A lélek gyümölcsei

Textus: Galata 5, 22- 26 “ A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartoztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. „

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim! 

Csodálatosan szép őszi napokat élünk. S bár egyre gyengül a nap ereje, mégis az őszi fényben, melegségben fürdik a természet. A tegnap gyümölcsöket, zöldségeket gyűjtöttem a kertből a család számára. Kezemmel fogtam a paradicsomot, körtét, almát, szőlőt. S miközben álltam a létrán, melyet az almafa mellé támasztottam csodálkoztam azon a gazdag áldáson, melyben, Isten ebben az évben is részesített. A nap fénysugarai a levelek és az almák által megtörve érkeztem felém, de így is éreztem, ahogyan megcirógatják az arcomat, s szinte beszélnek a fényforrásról, hitem szerint Istenről. Csak álltam a vederrel a kezemben, s magamba szívtam Isten csodálatos áldását. Mert az általunk megtermelt, gondozott és begyűjtött gyümölcsöknek, zöldségeknek teljesen más íze, zamat és tápláló ereje van az életünkben.

Az elmúlt napokban, hetekben aggódtam szeretteim egészségéért, s érdeklődtünk, kerestük a gyógyszertárakban azokat a vitaminokat, melyek elősegítik gyógyulásukat. Hiszen a testünknek rengeteg vitaminra, táplálékra van szüksége ahhoz, hogy főleg most a világjárvány időszakában megtarthassa belső egyensúlyát. Szembe tudjon szállni a vírusokkal és fertőzésekkel. A legtöbb alkalommal időre, regenerálódásra, töltekezésre van szükségünk ahhoz, hogy erősek, egészségesek és kiegyensúlyozottak legyünk testi életünkben.

Wass Albert: Csak csendesen versével hívlak

 

Testvér, csak lábujjhegyen, jer velem,

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk,

ne rezzenjen egy kis levél se meg,

ma lelkem olyan mint a tó:

legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:

a bükkerdő ma vár,

a Csend harmóniája

ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem…

csak szótlanul, csak csendesen,

csak csendesen…

 

 

E mai beszédemben nem a láthatókról, nem a testiekről szeretnék beszélni, hiszen vannak nálam képzettebbek ebben a témában, hanem a lélekről, és ennek világáról. Mert ahogyan begyűjtjük terményeinket, zöldségeinket, gyümölcseinket eltesszük az előttünk álló télre, úgy a lélek gyümölcseivel is foglalkoznunk kell. Ezért kerestem a szentírásban azt a részt, ahol Pál apostol a lélek gyümölcseivel foglalkozik.

Az elmúlt héten az egyik osztállyal az iskolában Jézus törvényekhez viszonyulásával foglalkoztunk. És ennek kapcsán jött elő, hogy Jézus nem negatív formában, tiltó módon, hanem pozitívan, ösztönzően hívta tanítványait és az őt követőket az erkölcsös élet megélésére. Ezzel kapcsolatban az erényekről beszéltünk, mint olyan életformáról, amely bennünket felkészít, megtart a társadalmi élet gazdagítására. Többek között a szeretet, a mértékletesség, az igazságosság, az őszinteség és más erényekről tanultunk a diákokkal, melyek mind- mind segítik vallásos életünket.

Ezért is úgy éreztem, hogy ma a lélek gyümölcseivel fogok foglalkozni e beszédemben. Reményik Sándor: Egy virág úszik verse jutott eszembe

 

 

 

Egy virág úszik végtelen vizen,

Ringatja szelíden az ár,

Ősszel fogant, ugaron termett,

Nem tudja, mi a nyár,

Egy álom úszik végtelen vizen,

Ringatja szelíden az ár.

 

Valaki állt egy kőhíd magasán,

És a kezében volt egy kis virág,

Ősszel termett, ugaron nőtt virág,

És a szívében volt egy álom,

S a vándor szólt:

“Mit érek véle, ha valóra váltom?

………………………………

A virágot a folyóra bocsátom,

A szent, örök folyóra,

A tengerhez hadd vigye közelebb

Minden hullám és minden óra,

Lehullatom a szent, örök folyóra.

 

Tartsa meg öröknek az örök víz,

És viruljon a tenger közepén,

Mint őszi pompa, s mint tavaszi dísz!”

 

S úgy lőn.

A vándor ott maradt, a hídon állva,

És a virág – elment – az óceánba.

 

 

Ahogyan a kertész sorolja fel az általa ismert és gondozott gyümölcsöket, úgy Pál apostol is a lélek kertjéről beszél és a benne gazdagon, az erkölcsösség zamatában érlelődő értékeket sorolja fel. Ezek a szavak, és mondatok elsősorban nem betűkből, hangokból állnak, hanem az élet verőfényében, erkölcsösségében érlelődő tiszta gyümölcsökről. S ahogyan a testünknek szüksége van a vitaminokra, mert ellenkezőleg betegek leszünk, vagy éppen nem tud a testünk ellenállni a vírusoknak, úgy a lelkünknek is szüksége van ezekre a gyümölcsökre. Ellentétben a testi vitaminokkal és gyümölcsökkel, melyeket kívülről tudunk bevinni a szervezetünkben, a lélek gyümölcseit nekünk kell előteremtenünk. Mi kell megdolgozzunk azért, hogy a lelkünk is ép és egészséges legyen. De hadd nézzük, milyen gyümölcsökről, elengedhetetlen vitaminokról beszél itt Pál apostol. Hadd értelmezzük a szentírást, ma a sajátosan szép emberi életünkre.

I.”A lélek gyümölcse pedig a szeretet és öröm.”  A szeretet szavunk lassan elcsépeltté válik. Mert összekötjük az érdekkel. Néha akkor szeretünk valakit, ha nekünk megfelel, ha szájunk íze szerint él, gondolkodik, vagy éppen cselekszik. A lélek szeretet azonban ennél jóval több. A szeretet nem ismer határokat. Nincsen feltételhez kötve. A lélek akkor is szeret, ha éppen bennünket gyűlölnek, gyaláznak, megszólnak, kigúnyolnak. Ez a szeretet átlép a földi határokon. A  szeretet eme fájának rügyeit nem fagyasztja le az emberi rosszindulat, virágzó gyümölcsösében Isten szorgalmas méhei gyűjtik be a nektárt. Ebben a gyümölcsösben nincsenek jégkárok és viharok, itt mindig friss és ízletes a gyümölcs. A lélek gyümölcsösének szeretetében mindig be lehet gyűjteni az eredményeket, a vallásos életünket gazdagító, zamatjával ízletessé tevő közösségi életünket. A kérdés már csak az, hogy vágysz- e erre a szeretetre? Kész vagy- e ennek a gyümölcsnek a fogyasztására? Ráhangolod- e minden vasárnap az életed, hogy az üdvösségnek ezt a gyümölcsét fogyaszthassad? Mert ha igen, akkor öröm van a te szívedben. Azért, mert eljöhetsz Istenhez, imádkozni, neki hálát adni. Azért van öröm a szívedben, mert megannyi gond közepette is, lehetőséget adsz magadnak a töltekezésre, az Isten felé való fordulásra. Az öröm olyan, mint a belső égésű motoroknak az üzemanyag. Az öröm előre visz, erőt ad. Az öröm megtölti a lelkünket különleges érzéssel. Az öröm különösképpen felemel a földről, sajátos élethelyzetedből, gondjaidból, nehézségedből. S megtanít értékelni azt a keveset, vagy éppen sokat, amivel megáldott téged az Isten. Beethoven a IX- ik szimfóniában, az Örömódában érzékelteti ezt a határtalan örömet, amely így hangzik:

 

Lángolj fel a lelkünkben szép

Égi szikra szent öröm,

Térj be hozzánk drága vendég,

Tündökölj ránk fényözön.

//:Egyesítsed szellemeddel,

Mit zord erkölcs szétszakít,

Testvér lészen minden ember,

Merre lengnek szárnyaid.:\\

 

Bizonyára mindannyian láttunk kisgyermeket egyensúlyozva félénken elindulni, és örömtől repdeső szívvel megérkezni. Ez a határtalan öröm kell, jellemezze a vallásos embert is, mint aki az ismeretlen úton tanul járni, és meg tudja tartani az egyensúlyát, el tud jutni, az egyik pontból a másikba. S ez az eredmény, siker végtelen örömet szül az életében.

II.”Békesség és türelem „sorolja Pál apostol a lélek gyümölcseit. Külsőleg béke van az életünkben. De bent a szívünket a rettegés és a félelem uralja. Egy olyan világ kezd kibontakozni, ahol minket, embereket éppen a megfélemlítéssel próbálnak sakkban tartani. Bár szinte mindene megvan a mai embernek, otthona, biztonsága, élelme, ruházata. Mégis a mézes madzagot az orrunk előtt húzzák el, hogy nekünk még mennyi mindenre lenne szükségünk ahhoz, hogy valóban boldogok lehessünk. És ez a folytonos elégedetlenség mindig is békétlenséget fog szülni, nemcsak népcsoportok, országok, hanem még családtagok között is. Mert a békés ember meg van elégedve sajátos élethelyzetével, sorsával, családjával, munkahelyével. Ezzel szemben igyekeznek bennünket eltávolítani egymástól, akár Istentől is, azzal a törekvéssel, hogy folyton hangsúlyozzák a személy, az egyén érvényesülési vágyát. Csak egyedül lehetsz boldog, csak neked adatott meg a lehetőség, csak te tudsz sikeres lenni, csak ma tudod ezt elvégezni. S az előttünk levő ábrándok felemésztik még azt a kevés békét is, amit a szívünkben őrzünk, mint Isten ajándékát. A mai ember nagyon türelmetlen. Ebben a felgyorsult világban azt szeretnénk, ha valóra válna, az add meg Uram, de most, mondás. De megállni, elgondolkodni, elmélyedni az élet értelmében egy csodálatos alkalom. Amikor befelé nézünk. Önmagunkat látjuk meg, igazi valónkat, erre az életre való hívatottságunkat. S lényünknek azt az Istentől származó voltát, ami mindig is a megnyugvást, a higgadtságot, kimértséget, az önuralmat hívatott segíteni. Mert a türelmes ember tudja, hogy Istennek szándéka és terve van az ő életével is. Neki is eljön majd az ideje. Isten vele is meg fogja mutatni az ő csodálatos világát. S neki is része lesz abban, hogy Isten dicsősége valóra váljon. A vallásos ember számára pedig nincsen nagyobb boldogság, mint megtapasztalni, hogy ő is hozzájárulhatott Isten világának gondozásához és megőrzéséhez.

III.” Szívesség, jóság „Ezek a lelki gyümölcsök olyanok, mint amikor többféle almát, körtét, szilvát tartunk egy tálban, és amikor beleharapunk, akkor mindegyiknek megvan a maga sajátos íz világa. Milyen jól esik nekünk, embereknek, ha szívélyesen beszélnek hozzánk, kiszolgálnak, segítenek, eligazítanak. S milyen szomorú, amikor megaláznak, semmibe vesznek, lenéznek, átnéznek rajtunk. A szívesség semmibe sem kerül. Csak lelkünkkel rá kell, egy kicsit hangolódjunk a másik személyre. Meg kell, értsük a gondjait, nehézségeit, akár fel kell, ajánljuk a tudásunkat, segítségünket. Milyen könnyű lehet az Istenben bízó embernek, jónak, jóságosnak lenni, tudva azt, hogy a mellette élő ember az ő testvére és felebarátja. A gyerekekkel tanultuk nemrég, egy mesében, hogy a hercegnőnek a tündérek szépséget, sudárságot, gazdagságot ajándékoztak. De a legbölcsebb tündér a jóságot adta. Mert a jóság olyan, mint a forrás, minél többet használják, annál több lesz belőle, és mindig frissen, üdén fogja ontani magából a jóságot. Jóságosnak lenni nem könnyű, de nem is nehéz. Csak annak tudatosítása szükséges, hogy én is többségében azt kapom vissza, amit adtam. S Isten engem is a fény, melegség, szeretet árasztására hívott el és ezzel bízott meg.

IV.”Hűség, szelídség és önmegtartoztatás” sorolja az apostol a lélek gyümölcseit. A családban, a társadalomban, de akár a munkahelyünkön is nélkülözhetetlen a hűség. A hűség elkötelezettséget jelent a másik irányába. A hűtlenség megmérgezi a családi kapcsolatot. Bizonytalanná teszi a társadalmi életet, s ingoványossá, talán járhatatlanná szakmai életünket. Minden hivatásbeli, szakmabeli személyről lerí, hosszútávon bebizonyosodik, hogy mennyire mélyen, gazdagon és tartalmasan végezte elvállalt munkáját. Jézus szépen érzékelteti ezt a pásztor és a béres fogalmában. A hűséggel megélt életnek és elvégzett munkának, ha nem is azonnal, de hosszú távon meg van az eredménye a gyümölcse. Emlékezzünk csak nevelőinkre, akár gyógyítóinkra, akár szüleinkre, akik becsülettel elvégezték munkájukat, hogy mi és életünk szép és tartalmas legyen. A mai világ nem igazán díjazza a szelídséget. A rámenős, erőszakos cselekedet rövid távon úgy tűnik eredményesebb, de ugyanakkor lelket romboló is. Mert ezzel személyeket sértünk, ártunk nekik, mindenen keresztül megyünk az érvényesülésünkért.

V.” Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” Egész életünk Isten kezében van. Az ő szentlelke által élünk. Ő ad erőt minden nap a munkához. Ő hívott bennünket el az életre, és ő tart meg ebben a világban. S majd ő számoltat el tehetségünk és képességünk, a talentumainkkal való gazdálkodásról. Ez a lélek vezet a helyes úton, bíztat, bátorít és felemel.

VI. Az apostol int és figyelmeztet, hogy ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők és egymásra irigykedők, mert a keresztény ember jellemezője a szeretet.

 

Beszédemet egy történettel zárom, melynek címe: Az Élet vize

 Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:

- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...

Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.

- Mi történt? - kérdezte az apja.

- Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...

- Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten. - Hová lett gyermekem az élet vize?

- Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig... Így ment ez végtelenségig, míg a kút majdnem ki nem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.

Az apa mosolygott:

- És hol van az a víz?

- Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim! Isten minket is elküldött a lélek gyümölcseinek ápolására, érlelésére és szétosztására. Ragyogtasd fel ma és minden napon eme léleknek a gyümölcseit, gazdagítsd az életedben és add át azoknak, akik ennek hiányában élnek. Ebben segítsen az Isten! Ámen.