Az imádságban rejlő erő!

 

Textus: Mt 6, 6-8 „ Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban: Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Amióta megműtöttek gyógytornászhoz járok hetente. Ő mondta nekem, hogy ha segíteni szeretnél az embereken, ahhoz magadnak kell egészségesnek lenned. Egy kicsit mellbe vágott ez a mondat, és azóta is foglalkoztat a gondolat. Mert amíg egészségünk van, észre sem vesszük, vagy legalábbis nagyon természetes az, hogy felkelünk, és egész nap végezzük azt a tevékenységet, ami a munkakörünk vagy éppen hívatásunk. És a legtöbbször akkor vesszük észre, vagy éppen értékeljük milyen fontos az egészségünk, amikor gondjaink vannak, s valahol fájdalom, betegség van a testünkben.

Többször gondolkoztam azon, hogy vajon elkerülhettem volna- e ezt, vagy van e más gyógymód arra nézve, hogy minél hamarabb teljesen felépüljek. És arra jöttem rá, minden, ami az életünkben történik, nem véletlenül van. Istennek szándéka és terve van vele. S talán sok minden nem is előzhető meg, nem küszöbölhető ki a mindennapjainkból. De tény az, hogy ha időben odafigyelünk, észleljük a gondokat. Felfigyelünk a rendellenességekre, akkor időközben megváltoztatható, segíteni lehet a rosszra forduló folyamatokon. Bizonyára mindenkinek emlékei vannak arról, ki és miként tanította meg imádkozni. Mert az Istennel alkotott kapcsolatunk első jele és bizonyítéka, az, amikor ő hozzá fohászkodjunk. Gondjainkat, nehézségeinket, vagy éppen örömeinket vele osztjuk meg, és tőle várjuk a válaszokat, életünk jobbra fordulását.

Mindig előttem vannak a gyönyörű tavaszi esték, és éjszakák, melyeket szülőfalumban töltöttem. A gyümölcsfák virágainak illatától jó illatű volt az esti szürkület, az ég csodálatosan ragyogott a csillagok által, s ez a hangulat olyan szép és ragyogó, mint maga az Isten világa. Az esti vacsoránál, vagy az álomba szenderülés előtt, pedig jó volt elmondani, az Én lefekszem kiságyamba,  kezdetű imádságot.

A keresztelői, házassági felkészítőkön, vagy éppen a vallásórákon többször előjön, személyek részéről a vallomás, hogy milyen szép és meghitt imádságokat tanítottak az édesanyák, nagymamák, vagy éppen maguk a lelkészek. Szinte sokszor nem is vesszük észre, milyen nyomokat hagyunk gyerekeink, unokáink életében azzal az imádsággal, amit elmondunk, tanítunk nekik.

Ugye csak most volt, amikor együtt énekeltük a székely asztali áldást, Ki asztalt terítesz az égi madárnak.

A vallásos életnek három fontos jellemzője van: az adakozás, az imádkozás és a böjtölés. Ezek között is a legfontosabb az imádság. Ezért is akarok ma az imádságról beszélni nektek/ Önöknek. Mert az imádságban az emberi énünk bontakozik ki Isten irányába. Az imádság tárgya maga a jó Isten. Nekünk nincsenek közbenjáróink. Mi Istent annyira közel érezzük magunkhoz, hogy neki szemtől- szemben mindent elmondhatunk. Az imádságban nem Isten húzzuk le magunkhoz a földre, hanem magunkat emeljük fel az isteni magaslatra. Az imádság céljai között szerepel elsősorban, nem az isteni akarat megváltoztatása, hanem önmagunk megerősítése és a megváltozott tények elfogadása. Az imádkozó ember azért erősebb, mert ő már nemcsak a földi erővel bír, hanem magában tudja Isten segítségét. Az imádság folyamatos elköteleződés Isten mellett, és az ő értékeinek felvállalása. Ma is vannak megválaszolatlan dolgok, amely az emberek életét megváltoztatja. S a legerősebb ilyen erő, mely képes az emberben a változást elindítani és megvalósítani, az maga a könyörgés. Ezeknek fényében szeretném e mai alkalommal a szentírási verseket értelmezni és elmélyíteni az életünkben.

I.” Te, pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban:” Jézus idejében a hithű zsidó férfinak háromszor kellett imádkoznia, reggel, délután és este. Természetesen ez volt a hétköznap, ezen kívül az ünnep kultikus gyakorlatai külön elő voltak írva. Ezért, aki úton volt, annak bárhol volt, így akár kint az utcán is, meg kellett állnia és elvégeznie az imádság szertartását. Ezek az imádságok nagyon áhítatosak voltak, de rengeteg volt a képmutatás, mert miközben Istenhez imádkoztak, úgy az életük messze állt Isten elvárásától. Erre mondja Jézus, hogy menjünk be a belső szobánkba, és imádkozzunk titokban. E mondat kapcsán három lényeges dolgot szeretnék kiemelni ebből a gondolatból: te, pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, imádkozzál titokban a te Atyádhoz.

A.Felteszem a kérdést: imádkozunk e ma eleget? Egyáltalán imádkozik- e a mai ember? Mikor imádkozunk? Úgy érzem, bár a kérdés egyszerűnek is tűnik, mégis eléggé bonyolult. Reményik Sándor: Gyógyíts meg versében mondja

 

 

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!

Nézd: elszárad a fám,

A testem-lelkem fája…

De épek még a gyökerek talán.

