benne a lelkész tudásán és szívén keresztül az Isten szólal meg. Csak imádkozni tudok minden alkalommal, hogy az Isten benne és általa megérintse mindenki szívét, aki hallgassa. Mert a szónak teremtő ereje, gyógyító hatása és balzsama van.
IV.” A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük.” Milyen szépen fejezi ki az apostol kora kívánalmait. Mert a zsidók várták sorsuk jobbra fordulását, hogy megszabaduljanak a római elnyomás alól. Várták a Messiást, aki megszabadítja. A görögök pedig hirdették a filozófiai iskolákon keresztül az emberi bölcsességet. Az apostol és a társai pedig Krisztust hirdette.
Mit vár el a mai ember? Hiszen sokszor oly magasak a kívánalmak, hogy szinte lehetetlen azt teljesíteni! Ha csak ezt a várost nézzük, akkor ki kell jelentenünk, hogy várakozásban él. Mindenki azt várja el, hogy a gondok megoldódjanak, de lehetőleg nélkülünk. Hogy mi ne tegyük hozzá a tudásunkat, munkánkat, a hozzáállásunkat. A keresztény embert elsősorban nem az elvárás, hanem a szolgálat kell, jellemezze. Mit teszek én azért, hogy Isten dicsősége, az ember és társadalom szolgálata megvalósuljon. És ebből az alázatos tevékenységből indul ki. Beszédemet egy történettel zárom, melynek címe a Jézustól kapott ajándék
Valahol Skóciában történt a régmúlt időkben. A község lelkipásztora tudomást szerzett egy özvegyasszonyról, aki nagy szegénységben élt. Azzal a szándékkal kereste fel, hogy valami anyagi segítségben részesítse. Beszélgetés közben az özvegy elmondta, gyakran nélkülözi a legfontosabb élelmiszereket, jóllehet Ausztráliában él egy fia, akinek jól megy a sora.
– És nem segíti magát semmivel sem? – kérdezte a lelkipásztor.
– Nem, semmivel sem. Igaz, rendszeresen ír minden hónapban egy levelet és ebben küld néhány képet. A lelkipásztor megkérte az egyszerű asszonyt, mutassa meg neki ezeket a képeket. Kérését teljesítette és ekkor derült ki, hogy a képek értékes külföldi bankjegyek, amelyek darabja ötven dollárt ér.
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Mi is ajándékot kaptunk ma és minden vasárnap az Istentől. Ismerjük hát fel ezt az áldást, használjuk a pihenés napját az imádkozásra. És váltsuk be életünkben azokat a tehetségeket, melyeket tőle kapunk és jóságából kamatoztatunk. Isten ma és mindenkoron üzen, levelet ír és küldi nekünk is ezeket a bankjegyeket. Használjuk hát őket! Ámen.