Isten áldja!

 

Kedves Jelenlévők!

 

Először is köszönöm a Belvárosi Unitárius Egyháznak, személyesen az esperes úrnak, hogy én is hozzájárulhatok, tombolára ajánlott három festményemmel, ahhoz a jótékonysági gyűjtéshez,  amely a bethlenszentmiklósi unitárius templom helyreállítására hívatott.

Az erdélyi szórványmagyarság egy szimbóluma sérült meg ez év október 2- án a  tűzvészben. A történtek előtt éppen két héttel kerestük fel feleségemmel ezt az építészeti remekművet, útban hazulról- haza, Udvarhelyről, szülőfalumba, az aranyosszéki Harasztosra.

Az emlékíró Bethlen Miklós Kisküküllőre néző kastélyánál nem volt szerencsénk. Még megközelíteni sem engedte az idegen tulajdonos szigorú vagyonőre. Aztán elindultunk a falu legmagasabb pontja, az unitáriusok templomához. Kecses, tornácos torony, szép arányú, zsindelyes toronysisak, és a templomot körülölelő falu, őszi hangulatú képe fogadott. Körbejártuk az istenházát, és a temető felé sétáltunk, hogy faggatóra fogjuk a régi köveket is. A másik irányból, egy magunk korabeli nő jön velünk szembe. Megszólítottuk egymást. A harmadik, negyedik mondatnál már előjött, hogy valamikor az 1970-es évek derekán mindketten középerdély apró falvainak, szórványainak iskolájába jártunk, a negyenyedi Bethlen Kollégiumba, s mindketten Aranyos vidékiek vagyunk. A jó hangulatú emlékezések után címeket cseréltünk, hogy egymást értesíthessük megesett dolgainkról. Nem gondolhattam, hogy a fölénk magasodó torony tragédiája hoz össze újra minket.

 Az előbb már el is árultam, hogy én is a szórvány szülöttje vagyok, és ezért a kiállításom címválasztása ÉLETJELENTÉS A SZÓRVÁNYBÓL. Igaz, a képeimhez a BEL SZÉKELYFÖLDI táj és az itteni falvak adták, adják a témát, de a kedves emlékeim mindig odavalósiak.

 

Kedves feleim! 2004. december 5- én, azon a rosszemlékű magyarországi szavazás napján a következőt jegyeztem le naplómba a gyászjelentések mintájára:

Életjelentés

Megtört szívvel, de bizakodva, Magyarország népének akaratában megnyugodva, tudatjuk mindazokkal, akik ismerik, hogy a szerető gyermek, rokon, szomszéd és jó bajtárs

 A határon túli magyarság

kisebbségi létének 85. évében, hosszas, de türelemmel viselt megaláztatások után is él és reménykedik egy jobb jövőben!

 

Az erőtlenebbek, elnyomottak oldaláról jogosan érezhettük testvéri szeretetünk viszonzatlanságát. De vajon mi, a tömbben élők megvizsgáltuk-e lelkiismeretünket saját szórványunk tekintetében? A Székelyföld, vagy a Partium határain kívül is van erdélyi magyarság! Hargita és Kovászna Megye Tanácsa szórványprogramjával megtette az első lépéseket. De mi, személyek, a magunk részéről tettünk-e valamit is?

És itt van a jó példa, hogy igen! Meghalljuk szavukat, és ha kell, összefogunk értük. És most, mielőtt valaki csupán anyagiakra gondolna, meg kell jegyeznem: azt várják el tőlünk elsősorban, hogy, legyen, akire felnézniük, legyen egy erős Székelyföld. S néha keressük is fel őket. Ha már voltunk az Alpokban , menjünk el a Székelykőre is, Párizs után Dévára, Tordára vagy Egyedre, A román tengerpart mellett, vagy helyett a szilágysági Tasnádra, Bagosra, a cegei tóhoz, és keressük tudatosan az ottani magyarok vendégszeretetét! És akkor máris sokat tettünk!

Ilyen alkalomkor, mint ez a mostani is, illene bemutatkozni. Tömören magamról annyit mondhatok, hogy az ilyen embernek amilyen én is vagyok, több szülőföldje van, s nekem, ezek mindegyike erősen a szívemhez nőtt. Az aranyosszéki Harasztos, a gyermekkor miatt. Nagyenyed, kollégiumával önazonosságot adott, Székelyudvarhely családot és munkahelyet.

De had szóljak néhány szót arról a vidékről is ahol megszülettem,  A  mezőségi tájnak a folytatása ez.  Északon és keleten az Aranyos széles lapályával, délebbre árvalányhajjal borított, suvadásos dombokkal, nyugaton erdőkkel, és a Székelykő gerincével lezárva.

Ugye, sokunknak idegenül hangzik Aranyosszék neve? Igen, van egy elfeledett, Székely Szék, a VII- ik.  Alig 15 falu alkotja, és a térképen, Torda környékén, az Aranyos és a Maros találkozásánál kell keresni. Lakói összességében, már csak 1/5- öd részben magyarok. A kézdi székelyek, az első tatárjárás után kapták ezt a földet a magyar királyoktól, hősiességük elismeréséül 1289-ben. Az elmúlt 700 évben sokszor bizonyították, hogy érdemesek a királyi kegyre. Ott harcoltak Báthori István oldalán Kerelőszentpálnál, a Habsburg párti Bekes Gáspár ellen. A Rákóczi szabadságharc idején tántoríthatatlan kurucok voltak. Végig küzdötték az 1848-49-es szabadságharc, majd minden csatáját, miközben az otthonmaradottak, gyermekek és nők lettek áldozatai a román vérengzéseknek: Székelykocsárdon, Felvincen, Gerendkeresztúron, Nagylakon, Harasztoson.

És azt már jól tudjuk, hogy e vidék a vallásszabadság földje és az unitarizmus bölcsője is.

És a Tordai-hasadék keletkezése óta, Szent László királyunk kővé változó aranyait innen szórja, és szórja a minket folyton üldözőkre.

Köszönöm figyelmüket!

 

 

Székelyudvarhely, Török Albert 2019. december 22.

Elérhetősége: tel. 0744-804119, e-mail: silcosrl@yahoo.com

www.torokalbert.webs.com

 

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc