Az önmagunkra találás alkalma!

Lk 10, 36 „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?”

Zsolt 10, 17-18 „Az alázatosak kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Az élet számos területén versengés van, kemény munka folyik, eredmények születnek és főleg a nyertesek örömmel számolnak be sikerükről. Óriási versenyben van részünk, amikor elkezdünk tanulni, tervezni, alkotni, életünk álmát létrehozni. És ez jól is van így, hiszen mindenki a saját világát, elképzelését valósítja meg elméje, és két kezének munkája által.

Szinte érezhető és tapasztalható, ahogyan a cégek egymást kiszorítják a piacról, vagy éppen a vásárlók kegyeit szeretnék megnyerni egy- egy termék bemutatása, de főleg az ajánláson túlmenően, a vásárlás tekintetében. Egy örökös küzdelem zajlik a világ számos országában, hogy minél több munkahelyet tudjanak létrehozni, megtartani, működtetni.

Újabb és újabb kutatások végződnek, piacfelmérések történnek, hogy mire van szüksége a mai embernek. És a megfogalmazott kívánságok, elvárások akár a szépségiparban, élelmiszerben, öltözetben, ruházatban, használati cikkekben vagy éppen az autóiparban a termelőket kihívások elé állítja.

Ahol már sokkal kisebb a verseny és kevesebb a szolgáltató az a szociális ellátó rendszer. Akár az egészségügyet nézzük, akár az idős, öreggondozással foglalkozó intézményeket, azt érzékeljük, hogy egyre több kellene belőlük. Mert, hogy nagyon sok idős, de akár fiatal is igényli a szolgáltatást, a szakmai segítséget a foglalkozást.

A tegnap részt vettem Szombatfalván a szépkorúak házának avatóján. És az ünnepségen örömmel töltött el az a tény, ahogyan a felsőboldogfalviak, majd a máréfalviak táncoltak. És bennem az az érzés mélyült el, hogy egyre több foglalkozás kellene az idősek részére, azért, hogy fontosnak, hasznosnak tartsák magukat. De főleg a mai társadalom ezzel is kifejezze megbecsülését, köszönetét azok irányába, akik végül is ezt a társadalmat felépítették, megalkották és máig fenntartják.

Évekkel ezelőtt az Egyesült Államokban láttam, majd később Hollandiában, hogy mennyire szorosan fogják meg az idős ember kezét, és mennyi lehetőséget biztosítanak nekik azért, hogy formában, jó közérzetben, és főleg boldog életet éljenek. S teszik mindezt úgy, hogy többségük számára elérhető legyen az a szolgáltatás, amit felajánlanak. Vagy pedig kötelezik a rendszert, vagy éppen a családot, hozzátartozókat arra, hogy gondját viseljék az idős, beteg embernek.

Merthogy a szamaritánus példázata arról is szól, ki vagy kik segítenek, amikor én bajban vagyok. Milyen traumáim, sérüléseim vannak? Kik juttattak ide? És főleg kikkel, hogyan tudok ebből a helyzetből kimozdulni. Ma ebben a beszédemben ezekre a kérdésekre szeretném a lehetséges válaszokat keresni Önökkel/ veletek és Isten segítségével megtalálni. Öt szó köré építem fel ezt a beszédet, melyet Dávid a zsoltáríró olyan szépen megfogalmazott, és ezek a következők: a hallgatás, megerősítés, a feléje fordulás, a védés és a hatalmaskodásnak való ellenszegülés. Teréz anya írja a hallgatásról

 

A hallgatás szelídség,

amikor nem szólsz, ha bántanak,

amikor nem keresed a magad igazát,

amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,

a hallgatás szelídség.

 

A hallgatás irgalom,

amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,

amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

a hallgatás irgalom.

………………….. Majd tovább folytatja és ezzel fejezi be:

A hallgatás hit,

amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,

amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,

amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért,

a hallgatás hit.

 

A hallgatás imádat,

amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: Miért?

a hallgatás imádat.

 

I.” „Az alázatosak kívánságát meghallgatod, Uram.” A szentírás tele van szebbnél-  szebb írásokkal arra nézve, amikor az Isten beszél az emberhez. A próféták mind ezáltal nyerték az elhívatásukat. Isten megszólította őket. És erre az isteni hangra, vagy vállalták a küldetést, vagy éppen szabadkoztak miképpen Mózes is tette. Uram, én nem tudok beszélni. Uram én félek a fáraó haragjától. Uram én nem vagyok képes kihozni a népet a szolgaság házából. Uram nem fognak az én szavamra hallgatni. És még sorolni lehetne a bizonytalanságokat. De Isten minden alkalommal erőt ad a megszólítottnak. Felkészíti az Ő tervének véghezvitelére. Minden nap erőt ad, hogy az úton feléje haladjunk. Barátokat rendel mellénk, hogy segítsünk, és a támogatásukat élvezzük. Én még gyermekkoromban értem az 1980- as években a kommunizmust. A rendszer kirabolta az embereket, a családokat, a közösségeket. Elvette tőlük, ami a legdrágább volt, a megélhetést, földet, erdőt, állatokat. Sokan a megélhetésért városra menekültek. Idősek maradtak otthon, és ez a folyamat most már leállóban, de teljesen megváltozott a környezet, a lehetőségek. S talán hosszú évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy újból visszatérjünk, közelebb kerüljünk a természethez, az isteni világhoz, önmagunkhoz.

Mi ugyanazt a nyelvet beszéljük, s néha érzem például Székelyudvarhelyen, hogy nem értjük egymást. Nem is hallgatja meg a mai ember a másikat. Nem nyitott, érdeklődő a másik sorsa, élete iránt. Kit érdekel?  Hallgatjuk sokszor a közelebbi, vagy éppen tágabb környezetünkben. Saját magunkkal, vagy éppen a családunkkal vagyunk elfoglalva, de nem vagyunk kellőképpen felkészülve mások gondjainak meghallására és orvoslására.

2005-ben egy alkalommal kint voltunk Budapesten a kisebbik lányunkkal a Bethesda kórházban, aki halmozottan sérül volt. És a feleségem időközben antibiotikumra szorult, gyógyszert szerettünk volna vásárolni, de hamar meggyőződtünk, nem úgy volt, mint itthon, mert a gyógyszertárban nem szolgáltak ki. Aztán Neuwirth Magdolna a kórház neurológus főorvosa a segítségünkre sietett, és receptet adott, hogy vele gyógyszert válthassunk ki. Azóta a főorvosnő éppen 10 éve az örök hazába költözött, de nekünk egy életen keresztül a szívünkben fog élni, mert segítségével legyőztük azt, amit egy rendszer elzárt előlünk.

A zsoltár írója imádságot fogalmaz meg. Az alázatos ember könyörgéséről beszél. Az ők imádságát válaszolja meg az Isten. Mi sokszor hajlunk arra, hogy Isten nem hall minket, nem válaszol azonnal a kívánságainkra, pedig ő mindig velünk van, úgy a szenvedésben, fájdalomban, mint az örömben és boldogságban.

Gedeon történetében olvashatjuk, hogy amikor Isten megbízza őt népe szolgálatával, akkor ő inkább menekülni akar a kihívás elől, és jelet kíván. A szérűre kitett gyapjú nedvessége, majd pedig a szárazsága győzi meg arról Gedeont, hogy Isten vele van, és le fogja győzni a midianitákat.

II.” Megerősíted szívüket,” A szív nemcsak fizikai életünknek, hanem a lelki életünk központja is. Azt tartják a szívorvosok, hogy akkor tágulnak ki a legjobban az erek, és akkor ver a szívünk a leghevesebben, amikor szerelmesek vagyunk. De ugyanez történik, mondják a pszichológusok, amikor stresszhelyzetben vagyunk. A megpróbáltatás nemcsak a rosszat jelenti, hanem lehetőséget ad a megküzdésre is. Amikor lehetőséget találunk életünk kérdéseinek a válaszaira. És valóban a szív az életünk középpontja, ahogyan a bölcsesség irodalom fogalmaz, a szívből indul el az élet. A szívizom rostjai nemcsak húsból és vérből állnak, hanem érzésből, tapintatból, jóságból és szeretetből.

Attól is erős lesz a szívünk, ha segítséget tudunk nyújtani, mint ahogyan az irgalmas szamaritánus példázatában is olvashatjuk. Nekünk nemcsak a szívünk dobog, hanem a lelkünk is, áramlik rajta keresztül az Isten szeretete, szentlelkének ereje.

III.” feléjük fordítod füledet” folytatja a zsoltáríró. Amikor én gyerek voltam, sokszor hajoltam le a földre a társaimmal és hallgattam, ahogyan az állatok, kocsik, zaját a föld mintha közel hozta volna. Ezeken az istentiszteleteken is Isten közelebb kerül hozzánk, mert mi is feléje igyekszünk. Kiragad a mindennapi elfoglaltságból, elszólít a munka mellől, s mi örömmel jövünk az Ő szavait hallgatni, üzenetét felfedezni, tervét és elvárását ezekben a gondolatokban felfedezni. A szentírás szerzői mindegyikük a maga módján Istent festi meg a szavakban, és a történésekben. S az irgalmas szamaritánus példázata is arról tanít, hogy mindig vannak olyan személyek, akik nem sietnek, nem zárkóznak el a bajba jutott embertől, hanem meghallgatják annak jajkiáltását.

IV.” véded az árva és elnyomott ügyét” Érdekes, hogy az Isten úgy teremtette ezt a világot, hogy amikor kibillen az egyensúlyából, akkor mindig kerüljenek olyan személlyel, akik azt vissza akarják állítani. Az elnyomatásban élő nép a szabadságra vágyik, és mindent megtesz azért, hogy végre szabadon élhessen.

V.” hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.”

A kezünkben levő hatalom egy óriási kihívás mindannyiunk számára. Mihez kezdünk vele, hogyan használjuk? Valakinek minél nagyobb a társadalmi pozíciója, megbecsültsége, annál nagyobb a kihívás arra, hogy az Isten szolgálatára használja. Ehhez pedig nagy önismeretre, és Isten szeretetre van szükségünk.

 

Erhart Kaestner: Mire való a csönd?

 

 

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tõle:

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:

- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:

- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?

A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:

- Saját arcunkat látjuk a kútban!

- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

A látogatók megértették a remete tanítását.

 

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Hiszem e héten az istentiszteletek azt szolgálták, hogy elcsendesedjetek. Meglássátok önmagatokat az evangélium tiszta tükrében. Ne feledjétek ez a forrás, kút, mely a lélek italát ontja mindig itt lesz. Isten hívni fog, a pihenésre, a töltekezésre, hogy életünk zarándoklatai közepette Jeruzsálem és Jerikó közepette legyen, aki segítsen, felemeljen, meggyógyítson.

Legyen hát áldásos ez a mai este. S Isten szentlelke töltse el az egész életünk, serkentsen bennünket irgalmasságra, könyörületre, segítségnyújtásra. Ámen.