Isten világa!

 

 

Textus: Lk 17, 21 „ Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! „

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim! Csodálatos alkalom ez a mai, amikor itt e kertben beszélhetek Istenről és az ő csodálatos világáról. Hiszen ez a kert, ez az udvar ma Isten templomává változik, ahol imádkozunk és énekelünk, s feléje fordulunk, hogy a szentírás szavain keresztül megértsük őt magát és tanítását. S rájöjjünk emberi hivatásunkra, küldetésünkre!

Mindenekelőtt a hála legyen az Istené, mert bennünket ide vezetett. Sokunkat összegyűjtött, a szívünket és lelkünket megnyitotta a vele való találkozásra. De a köszönet szavai hangzanak el Ildikó és Árpád felé, akik minket meghívtak s vendégszeretetükről biztosítottak.

A vallásos ember nyitott szemmel és szívvel jár. S minden mögött ott látja a Teremtő csodálatos világát. Ma arra kérem, nézzenek szét itt ebben a kertben, s lássák meg minden növényben a Teremtőjét. Most arra kérem, csukják be a szemüket s a következő néhány mondatot lecsukott szemmel hallgassák végig. Mert behunyt szemmel élővé válik meghitt gyermekkorunk.

Képzeljék maguk elé azt az otthont, ahol megszülettek. Csendes falusi környezet. Családi háztájék. Elől a házban, bent a szobában régi falióra ketyeg.  Kora reggel van. A kakas kukorékolása jelzi az új napot. Az édesanya előző este kenyérnek kovászolt. Lassú, de határozott mozdulattal, erőteljesen végzi a kenyértészta dagasztását. Sót, ecetet, meleg vizet tesz a tésztába.  Egyik oldalról a másik oldalára fordítja a tésztát. Gyúrja, dagasztja, élővé varázsolja a tésztát.

Az édesapa a kinti dolgokat végzi. Állatokat lát el, kiengedi azokat a legelőre. Majd a kemencét hevíti fel azzal a fával, melyet oly nagy gonddal készített a kenyérsütéshez. Tűz ropog a kemencében, a nap sugarai is egyre erőteljesebben lesznek.  Az édesanya befejezi a kenyértészta dagasztását, keresztet vet a tésztára, majd letakarja egy asztalterítővel. Ott hagyja pihenni, megkelni a tésztát.

A reggeli készítésével foglalkozik. A tűzhelynél zsírt tesz a lábasba. A szalonnát felaprózza, hagymát tesz melléje majd a tojásokat felverve a forró zsírba önti, s így készül el a világ legfinomabb reggelije. A kakastaréjos falusi tojásrántotta.  A kályha tetején vasfazékban forrásban van a víz is, hiszen puliszka kell a rántotta mellé.

Reggeli után a férfi a kemence szájához húzza  a szenet, feleségével a tekenyőt a kemencéhez viszik. A feleség kiszaggatja a tésztát és formálja a kenyeret, míg a férj fogja a bevető lapátot és határozott mozdulatokkal a kemence padlóján egymás mellett megfelelően elhelyezi. Lepénynek is helyet kapnak, tejfölös és sós- zsíros lepény is készül a gyerekeknek.

A teknő oldaláról összegyűjtik az ott maradt tésztát, csuporba- pohárba teszik, kovászt hagynak, s közben már a következő sütésről gondolkodnak.

Az édesanya hozzáfog a mosogatáshoz. Az edények csörömpölésére lassan a gyerekek is ébrednek. Ki tejes kávét, ki teával kezdi a napot. A kemence felől pedig égi illatok érződnek. Az elkészült tejfölös és sós- zsíros lepénynek csodálatos ízei. Már nem lehet feltartani a gyermekeket, hogy ne nyitanák fel a kemence ajtaját, s ne vizsgálnák meg, kész van- e a lepény?

A tányérban úgy állnak a lepény darabjai, mint hadseregben a katonák. S az éhes gyermekszájak, csak úgy fogyasztják, egyre csak felfalják még a morzsáját is, minden darabkáját.

A nap is már hosszú utat tett meg, már magasan jár. Lassan 12- et mutat a toronyóra. A gyümölcsös hangos lesz a gyerekek hangjától. A méhek dongása és a gyermekek csintalansága teszi élményszerűvé egy családi hajlék szombati napját. Csak a déli harangszó jelzi mindenki számára az idő múlását, különben minden a régi lenne, az az áhított régi.

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Most már arra kérem, nyissák fel szemüket, és nézzenek körül. Hiszen a vallásos ember számára, az Isten országa a boldogság világa. S mi akik, messze elmentünk szüleink otthonától, mind ezt a boldogságot keressük. Van olyan ember, aki ezt a boldogság világát, a városban látta meg. Ott akart és tudott boldogulni, egyedül a családjával, a közösségével. Mára már a gyerekeink, unokáink ezzel sem érik be, átkelnek országhatárokon, meglátogatnak más földrészeket, mert a boldogság valahol távol incselkedik velük.

Mi is sokat dolgozunk és küzdünk azért, hogy több legyen a kenyér és szebb az otthon, amelyben lakunk.  Ma egy kicsit, amikor a múzeumot meglátogatjuk, a múlt idők házát megtekintjük, mi is az elmúlt gyermekéveinkkel, fiatalságunkkal, felnőttkorunkkal foglalkozunk. Azokkal a szép időkkel, amikor a kevés is sok volt, a szegénység is gazdagságot jelent, a család is mélyebb értelmet. A szülői- gyermeki kapcsolat is szétszakíthatatlan szálakat.

Azt szeretném, ha ez a mai alkalom is hozzájárulna ahhoz, hogy ha valaki megkérdezné tőlünk: mikor jön el az Isten országa, akkor mi azt válaszoljuk, amit Jézus tanított. Isten országa a szívünkben van. Vagyis közöttünk. Bennünk és általunk valósul meg.

Akik eljöttünk ma ide, egy kicsit megízlelünk ebből a világból: a csendből, az összhangból, a munkából az összefogásból, Isten határtalan szeretetéből. Mert ez ma is az Édenkert, melynek partjait folyó mossa, csörgedező patak és vize, s mely életet ad ma és mindenkoron. Beszédemet a Boldogság keresése című történettel zárom:

Egyszer egy 50 emberből álló csoport vett részt egy szemináriumon. Az előadó egyszerre csak leállt, és úgy döntött, hogy végeztet a csoporttal egy gyakorlatot. Mindenkinek adott egy léggömböt. Mindenkit megkért, hogy írja rá a nevét egy filctollal. Ezután összegyűjtötte az összes léggömböt, és berakta őket egy másik szobába. Most a résztvevőket beengedték a szobába, és megkérték őket, hogy mindenki keresse meg 5 perc alatt a nevével jelzett léggömböt. Mindenki megszállottan kereste a saját nevét, egymásnak ütköztek, lökdösődtek, és hatalmas káosz keletkezett. Az 5 perc leteltével senkinek sem volt meg a saját léggömbje. Most mindenkit arra kértek, hogy válasszon ki véletlenszerűen egy léggömböt, és adja oda annak, akinek a nevét látja rajta. Perceken belül mindenkinek megvolt a saját léggömbje.

Az előadó ezt mondta: - Pontosan ez történik az életben. Mindenki őrülten keresi a boldogságot, mert nem tudja, hogy az hol található! A boldogságunk a többi ember boldogságában található. Add oda nekik az ő boldogságukat, és meg fogod kapni a sajátodat. És ez az emberi élet célja.

Isten tegyen bennünket boldoggá! És adja, hogy egész életünk által mások boldogságára lehessünk! Ámen.

Elmondtam Homoródszentmártonban, a  bükkfalvi Nyíres napok alkalmával 2019- ben.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc