Tisztán tartani környezetet, emberi életet

Textus: 1 Kor 3, 16-17 „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok.”

 

Kedves Gyülekezet! Keresztény Testvéreim!

Az elmúlt napokban rengeteget lehetett olvasni, hallani környezetünk védelméről. Már rég arról beszélnek és értekeznek a tudósok, hogy a föld erőforrásai lassan kimerülnek, és ekkora mennyiségű fogyasztást már nem bír el a Föld. Különböző egyezmények is születtek, melyek mind a környezet rombolását hívatottak mérsékelni, netán megszűntetni. De olyan nagy irányú a fejlődés, és olyan magas fokú a közömbösség, hogy szinte alig változott valami ebben a környezetszennyeződési időszakban. S mivel április 22- e a Föld napja, úgy gondoltam mai beszédemben nekem is szükséges erről beszélnem. Mert a felelősség teljes, én öntudatos környezetkímélő emberi élet hozzátartozik a vallásosságunkhoz is. Ugyanis az ebben az értékrendben felnövő és élő ember tudja, hogy Isten nemcsak megteremtette ezt a földet, hanem a gondjainkra bízta. Isten a maga képmására teremtett bennünket, embereket. Majd a gondjainkra bízta a földön élő növényeket és állatokat. Így bevont a teremtés munkájába és oltalmunkba ajánlotta, mindazt, amit Ő a mi számunkra létrehozott.

Ezért, ma úgy tekintek erre a Földre, mint a jó Isten nyitott templomára, ahol az élőlények, a teremtett világ, mind az ő tulajdonát képezik. Ma beszédemnek azt a témát adtam, tisztán tartani környezetet, emberi életet. Igen, mert az emberi élet szorosan összekapcsolódik a természettel. Nem lehet szétválasztani csak az emberek világára és a növények vagy éppen állatvilágra. Hiszen ezek egymással kölcsönhatással vannak egymásra. Régen ezt nagyon jól ismerték az emberek, de amióta felépültek a világvárosok és az ember egyre jobban kihasználta a természet adta lehetőséget, az a nézet alakult ki, hogy a természetnek kötelessége egyre csak adni és minél többet azért, hogy mi minél magasabb szinten éljünk. S biza elfeledkezünk, arról, hogy ahonnan mindig csak elveszünk és nem teszünk vissza, az csak fogy. És egyre kevesebb lesz belőle.

A héten a nőszövetségi összejövetel keretében egy tanárnő a környezet szennyezésről tartott előadást, csak egy pár percet lehettem jelen, de ijesztő volt látni, hogy a világ fejlődése milyen változásokat okozott a természetben. S elgondolkodtató az a tény, hogy ha ezt továbbra is így végezzük, akkor tartalmát veszíti az a mondás, hogy a Föld nem a miénk, hanem unokáinktól vettük kölcsön. Hiszen már a mi időnkben gondok fognak lenni a víz, levegő, föld, táplálék tisztaságával.

Én, amikor gyerek voltam minden tavasszal kötelező volt a legelőt megtakarítani. Ahány állata volt a családnak, annak megfelelően voltak beosztva a kötelező munkálatok. És addig nem mentek ki az állatok a mezőre, amíg a legelő nem volt kitakarítva, a forrás kitisztítva. Emlékszem, ahogyan csákánykapával, fejszével, fűrésszel még mi gyermekek is segítettünk a szülőknek, hogy a bokrok ki legyenek vágva, a csúszós helyeken az átjárok, el legyenek készítve, a forrásoknál a kutak ki legyenek tisztítva, a vályúknál a víz elvezetése mind meg legyenek jól oldva, hogy a víz egyik vályúból a másikba folyva lehetőséget adjon a sok állat megitatására. Élmény volt ezekben a munkálatokban részt venni, mert ilyenkor mindig volt a munka végeztével szalonna sütés, a tavaszi napfényben  egy- egy dűlő oldalában pihenés. De gyermekként nem mulasztottuk el a játékot és a viccelődést sem. S így lehetőségünk volt megismerni a dűlők neveit, sőt hallgatni az idősek tapasztalatait, akár történeteit a régmúlt időről. Az én számban különleges íze volt annak a szalonnának és kenyérnek, és zamata, mondanivalója az elmondott történeteknek. Ezeknek fényében szeretném a felolvasott verseket egy kicsit kibontani és közel hozni a mai életünkhöz.

I.„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok.”  Ez a föld, mely a mindennapi otthonunk, a mi templomunk, embernek és Istennek lakóhelye. Az apostol feltételes módban kérdez. Nem tudjátok? Hiszen a tudás mindennek az alapja. Azonban, ha nem jár együtt a jóérzéssel, akkor csak, az emberi kapzsiság martalékává válik. Mert az emberi tudás tett bennünket képessé arra, hogy felfedezzük ezt az egész világot, a bolygókkal, az egész naprendszerrel. De miközben az értelem egyre nagyobb sikereket ért el, mintha az erkölcsösség, az egészséges életvitel alább marad volna. S így inkább a mennyiség, mint a minőség érvényesült. Az apostol ezt a feltételes kérdését még megtoldja egy kijelentéssel, amikor azt mondja, ti Isten temploma vagytok. Vagyis ez a világ, a föld, mező, víz, levegő Istennek temploma. És valóban, aki már volt egy szép természeti térben az bizonyára érezte, hogy Isten temploma ott van a gyümölcsösben, a méhek zümmögésében, a májussal együtt zöldülő erdőkben, s a rétek pázsitjában.

 

 

Reményik Sándor: A menekülő versével mondom

Ha menni kell, magammal sokat vinnék,

Az egész édes, megszokott világot,

Rámástul sok, sok kedves drága képet

És egy pár szál préselt virágot,

Vinnék sok írást, magamét, meg másét,

Sok holt betűbe zárt eleven lelket,

S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:

Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,

Hintám, amelyen legelőször szálltam,

A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,

A tollam, mert nem tudok mással írni,

Vinném a házunk, mely hátamra nőtt

Az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném… én Istenem, mi mindent vinnék!

 

II.” És az Isten lelke bennetek lakik.”  Sokáig nem értettem ezt a mondatot. Mert ha az Isten lelke bennünk lakik, akkor nem történhet semmi rossz. Akkor maga Isten vezet bennünket, és ő a felelős a mi tetteinkért. Aztán rájöttem, hogy Isten lelkét el lehet némítani, tudomásul kívül lehet tartani. Úgy is lehet élni, mintha Isten ne is létezne. De milyen nagyszerű megérezni, akár a könnyben, a sírásban, a mosolyban, az ölelésben, hogy Isten lelke velem, velünk van.

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert: Csak csendesen versével mondom

 

 

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk,

ne rezzenjen egy kis levél se meg,

ma lelkem olyan mint a tó:

legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:

a bükkerdő ma vár,

a Csend harmóniája

ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem…

csak szótlanul, csak csendesen,

csak csendesen…

 

 

 

 

Mert milyen szép ebben a csendben Istent fedezni fel. A kétezres évek elején jöttem rá arra, hogy milyen szép és áldott helyen lakunk. Holland barátaink a legelőn nagyon sok képet készítettek az ott levő szebbnél, szebb vadvirágokból. És aztán később jöttem rá, hogy azért, mert gyerekkorukban otthon még ezeket megtalálták, de az erőltetett gazdálkodás és a monokultúra kiölte a természet vadvirágait, s más csak azok voltak, melyek ellen tudtak állni, az emberi terjeszkedésnek.

III.” Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten.” Talán sosem volt ennyire egyértelmű, mint az utóbbi évben, hogy még ezzel a tudással is, mennyire nem vagyunk urai a helyzetnek. S bár a tudományos kutatások folynak, ha nem figyelünk oda, akkor éppen saját magunkat pusztítjuk el. Vagyis a Föld szennyezettsége károsan befolyásolja emberi életünk egészségességét. Mert az a szennyezettség, amit mi hagyunk magunk után, azt mi esszük, mi isszuk, vagy éppen mi lélegezzük be, nap, mint nap. S amennyire tisztán tartjuk környezetünket, annyira lesz tiszta a mi testi, lelki és szellemi életünk is.

IV. Az Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok. Pál apostol az emberi testet és életet azonosítja az Isten templomával. Minden templom a belső terével vízszintesen helyezkedik el. A templom tornya azonban függőleges és a magasba emelkedik. Az ember, mint Isten temploma a vízszintes és a függőleges keresztmetszetében áll. Részben mindig előre tekint, de a lelkével fölfele néz, Istenhez kívánkozik. Mert templomának kárpitja az Isten világával találkozik.

 

Jöjjetek, és ma hajoljunk le életünk forrásaihoz. Tisztítsuk meg a belehullott falevelekből, a békanyáltól, a beomló földdaraboktól. Erősítsük meg lelki kutjaink káváját. És vezessük el a felesleges vizet, hogy szomjat oltson, öntözzön tisztaságot és üdeséget kölcsönözzön. És nézzünk bele ezekbe a forrásokba, melyek tükrében igazi, őszinte önmagunkat tudjuk meglátni. Vegyük elő eszközeinket és metsszük le életünk fájáról a fölösleges gallyakat, az elszáradt ágakat. S készítsünk átjárható hidakat, ácsoljunk pallókat, melyek összekötnek Istennel, emberrel és ezzel a világgal. Mert ha így teszünk, hiszem lesz elegendő egészséges táplálékunk, lesz szomjat oltó tiszta vizünk, oxigén dús levegőnk és olyan Föld, amely uralmunk alatt magán hordozza Isten világának csodálatos képét. Ebben segítsen minket az ISTEN. Ámen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dsida Jenő: Gyöngék imája

 

Jó Uram, aki egyként letekintesz

bogárra, hegyre, völgyre,

virágra, fűre, szétmálló göröngyre, –

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge.

 

Mert pókháló és köd a szív,

selyemszőttes az álom,

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem

még azt sem tudja Hozzádig emelni.

 

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,

ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,

csak gyönge, nagyon gyönge.

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc