Jézus helye az életünkben

Textus: Mt 2, 2 a „ És ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született.”

Jn 16, 13-14 „Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Szívem és lelkem szeretetével köszöntöm Önöket e mai este, ebben a csodálatosan szép templomban. Hálás vagyok a jó Istennek, és e gyülekezet lelkészének, családjának, hogy meghívtak, és ezen alkalommal Isten üzenetét én tolmácsolhatom e mai este. Úgy gondolom, hogy a tiszteletes Kőhalomban és Homoróddarócon eltöltött szolgálati ideje lehetőséget adott nekünk a barátkozásra, egymás jobb megismerésére.

Unitárius lelkészként, én is különleges megbízatásnak tartom, hogy Isten akaratát és célját megvalósítsam. S meg vagyok győződve arról, hogy a cél minden kereszténynek egyforma és ugyanaz ebben a földi életben, az Isten világát, a menny országát már itt meg kell élnünk ebben a földi életben. Isten valahol távol, de mégis közel van hozzánk, s mi személyiségünk, hitvilágunk alapján különleges ösvényeket és utakat járunk be. Ezeken az utakon végig kísérnek bennünket a szeretteink, az elhívás azonban magától a jó Istentől származik. Ő belénk oltja lelkének egy részét, és szentlelkének ajándékai minden nap kiáradnak ránk, azért, hogy ez a fizikai élet szép, felemelő és tartalmas legyen.

Én, amikor kisgyermek voltam, az anyai nagyanyámmal szinte minden vasárnapi istentisztelet után megkerestük a lelkész által választott prédikáció alapgondolatát. Egyfajta szórakozás volt, hogy miképpen találjuk meg a szentírásban azt a gondolatot. Azóta is, valahányszor felnyitom a szentírást mindig gyermekkori emlékeim jutnak az eszembe. Ezért különösen jó, ha emberi életünk értelmét az isteni üzenettel együtt keressük, és sajátosan személyes életünkre alkalmazzuk annak tanítását.

A jézusi életmód és hívatás mindannyiunk számára példakép, és tőle olyan erőre, kitartásra teszünk szert, ami bennünket erőssé, határozottá tesz a mindennapi életben eligazodni. A mi teológiánk és hitelveink eléggé lecsupaszították Jézus személyéről, az Istentől sugárzó erőt, és képességeket, mégis, Jézus a Krisztus számunkra is az az isteni küldött, aki nemcsak a maga idejében, hanem ma is követendő példa és eszmény. Mert példaképekre, követendő eszményekre ma is szükségünk van, és Isten minden időben rendelt olyan prófétákat, akik szellemi vezetői és őrei voltak az adott társadalomnak. Én a mai este Máté evangéliuma nyomán, valamint a János örömüzenetéből olvasott versek alapján szeretném a szentírás üzenetét elmélyíteni a ti életetekben és egyben hívni titeket az isteni és emberi élet mélységes megélésére.

I.” „ És ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született?” A napkeleti bölcsek ebben a mondatban három lényeges dologról beszélnek. Az első a kérdés feltevése. Hiszen minden ezzel kezdődik. Amikor rákérdezünk, megkérdezünk valamint, akkor kifejezzük, a szükségletünket. Igény van bennünk.  Megszületik bennünk az érzés, többet tudni róla. Megismerni, benne elmélyülni.

A mai emberben is rengeteg kérdés megfogalmazódik. Azonban ebben a felgyorsult életmódban egyre kevesebb foglalkozik az Istennel való találkozással. Talán nagyon sok alkalommal már az a kérdés is feltevődik, hogy mi közöm van nekem az Istenhez? Van- ezen a mai embernek szüksége az Istenre? Nagyon sok esetben a mi társadalmunk nyugatról várja a megváltást, a változást, s bár igaz, hogy gazdaságilag sokkal jobban állnak, mint mi, azonban, ha az istenhitet nézzük, akkor biza elég szegények. Hollandiában láttam ezelőtt két évvel, hogy a templomokat átalakították kocsmának, lakóháznak, s miközben néztem az egykori templom bejáratánál a lakók neveit, csak úgy ingerlően azt kérdeztem meg barátaimtól, hogy vajon nem kellett volna- e legalább egy lakrészt az Istennek is fenntartani, hogy hozzá is be lehessen kopogtatni?

Hol van a zsidók királya, kérdezték a napkeleti királyok? És valóban testvéreim, hol van Jézus a mi életünkben. A krisztusi életmód miképpen van jelen az életünkben? Hol van az a Jézus Krisztus, akiért a keresztények sokasága feláldozta az életét. Reményik Sándor: Szeretnék példát venni tőle

 

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki virágot ültet a mezőre,

S elrejti arcát a virág mögé.

 

Szeretnék példát venni Tőle,

Aki viharban száll a hegytetőre,

És rejti arcát fergeteg-palást.

………………………………………

Aki mikor a csend susogni kezd,

S hulló fenyőtoboz ver síri neszt,

E tompa, síri nesz mögött is van.

 

Akinek nem kell sok-sok buja szín

Hogy alkosson, és teremtményein

Megmutassa végtelen hatalmát.

 

Kinek a gyér, havasi fű, az árva,

S a kopár-kemény bazaltszirt is drága,

S tán drágább, mint a forró trópusok.

 

 

Szeretnék példát venni Tőle.

Az életünk egy nagy keresés, s bennünket úgy alkotott meg az Isten, hogy még akkor is, ha mindenünk megvan, hiányoljuk Őt, az isteni világot. A napkeleti bölcseknek, a királyoknak mindenük megvolt, amit ez a földi élet megadhat. És mégis vágyakoztak valami olyanra, amit csak az Istennél lehet megtalálni. Mert ők nemcsak lefelé a földre néztek, hanem az égre is. Figyelték, látták, a csillag fényességét, s ennek világosságában megtapasztalták az elhívatás nemes érzését. Ők egy olyan királyt kerestek, aki nem a földi dolgok fölött, hanem a lelkiek felett fog uralkodni. Az életünk királyai átvitt értelemben mi vagyunk. Mindenünk megvan ahhoz, hogy uralkodni tudjunk. De a lelkünk felett maga Jézus uralkodik a tanításával, példázataival, Istenről alkotott meglátásaival. Ezért mindig és mindenkor az életünket, akárcsak a mai este is, Isten elé tesszük le. S keressük ebben az elcsendülésben azokat az apró fényeket, jeleket és hangokat, melyben ő szólít meg, imádni őt, szeretni és hirdetni dicsőségét.

Aki most született, mondja Máté evangélista a bölcsek érzésével. Jézus minden évben megszületik nekünk. De még ez a születés sem elegendő. Hanem szükségünk van ezekre az evangelizáló alkalmakra, amikor újból megszületik bennünk. S érezzük ragyogó tekintetét magunkon, halljuk a hangját, magunkon tapasztaljuk meg az ő áldását. Mert az ő születése által, jobbá, erősebbé, elkötelezettebbé válik a mi életünk is.

II.” János evangélista mintha folytatná ezt a gondolatot, amikor ezt mondja: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” Mikor jön el nekünk újból Jézus? Vannak, akik a világ végén várják? Vannak, akik úgy gondolják, ő már sosem jön el? Van, akiknek elfogyott a türelme az Ő várakozásában. Nem tudjátok, sem a napot, sem az órát tanítja Jézus a tíz szűz példázatában. És valóban Jézus akkor is jön, amikor nem várjuk. Amikor megfeledkezünk róla. Akkor jön el, amikor lelkünkben és szívünkben hatalmas űr tátong, amit neki kell kitöltenie. János evangélista Jézust az igazság lelkének nevezi, aki elvezet a teljes igazságra. Ebben a földi életben nagyon sok igazságot ismerünk meg, sajátítunk el. De a valóság azonban az, hogy a mennyei, az isteni igazság után áhítozik a lelkünk. Nincsen olyan ember, aki ne igényelné ezt az isteni igazságot. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust, olvassuk a Jn 17, 3- ban. Majd a Jn 8,32- ben, „és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Jézus tanítása mélységeiben fordította fel a maga korában a társadalmi életet. Az értékek világa teljesen megváltozott. Maguk a tanítványok is egy olyan világról tesznek bizonyságot, amelyet nem lehet megszűntetni. Sőt minél jobban küzd az ember ellene fizikai erővel, annál nagyobb hatást fejt ki a lélek világában. Így tudtak az első keresztények, akár az életükkel is fizetni, ezért az igazságért, mert nem ők voltak a fontosak, hanem maga az Isten. „ Itt állok, mert másként nem tehetek” mondta Luther Márton a gyűlésen, melyen, számon kérték őt a 95 tételéért, mellyel az egyházat vissza akarta vezetni Isten egyenes és igazságot útjára.  S utána még sok reformátor áldozta életét azokért a lelki kincsekért, melyeket Istentől az ő igazságában kaptak.

A teljes igazság csak Istennél van. És ez vallásos embereknek, nekünk azt jelenti, hogy ő fogja megítélni az életünket. Mi pedig szavainkkal és tetteinkkel hozzájárulhatunk a lélek üdvösségének világához. Az örök igazságban pedig Isten fog magához fogadni, hogy elnyerjük az örök életet, elmúlásunk után az örök hazába való érkezést.

III.” Mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” A Jézusi beszéd Isten ihletettségéből születik. Ő annyira ráhangolódott Isten akaratára és terveire, mint sem előtte sem utána egyetlen egy halandó sem. Lelkének minden rezdülése, cselekedetének minden tanítása megegyezett gondviselő Atyjának akaratával. Isten hangját saját lelkén átszűrve hozza nyilvánosságra, úgy, hogy ezzel emberek életét változtatta és változtatja meg ma is. Úgy beszél és tanít az Isten országáról, hogy abba a sajátosan szép világba vágyakozzon mélységesen a mi lelkünk. Isten kijelentéseinek szorgalmazója, aki nemcsak saját magát, vagy éppen szűk tanítványi köre számára, de a megtérésre kész ember számára előkészíti az utat, mely Istenhez vezeti el.

IV.” . Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” Jézus tanítása olyan, mint egy mély forrás. Minél többet használunk belőle, annál tisztább és lelki szomjúságunkat oltóbb lesz annak vize. Nekünk csak igényelnünk kell, szükségünket, elvárásunkat kell tolmácsolnunk Isten felé, hogy őt ma is elküldje, az evangéliumon keresztül élővé tegye életünkben.

Beszédemet egy történettel fejezem be, melynek címe: A tűz közelében és egy elképzelt beszélgetés Jézus és egy ember között.

Jézus idejében egy férfi megközelítette őt és így szólt:

- Mester, másokkal együtt és is nagyon jól tudom, hogy Isten Fia vagy és az igaz útra oktatsz mindenkit.

Mégis meg kell mondanom, hogy követőid, akiket apostoloknak nevezel és a közösségben élnek, nekem sehogy sem tetszenek.

Észrevettem azt is, hogy nem sokban különböznek a többi embertől. Nem is olyan nagyon régen az egyikkel volt egy erélyes összetűzésem. különben tudott dolog, hogy követőid egymással nem mindenben értenek egyet és nem is nagyon szeretik egymást. Ismerek közülük egyet, aki zavaros anyagiakkal foglalkozik...

Éppen ezért egy nagyon őszinte kérdéssel fordulok hozzád: Lehetek én is hozzád tartozó, ha apostolaiddal nem sokat törődök?

Ha megengeded azt is megmondom, hogy szívesen vagyok keresztény, de semmi közösség, semmi egyház és egy apostol sem érdekel.

Jézus szeretettel és figyelemmel hallgatta.

- Ide figyelj! - mondta neki. - Volt egyszer egy kis embercsoport, akik szívesen leültek egymással és beszélgettek. Amikor rájuk sötétedet, összegyűjtöttek egy csomó fát és tüzet gyújtottak. Szorosan egymás mellett ültek és melegedtek. A tűz arcukat is megpirosította. Az egyik egyszer csak meggondolta magát és kivált közülük. Kezébe vett egy darab égő fát és egyedül, egy magányos helyen ő is leült.

A fadarab egy ideig az ő kezében is égett és világított. Nem kellett sokat várni, elhalványodott a tűz és ki is aludt.

A férfi sötétben maradt, és vacogott a hidegtől.

Nem sokat gondolkozott, fölállt, fogta az elszenesedett fadarabot és visszament barátaihoz. A fát a tűzre dobta és az hamarosan lángot fogott, ő meg leült barátai mellé. Melegedett és a tűz fénye visszaverődött az arcáról.

Jézus mosolyogva hozzáfűzte:

Aki hozzám tartozik, az a tűz mellett marad, mint a többi barátaim. Ezt azért teszik, mert én azért jöttem a világba, hogy tüzet hozzak oda és nem is akarok mást, mint azt, hogy égjen.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ez a mai alkalom is arra hívatott, hogy láng, tűz legyen az életünkben. Lehetőség a Jézushoz, Istenhez való közeledésre. Mert bennünk is sokszor elfogy a szeretet tüze, elalszik az elkötelezettség parazsa, szétszóródunk, mint a kialudt tűznek hamvai. Egyénieskedünk, mint a történetbeli személy, aki Jézussal beszélgetett.

De mi, akik a szentírásra figyelünk, s áhítozzuk a jézusi szavakat. Akik elköteleződünk Isten és Jézus mellett, hiszem mindig és mindenkor a mi Teremtőnk összegyűjt bennünket, mint kihűlt parazsakat. Szentlelkének erejével tüzet csihol a lelkünkbe, s lángunkkal, melegségünkkel fényt, megelégedést, gazdagságot visz a sötét éjszakába, a mi társadalmunkba. Ehhez a tűzcsiholáshoz kérjük ma is Isten segítségét. Várjuk szentlelkének ajándékait.  S kérjük őt, hogy a jézusi szeretettel átöleljen, szeressen és gyámolítson ma minden embert. Ámen.