Hálatelt szívvel énekelni!

Textus: 1 Sámuel 2, 1- 2 „ Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte az arcomat az Úr. Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek. Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

 Lk 1, 46- 5o „ Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, mert rátekintett szolgálólányának megalázott voltára: és íme mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ez évünk utolsó vasárnapján, és utolsó napján jöttünk el az Isten hajlékába imádkozni, együtt lenni, Istent dicsőíteni. A tegnapi presbiteri gyűlés után úgy döntöttem, ma a háláról fogok beszélni. S amikor a szentírási történeteket kerestem, akkor szinte szembe jött velem, két édesanyának a hálaéneke. Az egyik Anna, Sámuel édesanyja érzéseiről szól, ahogyan kifejezi örömét az Istennek, mert megnyitotta az ő méhét, és gyermekáldásban részesítette. A másik pedig Jézus édesanyja, Mária énekét tartalmazza, annak az első részét. Keveset, vagy nem eleget fordulunk az Istenhez, amiért minket életre hívott, életet adott, védelmez, óv, bátorít, bíztat és felemel.

Ma egy olyan világban élünk, amikor úgy gondoljuk, hogy minden csak úgy magától létezik. Megszületünk erre a világra, szüleinktől megkapjuk az élethez szükséges feltételeket, tanulunk, dolgozunk, és egyszer pedig eltávozunk ebből a földi létből. Ma nagyon sokan úgy érzik, hogy nekik ennyi jár, vagy akár több is. Hogy alapszinten a családnak, a közösségnek az államnak biztosítania kell a legalapvetőbb feltételeket.

Szinte minden intézményben érezhetőek az elvárások. Magasabb szintű szolgáltatásokat várunk el az egyházban, közigazgatásban a munkahelyünkön. De jó, ha feltesszük magunknak a kérdést, én mivel járulok hozzá? Mi az én szerepem abban, hogy ez a jóléti társadalom létrejöjjön és fennmaradjon? Mit tehetek én azért, hogy a környezetem szebb és gazdagabb legyen?

A személyes felelősség vállalást egyre jobban kell, hangsúlyozzuk, ugyanis, egyre gyakoribb a hárítás, a terhek alól való kibúvás, a gondok elől való menekülés. A keresztény, vallásos ember azonban nem tovább teszi a terheket, hanem felvállalja, munkáját elvégzi, tehetségével, lehetőségével élni tud, és élni enged másokat is.

Az elmúlt napokban a nőszövetség tagjaival, a kézműves csoporttal meglátogattuk a lókodi öregotthont. Csodálatos látvány fogadott. Ápolt idősek, otthonos környezet, kedves, szolgálatvégző személyek fogadtak bennünket. 4 darab ágyterítőt vittünk és édességet az időseknek. De a legdrágább az a 4 ágyterítő volt, amit itt nálunk a Vallásszabadság Imatermében ezek az asszonyok saját kezűleg készítettek. Mert ebben benne van az idejük, a tehetségük és a szívük.

Ennek az évnek a decemberében súlyos anyagi gondjaink voltak. Túlszámítottuk magunkat. Nem tudtuk befizetni a fizetésalapot. Haladékot kértem. Több volt a kiadásunk, mint a bevételünk. Folytak a javítások és azokat finanszírozni kellett. Segítségért fordultam, és hála legyen a támogató személyeknek, cégeknek egyszerre nemcsak visszaállt az egyensúly, hanem messzemenően pozitív irányba billent el.

 

Dsida Jenő: A legszebb dalom édesanyámnak verséből idézek

Elzengem halkan, fátyolos kobozzal

Fájdalmaimnak zordon énekét

Elpanaszlom, hogy hányszor is csalódtam

Hogy vesztettem el mindent, ami szép;

És akkor, aki tündérvarázslatban

Úgy élt bánattól, bútól szabadon

Szívéhez kap, és forró könnye csordul

És mégsem ez lesz a legszebb dalom.

………………………….

Hanem amikor csendes alkonyatkor

Úgy ülsz borongón, édes jó Anyám -

Megtámadva az élet fájdalmától,

S könnyes szemekkel tekintesz reám;

Én egy ujjongó, édes dalba kezdek,

Szívem derűjét mind Neked adom...

Te átölelsz és némán összecsókolsz...

És ez lesz nékem a legszebb dalom.

 

Ezen gondolatok mentén szeretném a szentírási verseket kibontani és Anna, valamint Mária háláját a szívünkhöz közel hozni.

I.” Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte az arcomat az Úr.” Három fontos dolog van ebben a mondatban. Az első nagyon hangsúlyos, Anna imádkozott. Elkánának és Annának hosszú éveken keresztül nem lett gyereke. Pennina a másik feleség ezért megvetette. Keserűség gyötörte Anna szívét és lelkét. Isten meghallgatta Silóban az imádságát. Fiúgyermeket, Sámuelt adta neki. És Anna az Úrnak ajánlotta fel, ő lesz, aki felkeni az első királyt. Igazán a királyság elindítója és megteremtője. Az imádság ereje és mélysége tetten érhető. És ez a fohász Anna hálájából származik.

Öröm van a szívében. Végtelen boldogság tölti el az életét, mert a legnagyobb ajándékot kapja az Úrtól, a gyermekáldást. Anna részt vesz Isten tervében, életet ad a későbbi prófétának. Sámuel fogantatása, gyermekkora és egész szolgálata Istenért, és az ő dicsőségéért történik. Anna, nagy örömmel viszi a kicsi Sámuelt Silóba, hogy ott Éli pap mellett tanuljon, Isten ügyeiben járatos legyen. Ezt az örömöt az Úr szerezte neki. Ez már nem csak egy földi, mulandó örömről szól, hanem a végtelenségről, a határtalan örömről.

Anna szégyenkezett meddősége miatt. Megvetést kapott miatta. A férje Elkána szerette és tisztelte, de az asszonyok között versengés volt, és ahányszor csak tehette Pennina megalázta őt. Szégyenében Anna lesütött fejjel járt. Nem mert szembenézi az emberekkel, hiszen megvetett nőnek, személynek tartotta magát. De Isten felemelte az ő arcát. És ez az édesanyai arc most tündököl, ragyog a boldogságtól. Tele van a szeme csillogása hálával és Isten iránti dicsőítéssel.

II.” Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek.” A szentírási könyv írója szépen érzékelteti Anna lelkiállapotát. Hiszen eddig nem talált szavakat a meddőségére. Nem tudta megmagyarázni, miért nem születik gyereke. De most már bizonyságot adhat, válaszolhat a rosszindulatú kérdésekre. A meddőség az ószövetségben, Isten büntetését is jelentette. És ez magával hordozta az emberek általi megvetést is. Ebből a megalázottságból kerül ki Anna. Óriási nyomás és teher van az életén, a szívén, amiért eddig nem szült gyereket Elkánának. Igazán most nyeri el azt a rangot, amelyre mindig is vágyott az ő lelke. És ezek a versek mind arról tesznek bizonyságot, hogy ami az embernél lehetetlen, az az Istennél lehetséges.

III.” Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.” Ez a felismerés és dicsőítés csodálatos Anna részéről. Ráébred arra, hogy Istenre támaszkodni lehet. Benne bízni lehet. Őt imádni kell. Vele az életet örömmel lehet élni. Ő megvált minden gondban. Kiemel minden bajból. A javunkat akarja. Nem engedi, hogy soha semmiben megalázzanak. Rá lehet és kell építeni az egész életünket.

IV.” „ Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben” Ez a kép már egy másik családról, Jézus családjáról szól. Az áldott állapotban levő nő, Mária szintén megvetett élethelyzetben van, hiszen a kor szokásától eltérően, már házasság előtt gyermeket vár. Gábriel angyal adja tudtára a gyermek érkezését, és Mária lelke ujjong az Istenben. Különleges érzés keríti hatalmába azáltal, hogy részt vesz Isten üdvtervében. Egy rendkívüli hálának lehetünk tanúi ezekben a mondatokban, ahol Mária megénekli az ő háláját Isten irányában. A leendő édesanya lelke magasztalja az Urat, szíve tele van a megtartó iránti köszönettel.

V.” mert rátekintett szolgálólányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék,” Mária szintén hangsúlyozza itt a megalázottságot. Vagyis a környezete nem értette és nem tudta elfogadni, hogy ő áldott állapotban van. Tisztességtelen nőnek tartották, aki nem volt hűséges József mellett. A megvetettség és megszólás élethelyzetéből emeli ki az Isten, és teszi őt a názáreti mester édesanyjává. A Mária szobrokon és alkotásokon mindenütt megjelenik ez az oltalmazó, védelmező édesanyai szerep. Mária ez által a keresztény világ édesanya szimbólumává válik.

Isten megváltja őt ebben a kiszolgáltatott élethelyzetéből. Kiemeli és az ő fia édesanyjává teszi, hogy nevelje, gondozza, és az ő életútján elindítsa. S hiszem minden édesanya szent kötelessége ezt az isteni küldetést vállalni, gyermekeiért imádkozni.

VI.” mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.”  Mária felismeri, hogy nem közönséges, hanem különleges dolog történik vele. Valami olyan hatalmas, amit még ő sem tud felfogni. Csak érzi azt a nagy felelősséget, amit Isten a vállára és az életére helyezett.

Isten hatalmát az is bizonyítja, hogy képes ebből a sajátos élethelyzetből kiemelni, és a keresztény világ édesanyjává tenni. Szentségéről szólnak a szentírási könyvek, de a keresztény irodalomban született versek, és emberi alkotások. És az isteni irgalom nem egy lezárt folyamatát, hanem sokkal inkább a kezdetét jelenti, Jézus születése, ahogyan elhozza nekünk a teremtő kegyelmet, a megbocsátást.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Az év utolsó napján jó és értelmes dolog visszatekinteni az életünkre. Látni az utat, melyet bejártunk egyedül, szakmaiságunkban, munkánkkal, a családunkkal. Sok minden született ebben az évben is, álmok és vágyak váltak valóra. Gyermekeink indultak óvodákba, iskolákba egyetemekre, új munkahelyekre. Láttuk a sikereket, az örömöket, öröm könnyekkel volt tele a szemünk, a szívünk. De voltak kétségbeesett percek is, amikor megszülettek bennünk a fájdalom érzései. Azért mert esetlegesen betegek voltunk. Fájt a testünk és a lelkünk is vele. Vagy ott voltunk a házastársaink, gyermekeink, unokáink betegágyánál. És ilyenkor is a ragaszkodás és a féltés, gondoskodás érzései születtek meg bennünk. És gyógyulásuk után az a végtelen hála, mely eltöltötte személyünket és az egész családot.

Munkánk után születtek alkotások, eredmények, megvalósítások, melyekre ma mind mi büszkék vagyunk. És elégtétellel nyugtázzuk, hogy érdemes volt ebben az évben is dolgozni, küzdeni, imádkozni, belső vallásos életet élni.

Sose feledjük, Isten nem hagy el bennünket. Életünk legmélyebb szakaszában is velünk lesz. Bíztat, bátorít, felemel, ahogyan a két édesanyával, Annával és Máriával is tette.

Érezzük meg, hogy Ő kiválasztott minket is az isteni terv kivitelezésére. És ezt a titkot a szívünkben rejtette el, hogy megérezzük, felfedezzük, és megtaláljuk helyünket ebben a világban.

Ma és mindenkor küld nekünk apró jeleket, amelyekben üzenetek vannak elrejtve, ami által tudjuk teljesíteni küldetésünket.

Itt, most arra kérlek, gyorsan készíts el gondolataidban egy sort arról, hogy miért, kiért lehetsz hálás a mai napon! Írd fel lelkednek falára azokat a neveket, akiknek, és akikért te hálás tudsz lenni! Mondd el ezekben a napokban azoknak a személyeknek a köszönetedet, kiknek hálás vagy az életedért, az egészségedért, a jólétedért.

Mi, emberek ezekből a személyes találkozásokból tudunk táplálkozni. Ezzel töltjük fel a lelkünket. És ez a hála kell, jellemezze az egész életünket.

Itt ebben a csendben tegyünk egy vallomást az Istennek. Mondjuk el neki, hogy milyen áldásos családban élni. Hogy milyen szép és gazdag volt a karácsony! Örültünk a gyermekeknek, unokáknak, szülőknek. És az ajándékok mögött ott látjuk, az odaadást, a ránk figyelést és a gondoskodást.

Jöjjetek, ma azért imádkozzunk, hogy ez az édesanyai hála, ami eltöltötte Anna és Mária szívét terjedjen ki az egész világra. Legyen ez a kereszténység Jézus olyan követője, ahol nem üti fel a fejét a megalázás, a megszólás, hanem egyre jobban erősödik bennünk és általunk a krisztusi szeretet.

Jöjjetek és örömtől repdeső szívvel valljuk meg Istennek, hogy milyen nekünk a családban és ebben a közösségben.

Babits Mihály: Örömről daloltok, versével fejezem be beszédem

Örömről daloltok? - Ne vígan, ne hangosan!

Óh, szenvedni kell még! az öröm még messze van.

Pányvád el nem éri. Boldog réten fut, suhan

vagy hever zöld füvön. Mennyi erdő, hány folyam

közte és közötted! Az öröm még messze van. -

Vad ijesztett, ág szúrt, tüske tépte szórt hajam:

futottam feléje - vert a szívem nyugtalan.

Eltévedtem szörnyű völgyek útfogóiban.

Örömről daloltok? Az öröm még messze van.

Óh szenvedni kell még! Küzdj tovább, lihegj, rohanj,

tépd a sötét sűrűt, úgy érhetsz ki az arany

fényre, zöld tisztásra, véresen, de boldogan!

Úgy legyen! Ámen.