Egymás javát szolgálni!

1 Péter 3, 8- 12 „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet, mert az Úr szeme az igazakon van és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Nyár van, a vakáció és a szabadság idejét töltjük. Akik tehetik, rengeteget utaznak, tengerekre, más földrészekre. Hajtja az embert az ismeretlen utáni vágy, a tapasztalat, a töltekezés igénye és szándéka. S miközben egyre több vidéket, országot, tájat lehet bejárni, egyre távolabb kerülünk az Istentől és önmagunktól. Az embert mintha jobban érdekelné a külső világ, a látható, kézzel fogható, a tapintható, mint, aki bent van a szívében és lelkében.

Természetesen vagyunk és rengetegen vannak, akik a belső utakon is elindulnak, felfedező utakra, belső erőforrásokra szert tenni. Megismerni a sokszor megismerhetetlent, felfedezni emberi hívatásunkat, rájönni Isten nagy titkaira, hogy miért és kiért is teremtett engem.

Ha úgy tetszik a minden vasárnapi prédikáció is olyan, mint egy idegenvezető bemutatója. A lelkész felvázolja azokat a helyeket, szentségeket, az Istennel való találkozás lehetőségeit, de igazán mindenkinek személyesen kell ezeket a pontokat megtalálni, elcsendesedni, imádkozni, Isten mindig újra felfedezni.

Én, amikor az imádságaimra és beszédeimre készülők, félre vonulok, szükségem van a csendre, a befelé fordulásra, az ihlet, a belső hang megtalálásra. Ezért úgy gondolom, a jó beszéd részben az értelemhez, de legfőképpen a szívhez szól. A lélekhez. S olyan még kérdéseket vet fel nekünk, akiknek minden kortól függetlenül egyetemes választ ad a kételyeinkre.

Nemrég egy dolgozatot kellett írnom A vallástanár szerepe és feladatkörei iskolai és egyházi közegben címmel, és el kell mondanom először megijedtem. Túlságosan is nagy kihívásnak tartottam, forrásokat, fogódzókat kerestem. És miközben a kutató munkát végeztem, arra jöttem rá, hogy a nevelő szerepe nagyon fontos, meghatározó lehet egy diák, de akár felnőtt életében is.

A gyülekezet, a család és személyes életünk legnagyobb nevelője maga az Isten, aki naponta elindít feladataink végzésére, hogy munkánk után eredményt adjon. Sikerrel, elégtétellel töltse meg a szívünket.

Ma is a szentírás szavain keresztül Péter apostol szavaival Isten bíztat, bátorít, és vezet minket ebben az életben. Hadd halljuk hát az Ő hangját, értsük meg az ő szavát. Öt gondolat köré építem fel mai beszédem, merthogy ezekről szólnak az apostol intései: bíztatás, áldás, jó napokat megélni, az Úr szeme, Isten megveti a gonoszakat.

I.” „ Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együtt érzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak.” Nagyon fontos gyermeknek és felnőttnek a bíztatás, bátorítás. Jó érezni azt, hogy mások is megerősítenek döntésünkben, elkötelezettségünkben. Amikor kételkedünk, ingadozunk, s nem vagyunk meggyőződve arról, hogy helyesen jártunk el, akkor minden szónak, gondolatnak teremtő ereje van. Szükségünk van a visszajelzésre. A család és a mellettünk élő barátok, ha igazi barátok tükröt tartanak elénk, arról, hogy kik is vagyunk. Az apostol ebben a mondatban 5 igét használ, egyetértés, együttérzés, testvérszerető, könyörületes, alázatos. Számára ezek a szavak nem a passzivitást jelentik, hanem az építő hozzáállást.

Ma egy olyan világban élünk, amikor nagyon sok véleménnyel találkozunk. Néha ezekben az emberi kifejezési módokban mély ellentétek is feszülnek. Azt is tapasztaljuk, hogy van, amikor egyik le akarja győzni a másikat, vagy éppen megsemmisíteni. Érdekes az a tény is, hogy ugyanazt a dolgot, mi emberek más szemszögből közelítjük meg, és a sajátos meglátásunkon keresztül hirdetjük a teljes igazságot. Azt is látjuk, megtörténik, hogy van, amikor csakis a másik ellenében fognak össze, és addig nagy az egyetértés, amíg közös az ellenség. Utána felborul minden, mert nincsenek már közös célok, vagy melyek voltak, már idejüket múlták.

Ez a világ egy kicsit át van billenve arra az oldalra, hogy több a rossz híresztelése, mediatizálása, mint a jónak. Mint hogyha egyre éhesebbek lennénk a rosszra. Csakhogy egy példát említsek, közlik a közúti baleseteket. Szinte felkapjuk a fejünk, amikor haláleset, kár, betegség származik belőle. De hány millió, akár milliárd ember utazik sikerrel, elérve utazása végcélját, s róluk senki nem tesz említést, pedig Isten jósága által újra találkozik a család, a közösség.

Egyet értünk a szavakban, de mikor tettekre kerül sor, akkor már nehéz azokat a gyakorlatba ültetni. Közös az elhatározás abban, hogy jobb körülményeket kell biztosítani ahhoz, hogy itthon maradjanak a fiataljaink, s mégis egyre többen mennek el, mert hatalmas a bürokrácia, s egyre szűkebbek a lehetőségek.

Az együttérzésről könyvtárnyi irodalom van, s mégis az ember egyre önzőbbé válik. Nem érdekli a másik sora, élete. Csak az enyém a fontos. Bizonyára olvasták a médiában, hogy nagyobb kihágásokat találtak az öregotthonok háza táján. Bizonyára vannak hiányosságok is. De a végső megoldás nem a büntetés, hanem a probléma megismerése, az idősek nyugodt életének a biztosítása. 

Csak itt a templom javítása körül lettem figyelmes arra, hogy a törvények néha nem segítenek, hanem gátolnak abban, hogy jó karban tartsuk középületeinket. Mert a törvények vannak az emberért, és nem fordítva. Menjenek el egy közintézménybe, s láthatják, hogy mennyit kell még fejlődni, változni. Elég, ha a medvekérdésre gondolunk. Nagyobb egy állat értéke, mint az ember védelme és egészsége. S most már odáig jutottunk, hogy nemcsak anyagi kár, hanem emberáldozat is származik belőle. Az illetékesek pedig köszönik, elég jól vannak.

A testvérszerető szót itt Péter apostol nemcsak a vérségi kapcsolatra, hanem az emberre vonatkoztatja.

 

Reményik Sándor

 

A szíveteket köszönöm

Szeretteim, emlékeztek ugye:

Egy Szívbe írtátok a nevetek

- Milyen nagyon gazdaggá tettetek -

Úgy adtátok nekem

Isten szívét, és benne magatok.

Én veletek olyan boldog vagyok.

Oly tiszták, drágák vagytok mind a ketten,

A szíveteket hogy is érdemlettem,

S hogy Veletek ilyen boldog vagyok?

A nap leszáll, hanyatlik életem,

A nap leszáll.

Kérlek, maradjatok

Ebben az emmausi éjszakában

Egymással - és velem.

 

 

 

II.” Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”

 

III.” Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól”

IV.” és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet, mert az Úr szeme az igazakon van és füle az ő könyörgésükre figyel.”

V.” az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ma ezen a gondolatok alapján értelmezzük az Istennel való kapcsolatunkat. Igyekezzünk megtisztulni, megváltozni! S úgy élni, hogy az Isten dicsőségére és egymás javára szolgáljon! Ámen.