Győzni, isteni erővel!

Textus: Bírák 6, 14-17 „Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izraelt Midján markából! Én, küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogy szabadítsam meg Izraelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a fiatalabb! Az Úr így válaszolt neki: Én majd veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egyetlen ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem egy jelet, hogy valóban te vagy az, aki velem beszél!”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A napokban azon gondolkoztam, hogy ki, vagy mi segít bennünket az elhatározásainkban. Döntéseinket hogyan befolyásolják, és melyek azok a nyomos érvek, melyek mentén meghozzuk elkötelezettségünket? Hogyan alakul az életünk? S melyek azok a tényezők, amelyek életünket, erre, vagy amarra irányítják?

Elsősorban abból indulok ki, hogy a szüleink voltak, és ma is azok, akik példával, életvitellel megtanítanak bennünket a döntésekre. Nagyon sokáig éppen helyettünk hoznak meg határozatokat, de mihelyt akkorára növünk, már lesz teljes szabad akaratunk, mellyel mindig választunk. Aztán, mindenképpen hatással vannak ránk a nagyszülők, akik figyelmeztetésükkel, javaslataikkal korrigálják hibáinkat, egyengetik útjainkat. Befolyásol minket a szűk és a tág környezet, a nevelési intézmények, az óvoda, iskola, egyetem, a barátok.

De valahol belül mélyen kialakul egy értékrendszerünk és ennek alapján választunk barátokat, kollegákat. S majd később a sajátos világnézetünk, erkölcsiségünk, értékeink alapján választunk magunknak házastársat, akivel egy örök életre elkötelezzük magunkat a házasságra.

Kutatások vannak arra nézve, hogy mi alapján választ az ember. És messze kimagaslik az értékelésekből, hogy az ember többségében érzelmi alapon dönt. Nagyon sok alkalommal nem az értelem, még csak nem is a lehetőségek szerint, hanem az érzelmek alapján.

Éppen ezért jó, ha a gyermek, a fiatal és akár még a felnőtt is naponta foglalkozik az érzelmi világával. Hiszen ennek fejlődésében is meg lehet rekedni, akár felnőttkorban is, még a kamaszkorra jellemző, érzelmi kitörés, a makacsság, vagy éppen a túlzott ellenkezés szintjén lehet maradni.

Mindig szoktam figyelni az emberi megnyilatkozásokat, hallgatni a beszédeket, a felvezetéseket, s főleg mindig a beszélő szándékára figyelek, mit akar a beszédével elérni? Hogyan akarja a hallgatóságát meggyőzni az ő igazáról? Vagy miképpen akar érvényesülni?  Vannak emberek, akik ezt csodálatosan gyakorolják, s szinte művészi szinten, mézesen mázosan tudnak beszélni az alapvető értékekről, miközben nincs alapja, vagy éppen hitele a beszédüknek. Erre mondja a szentírás, hogy nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben és cselekedetben.

 

Reményik Sándor: A Te akaratod verse jutott az eszembe

Teljesüljön a Te akaratod:

A Miatyánkból ezt tudom már csak.

Bimbóban nem marad meg a virág,

És visszafele nem foly a patak.

 

Teljesüljön a Te akaratod:

Be fölösleges minden más beszéd…

Az én kezem, e vézna, gyönge kéz

Hogy tartaná fel az Isten kezét?

…………………………………

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.

És ez az eszme megnyugvást is ád:

Ki sorsával vív, alája kerül

És győz, ki néki megadja magát.

 

Igen. A szentírási versek alapján ma arról szeretnék beszélni, hogy a vallásos ember a döntéseit Istennel együtt hozza meg. Hallgat az Isten szavára, és beépíti életébe az Ő intéseit. Lelkiismeretének szaván keresztül, maghallja azokat a belső szavakat, hangokat, melyeket Isten minden alkalommal elküld az ember számára. S hogy miképp történt ez Gedeon esetében, azt hallgassuk meg a következő szavakból.

I.” „ Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta:” Az ószövetség világában Isten úgy jelenik meg, mint egy személy. Gedeont meglátogatja az Úr angyala. Beszél hozzá, hozza Isten üzenetét, hogy őt választotta ki a midianiták elleni harcra. Gedeonnak van egy istenélménye. Bemutatja az áldozatát. Erősítést kap az Úrtól. Minden esetben eligazítást. Szinte minden mozzanatát a harcnak Isten előírja, tanítja rá, hogy miképpen cselekedjen.

Ennek a mondatnak van két nagyon lényeges szava, az „odafordult”, és a „mondta”. Isten nemcsak Gedeon idejében, hanem ma is idefordul. Ránk tekint. Életünket a középpontba helyezi. A kérdés már csak az, hogy érezzük- e magunkon ezt az isteni tekintetet? Megtapasztaljuk- e, hogy Isten hozzánk beszél?

Én hiszem, akik a templomba járunk, vagy élőben ezt az istentiszteletet követjük, azok megtapasztaljuk éppen itt az istentisztelet ideje alatt, hogy az Isten felénk fordul. Hallgatja a könyörgéseinket, választ, útmutatást ad a kérdéseinkre és eligazít bennünket egy hétre, egy életre. Az Istennek beszéde élő és ható, mondja a szentírás. És ma is ezeken a gondolatokon keresztül az Isten szólal meg benne, hogy hangsúlyt adjon ezeknek a szavaknak, hogy bennünk zengjenek ezek a mondatok.

II.” Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izraelt Midján markából! Én, küldelek téged!” Ebben a mondatban az isteni megbízatás van megfogalmazva. A bírák könyvének a szerzője nagyon hangsúlyosan helyezi előtérbe itt az isteni megbízatást. Három fontos és lényeges dolog van ebben benne, a menj, a te erőddel szabadítsd, és az én, küldelek téged.

Minket nagyon sokszor elküldenek valahova, vásárolni, ügyeket intézni, képviselni. És ilyenkor nem mi vagyunk a fontosak, hanem az, aki elküldött. Itt is ebben az történetben, Gedeon a megbízott, de maga Isten az, aki rendezi a dolgokat. Ez egy erős felszólítás Gedeon részére, hogy igyekezzen, induljon Isten tervének a véghezvitelére. Isten nem kér egyebet, mintsem a saját erejével szabadítsa meg Izraelt. Vagyis erősíti az önbizalmát. Képessé teszi Gedeont ennek a szabadításnak a felvállalására. Látjuk és tapasztaljuk a gázai övezetben az elmúlt napoknak a harcait. Észleljük sok ember meggyilkolását, családok szomorúságát, a rettenetes pusztításokat. S csak imádkozni tudunk, hogy ez a háború, minél kevesebb emberélet kioltásával végződjön. Számukra érthetetlen, hogy honnan van ez a gyűlölet. S milyen méreteket ölthet a népirtás ebből kifolyólag.

Én, küldelek, mondja az Úr. Ez a mondat olyan, mint egy ajánlólevél, megerősítés, hogy Gedeon Isten képviseletében kell, felvállalja népe szabadítását. Isten meghallgatta imádságukat. A midianiták mindenüket elvették, termésüket elhordták, az ellenállókat meggyilkolták, állataikat leölték. Én, küldelek, mondja az Isten és véget vetek a midianiták uralmának.

III.” Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogy szabadítsam meg Izraelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a fiatalabb!” Gedeon szabadkozik. Az első, a fő kérdés, hogyan szabadítsam meg Izraelt?  És Gedeon jeleket kap az Úrtól. Elsősorban népe egységére törekszik. Lerombolja az idegen istenek oltárait. A Baál oltárai helyére felépíti az egy igaz Isten oltárát. Áldozatot mutat be neki. Vagyis megszünteti a tévelygést. Egységet hoz létre. Kiengesztelési áldozatot mutat be. S Isten elfogadja Gedeon áldozatát. Gedeonnak segítői vannak, családja és szolgái részéről.

Gedeonnak kisebbségi érzése van, még a saját nemzete körében is. Az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, mondja. A számbeli kisebbség nem azt jelenti, hogy kevesebb lenne. A külső gyengeség nem egyenlő a belső ürességgel. Hanem igenis lehet még kisebbségben is erősnek lenni. Majd tovább folytatja ezt a gondolatot, én vagyok a legkisebb atyám házánál. Gedeon nem érzi azt, amit a szentírás nagyon szépen kifejez sok helyen, az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.

Sajátos erdélyi helyzetünkre fordítva ezt a történetet szinte naponta észleljük ezeket a dolgokat. És mi is gyengének, elesettnek képzeljük magunkat. Hogyan maradhassunk szabadok, kérdezzük? Mert a szabadság, nemcsak a külső dolgokat, hanem a belső értékeket is jelenti. Szabadnak lenni a szenvedélyektől, a túlköltekezéstől, a kívánságoktól.

Kevésnek hisszük magunkat, gyengének képzeljük el a közösségünket, pedig óriási erők, és energiák rejlenek bennünk. Nekünk kell leásnunk lelki életünkben és fel kell hoznunk, erősítetünk, kell az istenhitünket, hogy a ma kihívásaira tudjunk válaszolni. Isten felkérésére nekünk is válaszolnunk kell, személyesen és ebben a közösségben. És a válaszunk, csak az élni akarás, a fejlődés, a belső és külső építkezés, a szeretet a türelem és alázat kell, hogy legyen.

V.” Az Úr így válaszolt neki: Én majd veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egyetlen ember volna.”  Ez a történet is arról szól, hogy Isten az embert szabadnak teremtette. Az elnyomatásban élőkkel együtt van. Segíti őket a szabadság és az egyensúly megtalálásában. Ezekben a mondatokban Isten bátorítja Gedeont. Tudomására juttatja, hogy a harcban Isten lesz vele és győzni fog.

Ha az életet úgy képzeljük el, mint egy küzdelmet, mert részben az is, csak nem fegyverekkel, hanem munkával, kitartással, tudással vívjuk ma meg, akkor jó tudni, és érezni azt, hogy az Isten velünk van.  Ezt megtapasztaljuk diákkorunkban, amikor távol kerülünk a családi háztól, s magunkra maradunk. Egyedül kell legyünk, gondoskodnunk, kell olyan dolgokról, melyeket azelőtt nem végeztünk sohasem. És megtapasztaljuk betegségeinkben, amikor naponta küzdenünk kell a gyógyulásért. És nem mindegy, hogy milyen a lelkiállapotunk. Mennyire erősítjük magunkat az imádsággal. És élettapasztalatot szerzünk akkor, mikor munkahelyeinken bizonyítanunk kell, eredményeket elérnünk, döntenünk, felelősséget vállalnunk.

V.” Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem egy jelet, hogy valóban te vagy az, aki velem beszél!” Isten két jelet is ad Gedeon kérésére a szérűn levő gyapjú harmatos, majd száraz állapotában. S ezáltal Gedeon teljesen megbizonyosodik, hogy Isten őt választotta ki erre a szolgálatra.

Beszédemet egy történettel zárom, melynek címe: A börtön

Bizonyára mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember...

Engem az élet nagy, sötét mélységekbe is dobott. Ültem náci börtönökben a hitemért.

 

 Voltak órák, amikor azt gondoltam: még egy lépés, és benn vagyok az őrület sötét birodalmában, ahonnan nincs visszaút. És akkor jött Jézus! Minden elrendeződött. Bizonyságát adhatom.

 Átéltem egy estét a fogházban, amikor elszabadult a pokol.

 Átmenő szállítmányt hoztak, olyan embereket, akiket koncentrációs táborokba akartak továbbítani, akiknek semmi reményük sem volt többé a szabadulásra. Ezekre az emberekre egy este rátört a kétségbeesés. Mindenki ordított. El sem tudja képzelni ezt, aki nem volt ott. Egy egész ház, tele a kétségbeesés zárkáival, ahol mindenki kiabál, dörömböl a falakon és ajtókon. Az őrök idegesek, revolverekkel a mennyezetre lőnek, körbe rohangálnak, egy embert összevernek.

Én a cellámban ülök, és azt gondolom: ilyen lesz a pokol! A helyzet leírhatatlan.

Ekkor eszembe jut: Jézus! Hiszen Ő itt van. Halkan, egészen halkan azt mondtam a zárkámban: 'Jézus! Jézus! Jézus!' -

És pár perc múlva csönd lett. Hozzá kiáltottam, ezt senki sem hallotta, csak Ő, - és a démonoknak távozniuk kellett.

Azután hangosan énekeltem - pedig szigorúan tiltva volt. Jézusról szólt az ének. Mint egy imádság. Minden fogoly hallotta. Az őrök egy szót sem szóltak, pedig hangosan énekeltem.

  Akkor megéreztem valamit abból, hogy mit jelent, ha valakinek élő Megváltója van...

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A keresztény ember számára mindig van kitörési lehetőség a sajátos élethelyzetéből. Ezt a döntést Istennel kell, meghozzuk. Elhatározásunkban tekintetbe kell, vegyük belső valóságunkat, értékeinket, vallásosságunkat. A jó Isten legyen velünk döntéseinkben. Adjon bölcsességet, alázatot és szeretetet minden küzdelmünkhöz! Ámen.