Új világ alakulása

Textus: ApCsel 23, 19- 22 „Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni? Az pedig így válaszolt: A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték el magukat, hogy addig nem esznek, és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják. Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta nekik: senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ha nyitott szemmel és füllel járunk, ebben a világban észleljük, megbizonyosodunk a felől, hogy egy új világ van kialakulóban. Nagyon sokat hallottuk már az elmúlt években, hogy átmeneti időszakban vagyunk, és valóban mind szellemi, lelki és gazdasági téren is óriási kihívások elé állít az élet. Egy olyan világ mezsgyéjén állunk, amibe szinte félelmetes belenézni. S rettegünk nap, mint nap, amikor halljuk, olvassuk, vagy éppen tudomásul vesszük a változásokat. Az alapvető erkölcsi értékek kerültek veszélybe, s akár felismerjük, akár észrevétlenül elmegyünk mellette, de az ember egyre távolabb kerül az Istentől, s így önmagától is. Szinte minden az emberi boldogságot hirdeti, s mint egy hiánycikket, el is akar nekünk adni, hogy azt megszerezhessük. És minél mélyebbre hatolunk e világ ajánlásaiba, annál jobban rájövünk arra, hogy egyre boldogtalanabb lesz tőle az emberiség. Gondoljunk csak vissza az 1989- es változásra. Mindenki azt hitte, hogy egy jó világ következik. Bizonyos értelemben elérkezett a szabadság világa, de nagyon sok mindenben átestünk a ló túlsó oldalára, s a szabadosság jövőjében találtuk magunkat. Szinte mindent kikezdett ez a rendszer. Nemcsak az alapvető emberi, erkölcsi értékek kerültek a támadás középpontjába, hanem a társadalom legalapvetőbb sejtjére is egyre nagyobb nyomás nehezedett. Megkérdőjeleződött a férfi és a nő viszonya, a szülő és gyermek kapcsolata, a családot alkotó férfi és nő létjogosultsága. Felborultak a biztonságot jelentő emberi kapcsolatok. Emberek milliói veszítették el a munkahelyüket, s így a megélhetésüket. Kérdésessé vált az otthon és a család szerepe, sokan a fiatalok közül arra a kérdésre keresik a választ, hogy gyermekkel, vagy gyermek nélkül kell leélni az életet. Egyszóval nemcsak a létminimum alatt élő emberek élnek most már fenyegetettségben, hanem szinte mindenki. Mert a mai világuralom, ezt az állandó gyanakvást, irigységet, és félelmet táplálja nap, mint nap az életünkben. A nagy kérdés már csak mindannyiunk számára, hogy mi, akik Istenben bízunk, vallásos életet élünk, miként dolgozzuk fel, és hogyan élünk, vagyunk alkotó részei ennek az újonnan felépített- felépítendő világnak? Ma veletek együtt, én magam is erre a kérdésre keresem a választ. Mert én úgy érzem, a válaszadásban támaszkodhatunk a hitünkre, Istenbe vetett bizalmunkra. Ma, amikor a világjárvány sújtja az emberiséget, mi vallásos emberek, vajon hol találhatunk magunkra, és ezen belül összhangot az életünkben. Hiszen nemcsak Ukrajnában van háború és ott van fenyegetettség, hanem most már az anyaországban is, védeni kell a migránsoktól az országot és a benne élő lakosságot.

Az ősember sziklákban, odúkban, barlangokban, víz melletti tájakon húzta meg magát. De mindig is gondoskodott szerettei, a hozzá közel állók biztonságára. Azóta települések jöttek létre, világvárosokat építettek fel, s most már az energia hiányával arról próbálnak meggyőzni, hogy az emberiség fel kell, adja azt a szintet, melyre eljutott. Mert egyik, vagy másik politikai döntésnek mérhetetlen hatása van, s ez kihat az ország, de benne minden család és személy életére. Természetesen mindenki a maga módján választ ad, ezekre a válságokra való kezelésben. S én úgy gondolom, nekünk, mint egyháznak, vallásos közösségnek is foglalkoznunk kell, értenünk, és főleg helyesen döntenünk kell életünkben ezekről a kérdésekről. Ma az elmondottak függvényében szeretném a felolvasott szentírási gondolatokkal ezeket a kérdéseket sajátosan az életünkre értelmezni.

I.” „ Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni?” A felolvasott szentírási verseket megelőzően az evangélista, Lukács arról tudósít minket, hogy Pál apostolt elfogják Jeruzsálemben. És olyan nagy, erős a zsidók haragja ellene, hogy már a halálát akarják. Sőt egyesek, szám szerint 4o férfi fogadalmat tesz, Pál apostol meggyilkolására. Ezt hallja meg az apostol lánytestvérének fia, és ezt az információt viszi el az apostolnak a várba, ahova bebörtönözték. S az apostol utasítására az ifjú Klaudiusz Lisziász ezredesnek hozza a tudomására.

Ebben a mondatban az evangélista szépen érzékelteti, hogy nemcsak egy zsidó és egy római találkozik, az alattvaló az ezredessel, hanem az ügyre, a téma fontosságában ugyanazon célokkal rendelkező két személy. Ez a mondat, hogy az ezredes kezénél fogva félre vonja, az ifjút azt jelenti, hogy nemcsak meghallgatja. De szeretne többet tudni erről a titokról. Egy érzelmi sík indul el itt ebben a történetben, a Pál apostolt képviselő, az életéért aggódó ifjú és a római ezredes között. Bizonyára még maga az ezredes is titkolni akarta ennek a merényletnek a szervezését, addig, míg meg nem bizonyosodik róla.

Klaudiusz Lisziász kíváncsi, nyitott és az ifjú küldetésével foglalkozni szeretne. Meg teszi az első lépést a probléma feltárására. Elkezdi nyitogatni azt az ajtót, mely amúgy zárva volt a zsidók és rómaiak között. A kérdésben már részben benne van a megoldási szándék, és az akarat bizonyossága. Mit akarsz, nekem jelenti-, kérdezi. Az ezredesnek csak sejtései vannak, azzal kapcsolatosan, hogy miként fog az ifjú megnyilvánulni, és hogyan tud ő segíteni. Az apostol védelemre szorul, és ezt a biztonságot most már nem is a saját nemzete tagjai között, hanem éppen az elnyomó római rendszerben keresi és találja meg egy ideig.

Ma is nagyon sok információ jut el hozzánk, amelyek akár borúlátóak is lehetnek. A kérdés az, hogy mit kezdünk velük. Hogyan dolgozzuk fel? Miként tudjuk a saját hasznunkra fordítani? Valahol mélyen bennünk, emberekben mindig is él, az ősi ösztön a túlélésre. De vajon csak túlélni akarjuk ezt a válságot, vagy jól is akarunk élni. Annyi riasztás, félelemkeltés után, hiszem, jól esik, ha Istennél elcsendesül a lelkünk. Mert itt rendezhetjük lelki dolgainkat. Itt töltekezhetünk, és erőt gyűjthetünk a mindennapi küzdelemhez. Mi is akárcsak ez az ifjú az ezredesnek, Istennek mondhatjuk el, mi tör az életünkre és mi fenyegeti a mindennapjainkat. És, aki meg tudja tenni ezeket a lépéseket Isten felé, annak már nyert ügye van, mert Isten nemcsak meghallgatja, de segít is a válaszok megtalálásában.

Reményik Sándor: A menekülő verse jutott az eszembe

 

Ha menni kell, magammal sokat vinnék,

Az egész édes, megszokott világot,

Rámástul sok, sok kedves drága képet

És egy pár szál préselt virágot,

Vinnék sok írást, magamét, meg másét,

Sok holt betűbe zárt eleven lelket,

S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:

Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,

Hintám, amelyen legelőször szálltam,

A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,

A tollam, mert nem tudok mással írni,

Vinném a házunk, mely hátamra nőtt

Az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném… én Istenem, mi mindent vinnék!

 

Igen, mennyi mindent vinnénk magunkkal azért, hogy biztonságban tudjuk, s azokat megőrizzük.

II.” A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla.” Ezt a mondatot mondja el az apostol unokaöccse az ezredesnek, melyben tudomására hozza, mi lesz a zsidó nagytanács feléje irányuló kérése. De az igazi szándék, nem a vizsgálat, az ügy pontosabb körüljárása, hanem az apostol megsemmisítése. Tekintettel arra, hogy az apostol az ezredes börtönében van, nem férhetnek hozzá. Most már nem érhetik el, bosszújukat rajta nem tölthetik ki. Csak egyet tehetnek, rábírják az ezredest, hogy szolgáltassa ki az ők számukra Pál apostolt. Ezt is téves információk alapján szeretnék tenni, még pedig azzal az ürüggyel, hogy a zsidó nagytanács többet szeretne megtudni róla. Pál apostol a Jézusról, Krisztusról vallott felfogása, a róla való tanítás miatt került a zsidók haragjának középpontjába. Amikor elindul, Jeruzsálemből azt a megbízatást kapja a zsidó főpapoktól, hogy üldözze, és törvény elé vigye a keresztényeket. Egyszóval megsemmisítse őket. Ezzel szemben, Pál apostol az isteni elhívatása által, éppen ellenkezőleg cselekszik. Jézus Krisztusról beszél és tanít, szereti a keresztényeket és alakítja a gyülekezeteket.

Ez a történet visszaköszön a mai világra is. Szinte nincsen olyan kommunikáció a mai világban, melyben valaki- valakik ne lennének vádolva. Ellenség képet gyártanak, és azt terjesztik a médián keresztül. Szinte úgy van tálalva nekünk a mindennapokban, hogy a mi esetleges boldogtalanságunk másokban, és nem saját magunkban keresendő. A létbizonytalanság külső érzése által belső tudatunkat is mérgezni szeretnék. Mert van egy külső hatalom, ami még a józan gondolkodású embert is meg akar szerezni. Mindent és mindenkit be akar zúzni. Ez nemcsak most kezdődött el, már rég tart ez a folyamat. Minden megkérdőjeleződik, és sok minden elveszíti a régi hívatását. A gyermeket a szülő, a testvért a testvér ellen fordítják. A cél pedig maga az uralkodás, minden eszközzel és minden áron. Itt már a szolgálat rég elveszítette az értelmét és magasztos voltát. Az ego, az én nem ismer határokat, s egyetlen célja, önmaga boldogsága és vágya kielégülése. S rengeteg dolgot megtűrünk mi is a környezetünkben, ami nem a saját javunkat és közösségünket szolgálja.

III.” De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték el magukat, hogy addig nem esznek, és nem isznak, amíg meg nem ölik.” A bosszú és a harag mindig rossz tanácsadó. Ezek az emberek minden áron el akarják veszejteni az apostolt. Sőt erre megesküdtek.

Ha az európai kultúrát és civilizációt tekintjük, akkor lépten-, nyomon felleljük a keresztény értékeket. A jézusi tanítás volt az alapja, családnak, nemzetnek és a hazának. De az utóbbi években ennek alapjait rengette meg, az új, túlságosan is szabadelvű, mindenre és mindenkire nyitott szellemi és gazdasági- politikai áramlat. A keresztény templomaink felhagyása, közösségeink szétverése elsősorban azért riasztó, mert Istentől kerülünk távol, másodsorban pedig veszélybe kerül az életünk, amelynek alapjai Jézus tanításaiba ágyazódnak. Szépen mutatják a határon átszökni kívánó tömegek felbőszült indulatait a média, akik akár még az agresszivitástól sem riadnak vissza, csakhogy akaratuk érvényesüljön.  S addig, amíg nem a saját házunk ajtaját törik ránk, vagy éppen nem a mi kapunkat döngetik, nem vesszük komolyan, de mi történik, ha majd ez is bekövetkezik.

Ma már rengeteg veszély leselkedik a keresztény emberre, s nekünk éberen kell élnünk, hogy érthessük az idők szavát, s olvasni tudjunk az Isten parancsaiból. Az ifjú arra bíztatja Klaudiusz Lisziász római ezredest, hogy ne engedjen a zsidó nagytanács igényének. Ma minket is ez a történet arra tanít, hogy ne engedjünk ennek a világnak a csábításának. Mi önálló, erős személyiséggel, erkölcsiséggel rendelkező személyek vagyunk, akik önálló gondolkodással tudjuk megmenteni magunkat, családjainkat és közösségünket.

IV.” Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta nekik: senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem.” Három fontos, lényeges elem található ebben a mondatban. Az első az, hogy az ezredes visszaküldi az ifjút a saját közösségébe. Vagyis ugyanúgy, mint eddig élnie kell abban a társadalomban. Ő oda tartozik. Gyökerei, kapcsolatai őt oda szólítják. A második mondanivalója, hogy tanácsot ad neki, senkinek se szólj. Vagyis tartsa meg magában azt az információt, amit vele megosztott. Ezzel biztosította arról, hogy az akaratát meg tudja valósítani. És a harmadik pedig az, hogy ne tudja meg senki más, amiről most már az ezredes is információt szerzett. Ne legyen mások által is ismert. Vagyis még maga az ezredes is félt a további összeesküvéstől, a megtorlástól, s szándékában ált Pál apostolt megmenteni.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Aki időt nyer, az életet nyer, mondja a nép bölcsesség. És ez igaz volt Pál apostol életében is, hiszen az ezredes Cézáreába küldi.

Mi itt a Kárpát medencében, Erdélyben, Székelyföldön sok mindent kibírtunk. Török és osztrák uralmat, kommunizmust, és most 89 után az úgynevezett szabadságot. Vigyázzunk hát arra, hogy nehogy a szászok sorsára jussunk. Tartsuk meg és küzdjünk családjainkért, iskoláinkért, az egyetemekért.

Paul Coelho történetét osztom meg itt ma veletek

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:

- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?

Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:

- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.

 

A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.

- De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!

- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

 

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.

 

A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

 

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.

 

A negyedik érték:

A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.

 

 

És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.

Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.

 

Kedves gyülekezet!

Figyeljünk hát Istenre, imádkozzunk hozzá és őrizzük, védjük értékeinket. Ámen.