Testi- lelki egészségünk

Textus: 1 Kor 1, 26-31 „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, nem sokan vannak köztetek, akik az emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Ő tette nekünk Istent bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Minden év február 11- én a betegek világnapját tartja a kereszténység II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993- tól. Ilyenkor a betegekre összpontosítunk, hogy jobban megértsük az emberi szenvedés mélységét, a gyógyulás lehetőségét. Évezredeken keresztül az ember rengeteg gyógymódot, kezelési módszertant és a betegségeket leküzdő gyógyszereket talált fel, hogy a szenvedést, a test fájdalmat megszűntetni, vagy éppen mérsékelni tudja. Egy egész rendszer épült ki a gyógyszer gyártás és forgalmazás területén, s az óta is egyre fejlődik ez az iparág, ha egyáltalán szabad így nevezni. A kérdés már csak az, hogy minden betegségben szenvedőnek, gyógymódot kereső embernek van- e lehetősége arra, hogy betegségére kezelést kapjon. Úgy tűnik kívülről, hogy akárcsak az élet számos más területét, itt is a pénz és a jövedelem orientáltság került az érdeklődés középpontjába. S sokszor megesik, hogy a beteg, a személy, maga az ember, csak úgy van jelen a gyógyulás folyamatában, hogy nem tud igazán bekapcsolódni, szerves része lenni az egészség útjának meg találásában.

Én azonban nem is a testi betegségek gyógyításáról szeretnék ma itt beszélni, hiszen vannak nálam ebben sokkal szakavatottabbak, hanem az emberi lélekről. Mert idővel nemcsak a test betegszik meg, hanem a lélek is. Az emberi hit és érzésvilág is. És ezt Isten gyógyítja, imádsággal, fohásszal. S jó, ha magunknak időt és lehetőséget adunk arra nézve, hogy időnként befelé forduljunk, számot vessünk az életünkről.  Leltárt készítsünk arról, ami láthatatlan, de jelen van és érezhető a mindennapokban. Így lelkünk gyógyítására nem csak egy napot kell, megjelöljünk, nem is csak egy nap kell, érte aggódjunk, hanem minden nap, és minden vasárnap kell, vele foglalkozzunk, hogy ép, egészséges és mosolygós legyen az életünk. Nemcsak a testünk merül ki, és veszíti el erejét, hanem a lélek is. S ahogyan a testnek szüksége van a pihenésre és a töltekezésre, úgy a lelkünknek is kell a felüdülés. Testi betegségeinket általában a helytelen életmód, a felelőtlen táplálkozás, a mozgás hiány, vagy éppen a született rendellenességek idézik elő. És a fizikai szenvedés együtt jár a lélek megbetegedésével is. Ma már egyre többet lehet hallani, hogy valaki depressziós, kimerültek az idegei, gyerekekkel, fiatalokkal nem lehet bírni, vagy éppen külön válnak a házastársak, mert nem tudnak többet már egymásnak tűrni. Mindkét esetben, akár a test, akár a lélek vonatkozásában beszélünk, a legfontosabb a megelőzés. Hiszen, amikor már betegek vagyunk, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, s nagyon sokszor csak keveset tehetünk, bár szeretnénk gyógyulásunk érdekében. Ma ebből kiindulva szeretném a szentírási verseket kibontani, Isten üzenetét hozzánk közel hozni, és tanítását életünkre alkalmazni.

 

 

 

 

 

 

 

Tóth Árpád: ISTEN OLTÓ-KÉSE

 

Pénzt, egészséget és sikert

Másoknak, Uram, többet adtál,

Nem kezdek érte mégse pert,

És nem mondom, hogy adósom maradtál.

 

 

 

Nem én vagyok az első mostohád;

Bordáim közt próbáid éles kését

Megáldom, s mosolygom az ostobák

Dühödt jaját és hiú mellverését.

………………………………………

Összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tied az én harcom,

És győztes távolokba néz

Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

 

I.” „ Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, nem sokan vannak köztetek, akik az emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők.” Ebben a mondatban három lényeges gondolatot fogalmaz meg az apostol, az első az önmagunkba nézés, hívatásunk értelmezése, a második a megállapítás, hogy nincsenek sokan köztetek, és a harmadik hogy kevesen vannak, akik bölcsek, hatalmasok és előkelők.

Az önmagamba nézés azt jelenti, hogy felfedezem magamban azokat az erőket, energiákat, lehetőségeket, melyek képessé tesznek az istengyermeki szerepem megélésére. A hívatás élményszerű megélése többet jelent annál, hogy megtanultam egy szakmát, feladatkört és azt egy életen keresztül gyakorlom, hanem annak mélységes elsajátítása mellett, minden nap foglalkozok azzal a gondolattal, hogy miképp lehetek jobb benne. Értelmünknek és erőnknek csak egy kevés hányadát használjuk ki, pedig a legtöbbször olyan jól esik, ha jót tehetünk másokkal, S akiben van lelkiismeret vizsgálat, az minden nap megkérdezi az Istentől, mit tehetek jobban? Hogyan lehetek hasznosabb családom, közösségem és a magam javára. Amikor én önmagamba nézek, akkor felfedezem az a világot, ahol Istennel lehetek együtt. Kiszakadok egy néhány pillanatra ebből a látható, fizikai világból, s megtapasztalom azt a csodálatos állapotot, melyre engem is, mint embert Isten elhívott. A híres emberek, tudósok mindig azáltal váltak ki koruk emberi közül, hogy felfedeztek először magukban egy olyan tehetséget és lehetőséget, mely által újat hoztak, adtak ennek a világnak. És minden emberben ott van, így bennünk is a lehetőség, hogy az Istenben gyökerező elhívatásunkkal szebbé, jobbá tegyük ezt a világot és a környezetet. Én magam is felteszem sokszor a kérdést magamban, hogy miképpen tudom élőbbé, vallásosabbá, Isten közelibbé tenni ennek a gyülekezetnek az életét. S minden programunk ennek az egyetlen egy célnak van alárendelve, hogy a hitünk erősebb legyen az Istenben. Nem sokan vannak köztetek, vagyis kevesen mondja Pál apostol a gyülekezetnek. S valóban mindig is többen lesznek mások, az érdektelenek, a közömbösek, az elfásultak. Ha csak a templomba járásunkat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy egy bizonyos százaléka jön imádkozni, vagy éppen követ bennünket a világhálón. De a lényeges az, hogy akik lejövünk jól érezzük magunkat, ne másokkal foglalkozzunk, hanem magunkkal. Legyünk erősek istenhitünkben, s úgy éljünk, hogy mások is lássák rajtunk, mi Isten gyermekei vagyunk, akik mindig figyelünk rá, és hallgatjuk Őt. Pál apostol a bölcsekről, hatalmasokról és előkelőkről beszél az emberi megítélés alapján. Az első keresztények nem tartoztak a társadalom felső rétegéhez sem tudásban, sem rangban. És mégis Isten az ők számukra nyilatkoztatja ki magát. Ma is a kereszténységben nem az előkelőség, a bölcsesség, a hatalmasság a fontos, hanem a hit. Az a hit mely bennünket összeköt Istennel. Akár az ószövetség, akár az újszövetség világát olvassuk, Isten mindig azoknak az embereknek jeleníti meg magát, akik várják Őt, befogadják, s imádása által elfogadják Uruknak és Teremetőjüknek.

II.” Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket.” Az apostol itt ellentétpárokat alkalmaz. Szembe állítja a bolondokat a bölcsekkel, az erőteleneket az erősekkel. Én magam is sok ideig idegenkedtem a kiválasztástól, az elhívatástól. Mert ellenszegülést és ellentétet éreztem abban, hogy Isten kit mire hív el, és mivel bíz meg. Azóta megbizonyosodtam abban, hogy éppen a személy azt, aki Istennel együtt megtalálja az elhívatását, és megbízását. Olyan szépek a történetek a Bibliában, amikor Isten megbíz egy prófétát, tervei végrehajtására. Legutóbb a gyerekekkel az iskolában Gedeon elhívásáról tanultunk, s ő maga is jeleket kér az Istentől, ha velem vagy, csak a szérűre kitett gyapjú harmatos, és föld száraz, majd ez sem elég, hanem másodszor, is kéri a jelet, most a gyapjú legyen száraz és a föld harmatos, nedves. Esperesi tevékenységem alatt nekem is több döntést kellett meghoznom, amikor az isteni világ érvényesülését, vagy az emberi akarat és gyarlóság útja között kellett választanom. S bár nem volt népszerű, én mégis úgy éreztem, bármilyen nehéz is Isten szentségének kell teret adni, még akkor is, ha megaláznak, mocskolnak, úton, útfélen a maguk igazát szajkózzák. A tízparancsolat és a Jézus tanításaiban fellelhető erkölcsi tanítások nem a véletlen művei, hanem az élet alapját adó tartalmak és valóságok még akkor is, ha számtalan példáját látjuk még közvetlen környezetünkben is, hogy ezek megszegésével jobban lehet érvényesülni. Az emberi élet végcélja az üdvösség elnyerése. Sok mindent megnyerhetünk ebben az életben, de igazán a lelkünket kell, megnyerjük. És legnagyobb csatáinkat éppen ezzel a lélekkel vívjuk meg.

III.” azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” Jézus tanítása nyomán Pál apostol is tovább viszi azt a gondolatot, mely szerint Isten nem erre a látható világra néz az ítéletében, hanem a lelkiekre. Isten az erőteleneket emeli fel, a lenézetteket segíti, a gyengéket kárpótolja. És mennyire szép ez a tanítás, ahol a társadalom kitaszítottjai közel kerülnek Istenhez, Jézus tanításához. Az elmúlt Bibliaórán foglalkozunk Mt evangéliuma alapján foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy Jézus felmenti tanításában a zsidó törvényeknek meg nem tudó és felelő embereket, akiket kizártak és kirekesztettek. És hívja, várja, mondván Jézus, az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.

IV.” Ő tette nekünk Istent bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

E mai vasárnapon is a mi lelkünk Isten szentségében és jóságában tisztul meg. Itt erőt nyer, feloldozást, és benne való elmélyülést. Olyan imádságos hangulatra lelünk, amely képessé tesz megtalálni lelki egészségünket, egyensúlyunkat.

Beszédemet egy történettel zárom, melynek címe:

Fehér kendő

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.

Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete.

 

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.

Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.

Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni.

Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert égén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.

Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. Felkiáltottam a látványtól. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

Kedves gyülekezet!

Isten ma is várt bennünket. Mert néha mi is börtönnek tarthatjuk ezt a fizikai életet. Életünkön, lelkünkön keresztül üzenetét küldte el a mai találkozásnak. Találjunk rá, s éljünk úgy, hogy ma és mindenkoron, Ő büszke, megelégedett legyen. Ámen.