Szeretni egymást!

3, 8-1o „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert ez a parancsolat, ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet a törvény betöltése.”

Kedves diákok! Kedves szülők, nagyszülők, keresztszülők! Ünneplő gyülekezet!

Az elmúlt év őszén, amikor találkoztunk láthatóan és láthatatlanul megfogtuk a kezeteket. S végig kísértünk egy úton, melyen együtt készültünk a mai bizonyságtételre. Ez az út rendkívüli volt ebben az évben, hiszen hol találkozhattunk az imateremben, hol pedig élőben a világháló adta lehetőséget kihasználva haladtunk a kátétanulás, közösségépítés folyamatában. Egy olyan világjárvány közepette között kerestük hitünk bizonyosságait, Isten szeretetét, amikor szinte mindenki az egymástól való eltávolodás szükségességét hirdette és gyakorolta. Isten szándékának és tervének kutatása, s annak megélése háttérbe került. Az emberi figyelmet, a statisztikai mutatók kötötték le, s az emberi élet fenntarthatóságát sokan az emberi tudásra építették. Ma már látjuk, az ember terveket készít, de Isten maga az, aki áldását adja céljainkra. Kialakult még közvetlen környezetünkben is az a gondolkodásmód, hogy lehet Istentől távol is élni. Úgy leélni ezt a néhány évtizedet ezen a földön, hogy mindig csak az én legyen az érvényesülés középpontjában.

Számomra is élmény volt a minden pénteki vallásóra, ahogyan érkeztetek az imaterembe, táskákat, kabátokat letéve, várva, hátha nem lesz minden válasz számon kérve.  De érdekes volt látni titeket otthonaitokban, a kamerák előtt, már természetesen, aki azt bekapcsolta. Hiszen nem működött jól a technika, a világháló, számítógép, telefon. Nem engedett be a zoom, s még lehetne sorolni, hogy mennyi akadályt kellett leküzdeni azért, hogy ma itt lehessünk. Sok személyes emlék fűz bennünket hozzátok, a zsíros kenyeres találkozástól, a tesztek kitöltéséig, ahogyan rendszeresen készültünk hétről- hétre. Hasonló élmények voltak a vasárnapi istentiszteletek, amikor itt szemben a szószékkel figyelve, vagy éppen egyébbel foglalkozva részt vetettetek az istentiszteleten.

Most is magam előtt látom, ahogyan a templom tetőterének takarításánál a diák is édesapjával együtt részt vett a közmunkán, kezeli a darut, irányítja a szemét szállítását egy egész napon keresztül. De hasonlóan jó volt látni, amikor a vallásórák befejezése után a jó magaviseletű diákok, lelkesedéssel takarították az imaterem padlózatát. Hosszú lenne még a felsorolni való esemény, így nem is tudom a maga teljességével azt megtenni. De remélem, ahogyan az egyik konfirmandus fogalmazott a tegnap a szeretetotthonban, emlékezve a kátétesztre, szép és pajkos emlékek fognak titeket ezekhez a helyekhez kötni. Mint ahogyan első püspökünkre való emlékezés novemberben, a karácsony est, március 15- e és anyák napja is, mind egy kihívás volt a ti számotokra, ahhoz, hogy ma bátran és bizonyossággal itt állhassatok.

A játékkal, énekkel, verssel, kátéval Isten világát akartuk a ti életetekhez közel vinni, és veletek Isten csodálatos világát felfedeztetni. Ezek fényében fogom a szentírási verseket nektek és az ünneplő gyülekezetnek kibontani:

I.” „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek” Az emberi élet nagyon sokszor „az adok, hogy te is adjál” törvényére épül. S ha végig tekintünk mai világunkon a körbetartozás valósága jellemzi a mai embert. Pál apostol itt minden tartozást kizár az ember életéből. Egyre összpontosít, egymás szeretetére. Ezt pedig nem kívánságnak tartja, hanem kötelességnek. Csak azzal tartozunk mi egymásnak, hogy szeressük egymást. Mert ahol, mi emberek szeretjük egymást, ott van az Isten. Mint ahogyan költőnk fogalmazza meg versében,

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Mi ezekkel az apró kis örömökkel akartuk kikövezni a kátétanulás útját, hogy legyen benne jókedv, gyermeki derű és fiatalos energia. S hogy ez mennyire sikerült nekünk, azt szintén az egyik költőnk fogalmazza meg.

 

Dsida Jenő: Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.

 

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!

 

Szemetek fényében mi is ezt az isteni csillogást kerestük, s oly felemelő volt, ha valahányszor Istent és egymást láttuk meg.

II. „Aki a másikat szereti az már betöltötte a törvényt. ”  A szeretetben önmagunkról mondunk le. Az egyénieskedésről, a különcségről, az én központúságról. Mert, aki a másikat szereti annak éppen erre az önmagát is feláldozó szeretetre van szüksége és igénye. A tízparancsolat és a szeretet kettős parancsolatának betöltése, mint egy kihívás, és feltétel áll előttünk az Istenhez való közeledésünk útjában.

Beszédem végén útravalóul nektek egy történetet mesélek el, melynek címe a Visszhang.

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:

- Áúúúúúúúúú.

Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú"...

Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:

- Ki vagy te?

De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"

Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:

- Gyáva vagy!

És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"

A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?

- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!

A hang felel: "Csodállak".

Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!

A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"

Majd az apja elmagyarázza:

- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!

Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!

A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Isten veletek fog sétálni az élet sűrűjében. Felemel, ha elestek, megvigasztal, ha sírtok, átölel, ha magatokra maradtok. S hív és szólít még sokszor a vele való találkozásra. Kérlek titeket, hallgassatok erre a hangra! Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc