Isten tervei

Esketési beszéd, Márton Zoltán és Lőrincz Orsolya házasságkötésére

Textus: Példabeszédek 16, 1-4 „Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr.”

Tisztelt menyasszony és vőlegény testvérem! Kedves szülők, nagyszülők, násznagyok! Ünneplő testvéreim!

Az emberi élet legfontosabb állomásánál állunk meg, amikor Orsolya és Zoltán itt a templomban Isten színe és a gyülekezet közössége előtt egymásnak örök hűséget esküsznek. Mély elkötelezettség, lángoló szerelem, és hatalmas kitartás szükséges ahhoz, hogy a családban éljünk. Rendkívülien sok és fontos dolog van az életünkben. Ilyen a fejlődésünk, a tanulásunk, egészségünk, munkahelyünk, társadalmi státusunk. De mindennél és mindenkinél fontosabb a házastársunk, a családunk. Az alap, amire építhetünk a családunk, aki minket felnevelt, gyámolított, jó és balsorsunkban mellettünk kitartott.

Ezért úgy gondolom, ma különösen büszkék a szülők, és a szívükben határtalan boldogság van. Hiszen az a kislány és az a kisfiú, akinek a kezét egykor ők szorosan fogták, bátorították és ápolták, már felnőtté váltak. S ezen túl ők egymásé lesznek. Figyelmük középpontjában a családjuk lesz, s minden egyéb másodrendű lesz az életükben.

A szülőknek megadatik a lehetőség, hogy 6- 18 éven keresztül neveljék, felelősséget vállaljanak, azért a gyermekért, akit Isten nekik ajándékba adott. De fontos úgy a gyermeknek, mint a szülőnek a leválás, azért, hogy önálló, független, szabad emberi életet éljen. Bizonyára elevenen él az édesanyák és édesapák szívében, hogy milyenek voltak csecsemő és gyermekkorukban. Miként kezdték az iskolát, hogyan alakult a kapcsolatuk és főleg szárnyaik bontogatásával hogyan érvényesültek az életben. Ezek a gyermekek, akik a tegnap még kicsik voltak, ma már elkötelezettek egymás mellett. Akiknek a kezét kellett fogni és bátorítani, ma már önállóan élik életüket.

Előző szolgálati helyemen sokszor láttam Orsolya nagyszüleit templomba járni, imádkozni, családjukért fohászkodni. És aki templomba jár, az nemcsak a családjával és szeretteivel, de a jó Istennel is felemelő kapcsolatot épít és ápol.

Mai beszédem alapgondolatát a bölcsesség irodalomból, a példabeszédek könyvéből választottam. Mert úgy éreztem a házasságra való felkészítők után, hogy ez a gondolat nagyon is rácseng a házaspár életére. Hiszen e szentírási könyv írója csodálatosan beszél az emberi életről. Hadd érzékeljük ezeknek a szavaknak a mélységét:

I „Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.” Három fontos és lényeges elemet tartalmaz ez a mondat, a tervezést, Isten áldását és a nyelv beszédét. Kedves Orsolya és Zoltán ti nagy igyekezettel, elmélyültséggel és elhatározással terveztétek ezt a mai házasságkötést és családalapítást. Az érzés, az értelem és az akarat titeket arra vezetett, hogy ezen túl ti együtt éljetek. A mózesi könyv írója ezt így írja le, nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. Hiszem, hogy amikor egymás szemébe néztetek, akkor ezt a jövőt terveztétek. S ahogyan Zoltán vallotta, ő nem adta fel, kitartott Orsolya meghódítása mellett. S érzésében viszonzásra talált, imádságait Isten meghallgatta, Orsolya kezét az ő kezébe tette le. De meg vagyok győződve, Orsolya is ezt érezte, amikor megtapasztalta Zoltán kitartását, érzése őszinteségét, szíve választottját. Az emberi értelmet felülírja az érzelem. És ezt az érzést, a szerelmet, Isten adta és adja folyton nektek, hogy belőle éljetek, általa naggyá legyetek és a házasságban boldogságra leljetek. Mint ahogyan fogadtátok a szerelem lángját, tüzét a szívetekben, úgy várjátok továbbra is, mely érkezik ma és minden napon a hűségetekben, egymás iránti ragaszkodásotokban.

A nyelvvel, a szájjal lehet fenyíteni, vádolni, haragot szítani, ellenséget szerezni. De az a nyelv, amely Istenre figyel, mielőtt kiejtene egy szót, a hasznosságára gondol. Mert ezen túl a ti nyelvetek a szeretet nyelvén kell, beszéljen, vele ölelni, bátorítani, buzdítani kell egymást, és mindazokat, akiket Isten mellétek rendelt. A nyelv nem eszköz, hanem áldás, mely szórja a mellette élőre Isten gazdag áldásait.

II.” Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.” Ti, eddig el azokon az utakon jártatok, amelyet a szüleitek készítettek, építettek föl imádsággal és munkával, jó példával vagy éppen elrettentő magaviselettel. Mindaz, ami eddig volt, csak részben a ti munkátok. Az ember általában helyesnek tartja minden útját. Sőt, egyedül csak a saját útját látja és tartja a legfontosabbnak. Ez az út, ami eddig el, egy személynek volt az útja, most megváltozik. Ez az út, most kettőtök útja lesz. Többé már nincs, ez az én utam, az a te utad, csak egy út van, ami számunkra a jézusi tanítás, és ez a mi utunk Isten felé. Ennek az útnak az alapja a szerelem, az elfogadás, a másikban való gyönyörködés, és elfeledkezés magunkról, a másik életének való alárendelés. A keresztény család életútja azért szép, mert mindegyik házasfél a másik életét akarja boldoggá tenni. S miközben egyre többet tesz a boldogságukért, ő maga is felolvad ebben az adásban és egyre örömtelibb életet él.

Babits Mihály: Szerelmes versében írja

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát

homlokod havasa alatt, homlokod havát

elfeledtető fényes nyári szemed szédületét

szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Igen, mert a szerelem, a család és a házasság egy örök nagy tánc, amelyben az Isten áldott élet lüktetésével lépeseket teszünk, úgy hogy minden lépésnek van egy társa. S ez a tánc attól szép, ahogyan ti egymásra figyeltek, egymást követitek, s ebben a melódiában a szárnyalást érzitek. Ezen túl, nem a szülők, s nem is csak a barátok, násznagyok, hanem Isten szeme vigyáz a ti házasságotokra. Ő int és tanít, figyelmeztet és bátorít. Ma is azért jöttünk ide el e házasság megáldó szertartásra, hogy titeket Istenre hangoljunk, az Ő áldását tireátok kérjük. Ő fogja megvizsgálni ennek a házasságnak mélységét és magasságát, s majd buzdít, bátorít, megálljt int, ha a sorsotok és életetek úgy hozná. Nektek, csak reá kell figyelnetek, az Ő szavát megértenetek.

III.” Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.”

Kedves ifjú pár! Kedves vendégsereg!

Emberek vagyunk, s szeretünk mindent igazgatni. Férj a feleséget, szülő a gyermeket, nagyszülő az unokát. De a legjobb mindig, ha a másikra, férj a feleségre, a házaspár Istenre bízza az életét. Aki az Úrra hagyatkozik, annak hatalmas a hite és bizodalma. Mert mindennél és mindenkinél erősebb hatalom kezébe tette le az életét. Aki naponta le tudja tenni Isten elé az ő dolgait, az otthonra talál nála, és olyan erőre, mely hegyeket és tengereket, emberi szíveket mozgat meg.

Az emberi szándék véges, határa van. Csak azt tudjuk befogni, figyelmünk és uralmunk alá hajtani, ami látható. Isten ennél is többet ígér a házaspárnak, minden szándékuk teljesülését. Ez a szándék azonban nem lehet csak földi, az égiekkel kell, egybeköttessen. Ez a szándék nemcsak a földi életre irányul, hanem az égre is. A teljesülés nemcsak földi értelemben lesz irányadó, hanem lelkiekben is.

IV.” Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr.” Isten útjai kifürkészhetetlenek szoktuk mondani. Vannak, amikor olyanná válik, mint a búvó patak, nem láthatjuk a szemünkkel, máskor pedig robogva, csobogva indul, halad törtet az élet óceánja felé. Az emberi élet rendeletetése az, hogy boldog legyen ezen a földön, s maga után hagyjon örököst, az élet színvonalát pedig folyton emelje, egyszóval Isten munkatársa legyen.

Ma nagyon sok jókívánságot kaptok. Jó tanáccsal látnak el a rokonok és a barátok. Én is szeretném beszédemet egy pár jó tanáccsal befejezni.

1.Az első annak a felismerése, s annak értékelésére hívlak titeket, hogy az élet megtartásához szükséges a vagyon, a pénz. De sose feledjétek, hogy a legnagyobb értéketek, vagyonotok mától a házasság é a család. Ezt a szeretet vagyont kamatoztatni, ápolni, a talentumokat szaporítani kell.

2.A család a boldogság forrása. Sehol annyi elismerés, elköteleződés, megbocsátás és kitartás nem történik, mint a családban. A családnak megbízatása van Istentől, és a küldetése férjnek és feleségnek az Ő áldásait fogadni a gyermekekben, munkájuk eredményében.

3.Szükség van mindig az építő beszélgetésre. S a beszédnek abban lehet az ereje, ha tud sebet kötözni, az arcra mosolyt csalni, a lelket gyógyítani.

4.Nélkülözhetetlen az együttműködő problémamegoldás. Aki az gondolja a házasságban nincsenek bajok, az tévesen gondolkodik a családról. A gond, nehézség nem szétszedi, meggyengíti a házastársak kapcsolatát, hanem megerősíti, éppen az együttműködés által.

5.Az elfogadás és a megbocsátás szerves része a családi életnek. Sose menjen le a nap úgy, hogy ti tüskét, ellenségeskedést, vagy éppen haragot visztek és hordoztok a szívetekben. A megbocsátásban mindig benne van az újrakezdés lehetősége és reménysége.

6.Egyensúlyt kell találnotok a munka és a szórakozás között. Főleg, amíg fiatalok vagytok, szükségetek van és lesz a töltekezésre, és ezt a szórakozásban találjátok meg. Ennek az egyensúlynak a biztosításában benne lesz az Isten, akit imádsággal tudtok a legközelebb elérni.

7. És jó, ha mindez természetesen a szívből és lélekből jön. Nem kell kierőszakolni, érte nem kell könyörögni. Hiszen mindehhez csak egy kis nyitás kell a másik részéről.

Befejezésül azt kívánom, hogy ez a házasságkötés legyen a kezdete egy nagy kalandnak, egy kihívásnak, amelyet ti Istennel kezdtek el és vele is fogjátok folytatni. Ehhez a nemes zarándoklathoz Isten adjon lángoló szerelmet, mélységes hitet, egymás mellett való kitartást és hűséget. Ámen.