Meghitt várakozás

 

Textus: Mt 1, 18- 23 „Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „ Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immanuelnek neveznek „- ami azt jelenti: Velünk az Isten.

 

Kedves Gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

Már csak egy néhány nap van hátra karácsonyig. Látható, érzékelhető volt az elmúlt napokban az utcákon, az üzletekben, hogy valami rendkívüli közeledik. Ilyenkor szelídebbek leszünk mi emberek, s több jóságot, melegséget árasztunk magunkból, mint azt már megszoktuk. Az ajándékok terén is bőkezűbbé válunk, hiszen minden évben csak egyszer van karácsony és éreztetni akarjuk a családtagjainkkal, barátainkkal, hogy ők mennyire fontosak nekünk. Ez év készülődése az ünnepre rendkívüli minden tekintetben és így az ünnepre való felkészülésben is. Visszafogottabbak, kimértebbek vagyunk. Nem tudunk közelebb kerülni fizikaiakban egymáshoz, szinte lehetetlen az a köszönési, hálaadási mód, mint ahogy azt már megszoktuk. Mégis igyekszünk ünnepet varázsolni a szívünkben, s lehetőleg együtt lenni a szűkebb, vagy tágabb családtagjainkkal.

Egy nagyon szép témát hoztam el advent negyedik vasárnapjára, mert úgy éreztem szükséges nekem ma erről beszélnem. És a központi gondolata a felolvasott szentírási verseknek nem más, mint maga a család. Jézus Krisztus születése, pontosabban az ő születését megelőző eseménysor. Az evangélista nagyon szépen leírja, szinte kiszínezi, mint a gyermek a rajzlapot a tudósítást, a Jézus születése előtt történteket.

A felolvasott szentírási versekben én négy fontos dolgot vélek felfedezni: az első az a kettősség, ami benne van az első gondolatban, a jegyesség és az áldott állapotban levés, ami abban a korban elfogadhatatlan volt, a második József vívódása és döntése, probléma kezelése, a harmadik az Úr angyalának látogatása, a meglepetés és a negyedik az engedelmeskedés, elköteleződés. Vegyük hát sorra ezeket a fogalmakat:

I.Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna kiderült, hogy áldott állapotban van a szentlélektől. A jegyesség annak idején egy évig tartott. A két család gyerekeik által egymásra összpontosítottak és készültek lelkileg, fizikailag egy új család létrehozására. A jegyesség József és Mária számára azt jelentette, hogy egymás számára rendeltettek. Isten és a szülők áldják meg az ők házasságukat, és ők maguk kis készülnek egy éven keresztül erre a házasságra. A kor erkölcsi követelményei szerint József és Mária nem éltek nemi életet. S mégis Mária áldott állapotba került, ami megbotránkozást, fájdalmat és traumát jelentett Józsefnek. Elképzelhető József csalódása, bánata ez eset kapcsán. Az evangélista szinte drámaian vezeti fel Jézus születésének történetét. Az első mondat a nyugalomról, a meghittségről szól, az örömről. Az egymás iránt való elköteleződésről. A házas és családi élet alapjainak megvetéséről. S ebbe az örömteli életszakaszba érkezik meg az a tény, hogy Mária áldott állapotban. A tiszta, erkölcsös élet elengedhetetlen feltétele volt a házasságkötésnek. S mindez teljesült is addig, amíg József tudomására nem jutott Mária helyzete. Az evangélista nem foglalkozik különlegesen József érzéseivel. Csak tényt közöl. Azonban feltételezhetjük József lelkivilágának összetörtségét. Mindazt a boldogtalanságot, amit Mária áldott állapota jelentett az ő számára.

Átvitt értelemben nagyon sok dolog bennünk is megfogan. Önálló személyek vagyunk és Isten bennünket úgy teremtett, hogy sajátos érzésvilágunk legyen. Ezek az érzések nemcsak a földhöz kötnek bennünket, hanem az éghez is. A vallásos ember engedi, hogy Isten őt termékennyé tegye, éppen az által, ahogyan a szentlélek, mint Isten ereje elvégzi bennünk a maga munkáját. Számunkra is ez sokszor értehetetlen. Mi magunk sem gondoltuk, hogy erre képesek vagyunk. Nyitottak és cselekvésre hajlamosak Isten ügyéért.

Amikor valakit ér ilyen dolog, az először csak bámul a tény előtt. Nem tudja felfogni, elfogadni a történéseket. Ez alkalommal nem szeretnék foglalkozni a szűztől való születés csodájával, azonban tény, hogy az evangélista már itt a történet kezdetén bevonja Istent ebbe a családi légkörbe. Vagyis mindez nem történhetett volna meg Isten tudta és akarata nélkül.

II. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Vannak félreértésre okot adó szavak az evangéliumban, miközben az első mondatban úgy van bemutatva Mária, mint József jegyese. Ebben a gondolatban, már egyenesen a férjének nevezi az evangélista. Vagyis egyre szorosabbá válik a kettőjük viszonya. Ez még jobban aláhúzza József megpróbáltatását. Lelki vívódása és gyötrelmei előtt az evangélista József jellemét erősíti. Jó és igaz ember volt. Aki nem akarja Máriát megszégyeníteni. De mégis ez a helyzet számára elfogadhatatlan. József nagysága abban is rejlik, hogy nem követeli, kéri Mária megkövezését, meggyalázását. A megalázás helyett az elengedés útját választja. Ebben a helyzetben többé már nem akar tudni róla. Naponta nem akar szembesülni a helyzettel. A könnyebb és ésszerűbb megoldást választja. Az eset elfelejtését.

Az evangéliumok mind az édesanyáról, Jézusról, az angyalokról és pásztorokról szólnak. Az édesapa szerepe és a családban betöltött munkája, mintha hiányoznának az evangéliumokból. De ebben az élettörténetben József igazi nagysága mutatkozik meg. A megszégyenült ember nem az üldözés, a vádolás útját választja. Hanem a megértés, a csend és a béke útját. Bár sokrétű és összetett a családi élet megválaszolása, világosan látszik József emberi nagysága és Istentől való ihletettsége. Az adventi várakozás erről is szól. Amikor olyan dolgok történnek, melyek nem a mi szánk íze szerint valóak, akkor mit kezdünk vele. Hogyan viszonyulunk hozzá. Megalázásunk közepette, támadunk, védekezünk, vagy csendesen magunktól elengedjük? Hiszen a legtermészetesebb emberi jellemzőnk, ha egyből visszavágunk. De a Jézus születésére való felkészülés azt is jelenti, hogy megerősödünk a türelemben, elviseljük egymást a szeretetben. József önuralma mértékadó, amit ma is követnünk kell.

III. „Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”

Ebben a mély bánatban, kilátástalan helyzetben és önmarcangolásban megjelenik Józsefnek az Úr angyala. Élete eme keserűségében József nem marad egyedül. Meghozta emberi döntését. Elhatározta, eldöntötte e helyzet megoldását emberi bölcsességgel. De belső ösztönzést kap, ihletet. Isteni utasítást, miképpen kell viselkednie. Sokatmondó, hogy az életnek e mélységében keresi fel őt az Isten, nem hagyja magára. Ne félj magadhoz venni a feleségedet. A családi élet egy kihívás, a másik elfogadására, a gyermekek vállalására. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak.

A szabadító képe megelevenedik ebben a mondatban. Az a reménység, mely megfogalmazódott hosszú évszázadokon keresztül a zsidóság életében.

Itt fordul meg József gondolkodásmódja. Amikor találkozik az angyallal, hallja az Úr hangját, engedelmeskedik neki. Most már nem akarja magától eltávolítani Máriát, nem kétségeskedik az ügy megoldása kapcsán, hanem hajlik az isteni intésre.

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Ma is sokan elhagyják a társukat, ott hagyják a gyermeküket, megfeledkeznek a testvérükről, mert valami elfogadhatatlannal találkoztak életük folyamán. Valami olyat véltek felfedezni, ami az ő számukra furcsa, s a mivel csak egyedül nem tudtak megbirkózni. Végső elkeseredés kerítette a hatalmába, amit egyedül nem tudnak megoldani. S csak az emberi megoldásokat látják egyedüli kivezető útnak abból az örvényből, mely magába szívta. Az evangélium tanításai itt Istenre és az emberre összpontosulnak. Amit már nem bír el az emberi lélek, melyből nem tud kikerülni győzedelmesen, azt az isteni sugallattal meg lehet és meg kell változtatni. Nincsen olyan mélység és bánat ahova nem érne el Isten jóvá tevő keze. Rengeteg dolog elzárhatja, eltorlaszolhatja az utat, mely bennünket karácsonyhoz vezet. Személyesen, családilag és közösségileg keressük a boldogságunkat, s néha az még mindig késik valahol. Lehet idillikus, csodálatos a készülődés és aztán nem úgy történik, mint ahogyan azt elvártuk volna. Talán már el is távolodtunk szeretteinktől, önmagunktól. De ha megállunk, önmagunkba nézünk, imádkozunk, akkor Isten hozzánk is elküldi egy- egy angyalát, hogy az életünk irányt váltson.

Nemrég figyeltem meg az egyik családban, ahol a gyerekek/ fiatalok nevelőszülőknél laktak, a családban eltöltött idő nem múlik el nyomtalanul. A ragaszkodás, a mély belső lelki szálak sohasem szakadnak el. Igazán sohasem lehet leszakadni azoktól, akik bennünket megszültek, felneveltek, minket ápoltak és értünk imádkoztak. Az élet apró dolgai fölött sokszor összekülönbözünk, néha elviselhetetlenné is válhat az együttélés szabályai. De amikor kiderül az ég a fejünk felett, amikor visszatekintünk és értékeljük a múltat, éljük a jelent és főleg tervezzük a jövendőt, akkor minden kisimul. Az aggódás, a féltés nemcsak a gyermeki évekre terjednek ki, hanem egy egész életre, ameddig Isten lehetőséget ad nekünk az együttléthez.

Velünk az Isten mondja az evangélista. És ebben a mondatban minden benne van. Mert akivel az Isten van, az semmiben nem szenved hiányt. Isten pedig minden keresztény emberrel együtt szeretne lenni. Igazából tőlünk függ, elfogadjuk- e az ő felajánlását? Beengedjük- e őt a szívünkbe? Többre tartjuk- e az emberi büszkeséget és hiúságot az isteni alázatnál?

Advent negyedik vasárnapján ezek a ki cserkész lányok a béke lángját úgy hozták el közénk, mint akik képesek nemcsak ezen a szép adventi koszorún lángra lobbantani a gyertyaszálakat, hanem a lelkünkben is lángra lobbantják a szeretet tüzét.

Még van egy néhány nap, amikor eldönthetjük a magunk ítélete, gondolkodása, megoldása szerint akarunk- e élni! Vagy Istent is beleszámítjuk az életünkbe és hallgatunk Jézus tanítására, példázatai útmutatóak lesznek a mi számunkra. Beszédem végén egy történetet osztok meg veletek, melynek címe a hó fogságában.

 

Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.

Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.

Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.

Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.

Amikor másoknak szolgálunk, sok jót teszünk nekik. De talán ennél is fontosabb, hogy mi magunk is megváltozunk. Javunkra válik. Növekszünk. Mindinkább Krisztushoz kezdünk hasonlítani. Ha lelkileg üresnek érzed magad, talán arra van szükséged, hogy most már ne önmagad körül forgolódj, hanem kezdj el másoknak szolgálni. A lelki egészség kulcsa az, hogy feladod önmagadat.

Keresztény Testvéreim! A mai ember is eltévedt, önmagában botlott meg. S van, amikor nem találja az ösvényt Istenhez, embertársához és önmagához. Önzővé vált, mert csak ő maga akar élni. Az adventi várakozás ezt a látásunkat akarja szélesíteni, megváltoztatni és karácsony ünnepe, Jézus születése önmagunk megváltoztatásán keresztül a másokért végzett önzetlen szolgálatot elmélyíteni. Erre készüljünk a mai adventi vasárnapon! Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc