Példaképeink

Textus: 1 Thesszaloniki 2, 13 „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.”

 

 

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Gyerekkorunktól fogva keressük a példaképeket. Hasonlítani szeretnénk valakihez. Még kicsik vagyunk, de már úgy öltözünk, mint az édesanyánk, vagy édesapánk. Utánozzuk a szülőket, az iskolás társakat, barátokat, nevelőket. Mindig vagy egy álmunk, hogy milyenek is szeretnénk lenni! Idealizáljuk azokat, akiknek jelleme, fizikai megjelenése, vagy éppen értelmessége megfogott bennünket egy adott élethelyzetben. És úgy gondolom, jól is van ez így, hiszen ez által mindig fejlődünk. Ég bennünk a vágy a változásra, a naggyá levésre, életünk mássá formálására.

Almási Kitti: Ki vagy te című könyvét olvastam nemrég, melyben a szerző nagyon szépen ír magáról az emberről, kapcsolatairól, vágyairól. Az én számomra a legtanulságosabb a könyvben az volt, amikor a szerző többek között azt mondja el, hogy nem lehet az életet megjátszani. Mert amikor másnak adjuk ki magunkat, mint, akik vagyunk, akkor sérülünk. A lelkünk legmélyén éppen saját magunkkal kerülünk ellentétbe. E lehet terelni a figyelmet önmagunkról, el lehet hitetni ideig-, óráig, hogy többek vagyunk annál, mint akik igazán vagyunk. De valahol a mélyben mindig is él a vágy, hogy önmagunk legyünk. És ezt nem könnyű megvalósítani, akár felvállalni, hibáinkat elviselni.

A vallás világában a példakép Jézus, a mester. Az apostolok és tanítványok, akik a szentírás történeteiben, mint példaképek ott állnak előttünk. Akik a mi számunkra utat mutatnak, hogy miképpen lehet Istennek tetsző életet élni. Amint a kisgyermek is felpróbál egy új ruhát, úgy nekünk is minden hét egy jó alkalom, hogy keressük magunkat. Hiszen a belső hang hív és szólít. És minden vasárnap ez a megszólítás egyre erősebb és hitelesebb.

Henry Marsh, angol idegsebész: Az életed a kezembe van könyvét olvasva jöttem rá arra, hogy az ember bármilyen munkát is végezzen egy mélyen érző lény. És ez az orvosprofesszor, aki sok emberen tudott segíteni milyen nehezen élte meg, amikor a műtétek által, már nem tudta megmenteni a beteget. Hogy mennyire küzdött magával, és mennyire megviselte, ha éppen a keze között halt meg valaki. És mennyire fontos, hogy jól végezzük a munkánkat, mert ezáltal megnyugszik a lelkünk. Kiegyensúlyozottá válik a mi életünk. Ezért is akartam mai beszédemben Orbán Balázs életével, de főleg tevékenységével foglalkozni, mint aki nekünk, unitáriusoknak, de székelyeknek egyik legnagyobb példaképünk. Legyen hát ez a mai istentisztelet egy emlék és hála istentisztelet, melyben rá emlékezünk, születésének évfordulóján.

 

 

Orbán Balázs születésének 192- ik évfordulóján szeretettel köszöntöm Önöket e rendkívüli helyzetben szervezett ünnepségen. Székelyudvarhely az egyik legméltóbb város, hogy a legnagyobb székelynek nemcsak szobrot emelt, hanem minden évben egy napot neki szentel, őrá emlékezünk. Példáját és munkásságát életünk középpontjába helyezzük. Mert a megmaradáshoz, székelyföld fejlődéséhez, és őseink szokásaihoz való ragaszkodáshoz feltétlenül szükségünk van, őt minél mélyebben megismerni.

Mai beszédemben a szó és az írás erejét szeretném hangsúlyozni, hiszen ennek nagy művelője volt Orbán Balázs is.

Ezért is kerestem a szentírásban egy olyan részt, ahol a beszéd, mint teremtő erő, világos kijelentés és áhított elképzelés van bemutatva. És én ezt Pál apostolnak a Thesszaloniki levelében találtam meg. Mert ma is éles különbséget kell tennünk az olyan beszéd és írás között mely mögött, valóság van, aminek tartalma és súlya van. Hiszen, nagyon könnyen beszélünk mi, mai emberek, de már, hogy mondjunk is valamit, az már sokkal nehezebb.

Orbán Balázsnak nagy erőssége a beszéd és az írás. A Székelyföld leírásán túlmenően, amelyben, több mint 500 székelyföldi település történetét jegyzi le, több írása is megjelenik.

Nem véletlen, hogy Udvarhelyszék főjegyzője lesz 1861- től, majd Kolozsváron tevékenykedik 1867- től, szintén főjegyzőként. Ő fogalmazta meg, hogy a népeknek szükségük visszapillantaniuk a múltjukra, hogy jövőjükkel tisztában lehessenek. Hiszen ő jól bánik a szavakkal. Ez is bizonyítja, hogy közvetlenül az 1867- es kiegyezés után Pestre kerül, ahol él, egészen az 1890- ben bekövetkező haláláig. Hogy jól bánik a szavakkal és mondatokkal mi sem bizonyítja jobban, mint az tény, hogy 1871- től függetlenség párti képviselő lesz, s el egészen haláláig képviseli azokat az értékeket, melyekkel azonosulni tudott, s melyek, mint egy vezérfonal életének zsinórmértéke volt. Ő még akkor is fent tudott maradni, amikor éppen a felei ellene dolgoztak és a kormánypárt mindenképp a megbuktatását szorgalmazta.

Egy igen termékeny politikusról beszélhetünk, aki két- három naponta hozzászól a napirenden levő ügyekhez. Beszédeit nemcsak elmondja, de minden alkalommal le is írja. S széleskörű meglátásairól értesíti nemcsak párttársait, hanem a kormányon levőkön is. Minden alkalommal konkrét, megtörtént eseményt említ, amelyben számon kéri a pénzügy, oktatás, gazdaság, közlekedés és más tárcák élén levő minisztereket.

Az elmúlt napokban elolvastam az 1871-1872- ben elmondott beszédeit, s bennem az a kép alakult ki, hogy Orbán Balázs a népért, az országért és a benne élő személyekért, családokért küzdő igazi képviselő, aki mindvégig szívén viseli az ő közösségének sorsát.

Többször megfogalmazza beszédeiben az 1848- 49- es forradalom szabadság eszméit, s ezeknek mondanivalóját és főleg alkalmazási lehetőségeit az 1867- es kiegyezés után.

Éles tisztánlátással kérdez rá több alkalommal a hatalom gyakorlóira, hogy a törvények alkalmazása miért siklik félre egy- egy megye területén. És miért engedi meg magának a hatalom, hogy éppen a saját maga által alkotott törvényeket hágják át, éppen azok, kiknek kötelessége lenne azt betartani és betartatni. Nem riad vissza az olyan megfogalmazásoktól, hogy vajon hiábavaló lett volna a forradalom, hiszen az osztrák nyomás annyira szembetűnő még abban az időben is. És Magyarországnak, bár önálló parlamentje van, mégis sok minden más parancsait kell végrehajtani.

Végtelenül szomorú, amikor a költségvetés 1872- es évre alkotott költségvetési vitájában azt veszi észre, hogy az oktatásnak szánt pénz jóval kisebb, mint az azelőtti évben.  S alig két százalékot tudnak csak az oktatásra és fél százalékot a népnevelésre fordítani. Sőt mi több, több helyen az állami közigazgatási szervei, akárcsak Brassóban mondja, a városi tanács az oktatás szükségességét nem tartja fontosnak és így a magyarok gyerekei alig 10 %- ban részesülnek az oktatás áldásaiban.

Nehezményezi, hogy egy nagy vihar közepette Gyepes községnek fele teljesen összeomlott, azonban az állam adószedői nincsenek tekintettel a nép nehézségére és nem adnak időt, hogy környezetüket rendbe tegyék, vagy éppen a következő évben fizethessék be tartozásaikat.

Orbán Balázsnak három erényét szeretném kiemelni ebben a beszédemben: a népe melletti hűsége és elkötelezettsége, a szülőföldön való boldogulás forrásainak megtalálása és Székelyföld fejlesztési lehetőségeiért vállalt felelősség tudat.

I.Orbán Balázs, bár nemesi családból származott, ő mindvégig együtt érzett a néppel és jó hazafi. Nem véletlen, hogy amikor eljut hozzá a szabadságharc híre, akkor Konstantinápolyban saját költségén 150 személyt fegyverez fel és így készül beállni a szabadságharcosok sorába, mígnem Vidinnél tudomására nem jut a világosi fegyverletétel. Szerény és egyszerű életet él. Pesten is támogatja a székelyföldről érkező diákokat, akik tanulással akarják szülőföldjüket majd segíteni. Többször megszólja a székelyföldi küldötteket, akik inkább védik a saját érdekeiket, mintsem szolgálnák a szülőföldjük fejlődését. Nem rest elmondani sem az egyház, sem az arisztokrácia hibáit, akkor, mikor azt látja és tapasztalja, hogy az uralkodás fenntartása akár még az emberi életeken is átgázol.

II.Orbán Balázs saját korában nagy veszélynek látta a székelység kivándorlásának tényét. Többször megfogalmazta, hogy maga az állam nem viseli eléggé gondját a székelységnek. S ezért személyek és családok kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. Ezért mindig is kezdeményezi és támogatja azokat a programokat, melyek hatással vannak az ő közösségére. Így a kormányhivatalokba, a csend és rendvédelmi szervekbe, az igazságügyi hivatalokba gazdasági élet vezető tisztségei közé magyar embereket kell ültetni, akik a legjobban értik az illető közösség elvárásait. Visszatetsző, hogy a kormányhivatalok nem az állam nyelvét alkalmazzák az ügyfeleikkel való foglalkozásban. S így a nép nem is érti meg, sem a törvényeket sem az érvényesülési lehetőségeket.

III. A só, vasérc, réz, aranylelőhelyek jövedelmének visszafordítását szorgalmazza a helyi közösségek részére. A vasút és országút építési- javítási terveinek készítését és megépítését támogatja a székelyföldi településekre. Az államháztartás maga, mint egy vízfejű bábú kiadási költségeit szeretné csökkenteni, miközben az ország és a nép gazdagítását részesíti előnyben.

Keresztény testvéreim!

A szentírással vallom, hálásak kell lennünk azért is, hogy Isten Orbán Balázst nekünk adta, aki szellemiségében és tetteiben messze kimagaslott kora társadalmában. Hálásak kell lennünk azért, hogy nekünk példát mutatott, mércét állított, népünk szolgálatában. Ő nemcsak emberi beszédeket mondott, hanem az Istentől ihletett, a tőle származó szavakat és gondolatokat is mondatokba fogalmazta. Beszédeiben olyan isteni erő munkálkodott, mely képes volt sokszor még politikai versenytársait is jobb belátásra, a haza és a nép szolgálatára buzdítani.

Benne valóban az Isten ereje munkálkodott, hogy  ezáltal is, az ő világa megvalósulhasson.

 

Ünneplő Gyülekezet!

A jó politikus csak felerősíti a nép hangját és közvetíti annak vágyait. A közösség eredménye az ő sikertörténete is, s sírásának könnyei az ő arcát is áztatják. Az Istenben bízó ember engedi, hogy terveit és számításait Isten benne és általa valósítsa meg.

Orbán Balázs példát mutatott arra, hogy miképpen lehet. Ma is nagy kihívás, akárcsak az ő idejében az elvándorlás, a fejlesztések hiánya, a nép nyelvén nem beszélő és a bürokraták önös érdekeinek szolgálata.

Így hát tennünk kell azért, hogy a székelység ereje ne az üres szólamokban, hanem az erkölcsösségben, gerincességben és a tenni akarásban nyilvánuljon meg. Vissza kell adnunk a szó súlyát és cselekedettel való összhangját. És alkalmaznunk kell az Orbán Balázs által is megélt életvitelt családjaink és közösségeink javára.

Kedves Gyülekezet!

Példaképünk élete három fontos dologra tanít minket.

I.Kötelezzük el magunkat és viseljünk felelősséget a ránk bízottakért. Báró Orbán Balázs, függetlenségpárti képviselő volt. Egy érték mentén, az országért és a hazáért vállalt szolgálatot. Az 1867- es kiegyezés utáni években is ő látta népe függetlenségi törekvéseinket sikerét. Derűlátó volt, nem annyira a múlt és a jelen hibája aggasztotta, hanem a jövőbe vetett hittel szállt síkra nemzete fejlődéséért.

II. Mélységes kitartás és tenni akarás jellemezte. Szinte két-három naponta felszólalt a magyar parlamentben. Kevés olyan politikus volt, aki annyira sokoldalúan vizsgálta volna meg az ország kérdéseit. Beszédeire komolyan felkészült, azokat leírta és így fenn maradhatott az utókornak.

III. Számon kérte a hatalmon levőket, hogy a kezükben levő eszközök használatával, hogyan és miként alkalmazzák azokat a nép szolgálatában. S ha visszaéléseket tapasztalt, azt könyörtelenül hozta az érintettek tudomására.

Jöjjetek, és ma foglaljuk imába báró Orbán Balázs nevét. Helyezzük el a kegyelet virágszálait az ő emléke előtt. És könyörögjünk Istenhez, hogy minket megtartson itt a Kárpát medencében, unitáriusnak, székelynek, Istenben bízó, vallás embernek. Ma ezért imádkozzunk!

 Ebben segítsen minket az Isten!  Ámen.

 

 

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc