Ismereteink bővítése

Textus: 1 Kor 2, 1o-13 „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a lélek által, mert a lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti meg, ami Istenben van, csak Isten lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A filozófia a dolgok okait és lényegét akarja feltárni. Ezért szinte mindent megkérdőjelezett azért, hogy válaszokat találjon a miértekre. S mivel nagyon sok alkalommal csak az észre és az emberi tapasztalatra alapozott eltért az Isten általi világtól. Kizárta néha annak valóságát, hogy ezt a világot az Isten teremtette és tartja ma is fent.

A teológia, mint az Istenről való tudomány mindig is kutatta, ahogyan ma is teszi az ember és az Isten kapcsolatát. Ennek a világnak a létrejöttét, a benne uralkodó rendet, a mindenkori káosz ellenére is az Isten által megalkotott összhangot. Azt is mondhatnám, hogy minden istentisztelet az ismeret szerzés alkalma és lehetősége. S azért is szükségünk van az Istennel való találkozásra, hogy a magunkban levő rendetlenségekre válaszokat találjunk, s felépítsük azt a belső egyensúlyt, melyre mindig is vágyik a mi lelkünk.

Konda Szilvia mondja:” Az emberi élet célja nem más, mint szüntelen tanulás, tapasztalatszerzés, melynek során ismeretet, bölcsességet igyekszünk magunkba szívni.”  Ezért az istentisztelet minden alkalmát úgy is felfoghatjuk, mint egy tanulási folyamatot, ahol nem fogalmakat kell memorizálni, még csak verseket sem visszamondani, hanem újból tapasztalatot szerezni az Isten és a magam kapcsolatáról, azt értékelni, erősíteni, szilárdabbá tenni.

Neumann János azt mondta: "Az emberek csak azért gondolják, hogy a matematika nehéz, mert még nem döbbentek rá, hogy az élet maga milyen bonyolult." Lehet, hogy a matematika tényleg nagyon egyszerű, de az biztos, hogy az egyes életutak, sorsok és egyes kultúrák felfoghatatlanul bonyolultak.”

Az életünk eme bonyolultságában jövünk el minden alkalommal ide a templomba, hogy felfedezzük az egyszerűséget, rájöjjünk feladatainkra és erőforrást találjunk, megpihenjünk, töltekezzünk.

Ebben az évben elmondott első prédikációmnak azt a témát adtam, hogy ismeretszerzés. Mert úgy éreztem nekem és mindenkinek, tanulni kell, ismeretet szerezni, nyitottnak lenni Isten csodálatos világára.

Ha visszaemlékezünk gyerekkorunkra, az iskolai évekre, akkor őszintén el kell mondanunk, hogy sok tárgy nem érdekelt, mert vagy nem voltunk nyitottak rá, vagy a nevelő képtelen volt megmutatni, feltárni annak a tudományágnak a szakterületeit, úgy a mi számunkra, hogy az felcsigázza érdeklődésünket, és lekösse a figyelmünket. Ezért bennem is mindig ott van a félelem, vagy éppen a kétely, hogy vajon tudok- e úgy beszélni az isteni dolgokról, hogy abban felnyissam a szemeket, érdeklődővé tegyem az emberi lelkeket, Isten csodálatos világára.

Reményik Sándor: Akarom, versét hívom ma itt segítségül mondanivalóm érzekeltetésére.

 

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

 

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

 

Ám a kalász nem az ő érdeme.

 

S majd ezzel fejezi be a költő a verset:

„Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.”

 

Ma ezt a hangot akarom felerősíteni, melyet ma és minden alkalommal Isten játszik el életünk húrjain, hogy hol fájóan, szenvedéssel, máskor pedig boldogan hallgathassuk. Ezeknek fényében akarom ma a szentírási verseket kibontani, és közösségi életünket ennek tanításában indítani.

I.” „ Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a lélek által, mert a lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.” Pál apostol három fontos dolgot közöl ebben a mondatban, a kinyilatkoztatást, a lélek vizsgálatát és az Isten mélységeit. Amikor ma a kinyilatkoztatásról beszélek, akkor én úgy értelmezem, hogy személyesen nekem Isten miként mutatta meg magát. Hogyan tapasztalom Őt meg? Mit érzek iránta? És az Isten mire kötelez engem?

A szentírásban nagyon sok szép történet van arra nézve, hogy Isten kinyilatkoztatja önmagát. Ilyen az első emberpár találkozása Istennel az Éden kertjében, de még a testvérgyilkos Káin is hallja az Isten szavát. Az ószövetség világában a próféták mind ilyen Isten élményben részesülnek, amikor elköteleződnek még életük árán is, Isten üzenetének tolmácsolására. Az újszövetségben Jézus megkísértése, megkeresztelése, majd Saul, Pál apostol megtérése is, mind- mind a kinyilatkoztatásról szól.

De vajon lezárult volna az isteni kinyilatkoztatás? Többé már nincs isteni elhívás? Vagy ma már csak a papokat hívja el az Isten? Nekem szent meggyőződésem, hogy Isten szava ma is hangzik, ahogyan Keresztelő János idejében, a pusztában. A kérdés már csak az, hogy a mai ember nyitott- e ezeket az üzeneteket felfogni, vele élni, ezeket érteni, és belőle küldetést nyerni.

A tegnap a testvérfelekezetek lelkészeivel találkoztunk egy néhány percre, hogy ez év ökumenikus istentiszteleteit megbeszéljük. Nem voltam az alkalomhoz illően öltözve, mert előzőleg már közmunkát szerveztünk és a neki megfelelő öltözetben jelentem meg. De a külső öltözet ellenére ragyogott a szemem a boldogságtól, mert közel 2o- an jelentkeztek a közmunkára és végeztük a takarítási munkát a kántori lakon. Én az isteni kinyilatkoztatást ebben is látom, amikor túl tudok lépni önmagamon. Tudok adni időt, energiát, anyagiakat azért, hogy Isten dicsősége, jelenléte gazdagabb legyen a közösségünkben. Ezért ma is szent meggyőződésem, hogy akikben Isten jelen van, márpedig mindenkiben ott van, azok nyitottak a szépre, jóra, igazra. És szent kötelességünk, hogy ezt építsük, ápoljuk, gazdagítsuk az emberi szívekben.

Második gondolatként az apostol a lélek vizsgálatával folytatja. Én nem tudom más, hogy van, de nekem nagyon sokszor fáj, amikor tükröt tartanak elém. Amikor megjegyzéseket tesznek, jobbításra intenek. S gondolom, sokan vagyunk így vele. Olyan, mint amikor szálka megy a kezünkben. Fáj, mert sérthetetlennek képzeltük el magunkat. De miután ott marad a heg, rájövünk arra, hogy hasznos volt. Mert érezzük sérülékenységünket, tapasztaljuk szükségleteinket. A lélek vizsgálata pedig mindig szorosabbra fűzi kapcsolatunkat az Istennel. Pál apostol Isten mélységes titkairól beszél. Vagyis Istenben is mélységek vannak. Van, aki felületesen kezeli ezt a kapcsolatot. Úgy elvan, külsőleg rendes egyháztagnak mondható, de belülről nem érinti, vagy éppen érzi Isten lelkének ezt a különlegességét. És süket fülekre talál, ha mélyebb, belső utakra hívjuk a vallás világában. Pedig ezek az isteni mélységek, mint tengerszemek jelennek meg az életünkben, s olyan erőket, boldog, örömteljes pillanatokat szereznek, melyek kárpótolnak minden időért és energiáért. A tegnap találkoztam a bencédi lelkésznővel, aki a nőszövetségen használt örömkártyákról kérdezett, s én mindenre nem emlékeztem, de az érzés, ami akkor ott az imateremben megszületett bennem, az újból előjött, és derűssé tette az arcomat.

II.” Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.” Nagyon sok ismeretünk van az emberi életről, de mégis még annyi a hiányosság benne. Váradi Tibortól-vallásbölcsésztől olvastam: „Másként éli az életét az ember, ha úgy gondolja, hogy léte pusztán egy véletlen eseménynek köszönhető, és másként, ha úgy tekint az emberi létállapotra, mint lehetőségre és egyúttal feladatra.” Ez a földi élet egy tanulási lehetőség mindannyiunk számára. Ismeretszerzés Istenről, önmagunkról és a világról. S főleg annak a bölcsességnek az elfogadása, hogy mindig keresnünk kell kérdéseinkre a válaszokat.

III.” Ugyanígy azt sem ismerheti meg, ami Istenben van, csak Isten lelke.” A teremtés hajnalán az első emberbe a saját lelkét lehelte belé Isten. Így fogantatásunk alkalmával, mi is nemcsak testet, de lelket is kapunk az Istentől. Ez az isteni lélek bennünk, mint fény, igazság, igényesség, szeretet mindig is él. S ez tesz képessé minket arra, hogy folytonosan kereső emberek legyünk. Akik sosem vagyunk igazán megelégedve a sorsunkkal, élethelyzetünkkel, mindig változtatni akarunk rajta, főleg jobbá, élhetőbbé tenni a környezetünket. Ez az isteni lélek tesz képessé arra, hogy másokra is odafigyeljünk, őket segítsük, értük is felelősséget vállaljunk. Mi ezen a földön élünk, de tudjuk és érezzük, hogy máshová készülünk. Mindig is Istenhez vágyakozik a lelkünk, az örök boldogságra. És ezért olyan csodálatos, ha ezt nem egyedül tesszük, hanem mellettünk vannak a szeretteink, családtagjaink, a közösségünk.

Nemrég valaki megkérdezte, hogy mit tartok az elmúlt év legnagyobb megvalósításainak? És szinte már elkezdtem sorolni a fontosabb dolgainkat, eredményeinket, melyeket az építés- javítás terén értünk el, de aztán az utolsó pillanatban azt mondtam, hogy a legszebbnek azt tartom, hogy annyi jó ember vesz körül, csillogó szemekkel. Legnagyobb eredményeink az együttléteink a gyerekekkel, fiatalokkal, asszonyokkal felnőttekkel. Az imádságaink, énekléseink, együttléteink.

IV,” Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” Még annyi mindent meg kell ismernünk, tapasztalnunk a közösségi élet örömeiből, áldásaiból. Isten rengeteg ajándékot helyezett el a mi számunkra ebben a gyülekezetben. De ezeket nem tálcán kínálja fel nekünk, hanem érte meg kell dolgoznunk. Olyan ez, mint egy bánya, nekünk kell lemenni, kiásni, a mélyből ezeket az ajándékokat. Én lelkészként is mondom, hogy nem lehet savanyúan élni, az élettől kiábrándultan, csak arra gondolni, hogy meglegyen a fizetésem, a megélhetésem. Az ember ennél többre vágyik, örömre, sikerre, együttlétre, bensőségességre, tapasztalásokra, élményekre. Ezek az isteni ajándékok pedig mélyén vannak elrejtve, meg kell értük dolgozni. Amikor farsangban bálokat szerveztünk és előadásokat tartottunk, nemcsak az volt élmény, amikor a színpadokon előadtuk, hanem amikor készültünk, nevettünk, nem tudtuk a szöveget, a lépéseket. Még a gyülekezet vezetőivel való presbiteri gyűléseken sem, csak a döntéseken van a hangsúly, hanem ahogyan együtt, közösen akarjuk a megoldásokat a kihívásokra megtalálni. Közös tudással, ismerettel, kapcsolatokkal.

V.” Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.” A vallás nemcsak a tudásról szól, még csak nem is a szentírás ismeretéről, hanem a lelkiségről. Az isteni világ és értékrend emberi világunkba való leképezéséről. S ezért néha még magunkat is fel kell, adjuk. Olyanok kell legyünk, mint az édesanyák, akik gyermekeikért önmagukat adják, ha kell, áldozzák fel, hogy az élet szép legyen.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Legyen ez az év is az isteni világ ismeretében, tanulmányozásában való lehetősége és alkalma. Ragadjuk meg a pillanatokat, használjuk ki a lehetőségeket, s használjuk az időnket arra is, hogy minél több alkalommal együtt lehessünk. Mert ezek a találkozások visszatérhetetlenek. Egyediek, amit elmulasztunk, azok soha többé nem fognak visszajönni. Legyünk együtt a sírásban, a veszteségekben. És örvendjünk egymás sikereinek, segítsük közösségünket e földi vándorlásban úgy, hogy képességeinkről és tehetségeinkkel való gazdálkodásban jó és hű szolgának nyilvánítson az Isten. Az előrejelzések nem derűlátóak, sem a háborúra, sem a gazdasági helyzetre, való tekintettel. De mi itt ebben a közösségben mutassuk meg, hogy ha a külső erőforrások vékonyabbak is lesznek, mint az előző években, bennünk van annyi szándék és akarat, hogy még a recesszió időszakában is fejlődni fogunk hitünk és vallásosságunk által.

Martin Luther King szavaival zárom beszédem

A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás. A tudomány főleg a tényekkel foglalkozik; a vallás főleg az értékekkel foglalkozik. A kettő nem egymás riválisai, hanem egymás kiegészítői.

 Legyünk hát kiegészítői ennek az életnek, egymásnak, hívatásunknak. Ámen.

 

Elmondtam 2023. január 8- án.