A tompa, tunya tespedés alatt,

Gyökereimben: érzem magamat,

És ott zsong millió melódiám.

 

…………………………………..

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.

Én szeretni és adni akarok:

Egy harmatcseppért is – tengereket.

S most tengereket látok felém jönni,

És nem maradt egy könnyem – megköszönni.

 

Mert mi is testvéreim az imádság. Az a belső emberi öröm, vagy éppen fájdalom, de nagyon is személyes érzés, mely kiárad belőlünk. És előtör a könnyben, vagy éppen a mosolyban. Mert ima lehet egy sóhajtás, a kéz imára kulcsolása, egy – egy mondat és gondolat, amely Isten felé száll. És nekünk a személyes imádságaink a legfontosabbak. Ezért is nincs annyi formális imádság a vallásunkban. Mert a személyesen mi Istent szólítjuk meg, és abban az élethelyzetben mindig azt mondjuk el, ami bánt, vagy ami éppen örömmel tölti el a lelkünket. Mikor imádkozunk tehát? Akkor, amikor rá tudunk hangolódni az Istenre. Mert abban az imádságban benne van az egész lényünk és életünk. Mi nem imaformulákat mondunk el anélkül, hogy értenénk, hanem őszinte, szívből jövő hála és köszönet érzéseket.

B. Mit jelent a belső szobában való imádkozás? Hol is van ez a belső szoba? Ha a testemben keresem, valahol a szívem tájékán találom meg. Ha az otthonomban kutatom, akkor bizonyára azon csendes helyen, ahol magamban tudok lenni. Ahol senki nem zavar, ahol Istenre és önmagamra tudok összpontosítani. Mert ez nemcsak egy hely, hanem egy állapot és hangulat. Amikor mindent és mindenkit kizárok az életemből. S egyedül csak Istennel vagyok. Rá figyelek, őt érzem magamban és magam mellett. Sőt azt is érzem, hogy vádol, vagy éppen dicsér, figyelmeztet, vagy éppen bátorít.

Hollandiában az amsterdami reptéren láttam, hogy van egy szoba, az imádkozás csendes helyéül szolgáló tér, ahova az utasok bemehetnek, imádkozhatnak. Elcsendesedhetnek, a rohanás perceiből kiléphetnek. És nagyon furcsa az, ahogy kijössz arról a helyről, már járataikat kereső, személyeket látsz, kint már zaj van, az élet mozgalmas üteme. De ott bent csend, béke, áhítatosság. Én amióta ott jártam, ezt a belső lelki szobát is így képzelem el. Mert zajlik körülöttünk az élet, szinte rohan velünk az élet. De ha megállunk, befelé nézünk, ha bekerülünk ebbe a légtérbe, akkor csak Istennel vagyunk, az imádkozás csendjében. Mert az imádságban az történik, amit egy ismeretlen szerző így fogalmazott meg: Mindig csak adni

 

 

A jó öreg kút csendesen ontja vizét,

így telik minden napja.

Áldott élet ez – fontolgatom –,

csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem!

Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek, tükre rám ragyog:

„De hiszen a forrás nem én vagyok!

Árad belém, csak továbbadom,

vidáman, csendben és szabadon.”

Hadd éljek ilyen kút-életet,

osszak áldást és sok-sok szeretetet!

„Nem az enyém, Krisztustól kapom,

egyszerűen csak továbbadom.”

 

C. Jézus a titokban való imádkozást tanítja. Elítéli a képmutatást. Nem a formális vallásosság a fontos, hanem az átélt istenhit igazi mélysége. Az imádkozás nem kívülről, hanem belülről építi az embert. És ez a meghitt kapcsolat képessé teszi az embert még erején felül is teljesíteni.

II.” Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”

Isten mindent lát, amit elkövetünk. Előle semmit nem lehet elzárni. Az imádságainkat pedig nyilvánosan fizeti meg. Vagyis az imádkozó ember elnyeri Isten áldását. Az imádság az Istennel alkotott kapcsolatunk erősségében, a hozzá fűződő viszonyunk meghittségében, és lelki egyensúlyunk megtalálásában nyilvánul meg. Már a teremtés könyvében azt olvassuk, hogy Isten látja a tévedő embert. És azt újszövetség világában is Isten látja a Jordán vizéből a keresztelkedés alkalmával kiemelkedő Jézust, és így szólítja meg: Ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.

                        

III.” Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.”

Van, aki sokat szeret beszélni, és van, aki kevesebbet. Jézus a tömör, velős, tartalmas imádkozásra buzdít e helyen. Isten nem a bőbeszédűségünkért hallgat meg. Hanem értékeli az őszinteséget, az alázatot, az imádságos lelkületet.

 

IV.” Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”

Isten ismeri az ő gyermekeit. Pontosan úgy, ahogyan mi ismerjük a gyermekeinket. S ahogyan mi is adunk nekik, úgy Isten is ad nekünk, jóságot, szeretetet, egyetértést.  Mielőtt még szavakban megfogalmaznánk, Isten már tudja mi a mi nehézségünk, bánatunk, vagy éppen örömünk.

Beszédemet egy történettel zárom.

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja:

"Leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".

Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.

 

Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.

 

Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.

 

A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "Leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.

 

A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne.

A jó Isten segítsen magunkat meglátni imádságainkban. Ámen

 

 

 

 

 

 

 

Régi ír áldás:

Legyen időd a munkára – ez a siker ára.
Legyen időd a játékra – ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre – ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra – ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra – ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy – ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra – kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz – túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek – ez isteni kiváltság.