Elég bölcs- e az ember?!

Textus: Jak 3, 13- 18 „ Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességgel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és minden féle gonosz tett. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Az emberi élet kérdéseire mindig is válaszokat kerestek. Ezek hol a szavak, a mondatok szintjén, máskor pedig cselekedetekben nyilvánultak meg. A mindenkori ember érettségét, felkészültségét és elszántságát mutatják azok az események, melyek az élet egy- egy fordulópontján megtörténtek.

Népünk és nemzetünk történelme is tele van olyan eseményekkel, melyekben irányváltozásra készültek, vagy legalábbis szándék szintjén ott volt a gondolat a múlttal való leszámolásban. A legtöbb alkalommal ezek cselekedetekben is megnyilvánultak. És szomorú az, amikor az ésszerűleg kigondolt eszme, elvek, az erőszak miatt nem tudtak megvalósulni. Magyarokként csak október hónapban két ilyen forradalmat, szabadságharcot tudhatunk a magunkénak. Október 6- át, a 13 aradi vértanú kivégzését, az 1848- 1849- es szabadságharcot, melyben Magyarország önállóságát kerestük. És október 23- át, amikor 1956- ban a kommunizmus ellen utcára vonultak az anyaországban, hogy ellent mondjanak és álljanak az erőszaknak.

Ismerjük mindkét forradalom kimenetelét, mindkét esetben, idegen hatalom segítségével leverik hőseinket, s emberek több tízezreit félemlítik meg, példát statuálva, hogy nem jó szembe menni a fennálló rendszerrel.

Anélkül, hogy dicsőíteném az erőszakos megoldások keresését, mennyire szép lehetett, hogy az osztrák uralmat elviselni nem tudó hősök kardot vettek a kezükbe és védték, óvták a hazát és a benne lévő embereket, családokat.  De ugyanakkora önfeláldozás volt 1956- ban, amikor sokan a lánctalpak alá kerültek Budapesten, mert már nagyon korán észlelték a fennálló rendszer visszásságát és jobb, szabadabb világról álmodoztak.

Nagyon sokan csak egyet legyintenek erre, mert a forradalmakban feláldozott ismeretlen életeket nem tartják fontosnak. Pedig éppen az által válik értékelhetővé, ha személyesen átérezzük annak a családnak, közösségnek az életét, aki átélte a terrort, az erőszakot és nem utolsó sorban annak az áldozatává vált.

Ma is, a kérdéseinkre válaszokat keresünk. Ezért dolgozunk, tanulunk, otthont, karriert építünk, s e földi életben berendezkedünk. Van olyan ember, akinek ez elég. El van telve ezzel a földi léttel, boldog és megelégedett. S minden egyébről megfeledkezik.

De a legtöbb embernek ennél nagyobb az igénye, valami többre vágyik. Érzi, hogy ez a föld, csak ideig- óráig ad nekünk enyhületet. Ezért van a költészet, a zene, a tánc, a mese, legenda és nem utolsó sorban maga a vallás, hogy szellemi és lelki igényeinket kielégítse. És elrepítsen bennünket egy másik világba, hitünk szerint az Istenhez.

 

Pete László Miklós: Isten hangja versében írja

Csak itt szól – legbelül.

Nem ócsárol,

Nem szónokol,

Nem gúnyol,

Nem hevül…

Felesleges vitákba nem merül.

Tud várni,

Mert a végén

Mindig Ő marad

Felül…

…………………..

Isten hangja nem a pusztába szól,

Ő most is velünk érez

Valahol…

…………………..

Csak itt szól – legbelül.

Egy szót sem mond soha véletlenül,

S ha testünk

Lelkünk

Gondoktól feszül,

Sosem hagy minket

Őrizetlenül.

 

Ma, az előbb említett gondolatok felvezetésével szeretném a felolvasott szentírási verseket értelmezni és sajátosan az életünkre alkalmazni.

I.”Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!” Általánosan elfogadottá vált a társadalmunkban, hogy a tudást és bölcsességet csak és kizárólagosan az iskola, az intézmény közvetítheti. Vannak, akik az iskolákban megszerzett oklevelek és a bölcsesség közé, egyenlőség jelet tesznek. Minél több képzésen vesz részt valaki, annál nagyobb bölcsességre tesz szert és jobban eligazodik az életben. Természetesen nem a nevelést akarom lebecsülni, csak megkérdőjelezem azt a gondolkodásmódot, mely úgy hiszi, csak az értelem és annak fejlesztése áll az emberi fejlődés középpontjában. Ha csak a szűkebb, vagy tágabb társadalmunkat nézzük, megállapíthatjuk, hogy biza nagyobb bölcsességre van szükségünk. Sokszor mondják is, hogy milyen más külföldön. És valóban, ha csak átmegyünk, egy országhatáron látszik a tájon, a rendezettségen, a szervezettségen, hogy valami más szelek fújnak arrafelé. Könnyen ítélkezünk és mondjuk, könnyű nekik, mert jobb anyagi helyzetben vannak. S valóban van benne igazság. De óriási felelősség hárul a mai emberre, milyen döntéseket hoz, hogyan alkalmazza a tudását? Miként érzi, hogy a legnagyobb szövetségese az Isten, aki segít nekünk az eligazodásban. A kicsoda bölcs és értelmes közöttetek, apostoli kérdés, ma és mindenkoron felénk hangzik! A bölcsesség és értelmesség itt Jakab apostol felvezetésében nemcsak a fizikai tudást, a száraz értelmet jelenti, hanem ennél jóval többet. Azt a bölcsességet, mely nemcsak erre a fizikai világra fokuszál, hanem az égre, Istenre is. Sőt még ez sem elég, hanem az apostol még tovább megy. Aki bírja az isteni bölcsesség egy részét, annak bizonyságot kell tennie. Nekünk, embereknek sokkal könnyebb a szavak, gondolatok, az értelem szintjén bölcsnek lennünk, vagy erről bizonyságot tennünk. De ez még nem elég. Mutassa meg magatartásával mondja az apostol. És itt már gondjaink vannak. Mert annyi szép terv megmarad papíron, vagy leképeződik eszközökre, vagy éppen épületekre. De már nincs erő, hozzáállás, akár elköteleződés, hogy a terv meg is valósuljon.

Olvasom a közéletben levő történéseket, az építő, vagy éppen lesújtó kritikákat, s az a megállapításom, hogy sokkal alaposabban kellene építkezni, szóban és cselekedetben. Úgy vagyunk, hogy érzékeljünk a nagy lemaradásokat, s be akarjuk hozni azt, amit 5o- 1oo év alatt más országokban már elkészítettek. És azt biza nem lehet.

II.” Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességgel kérkedtek.” Korunknak két betegségét, mételyét említi a szentírás az irigységet és a viszálykodást. Már a családok sem a régiek, a kötelékek fellazultak. A kapcsolatok tönkre mennek, a barátságok megszűnnek, az érdekszféra erősödik. Az elköteleződések a legtöbb esetben értelmi szinten kötődik, s az érzelem kimarad az emberi kapcsolatokból. Talán soha nem látott méreteket ölt az irigység. Pierce Brown mondta: „A változások mögött nem az irigy tömegek állnak, hanem a merész emberek.”

Számolnunk kell azzal, hogy ha szépek, sikerek, egészségesek, gazdagok, jókedvűek vagyunk, akkor lesz olyan is, aki ezt megkívánja, mert tulajdonképpen olyan szeretne lenni, mint éppen mi. A viszálykodás nem az egészséges versenyt jelenti, hanem azt a cselekedetet, amikor valaki szítja, gerjeszti önmagában és környezetében az ellentétet. Jakab apostol itt még nem is valóságos életről beszél, hanem a szívre vonatkoztatja, ha viszálykodás és irigység van a szívetekben. Olyan szépen mondja Jézus a hegyi beszédben, mert ahol van a ti kincsetek, ott lesz a szívetek is. Mert az irigy és viszálykodó ember vét az igazság ellen. És ezt minden emberi bölcsességgel körbe is magyaráz, csak éppen hiányzik az a jóindulat és szeretetet, ami a keresztény ember jellemvonása.

III.” Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.” Szinte minden kultúrában van egy dualista gondolkozás. Így a keresztény teológiában is lépten, nyomon fellelhető ez a kettőség. Az ég és a föld, a világosság és a sötétség, a jó és a rossz, az igaz és a hamis és az ellentétpárokat hosszan lehetne még sorolni. Jakab apostol is itt hangsúlyozza, hogy az irigység, viszálykodás, igazságtalanság mind a bölcsesség hiányából származik. Bizonyára mi magunk is sokszor később jövünk rá arra, vagy gondoljuk személyes életünkben is, hogy ezt. Vagy amazt sokkal bölcsebben is meg tudtunk volna oldani. Az irigység, a viszálykodás és az igazságtalanság nem felülről jön, hanem nagyon is földi, testi. És valahogy mi vallásos emberek, ezt a földi világot az égire szeretnénk leképezni. Olyanná akarunk válni, úgy akarunk élni, hogy az égben majd Isten bennünket jónak, és igaznak, cselekvő és értelmes embernek fogadjon. Erre vágyik mindig is a lelkünk. És ez ad elégtételt minden nap, minden hét után, amikor jól végeztük dolgainkat.

IV.” Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és minden féle gonosz tett.” A két első gondolattal, az irigységgel és viszálykodással már foglalkoztam, és ezekből származik a zűrzavar és mindenféle gonosz tett. A vasárnapi elcsendesedésre azért is szükségünk van, hogy azt a zűrzavart, melyet kelt bennünk ez a világ, ilyenkor a helyére tesszük. Aki nem tud elcsendesedni, Istennel beszélgetni, elmélkedni élete céljai felől, annak az életben nem tud rend lenni. Óriási erők feszülnek egymásnak. És ha nem vigyázunk, elkap bennünket is a láz, az óhaj és a kívánság csak ennek a fizikai világnak megfelelni. Isten a káoszból, teremti meg ezt a világmindenséget. És az ember is, mint Isten munkatársa, a békét, az összhangot, a szeretetet teremti meg imádsággal és cselekedettel. A templomok, mind annak a bizonyságai, hogy mi erre az égi csendre, összhangra, bensőségességre vágyunk. A Bibliában szebbnél- szebb történetek vannak, melyek mind ezt a zűrzavart, és ebből a kiutat mutatják be, ilyen a teremtés története, Ádám és Éva, a Bábel tornya, Jézus megkísértése, de akár a pünkösdi történet is. Mi azért vagyunk itt minden vasárnap, hogy ebbe a zűrzavaros világba vasárnap, de mindennap elvigyük az örömüzenetet, s bizonyságot tegyünk az isteni összhangról.

IV.” A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” Jakab apostol itt a keresztény erények közül sorol fel egy párat. Annak a bölcsességnek a jellemzőit írja le, ami felülről, az égi világból, magától a jó Istentől érkezik. Ez a bölcsesség egyetemes, mindenkire és mindenre vonatkozik. Ezt a bölcsességet nem fertőzik meg a mindenkori kornak áramlatai. Nem részrehajló és elsősorban nem az emberi agyban, hanem a szívben, az érzésben található.

„Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hogy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta:

Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.” (Anthony De Mello)

V.” Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.”

Jakab apostol egy olyan békéről beszél, aminek a megteremtéséhez mi is hozzájárulunk. Mi unitáriusok rendkívülien hangsúlyozzuk az emberi jóságot. Azonban látjuk és tapasztaljuk, hogy örökös ellentét van a béke és háború, az igazság és hamisság, a jó és a rossz között.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Emberi életünk a bölcsességünkről tesz bizonyságot. Minél közelebb kerülünk az égi bölcsességhez, annál boldogabbak leszünk. Kerüljük hát a viszálykodást, az ellentétet. Éljünk a keresztény erényekkel. Gyűjtsük lelki kincseinket! És vessünk olyan békességet, teremtsünk olyan légkört, hangulatot és szeretetet családjainkban, közösségünkben, hogy majd learassuk a magunk számára az örök életet. Ennek a bölcsességnek a megtalálásában és megtartásában segítsen minket az Isten. Ámen.