Gondtalan gyermekkor

Textus: Filippi 4, 4-7 „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Különleges ez a vasárnap a mi számunkra, mert a vasárnapi iskolába járó gyerekek évzáróját tartjuk. Együtt ünnepelünk azokkal, akik egy befejeztek egy újabb iskolai évet, s nagy várakozással itt állnak a vakáció kezdetén. És a szívünkkel, a hálával gondolunk azokra, akik egy éven keresztül nevelték, a tudás és a szeretet cseppjeit csepegtették gyerekeink lelkébe. Mert bár Isten mindenütt jelen van, mégis akkor a legláthatóbb, ha foglalkozunk vele, beszélünk róla, végtelen egyszerűséggel bizonyságot teszünk az Ő szentségéről.

Amikor Csenge lányommal összeállítottuk ennek az évnek az anyagát a vasárnapi iskolás foglalkozásokra, úgy terveztük, hogy ezen a vasárnapi évzárót tartunk, ahol a diákok is jelen lesznek. Mert fontos azoknak a méltatása, értékelése, akik ebben az évben is az előzőekhez hasonlóan rendszeresen részt vettek a foglalkozásokon, pedagógusként fontosnak tartották a vallásos nevelést, és ünnepről- ünnepre készültek versekkel, imákkal és énekekkel.

De különösen hangsúlyoznom kell azoknak a szülőknek a kitartását, akik vasárnaponként elhozták gyerekeiket ezekre a foglalkozásokra. Akik nem a kényelmet választották, a vasárnapi pihenést, hanem aktívan gyerekeik lelki- szellemi gazdagodására figyeltek.

Kedves gyerekek! Egy történetet mesélek nektek ebben a beszédben. Remélem nem lesz unalmas és ide is fogtok figyelni. A történet címe: A PÁSZTOR TITKA

Volt egyszer egy ember, akinek a lelkét mindig sötét felhők takarták. Nem tudott hinni a jóságban. A jóságban és Isten szeretetében hitt a legkevésbé.

Egyik nap, mikor a faluját körülvevő dombokon sétált örökké sötét kétségeivel, találkozott egy pásztorral.

Derék, csillogó szemű ember volt a pásztor. Észrevette, hogy az idegen különösen reménytelen arcot vág, és megkérdezte tőle:

– Mi bánt annyira, barátom?

– Határtalanul egyedül érzem magam.

– Én is egyedül vagyok, mégsem vagyok szomorú.

– Talán azért, mert Isten veled van.

– Kitaláltad.

– Velem viszont nincs Isten. Nem tudok hinni a szeretetében. Hogy volna lehetséges, hogy minden embert egyformán szeressen? Hogy szerethetne éppen engem?

– Látod ott lent, a falunkat? – kérdezte a pásztor. – Látod minden házát? Látod az ablakaikat?

– Látom mindet.

– Akkor nem kell elkeseredned. A Nap is egyedül van, mégis minden ablaka a városnak, még a legkisebb, legrejtettebb is fényben úszik valamikor a nap folyamán. Talán azért vagy elkeseredve, mert zárva tartod az ablakodat.

Mi is ezeket az ablakokat nyitogattuk, amikor a felnőttek veletek voltak, játékosan, örömmel Istenre hangoltak.

A felolvasott szentírási részből ma a következő gondolatokat fogom értelmezni: az örömöt, a szelídséget, az aggódást, a könyörgést és a szív megőrzését Krisztus Jézusban.

I.” Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek.” Öröm nélkül nem lehet élni. Az öröm egy olyan érzés, ami elrepít ebből a fizikai világból, általa szárnyakat kapunk. Örülni lehet gyermekkorban az édességnek, ajándéknak, ruházatnak, ma már a különösebb technikának, új generációs telefonnak, számítógépnek, játéknak, kirándulásnak, nyaralásnak.  És az öröm valamint annak szerzése tanítható. Az örömtől megtelik a keblünk, fontosnak és hasznosnak, sikeresnek érezzük magunkat.

Pál apostol ebben a gondolatban még ennél is többről beszél, az Úrban való örömről. Vagyis a fizikai ember örvendeni tud mindennek, amit megfog, ami a tulajdona. De a lélek embere még ennél is többre képes, örvendeni tud az apró, csekély, sokszor semmi fizikai értékkel nem bíró dolgoknak is. Hiszen azok adják meg igazán a lét értelmét és célját.

 

Babits Mihály: Örömről daloltok, versében írja

Örömről daloltok? - Ne vígan, ne hangosan!

Óh, szenvedni kell még! Az öröm még messze van.

Pányvád el nem éri. Boldog réten fut, suhan

vagy hever zöld füvön. Mennyi erdő, hány folyam

közte és közötted! Az öröm még messze van. -

Vad ijesztett, ág szúrt, tüske tépte szórt hajam:

futottam feléje - vert a szívem nyugtalan.

Eltévedtem szörnyű völgyek útfogóiban.

Örömről daloltok? Az öröm még messze van.

Óh szenvedni kell még! Küzdj tovább, lihegj, rohanj,

tépd a sötét sűrűt, úgy érhetsz ki az arany

fényre, zöld tisztásra, véresen, de boldogan!

Örömről daloltok? Az öröm még messze van.

 

Mert az öröm mindig messze lehet, rohanunk, szaladunk, keresünk mindig valami újat. De ha megállunk, elcsendesedünk, imádkozunk akkor végtelen nyugalom, belső öröm vehet minket is körül.

II.” A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.” Müller Péter a spiritualitás oldaláról közelítve meg a kérdést ezt írja:  „A szelídség a legnagyobb erő. A nyúl nem szelíd, csak gyáva. Mert gyenge. Szelíd csak egy oroszlán lehet.” Miért éri meg a mai világban szelídnek lenni? Tud- e érvényesülni a szelíd ember? Milyen haszna származik belőle? Tehetjük fel ezeket a kérdéseket. A szelíd ember könnyebben elviseli a sérelmeket, és a megbocsátást is könnyebben gyakorolja. A szelídség a legjobb eszköz, mellyel meg tudunk győzni másokat a véleményünk helyességéről, mert a szelídség hatására megnyílik a szív.

Kiszámítható vagyok- e? Felindultságom, vagy éppen megfontoltságom vezérel döntéseimben? Olyan emberi kérdések, melyek hosszútávon befolyásolja az életünk. Pál apostol a szelídség jelentétét hangsúlyozza az emberek között. A szelídség Isten előtti megalázkodás és az emberek iránti jóságot jelenti. A szelídség nem az esetlegesség, hanem a tudatos választás eredménye, amikor az ember Istenre támaszkodik, benne bízik, ahelyett, hogy a saját útjain gátlástalanul törtetne másokon is keresztül. Egyesek a szelídséget a gyengeséggel párosítják. A szelíd ember elismeri, hogy mindent Isten tart a kezében, s még akkor is elfogadja az Úr akaratát, ha az nem éppen az ő elképzelése/ elvárása szerint történik.

III.” Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok” Az aggódás együtt jár az emberi életünkkel. A nagyobb diákok szülei most aggódnak a vizsgák előtt álló diákokért. Időről- időre mindenki életében jöhetnek életszakaszok, amikor aggódunk azoknak kimenetelén. De ha az aggódás alapállapot lesz, akkor igencsak káros lehet. A túlzott idegeskedés együtt jár az örökös rossz hangulattal, depressziót apatikus állapotot válhat ki. Az állandó aggodalmaskodás a szorongással áll kapcsolatban, és ez több millió embert érint a felmérések szerint. A túlzott szorongás megmérgezheti az életünket, ami átveszi a hatalmat életünk fölött. A szorongásos zavar tünetei közé tartozik az állandó félelem. És ez egyre jobban érinti a most felnövő generációt is.

Ezzel szemben a vallás az aggódás csökkentését hirdeti és tanítja. Jézus is olyan szépen tanítja a hegyi beszédben, „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? Vagy mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.”

Mert szorongásos helyzetben felgyorsul a szívverésünk, kapkodunk a levegő után, izzadunk, remegünk, álladóan fáradtnak és tehetetlennek érezzük magunkat. Ezt pedig le lehet győzni az Isten felé való fordulással, imádsággal, jó cselekedetek gyakorlásával.

IV.” hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;” Mi megszoktuk, hogy kéréseinket csak a világ részére mondjuk el. Figyelmünk középpontjában ez a látható élet van. Pedig a könyörgés által, éppen saját magunkat változtatjuk meg, ami által átalakulnak a gondjaink és megoldódnak a problémáink.

Pál apostol az ember tekintetét Istenre emeli, akitől jön a szabadulás. Zoránnak van egy éneke, ami így kezdődik, Bocsásd meg az éveket, Mikor nem voltam veled, És adj erőt! És adj időt! Hallgasd meg újra e dalt! Hallgasd meg a hangomat! S emeld fel az arcomat, És adj erőt! És adj időt!

V.” meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” „A szív az életünk motorja. Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet.” Péld 4,23. Ezt a szívet akartuk megtölteni érzéssel, szeretettel, jósággal, örömmel. S remélem, hogy egy kicsit hozzájárultunk mi is ahhoz, hogy szüleitek szemében ma és mindenkoron örömkönnycseppek legyenek, s a keblük tele legyen büszkeséggel.

Kedves diákok! Kedves szülők! Keresztény testvéreim!

A nyár és a szünidő alkalom és lehetőség a töltekezésre. Vasárnaponként az istentiszteltek ideje alatt szünetelni fog a vasárnapi suli is, de csak azért, hogy majd újabb erővel, mélyebb elkötelezettséggel, erősebb hívatás tudattal tudjunk titeket várni, fogadni, nevelni majd ez év őszén. De elárulok egy titkot, hogy júliusban majd egy héten keresztül együtt leszünk, ahova várunk, hangolódunk, tanulunk, énekelünk és játszani fogunk.

Kedves gyülekezet!

Öleljük hát magunkhoz gyermekeinket! Szeressük, védjük, oltalmazzuk, segítsük és bátorítsuk! Ehhez adjon Isten erőt, ma és mindenkoron! Ámen.