Elindulni és megérkezni

 

 

Lk 1,39-42 „Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába. És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel; És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.”

Kedves Gyülekezet! Ünneplő Testvéreim!

Emberi életünknek egyik igen nagy kihívása az elindulás. Elindulni valahonnan, és megérkezni valahová. Elinduláskor mindig egy kicsit félelem, rettegés van bennünk. Hiszen ismeretlen a jövő, beláthatatlan és néha emberi elmével körülírhatatlan a hely ahová megérkezni szeretnénk. Szorongás, töprengés, bizonytalanság jellemzi az életünket. De aki bizonyos a megérkezésben, akinek van sejtelme, és bizonyossága az elképzelt dolog megvalósításában annak a lelke nyugodt és megelégedett. Mert mindig a cél teszi erőssé az akaratot, edzi az emberi tudatot és kitartóvá tesz minket vágyaink valóra váltásában. Így kelt fel Mária is, Jézus édesanyja, hogy Erzsébettel találkozzon. Már rég élt benne a vágy, a találkozásnak szent reménysége. És hatalmas akaraterő kellett ahhoz, hogy áldott állapotban vállalja az út gyötrelmeit és nehézségeit. Mert ez az időszak mindig kihívás minden édesanyának. De Mária nem ült tétlenül, vállalta az út kockázatait. És elment köszönteni Erzsébetet. És annyira szépen mondja az evangélista, amikor Mária köszöntötte Erzsébetet, a magzat repesett az ő méhében. Nemcsak Erzsébet van eltelve örömmel és boldogsággal, hanem még a magzat is örül ennek a találkozásnak. Erzsébet eltelik Isten szentlelkével és fennszóval kiáltja: áldott a te méhednek gyümölcse.

Ünneplő Testvéreim! Keresztény, hívő emberekként elindultunk a várakozás útján Jézus születéséhez. Ismerjük- e, felmérjük- e, tudatosítjuk- e eléggé önmagunkban, hogy honnan indulunk és hova akarunk megérkezni? Mert a gyűlöletből nem lehet csak úgy egyből megérkezni a szeretethez! Ha, ma még ennek a világnak értékeit valljuk, ahol az erkölcstelenség, a hazugság, a gúnyolódás, egymás lejáratása a  fő cél, úgy nem lehet csak úgy karácsonyra átváltani és egy napra a szeretetet éltetni. Ha az életemből már mindent kidobtam és megtöltöttem kapzsisággal, pénzéhséggel és hatalomvággyal, utána már nem lehet benne Jézusnak is helyet szerezni. Ha az életünkben már csak külső díszek vannak, s a külső fénnyel fedezni akarjuk a belső, lelki sötétséget, úgy már nem lehet Jézusra várni. Az adventi időszak jó lehetőség a megtisztulásra, az elköteleződésre. Annak feltérképezésére, hogy meghatározzam önmagam és családom számára, meddig és hogyan jutottam el a szeretet útján. És még mennyit kell tennem, azért, hogy karácsony valóság legyen. Mert lassan mindenki elszátszódja a születés szent csodáját, az énekek és versek is visszhangzanak. És mégis valahol belül üresek, kifosztottak és szegények maradunk. Pedig Isten ezen a közelgő ünnepen is azért küldi el az Ő szent fiát, hogy megváltozzon ez a világ.

Wass Albert írja: Az én titok karácsonyom című novellájában: Az ünnep Isten ajándéka, más nap mint a többi, arra való, hogy tiszteljük magunkban az embert. Csak az ünneplőbe öltözött ember tudja megérteni, hogy mit is jelent az a szentírási gondolat, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert.

Ahogyan a gyermek Wass Albert is küzdött az ünnep megszenteléséért, úgy nekünk is ezt kell tennünk. Karácsonyt kell készítenünk titokban, hogy azt más senki ne lássa. „ Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca. S a reménység meg a jövendő beléptek hozzám ünnepelni.”

Jöjjetek és e mai este azért imádkozzunk, hogy a fellobbanó adventi gyertyaszálak fényei mutassák az utat Isten felé, Jézus születéséhez, a szeretet ünnepéhez. Ámen.

 

Áldás

Áldott legyen a fény, mely rád világít és a Fény

mely benned van

Az áldott napfény sugározzon be téged

És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint kandallók tüze

Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is. Ámen.

 

Elmondtam Székelyudvarhelyen a Márton Áron téren, 2019. december 8- án.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc