Élő víz

Jn 4, 11-12 „Az asszony így szolt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

 

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

Az elválás szomorú órájában állunk meg itt a temetőben a sírhant mellett. És ez a búcsú örökre szól. Enikő és férje, Zoltán- Attila és felesége sokszor búcsúzott a szülőktől, az utóbbi időben az édesanyától, de ez az elválás örökre szól. Amikor betegsége idején meglátogattátok az elválásban benne volt, hogy a következő nap, napokban újra ott fogjátok találni a lakásában. De ezután már üres lesz a hajlék. S csak itt a temetőben, e sírhant mellett tudjátok elsírni igazán a bánat könnyeit.

Isten akarata az volt, hogy én is megismerjem ezt az édesanyát. Felhívott már régen telefonon, értesített, szeretne velem beszélni. Rendezni az egyházfenntartást. Elmesélni az életét. S első látogatásom alkalmával csak szívtam magamba azokat a szavakat és gondolatokat, melyeket megosztott velem. El kell, mondjam itt is nektek, hogy mindazok ellenére, hogy tolókocsiban volt, és a helyváltoztatás eléggé nehezére esett, ő nem panaszkodott. Nem a fájdalomról, a szenvedéséről és a betegségéről, hanem az életéről beszélt. Rólatok, gyerekekről, az unokákról, a férjéről és nem utolsó sorban a munkájáról. Hiszen a pedagógusi pálya csodálatos élethívatás annak, aki szereti a gyerekeket. Aki bennünk meglátja az értelem fényét, és azt a jövendőt, melyet éppen munkája által építhetnek fel.

Babits Mihály: Jónás imája verséből idézek
 

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.

 

Sokat mondó és tartalmas az a tény, hogy nektek búcsúlevelet írt, s megalkotta a gyászjelentőjét is. Mindez azt bizonyítja, hogy foglalkozott a halállal az elmúlás tényével.

Kerestem a szentírásban ezért azt a részt, ami a legjobban ráillik az édesanyátok, nagymamátok életére. És én a felolvasott szentírási versekbe találtam meg.

Akár pedagógusként, feleségként, vagy éppen édesanyaként nézem és értelmezem, az életét megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy honnan töltekezett. Melyek voltak azok a források, ahol meg lehetett pihenni, tiszta forrásvizet tölteni, a lélek- szellemvilág szomjúságát oltani? De egyáltalán, hogyan és miként lehet kérni ebben a világban, úgy hogy ne utasítsanak vissza, megértsenek és lehetőség szerint igényeinkre választ adjanak. Ezeknek fényében szeretném a szentírási verseket kibontani.

I.„Az asszony így szolt hozzá: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?”  E szentírási verset megelőzően Jézus vizet kér a szamáriai asszonytól. Erre a kérésre válaszol ezekkel a szavakkal az asszony. Mekkora alázat, és ugyanakkor ösztönzés kell, legyen egy nevelő szívében, amikor a tanítványaitól kér, serkent, irányít, buzdít az írásra, számolásra. Az élet alapvető dolgainkat az elsajátítására. De ti tudjátok a legjobban látva édesapátok mellett, hogy milyen volt feleségként. És ti érzitek a legmélyebben, hogy milyen volt az édesanya, aki titeket nevelt, gyógyított, ha kellett ápolt. Ha olyan a kérés, akkor már benne van a teljesítés. Mert a pedagógus nemcsak a tudásával nevel, hanem a személyiségével, emberségével, azokkal a tehetségekkel, melyekkel Isten áldotta meg Első hallásra a szamáriai asszony visszautasítja Jézust Jákób kútjánál. Három kifogást emel: nincs merítő eszközöd, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet.  

Én csodálattal vettem tudomásul és hallgattam őt, amikor bemutatta, hogy miként tudja önmagát ellátni a tolókocsiból, úgy, hogy közben mos, főz, s ha nagyon szükséges még takarít is. Vagyis ne siránkozott a betegségén, hanem kereste az eszközöket, fogódzókat hogy önmagát ellássa és titeket tehermentesítsen. És én úgy láttam, ő nemcsak kereste, hanem meg is találta. Az élet mélységeiben rengeteg erőforrás van, csak azt meg kell keresni és meg kell találni. Ő mindvégig küzdött és erőforrásokat talált az ő életében. Nem adta fel. Őt is érte bánat, megpróbáltatás, de ezek nem legyőzték, hanem megerősítették, megedzették az életdolgainak elviseléséhez. Kereste és megtalálta azt az élő vizet, melyre szüksége volt a lelkének. Ne tudom, mennyire volt templomba járó, de annyit elmondhatok, hogy a pedagógusi pályáján nem tudták belőle kiölni az istenhitet. Ő mélyen a szívébe zárta és Istentől útmutatásokat kért és kapott élete minden területén.

II.” Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?”

A szamáriai asszony Jézust Jákóbbal vonja párhuzamba. Részben kérdezi, talán te nagyobb vagy annál is, aki ezt a kutat nekünk adta. Azok a gyerekek, akiket ő tanított, bizonyára a nagy ŐT látták benne. A nevelőt, aki minden feladatot meg tud oldani. Aki parancsol nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is. Akire hallgatnak, s kinek tanácsait elfogadják. Bizonyára t is így néztetek fel édesanyátokra, és így vittétek gyerekként, fiatalon és most felnőttként magatokkal az ő tanácsait. Mert a neveléssel, tanítással kutat ásott minden gyerek szellem és lelki világába. Megtanította olyan mélységekre leásni az ember szellem és lelkivilágába, ahonnan mindig is feltör az éltető forrásvíz. És ezt nemcsak diákjaival tette, hanem veletek is.

 

III. „Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

A nevelő feladata megízleltetni a nevelttel a költészet, az irodalom, matematika, egyáltalán a tudományágak iránti igényeket. Mi nemcsak testi életre születtünk, hanem szellemi és lelki életre is. Ettől vagyunk többek a teremtett világ más élőlényeinél. Mi nemcsak testileg kell, jóllakjunk, hanem az értelmünk, szellem és lelkivilágunk is tele kell, legyen az elégedettség érzésével. És Jézus itt erről a vízről beszél. Melyet ő ad nekünk. S amely nem fogy el soha. Sőt forrássá válik bennünk. Mert ha elolvasunk egy verset, költeményt, vagy éppen regényt, bennünk olyan források nyílnak meg, melyek táplálnak bennünket. Életképeket hoznak létre. Személyessé teszik az költő és író elképzelését, érzésvilágát.

Ilyen örökéletű, bővizű forrás volt a tanítványai életében, nemcsak gyermekkorukban, hanem még felnőttségükben is.

Ilyen forrás, a szerelem, a családi élet, a gyermekvállalás és nevelés örömének forrásává vált Isten csodája folytán.

És ebből a forrásból táplált titeket, fiatalként, idősként, még betegsége idején is. Ez a víz borogatta lábait, enyhítette fájdalmait és tette elviselhetővé mindennapjait.

Ez a látható forrás, mit egy búvó patak most eltűnik a szemetek elől, de csörgedezése, sima és tiszta vize, ennek csobogása mindig a szívetekben marad. Engedjétek el hát az ő testét, Istennek adjátok át, ami mindig is az övé volt. És szorítsátok magatokhoz az ő emlékét, emeljétek élete mozzanatait, melyet senki el nem vehet tőletek.

 

 

Életrajzi adatok

Néhai Miklós Erzsébet 1949. november 8- án születtet Kobátfalván. Édesapja Molnár Sándor jegyző, édesanyja: Ilona háztartásbeli.  Egy testvére van: Molnár Sándor, akivel együtt a szülők szeretetében részesültek. A szülők már korán Székelyudvarhelyre költöznek. Így ő már itt járt iskolába. Értelmes, jó képességű diák volt. Tanítóképzőt végzett.  1969- ben kötött házasságot Mikós Zoltánnal. Több településen tanított: Zsigmond telepen, Ülkében. Majd 29 éven keresztül tanított Hodgyában. A férje villanyszerelő volt. Mindig itt éltek együtt Székelyudvarhelyen a Sziget negyedben 1975- től. 

Isten két gyerekkel áldotta meg ezt a házasságot. Enikő 1970. január 20- án, Zoltán- Attila pedig 1978. február 2- án.

Gyerekei a szülők mellett nevelkedtek fel. Enikő családjával Székelyudvarhelyen, Zoltán- Attila pedig az anyaországban él.

2001- ben veszítette el a férjét. Hirtelenül távozott ő az élők sorából.

1998- ban jött el nyugdíjba. Érszűkülettel küzdött és fekélyes volt a lába. Több betegséget is el kellett szenvednie, cukorbetegség, vérnyomás, érszűkület.

2013- ban amputálták a jobb lábát. Azóta mindennapjait egy tolószékben töltötte, saját magát mindvégig ellátta. Magam is tapasztaltam és láttam, hogy miként éli mindennapjait.

A lánya a családjával együtt, a fia az anyaországból támogatta az édesanyát betegsége idején.  Az elhunytat a testvére és sógornője rendszeresen látogatta. Régi osztálytársak, barátnők beszélgettek vele, több alkalommal, hogy ez által is elviselhetővé tegyék sajátos életsorsát. Az utolsó percig bizalma és hite volt az Istenben. Lánya vallomása szerint rendkívülien jó édesanya volt. Lányának egy rövid levelet hagyott hátra, valamint megfogalmazta az ő gyászjelentőjét, melyben világos és tartalmas mondatokat fogalmaz meg.

 

Búcsúztató

 

Ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal búcsúzunk immár néhai Miklós Erzsébettől, aki életének 72, özvegységének 20- ik évében lelkét visszaadta az ő Teremtőjének.

 

Búcsúznak gyermekei: Enikő és férje István, Zoltán- Attila és felesége Tünde.

Ma megköszönik Istennek az édesanyát, mindazt a szeretetet, amellyel őket körülvette, átölelte.

 

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

 

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

 

……………………………

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltást hozott,

És azt, aki értem csak

Egyszer is imádkozott.

 

 

 

Búcsúznak unokái: István, Dalma- Bettina, Mercédesz, Zoltán- Attila.

 

 

Pilinszky János: Apokrif

 

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

 

Külön kerül az egeké, s örökre

a világvégi esett földeké,

s megint külön a kutyaólak csöndje.

A levegőben menekvő madárhad.

És látni fogjuk a kelő napot,

 

 

Búcsúzik testvére: Molnár Sándor és felesége Ibolya.

 

S ma hálás a testvéri szeretetért, mindazért a dologért, amelyek a gyermek, ifjú vagy éppen felnőttkorukban megvalósultak.

 

Búcsúzik barátnője: Dolga Mária.

 

Búcsúznak az egykori munkatársak, szomszédok, barátok.

Búcsúzik az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled! Isten maradjon velünk. Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc