Isten kérése, az ember válasza

 

Textus: Lk 4, 16- 19 „ Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. ”

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

A várakozás időszakában vagyunk. És ez az év rendkívüli mindannyiunk számára. Eltérő a megszokottól, az elvárt adventi események sorozatától. Máskor az ünnepi programok színes skálája között kellett választanunk. Lázban égett az egész település, miközben gazdag és tartalmas műsorokkal készültek a családok és intézmények Jézus születésére. Most már csak ritkábban találkozhatunk élőben, és a virtuális tér adta lehetőségekkel kell megelégednünk az ünnepre való készülődésben. Talán jól is van így, hiszen kevesebb cicoma, külsőség, vagy éppen hangzavar vonja el a figyelmünket arról a belső lényegről, mely minden évben megtörténik Jézus születésében. Lehet most is vágyakozunk látni a település sziporkázó fényeit, vagy csodálni a kirakatok szépen díszített ajándékait. De remélem ez a külső vágy, sokkal jobban, mint máskor, befelé irányul a lélek és a szív rejtekeibe.

Ma én is ezen az úton indulok el Önökkel/ veletek a rádió hullámhosszán ez adventi vasárnapon, hogy Istenre találjunk. Vele életünket gazdagítsuk. Megkeressük azokat az alapvető dolgokat, melyek a vallásos ember jellemzői. Mert az adventi várakozásban úgy kell, készüljünk Jézus születésére, hogy méltók legyünk az ő érkezésére. Mert Jézusban az isteni küldött, a Megváltó úgy érkezik meg, mint aki nemcsak a kereszténységnek hozza el az örömüzenetet, hanem elsősorban nekem, személynek, az én családomnak és közösségemnek. Ezért is választottam Lukács evangéliumából a felolvasott szentírási verseket, mert hitem szerint ezek a gondolatok a szerző lelkivilágát, gondolkodásmódját és isteni ihletettségének szépségét is tolmácsolják. Lukács annyira szépen és érzékletesen írja le Jézus életét, hogy amikor elolvasunk egy részt az evangéliumból, akkor szinte mi is benne érezzük magunka abban a történetben. S a szerző szavaival, mondataival lefesti, megrajzolja azokat a helyeket, ahol Jézus élt és tevékenykedett.  Az ünnepre való készülés egy kicsit hazaérkezés is, abba az otthonba, ahol megszülettünk, felnevelkedtünk. Az a biztonságot jelentő ház, ahol együtt voltunk a szüleinkkel, testvéreinkkel. A vallásos ember mindig Istent keresi, de az adventi várakozásban, közelebb került a föld az éghez, az ember a Teremtőjéhez.

 

 Dsida Jenő: Békesség velük, versével mondom:

 

Most, hogy a földön minden költemény bús,
csapongó szárnyon Hozzád repülök,
s Neked dalolok, karácsonyi Jézus!

Repülök szánkán, csörgő hit-batáron
és úgy hódolok jászolod előtt,
kicsi Mesterem, jóságos Tanárom!

Nagy hittel vetek bízó szemeket Rád
én, szent iskolád rossz kis nebulója;
megáldom szalmás, szegényes katedrád.

 

A vallásos ember és Jézus kapcsolatát nagyon szépen fejezi ki a költő e vers soraiban. Hiszen Jézus az, aki tanít Istenről és vezet bennünket az Ő világa felé. Az evangélista arról értesít, hogy Jézus szokása szerint bement Názáretben a zsinagógába. Vagyis meglátogatta az Isten lakóhelyét. A családtagjaival való találkozás mellett, Istennél is meg akart jelenni. Szükségét érezte a Teremtőjével elbeszélgetni, neki hálát adni.

Ma is a templomok az Istennel való találkozás lehetőségei, a mindenkori embernek alkalmat teremtenek az imádkozásra. És ebben a pandémiában oda kerültünk, talán a történelemben először, hogy meghatározzuk az istentiszteleteken résztvevők számát. Sőt, ami ennél is furcsább, nemrég valaki soknak találta az istentiszteleten résztvevők számát a templom négyzetméteréhez viszonyítva. Ma már tudjuk nemcsak az elmúlt rendszerben figyelték meg a templomba járó személyeket, hanem ma is visszahallgatják akár az elhangzott beszédeket, mert az istenhitnek, Jézus tanításainak, a közösség összetartásának óriási ereje van. És a karácsonyvárásból, Jézus születésének ünnepéből olyan erők szabadulnak fel, melyek képesekké tesznek minket imádságaink elmélyítésére, életvitelünk megváltozatására. Az elmondottak fényében szeretném a szentírási verseket ez alkalommal a várakozás reményteljességében megvilágítani.

I.Jézus a názáreti zsinagógában van. Ézsaiás próféta könyvét nyújtják oda, ő kinyitotta és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva. Három fontos dolgot tartok fontosnak ebben a gondolatban. Az első az, hogy szombat napon Jézus a zsinagógában van. Vagyis, Istené ez a nap. 6 nap az emberé, egy nap az ember és Isten kapcsolatáé. Az Istennel való kapcsolatot is ápolni kell. Ezt az emberi lét értelmezésére, a célok megfogalmazására és értékelésére a töltekezésre kell fordítani. Az ember nemcsak egy véges lény, hanem benne egy végtelen lélek és szellem is uralkodik. A második az, hogy meg kell nyitni a szent iratokat. Jézus megnyitotta Ézsaiás könyvét. Az isteni kijelentésben benne van az a bölcsesség és emberi tapasztalat, mely által gazdagabbá válik az életünk. Vagyis a szentírás nem egy könyv a sok közül, hanem az élet könyve. A mi életünkre, a kérdéseinkre, kétségeinkre is válaszokat nyerünk benne. A harmadik pedig az, hogy Jézus megkereste azt a helyet, ahol az volt megírva. Ma egy olyan világban élünk, ahol kiszolgálnak bennünket. Sok alkalommal talán még választanunk sem kell, vagy nem is szabad. Pedig azért tudunk igazán dolgozni, ha kell küzdeni, verítékezni, amit mi alkotunk meg gondolatban. Ami bennünk születik meg és általunk valósul meg. Ez az adventi várakozás is azért szépséges, mert mi készítjük fel a lelkünket, és elképzelésünk an, hogy miként kellene, Jézus hozzánk megérkezzen.

II.” Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem” A Mózesi könyvnek a szerzője arról ír, hogy Isten lelke lebegett a vizek felett, vagy az ember megteremtésekor Isten a maga lelkét lehelte az emberbe. Sámuel próféta felkeni Izrael első királyát: Sault. Ézsaiás próféta elhívatási élményben részesül a könyv 6- ik fejezetében, és megtisztul a küldetés teljesítése előtt. Megkeresztelkedése alkalmával Jézus maga is részesül a szentlélek áldásaiban, az isteni lélek, mint egy galamb rászáll, és hallja az ég zengő üzenetét: „Ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.” De ugyanez történik Pál apostollal, amikor elveszíti szeme világát és hallja: „ Saul, Saul miért üldözöl engem. ”  Vagy éppen Nagy Konstantin, a római császárral történik mikor ezt hallja: „ In hoc signo vinces.” „E jelben győzni fogsz.”Milyen csodálatos élmény, sejtés, tudás, amikor megismerjük, hogy az Isten lelke rajtunk van, áldása ránk száll. Amikor megmozdul valami bennünk és érezzük a lelkünkben, hogy Isten segítségével ezt a munkakört, hívatást választhatjuk. Amikor a szerelemben megsejtjük a társunkat, felfedezzük hiányzó részünket, kiegészítést nyerünk a házastársunkban. De milyen felemelő élmény, amikor látjuk a gyerekünkben, unokánkban önmagunkat, akár hibáinkat, vagy éppen erényeinket, a hasonlóságunkat, a különbségünket. Ez a Lélek nemcsak a szemünkben, lelkünkben, cselekedetinkben, hanem legmélyebb vágyainkban, sejtéseinkben, érzéseinkben. Aki az isten lelket magán tudja, és úgy indul el az adventi úton, az karácsonyhoz érkezik. E lélek tette képessé Jézust, hogy tanítómesterré váljon, küldetését teljesíteni tudja. Ez a lélek segítette őt 3 éven keresztül tanításait elmondani, szenvedéseit elviselni, kereszthalálát vállalni. Még a kereszten is az ellenségeiért imádkozni. Az Isten volt Jézussal, mint ahogyan velünk van az adventi várakozásunkban, időssel és fiatallal, beteggel és egészségessel, boldoggal és szenvedővel. Ez az időszak jó lehetőség ebből a lélekből töltekezni, ezt a lelket megérezni, és belőle, tőle erőt nyerni. Mozdulatot a lépéshez, örömöt a jókedvhez, szeretetet karácsony ünnepéhez.

III.” hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek”. A szegénységnek több oka van, amivel szinte lehetetlen foglakozni egy beszéd szintjén. Azonban tény, hogy Jézus elsődleges küldetésének vállalja a szegényekkel való foglalkozást. Egyik igen fontos kérdés a társadalmunk számára a munkanélküliség. A gépek és a robotok egyre nagyobb teret hódítanak közvetlen környezetünkben is. Az ember munkáját felváltja a gépsorok automatizálása. Amit régebben több ember végzett el hosszabb időn keresztül, azt ma már számítógép által vezérelt gépek rövidebb idő alatt könnyedén megteszik kevesebb befektetéssel. Így a foglalkoztatottak száma nem növekszik, hanem egyre csökkenőben van. S hatalmas kihívás mindenkinek új munkahelyeket teremteni, vagy a már létezőket fenntartani. A szegénység másik oka a képzetlenség. Hiszen az új munkahelyek szakirányú képesítést igényelnek, s a jelenkor igen nagy kihívása mindenki részéről az állandó képzésen, átképzésen való részvétel, a szükséges ismeretek megszerzése. A szegénységi mutatók szinte országonként változnak, egyik igen fontos eleme az élelem, ruházat és a lakhatás biztosítása. Akárcsak Jézus idejében úgy sokan ma is várják sorsuk jobbra fordulását. A szegénység azonban nemcsak fizikailag sújtja az emberiséget, hanem lelkileg és szellemileg is. Ma is fázunk és didergünk nemcsak a téli hidegtől, a zord időjárástól, hanem a közömbösségtől, a fásultságtól, az érdektelenségtől. Lelki nyomor és szellemi üresség is jellemzi társadalmunkat, mert nem tudjuk kezelni ellentéteinket, családi konfliktusainkat. A magány, egyedüllét, vagy éppen az egoizmus megmérgezi a lelkünket és képtelenné tesz közösségek megtartására és fejlesztésére. Ma már egy gyerek nem a társával játszik, hanem gépen, képzeletbeli személlyel épít ki barátságot. A szegénység nem szégyen, csak kényelmetlen. Így kellemetlen lehet, ha adott esetben nem tudunk hozzászólni egy témához, történelemhez, vershez, irodalomhoz, vagy éppen hitünk sarkalatos tételeihez. Jézus szegényeknek hirdetett örömüzenete éppen abban áll, hogy ez nem egy végállapot. Van kiindulási lehetőség. A változásnak módja a kezünkben van. Csak mi kell, felfogjuk, megértsük a saját helyzetünket. És tegyünk is azért, hogy ez megváltozzon. És az öröm az belülről fog fakadni, mert mi indítottuk útnak. Mi voltunk a dolgok mozgató rugói.

IV.” Azért küldött el, hogy szabadulást hirdessem a foglyoknak”. Ma úgy tartjuk, egy szabad világban élünk. A szabadságunkat senki sem korlátozhatja. Mindent megtehetünk, amit akarunk, mert Isten megáldott a szabad döntés lehetőségével. Azonban figyelembe kell vennünk korlátainkat is. Hiszen a tér és az idő behatárol bennünket.  Mert megesik, hogy éppen saját magunknak vagyunk a korlátai. Láttam már és ismerek embereket, akik foglyai saját szenvedélyüknek, jellegzetes tünetei társadalmunknak a túlzott alkoholfogyasztás, az étrend gazdagsága, a mértéktelen élelemhasználat, a divatoknak való hódolás. Többen a munkájukért, az elismerésükért, a címükért, társadalmi rangjukért dolgoznak, miközben nem az elvégzett feladatért, hanem éppen abból kellene igazán jól megélni. Szárnyad van lelked, meg ne tagadd magad, hirdette egykor egyházalapító püspökünk: Dávid Ferenc. A lélek szabadsága nem eltávolít Istentől, hanem éppen ellenkezőleg ráébreszt arra, hogy mi Istenhez tartozunk. Lelki életünk szabadsága lehetővé teszi számunkra az önálló érzéseket, a szenvedést, fájdalmat, vagy éppen az örömöt és boldogságot, melyet olyan jó és áldott állapot megélnünk. A szabad ember egyszerre vállal felelősséget és személyességet. Nem az élet kudarcai, félelmei irányítják, hanem ő vezeti mindennapi lépéseit. Jézus a vallásos embert felszabadítja a földi élet nehézségeiből. Tanításaiból egy olyan istenképet ismerünk meg, aki nemcsak életünk ura és parancsolója, hanem társunk, segítőnk, gyógyítónk az élet útvesztőiben. S aki így készül az adventben, az újra visszanyeri önállóságát, maga biztonságát, s terveket, célokat tud megfogalmazni és kivitelezni.

V. „És a vakoknak szemük megnyílását;”  Nem véletlenül van Jézus születésének ünnepe a téli napforduló alkalmával. Hiszen a jézusi tanítás fény is volt a maga korában. Elhozta az isteni világosság és szeretet csodálatos ajándékát.

 Hosszú évekkel ezelőtt voltam egy továbbképzőn Gyergyószentmiklóson. Egy játék keretében az volt a feladatunk, hogy a szemünket bekötve mindenféle beszéd nélkül csak az érintés által megismerjük a társunkat. És a kezünkkel egymást megérintve fedezhettük fel játékosan a társainkat. A vak embernek csak sejtései vannak erről a világról, társairól, elképzelései a körülötte levő dolgokról. Az Istenbe vetett bizonyosságunk alapja a mi hitünk. Érzéseink, elképzeléseink vannak Istenről. Igazán Jézus tanítása nyitja meg a szemünket Isten olyan meglátására, aki a mi szerető és gondviselő jó Atyánk. Mindazon személyek vaknak tekinthetők a vallás világában, akik még nem ismerték meg az Istent. Akik még nem fedezték fel önmagukban azt a betlehemi csillagot, amely lassan felgyúl életünk egén és elvezet bennünket karácsonyhoz, Jézus születéséhez. Az Istenben bízó embernek van egy belső látása. Mi azt is látjuk, ami fizikai szemmel láthatatlan. Mi lelkünkkel látjuk már Jézust, aki közénk érkezik. Aki várja, hogy ápoljuk, neveljük, tanításait hallgassuk.

VI.” hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Kínoz bennünket is nagyon gyakran a magány, az egyedüllét, a magunknak valóság, a betegség. Ezekben a gyötrelmeknek sokszor éppen mi magunk vagyunk az előidézői, vagy szenvedő alanyai. A kérdés már csak az, megtaláljuk- e kivezető utat ebből a kínból? Látjuk- e derengeni az ég alját, észrevesszük- ezt az azt a kevéske fényt, mely világosságával áttöri még a fekete fellegeket is.

Kedves Testvéreim! Én Istenbe vetett hittel vallom, hogy az Úr kedves esztendeje elérkezett. Ma van az Úr napja, holnap, az adventi várakozásban, ebben az eljövendő karácsonyban. Jöjj hát és érezd meg az Úr lelkét, hirdesd az örömöt a szegényeknek, tedd magad szabaddá az élet korlátai között, nyisd fel a szemed és lásd meg a születés szent csodájánál az öröklét reményét? Jöjj és örvendj az életednek, családodnak és szeretteidnek? És menj, vidd hírül, beszélj Jézusról, tanításairól, gyógyításairól, Isten csodatetteiről! Így készülj karácsonyra! Ámen.