A család

Textus: Mk 1o, 5-9 „Jézus erre így szolt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!

Lk 2, 19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Karácsony másodnapján szeretettel köszöntelek titeket, s kívánom, hogy az ünnep mély nyomot hagyjon mindannyiunk életében. Tekintettel, hogy e mai istentiszteletre elhívtuk azokat a családokat, ahol ebben az évben keresztelési szertartást végeztünk, úgy éreztem a téma adva van. Mert hát miről beszélnék, ha nem a családról, amely megtart, felnevel, óriási erővel tölt el, s ahonnan mindig el lehet indulni, belőle töltekezni, otthon megpihenni. Amikor készültem e mai beszédre, keresni kezdtem a szentírásban azokat a gondolatokat, melyek a családról, a szülőkről vagy éppen a gyermekekről szólnak. És nagyon érdekesnek találtam, hogy akár az ószövetséget, akár az újszövetséget nézzük, a család úgy jelenik meg, mint házanépe, vagy ház. Amikor a héber és a görögök szövegek a családról beszélnek, akkor a „bet, vagy „oikos, oikia „szavakat használják, ami átvitt értelemben jelenti a családot. Pál apostol mondja az 1 Kor 1, 16- ban, hogy igaz megkereszteltem még Sztefánász házát, vagy családtagjait.

A biblia tanúsága szerint a pátriárkák korában a család fogalma sokkal tágabb volt, mint a későbbi korokban. A család tagjai a következők voltak: apa, (családfő, a sejk), elsőszülött fiú, a többi fiúgyermekek, az unokák, az apa fő és mellékfeleségei, leánygyermekek, állatok. Ők alkották a klánt. A nomád életmód az akkori életviszonyok szükségszerű terméke. A sivatagban való élés megkövetelte, hogy a férfiak összefogjanak, megvédjék a családot, állatokat, biztosítsák a megélhetést. Az apa a fiúgyermekeit elűzhette, kitagadhatta, a másikat előnyben részesítheti. A lánygyermekek gyarapítják apjuk vagyonát, ugyanis a férj vételárat fizet érte. Az elsőszülött fiú a családfői hatalom várományosa. A nők teljesen alá vannak rendelve a férfiaknak, kiszolgáltatottan, jogok nélkül élnek. A nyáj gondozásával, az élelem elkészítésével, a gyermekek nevelésével foglalkoznak.

A férfi bizonyult alkalmasabbnak a védelemre az adott korban, és a fizikai erőfölényével szerezte meg a többi előjogot, vezetést, irányítást, tulajdonjogot. A nagycsalád aztán kénytelen volt több részre is oszlani éppen a területek miatt, mint ahogyan megtörtént Ábrahám és Lót esetében is. A rokon törzsek pedig szövetséget kötöttek. És amint tudjuk, jóval később államot hoztak létre, mely a védelmet, a szociális biztonságot és a tulajdonjogot jelentette. Az eddig elmondottak ellenére azonban nagyon sok szép dolog olvasható a Talmudban és a Midrásban a nőkről. Idézek belőle egy párat:

1.Amíg egyedül vagy: négy fal a neve.

Ha asszonyod belép: otthon lesz belőle.

2. A feleséged öröme az életed legnagyobb boldogsága.

3.Nincs gazdagabb ember annál, mint akit szeret a felesége.

Jézus konkrétan nem foglalkozik részletekbe menően a családdal, ő Isten örömüzenetét hirdeti. De minden tanításában ott van a család képe, a benne élő személyek viszonya, az értük való gondoskodás és felelősségvállalás.

Négy gondolatot fogok ma beszédemben kibontani a felolvasott szentírási versek alapján és ezek a következők: a család összetétele, a ragaszkodás, az egybekötés, valamint Mária érzéseit, amint a szívében forgatja mindazt, amit a pásztoroktól hallott.

I.” a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert.” Farizeusok keresik meg Jézust, csapdába akarják ejteni a kérdéseikkel. Mindenképpen bizonyítani akarják, hogy az ószövetségi törvények ellen tanít. Erre válaszolja Jézust a fent idézett mondatot nekik. Már ősidők óta egy örök kérdés melynek megválaszolása örökké érvényben marad. Kiből áll a család? A szentírás válasza egyértelmű, férfiból és nőből. Hiszen így teremtett az Isten. Óriási viták voltak és vannak a felsőbb és alsóbb rendűségről. A férfi és a nő közötti viszonyról. S talán egy egész beszédsorozat sem lenne elegendő arra, hogy világosan kibontsam, mi is a férfi és a nő szerepe a családban, főleg ma, amikor annyira változtak az életkörülmények, sok mindenben változott az édesanyának, édesapának a szerepe. De egy biztos minden kihívás ellenére is, a férfi kötelessége a család védelme, fenntartása, a biztonság megőrzése, és a nő szerepe a családi meghittség, a belső öröm, az otthonosság biztosítása. Bármennyi szerepet át is veszünk egy nem a másik nemtől, vannak olyan adottságok és tulajdonságok, melyek képessé tesznek minket arra akár férfiakat, akár nőket, hogy könnyebben megoldjuk az elénk tornyosuló akadályokat. Mert valahol a génjeikben, kódolva vagyunk arra, hogy éppen a nemiségünk által érzékenyebbek legyünk egy- egy cselekvésre. S bár sokan erőltetik, hogy egyformák vagyunk, éppen a különbözőségünk által tudjuk gazdaggá, erőssé, békéssé tenni a férfiból és nőből álló családot.

II.” Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. A férfi és a nő különösen vonzódik egymáshoz. A férfi és a nő viszonya tele van komplex kölcsönhatásokkal, kommunikációs különbségekkel. A nő, a feleség az érzelmekre fokuszál, a férfiak, a férjek inkább a lényegre törnek. A kapcsolatban nélkülözhetetlen a nyílt kommunikáció, egymás meghallhatása és elfogadása. A család a férj és feleség közös együttélése. Már Jézus korára óriásit változott a család összetétele. Hiszen az édesanyából, édesapából és a gyermekekből állt már a család, a korábbi családmodelltől eltekintve, melyhez hozzácsatlakoztak a testvérek családjai is.

Vajon hogyan alakulnak ki a mai családok? Melyek a kihívásai ma a család létrejöttének? Hiszen azt tapasztaljuk, hogy eléggé későn jönnek létre a családok, és nagyon sokan élnek párkapcsolatban. Mint ahogyan szinte minden szinten válság van, úgy a családokat sem kíméli ez a világrend. Nagyon szép a szentírásban, a karácsonyi történetben az a leírás, tudósítás, hogy József és Mária együtt, de csak ketten mennek Betlehembe. Bizonyára ott vannak a távolabbi családtagjai is Józsefnek, de az evangélisták nem foglalkoznak vele. Ebben a Betlehembe való zarándoklatban benne van az a lényeges tanítás is, hogy ketten kell, megküzdjenek a kihívásokkal.

Látom sokszor, hogy ma a szülők mindent, de legalábbis sokat szeretnének átvállalni a fiatal családok, gyermekeik életéből. Pedig mindenkinek hordoznia kell a terheket, meg kell küzdeni a kihívásokkal. Ez a ragaszkodás, amit a szentírás itt említ, óriási elkötelezettséget feltételez. Le tudok válni a szüleimről. Megállok férjemmel, feleségemmel a saját lábamon. Képes vagyok meg és eltartani a családomat.

Azt is tapasztalom, hogy a szülő nem képes elengedni a gyermekét. Úgy érzi elrabolták tőle, a veje, vagy éppen a menye. Pedig igazán a gyermeket Istennek, az életnek, a saját boldogságának neveljük fel, és nem állhatunk az ő érvényesülésének útjába.

III.” Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!” A házasság, a család szent és sérthetetlen. Jézus ebben a kijelentésében arra a farizeusi kérdésre válaszol, hogy mikor küldheti el a férj a feleségét, paráznaság vagy egyéb alkalommal. Jézus kijelentése egyértelmű és nagyon is sokatmondó. Vagyis itt nincs választás. Akinek én hűséget fogadok, és esküvel ígérem meg, hogy mellette kitartok, attól semmiért nem válok el. Érte és vele élek, az ő boldogításán fáradozom.

Jó tudjuk, a statisztikák azonban nem ezt mutatják. A törvényesen megkötött házasságoknak szinte a fele válással végződik. S ezzel együtt jár a széthúzás, a sértődöttség, a vagyon megosztása, egy életre való bánat, amely örök nyomot a házastársakban és gyermekekben. Viseljétek, el egymást szeretetben mondja a szentírás. S milyen jó lenne, ha a házastársak egymás boldogításával lennének elfoglalva.

IV.” Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.” Ez a mondat szorosan kapcsolódik a karácsonyi történethez. És itt szeretnék visszacsatolni ahhoz a célhoz, amivel benneteket, szülőket ide hívtunk e mai alkalomra. Mert minden család szeme fénye a gyermek. S főleg ilyenkor karácsonykor semmi sem ér annyit, mint maga a születés szent csodája. Az a tény, hogy az életünknek lesz folytonossága. Van, akiért imádkozni, dolgozni, küzdeni.

Abban a hitben szeretnélek titeket megerősíteni, hogy az életnek nagyon sok oldala van. Van munkánk, szűkebb és tágabb környezetünk, házunk, nagyon sok örömforrása az életnek, de semmi nem biztosít olyan nyugalmat és békét, mint a család. Lehet karrierünk, sikeres hívatásunk és vállalkozásunk, nagy örömök és meglepetések is lehetnek az életben, de akkora eredményt, senki máshelyt nem tud felmutatni, mint a családjában. Mert a gyermek a család képe, innen hozza az összhangot, az örömöt, boldogságot, megelégedettséget, vagy mindezeknek az ellenkezőjét. A család örök küldetése, hogy megélje és éltesse a szeretetet. A család az a hely, ahol az ember megtanul szeretni. Amilyen a ma családja olyan lesz a jövő társadalma.

 

A családi életnek van négy oszlopa, amit éltetnünk kell:

1.     A kommunikáció- beszélgessünk egymással.

2.     Imádkozás- ezáltal őszintébbek leszünk, és még jobban elmélyül a kapcsolatunk.

3.     Hálaadás a múltért- elfogadjuk egymást, és teszünk a változásért.

4.     Hűség

Ezek az oszlopok tartják fent a házasságot és a családot. József és Mária ebben pedig példát mutattak.

Horváth István Sándor: Családról vallott írását osztom meg veletek.

Valamikor a 20. század elején történt, hogy az amerikai nagyvárosban, New York-ban eltűnt egy fiatal lány, pontosabban egy családi vita után elhagyta a szüleit. Édesanyja és édesapja hiába várta vissza heteken és hónapokon keresztül, a lányuk nem jelentkezett, nem jött vissza. Ekkor többen tanácsolták nekik, hogy a lány arcképét függesszék ki mindenfelé a városban, hátha valaki felismeri és segíthet a szülőknek. A szülők napokig gondolkoztak az ötleten, aztán mégis máshogy döntöttek. Nem függesztették ki a lányuk arcképét, hanem elmentek egy fényképészhez másik két gyermekükkel együtt és készíttettek magukról egy képet. Ezt a családi képet, amelyről hiányzott eltűnt lányuk, aztán kiragasztották a városban sokfelé, azzal a mondattal, hogy továbbra is szeretik lányukat, hiányzik a családból. A lány, aki egyébként nem hagyta el a várost, lépten-nyomon találkozott csonka családjának képével és néhány nap múlva visszatért hozzájuk.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

A család és a gyermek az életünk igazi forrása. Igényünk, szükségünk van a megszületett kisdedre. Legyen hát része családi életünknek. Hiányoljuk őt, szeressük, gondozzuk és ápoljuk. Mert Jézus által teljes lesz az életünk. Elmélyült a családi kapcsolatunk, és bensőséges a házastársainkkal, gyermekeinkkel való viszonyunk. Családi életünk megtartásában és fejlesztésében, gyermekeink nevelésében, segítsen minket az Isten! Ámen.