Isten temploma

Textus: 1 Kor 3, 16-17 „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten lelke bennetek lakik?  Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.”

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

 

Az elmúlt napokban nagyon sok jó kívánságot kaptam az újesztendőre, a gyógyulásomra. Családtagok, barátok és ismerősök osztottuk meg egymással érzéseinket, az életünket. S az újesztendő kezdetén azon gondolkoztam mi az, ami bennünket-embereket összeköt egymással. A gondolkodás, az azonos életszemlélet, hasonló irányultság, azonos hitfelfogás? Bizonyára sorolni lehetne még a lehetőségeket, de én ma nem ezt teszem. Hanem inkább arra összpontosítok, ami az élet középpontjában van, az igény, az elvárás az életre. Azoknak a mély, belső energiáknak a felfedezése, melyek minket a teremtés koronájává tesznek. A tudásunk, az akaratunk és az érzésvilágunk. Mert minden évben valami új születik meg a régire. Akár idősebbek, vagy éppen fiatalabbak vagyunk az újév olyan lehetőségeket hoz el nekünk, amelyben mi is változni tudunk, felfrissülni, vagy éppen újrakezdeni.

 

I.Mindig felépítünk magunkban valamit, egy álmot, vágyat tervet. S aztán az év elmúltával számvetést készítünk az elképzeltekből, mit tudtunk megvalósítani. Az eredményre jutott dolgainkat díjazzuk, az elhanyagoltakat, a reményteleneket pedig fájlaljuk. Tőlünk is függ, mit kezdünk azokkal az eseményekkel, melyek közelebbről, vagy akár távolabbról érintették az életünket. Ahogyan egyre idősebbek leszünk, látjuk és érzékeljük azt az életpályát, szakmai, családi, közösségi haladást, melyben nekünk is részünk volt. Ilyenkor mindig magunktól kérdezzük: Hol volt? Hol van a helyünk ezen a téren? Mi volt a szerepünk? Meg tudtunk- e felelni a kihívásoknak? Eleget tudtunk- e tenni az elvárásoknak? A külső és a belső világ miképpen találkozott bennünk? S ha a megnyugvást, a meghittséget, a csendet és békét meg tudjuk kapni a családjainkban, az csodálatos dolog. Ha ennek ellenkezője történik, akkor örökös háborúság, rossz közérzet, lehangoltság, lelki gyötrelem veszi hatalma alá életünk. Mert nem mindannyiunk számára adatik meg az ajándék, hogy jólét, szeretet, egyetértés, béke legyen akár még a családban is. Az élet színes skáláján megannyi szín, érzés, lüktetés, rugalmasság és csend jelenik meg, amely akár előre, akár hátra mozdítja az életünket. Mindig mozgásban vagyunk, s akár mosoly, akár könny van az arcunkon, mindig az isteni gondviselés tekint le ránk e megnyilvánulásokban.

Most is csak hangsúlyozni szeretném, hogy mi emberek minden szavunkkal és cselekedetünkkel vagy építünk, vagy éppen rombolunk. Természetesen eléggé szélsőséges ez a fogalmazás, de a szó és a cselekedet mögött levő akarat és emberi érzés, abban a légkörben jött létre. Valamiért, vagy éppen valami ellen megfogalmazódott és létrejött. Tehát az illetőnek szándéka volt vele. Lehet, éppen önmagát akarja tehermentesíteni, vagy szándékosan ártani.

Az ember sosem találta meg az igazi békéjét, csendjét a szeretet égi szintjét, ezért kereste, kutatta az Istennel való találkozás lehetőségét. Ezt találta meg az ősi ember, a villámlásban, a mennydörgésben, a különleges fákban, vagy éppen kövekben. Megtalálta a forrásokban, később oltárt épített, istennek hajlékot, majd pedig templomot. Templomot, ahol időnként találkozni tudott vele, hozzá imádkozni, vele beszélgetni, csendjét és békéjét tőle elnyerni.

 

II.Pál apostol azonban itt nem a kőből, téglából, fából és cserépből készített templomra gondol. Hanem azt mondja a korintusi gyülekezetnek: Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok? Az emberi élet, a test és a lélek az Isten temploma. Az embert magát az apostol a középpontba helyezi. S mivel ő az Isten temploma ezért nem lehet azt beszennyezni, bemocskolni, aláértékelni. Úgy kell vigyázni és óvni az emberi életet és testet, mint az Isten templomát. Én két fontos gondolatot szeretnék kiemelni ebből a mondatból: az első a tudás, és a második maga az Isten temploma.

Az emberi értelem csodákra képes. Olyan tudást halmozott fel évezredek alatt az emberi fejlődés, ami ma végtelen teljesítményekkel segít hozzá bennünket a könnyebb és ésszerűbb, tudatos életmód megválasztásához és megéléséhez. Az emberi tudás azonban nemcsak pozitívumot jelentett, hanem nagyon sokszor visszaesést is, attól függően, hogy a feltalált eszközöket az ember szeretetben, egyetértésben, vagy éppen a gyűlöletre, más embertárásának a kárára használta fel. A tudással kialakult az a nézőpont is, hogy az ember több az Istennél, vagy éppen az ember maga az Isten. Az ember isteníteni kezdett dolgokat, amelyek tulajdonképpen csak eszközök az ő kezében. S miközben a tudással az ember kifelé fordult és meghódította, uralma alá hajtotta az egész világot, megfeledkezett önmagáról, a befelé fordulásról, a csendről és a lélekről. Hiszen az embernek önmagát is meg kel ismernie, lelki adottságait, jó és rossz tulajdonságait. Én személyesen azért szorgalmazom a vallásórára járó diákok, a konfirmandusok templomba járását, mert szeretném, ha foglalkoznánk közösen a lélek dolgaival. S hol lehetne máshelyt elkezdeni, foglalkozni, ha nem éppen itt ebben a templomban. A lélek tudása, és ismerete is ér legalább annyit, mint a tudomány bölcsessége. Ma még mindig csak egy kevés része foglalkozik a pedagógiának, a lélekkel. Inkább a szellem világa van előtérbe helyezve, de a mély emberi érzések, az összhang és a lélek egyensúlynak a megtartására, visszabillentésére is legalább annyira szükségünk van, mint a megfizetett munkánkra, a látható életünkre. Valamikor a teológia a tudományok tudománya volt, választ keresett és talált az ember kérdéseire. Ma úgy tűnik, még a keresztényeknek is csak egy kisebbsége él rendszeres vallásos, istenes emberi életet. Sokan úgy viszonyulnak egy szertartáshoz is, mint egy árucikkhez, s ha lehetőség van, akár még alkudnának is érte. Visszatérve a belső lelki tudás megszerezéséhez, csak hangsúlyozni tudom Pál apostol szavait, melyeket az efézusi levélben fogalmaz meg,” áron is meg vegyétek az alkalmatosságot”. Ef 5, 16a Ezért hívunk titeket mindig egy belső útra, megbékélésre, feltöltődésre, az életed rendezésére. S hiszem minden alkalommal szélesül a látóköröd, erősödik benned az isteni világosságod, és egyre jobban látod önmagad ebben az zúgó világban, amit mi életnek nevezünk.

 

2018- ban megtaláltuk véletlenül a Dániel Gábor, vargyasi származású főispán által készíttetett templom terveket, melyeket elhelyeztünk az imaterem falára. Majd 2020 kora tavaszán a templomgondozónk az egyik munkálat megkezdése előtt előkészítette a terepet az orgonához való feljárat megjavításához. Egyszer csak azzal az örömmel lepett meg, hogy egy zsákban egy vagyont kapott a lépcsők alatt. S valóban a vagyon ott volt a munkanaplóban, ott voltak a Pákei Lajos által elkészített templom látvány és kivitelezési tervei, de még a naponkénti leírás a templom építésének napjairól. Igaz penészesen, a papírok félig elázva, megrongálódva, néhol elszakadva. Azóta is ott vannak a restaurátor műhelyében, hogy majd visszakerülve a toronyszobánkban régi pompájukban tündököljenek. A harmadik templom terv megtalálása még mindig várat, s reméljük majd egy véletlen folytán majd az is előkerül.

 

S hogy miért mondom el mindezt? Azért mert Isten is a mi életünket megtervezte. Kidolgozta akár a templomtervben annak minden részletét. Gyönyörű vonalakat, színes falakat, magas tornyokat rajzolt. És ebben a tervben benne vannak a szüleink, mint fundamentum, akikre építeni tudunk. Hiszen ők adják a biztonságot, a szilárdságot. Bennük és általuk a mélyre áshatunk és megszerezhetjük azt a stabil életmódot, melyre vágyik a mi lelkünk. Az elmondott imádságokra, istentiszteletekre, lelki életünkre épülnek fel templomunk falai, majd házastársunkkal úgy köt egybe Isten szentsége, mint ahogyan a gyámkő tartja meg e templom boltozatát. Egyben összetartja és szétfeszíti a falakat, hogy a súly, a nehézség, a teher átívelve legyen. S majd a gyerekek, unokák tornyokként emelkednek életünk temploma fölé, hogy összekössenek bennünket az Istennel, életünk teremtőjével.

 

Mond, te mit teszel az Isten tervével? Mik a szándékaid vele? Hogyan akarod Isten tervét megvalósítani? Félredobod, szétszakítod, összetéped, az enyészetnek szánod? Vagy a kezedbe veszed? Csodálod a tiszta vonalakat, a hatalmas ablakokat, a lenyűgöző tehetséget? És engeded, az imádság csendjében Isten megfogja a kezed, és veled együtt húzza a vonalakat, akár kitörülje mindazt, amit egy héten, egy életen át rajzoltál? A Pákei tervekben vannak teljes rajzok, ahol a bejáratok, a tető, a torony egyben van megrajzolva kézzel, de vannak részletes, apró szimbólumok is, mint a karzat díszítése, vagy éppen az oszlopok végződései.

A mi életünkben is lehetnek félig elkészült rajzok, melyeket nem tartunk megfelelőnek, vagy éppen illőnek életünk templomához. Vannak szépen kidolgozott boltívek és hajlások, ablakok és ajtók, és boltozat mely felett az Isten uralkodik.

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,

Tán lét-előtti létem emlék-képe!

Fölibe ezer réteg tornyosul,

De érzem ezer rétegen alul,

Csak nem tudom, miképp került a mélybe.

 

III.És itt el is jutottam beszédem harmadik gondolatához, „Isten lelke bennetek lakik”. Milyen szép a magyar nyelv, amikor azt mondjuk valakiről, lelkes. Vagyis életerős, elszánt, fáradhatatlan, lendületes, friss, élénk, élő. De azt is mondjuk, lelketlen, ami mindennek az ellenkezőjét jelenti. Aki felismeri önmagban az isteni lelket, és táplálja, azt az imádságával az mindig tudja, hogy Isten mindig vele van. Nemcsak a jóban, hanem a rosszban is. Miközben mi erősítjük önmagunkban a jót, azt is tudomásul kell, vegyük, hogy a rossz is életünk része. Ha nem ismernénk a sírást, talán nem is értékelnénk a nevetést. Ha sosem lennénk betegek, nem örülnénk annyira az egészségünknek sem. Ha nem múlna el a fiatalságunk, nem tudnánk igazán megélni az öregséget sem. Ha sosem veszítenénk el szeretteinket, talán nem is ragaszkodnánk hozzájuk annyira. Mert az a tudat, hogy ma itt vagyunk, de már egy óra, egy nap egy hét múlva, teljesen más lehet, az életünk bennünket arra késztet, hogy megéljük, örvendjük a jelennek a mának.

 

IV.Rengeteg szemét szennyezi az életünket. S aki beszennyezi a maga templomát, azt elpusztítja az Isten. Tudnál- e úgy élni, hogy gyilkosa vagy a te embertársadnak? Hazudnál-e, azért, hogy te jobban élhess? Elárulnád- e szeretteidet, csak azért, hogy ne álljanak érvényesülésed útjában? Csalnál- e csak azért, hogy a te akaratod megvalósulhasson? Hamis pletykákat terjesztenél- e másokról, hogy ezáltal is magad fényezd? Szitkozódnál- e Isten ellen, hogy ezzel is leplezd emberi gyengeségedet? Mert ezek a cselekedetek nemcsak Istent érintik, hanem téged is. A te lelkedet morzsolják széjjel, törik össze, számolják fel mindazt, ami még Istenhez fűz téged.

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim! Az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Szükségünk van hát megjavítani a templomtorony óráját, hogy lássuk, érzékeljük az idő múlását. Igényünk van az orgonára, hogy lelkünkben visszhangozza a legszebb zsoltárokat. Meg kell tisztítanunk és javítanunk lelkünk ablakait, hogy több égi fény érkezzen közénk. És szembe kell néznünk az Istennel, hogy megfeddjen, bátorítson, boldogítson.

Mert ma és holnap, és holnapután nekünk újból válaszokat kell adnunk. Másoknak is oltalmat, biztonságot, szeretet és derűt kell adnunk a szürke hétköznapokra. Jöjjetek, és ma azért imádkozzunk, hogy Isten a mi testünket és lelkünket szentelje meg, mint az Ő templomát. Melyben könyörögve kérjük, Ő lakjon velünk. Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc