Dávid Ferenc igazság keresése

 

 

Textus: Jer 20, 7-8; 18, 1-4

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

 

Ma szeretném megfogni mindenki kezét és veletek együtt végig menni azon az úton, melyet egyházalapító püspökünk a maga idejében megtett. Vagy minden évben megteszünk azokkal, akik Dévára zarándokolunk.  Ha így most visszanézünk, az a megtett távolság dicsőséges és eredményes, azonban a maga idejében vérrel, emberi élettel és fájdalommal volt kikövezve. Hiszen egy sikeres életpályán indult el, tanult és tanított. Érezte Isten közelségét és Őt közel hozta az emberekhez. Imádkozott hozzá, és imádkoztatott embereket, hogy ezáltal erősítse az ember és Isten kapcsolatát. Meghajolt a hatalmasságok előtt, de Isten előtt való meghajlása, térdre borulása mindennél és mindenkinél többet jelentett. Megvívta az összes harcát az emberekkel, és egyben sem maradt alul. Egyedül Istennek engedelmeskedett, amikor felvállalta az ő hívatását. S bár keserű volt a pohár, melyet ki kellett innia. Ő nem menekült el előle, hanem győzedelmesen és diadalmasan várta a halált. Inkább meghalt, sem mint éljen megalkuvásával, hitetlenségével, tanításainak visszavonásával. Ebben áll Dávid Ferenc nagysága. A gerincességében, a hitelességében, az Istent és embert szolgáló hivatásában.

Börtöncellájának falára ezt írta a hagyomány szerint: „„Semmi erő soha nem tartja föl azt, aki igaz. Azt írtam s hittel hirdetem, amiket érzek: holtom után a hamis hit Babilonja ledűl.”

„Gyűlölt bűnömül azt róják fel, hogyha kutatnád,

Hogy három helyett vallom az egy Igazat.

Istenfélelem így lett "bűnné", mert sose mertem

Többre felosztani azt, aki örökre csak egy-

Három részre tagolni fel azt, kit senki sem oszthat,

Azt, aki mindig egész: tiltja örökre hitem.”

 

Dávid Ferenc erkölcsi nagysága éppen abban áll, hogy szép és tartalmas egyházi pálya nézett ki az ő számára mindazokban az egyházakban, ahol megfordulta magát. De a Szentírás igazságainak keresése, Isten világa, a hit bizonyossága mindennél többet jelentett. És ma ezt ünnepeljük, az ő mártírhalálát, az eszméért, a hitvallásért, az általa alapított egyházért.

 

Ezért is választottam beszédem alapgondolataként a felolvasott Jeremiási gondolatokat.

I.„ Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj.  Jeremiás próféta panaszát halljuk ezekben a versekben. Istennel vitatkozik, és ebben a viaskodásban van valami  elfogadható, ami a megbékélést jelenti a próféta részéről. Vagyis a próféta az emberi akaratát alávette Isten akaratának. Mintha a prófétai küldetés mélységét még maga Jeremiás sem ismerné. Ő csak engedelmeskedett Istennek. De nem ismerte, hogy ekkora ellenállással kell szembenézzen. Vagyis társa ebben a tervben Istennek. Maga Dávid Ferenc is hallgatott a belső szóra, Isten hívására, ahogyan szólította őt a Szentírás értelmezésére, 1559- ben lutheránus püspökként, 1564- ben református püspökként, majd 1566- tól az Egy Isten hitre való térésében. A belső hang, az elhívatás volt a mérvadó, és a legsúlyosabb bizonyíték melyre lehet építeni.

II.  Megragadtál, hatalmadba ejtettél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki.

Valami furcsa érzés van Jeremiás lelkivilágában. Hiszen Isten ítéletét hirdeti a népnek. Azt a bizonyosságot, hogy Babilónia el fogja foglalni az országot. Az embereket láncra fűzve fogják elvinni. Rabszolga sorsban fognak sínylődni. Isten már elfordult tőlük. Nincs kiút. A nép vezetői meghasonultak önmagukkal és a hatalommal. Ezért az ő bűnűk kétszeresnél is nagyobb. Mert tobzódnak és dorbézolnak a javakkal, miközben az ország a csőd szélére került. Jeremiás bár hirdeti Isten igéjét, senki sem hisz neki. Kövérré tette Isten a nép szívét és süketté az ő fülüket. Jeremiás próféta sorsa és Dávid Ferenc élete hasonló, hiszen a viszonylagosan rövid alatt, amióta a vallásszabadság törvényét elfogadták, alig több, mint 10 évre rá, már az életét követelik az ő tanításáért.

III. „Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap.”  A szomorú valóság az, hogy a próféta nemcsak a világi hatalom részéről érzi az elnyomást, magyarán a király uralkodik, és nem gondol az ő népére, hanem még az egyház sem hallgatja meg, érti meg az embereket. Az erőszak és az elnyomás uralkodik a társadalom minden szintjén, és Isten ezt meg fogja büntetni. Meg fogja változtatni. Jeremiás érzi, hogy az Úr igéje miatt neki naponta szenvedni kell. Vagyis a próféciája nem barátokat, hanem ellenségeket szerez az ő számára. A papok és a próféták esküsznek Jeremiás ellen. Vermet ásnak neki. És szabad- e a jóért, rosszal fizetni? Hiszen Dávid Ferenc is, a XVI. századi Erdélyben Isten imádását és szolgálatát hirdette. Az egy Istenét, akinek nem kell külön áldozat, hanem csak az emberi erkölcsös, buzgó, vallásos élet.

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

A legnagyobb harcainkat nem a külvilággal, a megélhetési gondokkal, a nehézségekkel vívjuk, hanem saját magunkkal. Ma is Istennel vívjuk meg legmélyebb és legértelmesebb küzdelmeinket. Amikor megsejtjük, megérezzük, hogy Ő mire hívott el bennünket. Amikor számba vesszük tehetségeinket. Felsoroljuk önmagunknak, hogy mennyi a mi talentumunk?  Van- e elegendő erő, hit, tudás, kitartás, hogy a belső megélt és megértett hangot valósággá változtassuk?  Következesek vagyunk- e abban, hogy az általunk felfedezett és biztató elhívás mellett mindörökre kitartsunk?

Engedjék meg, hogy egy néhány példát hozzak:

Az egyik egyházköri közgyűlésen választási csalás történt. A szavazatók újraszámlálódtak, a kiigazítás megtörtént. De a több mint 100 helytelen szavazat számlálásának felelősségre vonása elmaradt. Egy kis ejnye- bejnyét ugyan megfogalmaztak az illetékesek. De a csalás mélységével senkinek nem volt ereje és akarata foglalkozni. Sőt annak idején fenyegették is az illetőt, hogy ha nyilvánossá teszi ennek tényét, akkor az egyházi szolgálatának évei meg lesznek számlálva. Hát nem dőlt be  ígéreteiknek! Azóta is hadjárat folyik ellene.

Az állami számvevőszék felfedte, hogy azonos számlával számolt el a helyi önkormányzat és a megyei tanács felé is kapott állami támogatással az egyik egyházközség. A támogatást visszafizettették. Aztán egyházi bonyodalom támadt az ügyben. De még a mai napig nem hallani azt, hogy ez erkölcstelen és az egyház hitelét rontja az érintettek részéről.

Egy nőszövetségi köri közgyűlésen történt, voltak olyanok, akik minden előzetesen elvégzett munka nélkül választott tisztségekhez szerettek volna jutni úgy, hogy a versenyt nem vállalták. Később bepanaszolták az esperest, az egyházi főhatóságnak. Pedig ő csak azt hangsúlyozta, mindenki nyissa ki a szemét és a fülét, érzékelje az elhangzottakat és úgy fogalmazza meg a döntését. Azóta is ország - világ előtt nőellenességgel vádolják őt.

És most közelebb jövők az egyik egyházközséghez. Hiszen ott is van tisztára mosnivaló, éppen elég. Egy hölgy egyházadót fizetni, délután érkezett, és az adatok alapján jelezték neki, hogy 2014- től nincs fizetve egyházfenntartás. Mire ő nagyon megszégyellte magát, elnézést kért, de ugyanakkor kikérte magának, hogy ő 2016- ig rendezte egyházfenntartását. Később behozta az igazoló nyugtát és utána az egyházközség nevében elnézést kértek tőle, mert valóban igaza volt. Ő kifizette, csak éppen nem szerepel az egyházi könyvelésben és nyilvántartásban. S az már csak a jéghegy csúcsa, hogy még a temetőben levő sírhantokkal is üzleteltek, jövedelmet szereztek.

Miközben a hívek fáztak és dideregtek a templomban, mert nem volt a fűtésre készség, akarat, azonközben a pénzek vándoroltak másfelé. Amikor ezt a témát a közösség vezetői jelezték, a kapott válasz értelme az volt, hogy oldják meg ők. Vagyis igazán magukra maradtak.

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Csak egy néhány porszemnyit sepertem össze abból a szemétből, amit ma élő vallásos emberek át kellene gondoljunk. Lelkiismeretünkkel egyeztetnünk kellene. Mert ha nem tesszük tisztába életünket, akkor már azt sem fogjuk tudni, mi is az igazság. És mit is vár el tőlünk az Isten!

A Jeremiási gondolatnak van egy nagyon szép fordulata a második részben. Jeremiás a fazekas házában van. A fazekas a korongón dolgozik. Amikor nem sikerült jól egy edény újjáformálja.

Dávid Ferenc teológiájának is éppen  ebben van a lényege. Engedjük, Isten formáljon bennünket. Amikor valami elromlik, akkor újból alakít, formál, hasznossá tesz bennünket.

Isten ma is feltesz mindannyiunkat az élet korongjára. Van, akinek az élete széttörik, van aki ellenáll a formálásnak. De Isten célja mindig az velünk, hogy sikertelen próbálkozás után mindig bennünket újjá formáljon.

Beszédemet egy történettel zárom:

 

 A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok fekszenek, betonnal és acélpántokkal összefogva. Ez egy olyan asszony sírja, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, s azt sem, hogy a halál után lesz örökélet. Végrendeletében elrendelte, hogy sírját olyan biztonságosan zárják le, hogyha lenne is halottak feltámadása, akkor se nyíljon fel a sír. A márványkőre ezeket a szavakat vésette: "Ezt a sírt sohasem szabad felnyitni!"

Azonban egy kis mag a gránitkövek alá került és növekedni kezdett. A kikelt növény kereste a világosságot. Senki sem gondolta volna, hogy egy fejlődő palánta képes szétfeszíteni a vastag acélpántokat és a lebetonozott köveket. A kis mag fává cseperedett, és az óriási kövek szétnyíltak előtte. Jézus ellenségei - közöttük Kajafás - azt gondolták, amikor Jézus testét betemették a sírba, hogy többé nem kerülhet ki onnét. De Isten hatalma, amely Hannoverben egy kis növény által nyilvánult meg, még csodálatosabban működött Jézus sírjánál Jeruzsálem közelében.

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim! Az igazság magvai bennünk működnek. Ezeket nem lehet be, vagy elzárni. Mert Isten hívására, a fényre mindig is nőni fognak. S a külvilág zordságától, viharától sosem fognak megretteni, mert ők Istentől jönnek. És őket csalogatja az eső, a fény az isteni melegség.

Mi lelkészek és e közösségnek világi vezetői az igazságnak ezen magvait szeretnénk elültetni mindenki lelkébe.

Isten segítsen bennünket ilyen igazság magvakként élni, imádkozni és dolgozni. Ámen.

 

 

Elmondtam Székelyudvarhelyen, 2019. november 17- én.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc