Pünkösd ünnepén

 

Textus: Ap Csel 3, 4- 8 „Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő pedig felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit: Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.”

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Az ünnepi órában örömmel köszöntöm Önöket/ titeket ezen a csodálatosan szép ünnepen. Üdén, frissen, fénnyel, meleggel, esőcseppekkel, a szentlélek kiáradásával érkezett meg ez az ünnep. A héten zsúfolt volt ez a város. Boldog családok gyerekei ballagtak el a középiskolákból. Mindenki szorgalmasan készülődött az ünnepre. Nagyheti áhítatainkon keresztül mi is hangolódtunk, kerestük, kutattuk az isteni lélek kiáradásának forrását. Elmélyültünk a szentírás olvasásában, s a konfirmációra készülő diákokkal együtt éreztük, egyre közelebb vannak az ünnepek, ma pünkösd, majd egy hét múlva a konfirmáció.

Amikor ma a világ tele van ellentéttel, háború zajlik, több százezer fiatal katona élete kerül veszélybe, vagy éppen a külső gazdasági és belső, morális válság kezdi ki az életünket, azt gondolom jó beszélni a békéről, a nyugalomról, a szentlélek erejéről.

Amikor a keresztény értékek kiürülnek, s alkalmazásuk nehézségekbe ütközik, üresednek és hívek nélkül maradnak a templomaink, s gyülekezetek fennmaradása forog kockán, úgy érzem szükséges keresni a szentlelket.

Amikor a kereszténységen belül is az elsőbbrendűséget hirdetik, vagy a kirekesztést vallják és vállalják, érdemes visszatérni a gyökerekhez és értelmezni, magunkra alkalmazni a szentírást.

Sokat gondolkoztam, hogy a szentírásból mit hozzak el mai beszédem alapgondolatául e mai alkalomra?  Mi legyen a beszédem fő gerince? És én arra gondoltam, hogy Péter és János apostol egyik csodatételét helyezem beszédem középpontjába, hogy ezzel is érzékeltessem a szentlélek erejét, mely kiáradt nemcsak az apostolokra, hanem az őket hallgató és bennünk bízó emberekre is.

Péter és János a délutáni imádkozás idejére felmennek a templomba és találkoznak a templom bejáratánál, az Ékes kapunál ezzel a születésétől fogva béna emberrel, aki alamizsnát kéreget, hogy ebből tarthassa fent magát. A béna ember tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, megalázottnak érezhette magát, mégis rá volt szorulva embertársai segítségére. Nemcsak a külső fizikai betegség, de a lélek gyötrelmei is bántották az életét. Mert hogyan lehetne örömmel élni, amikor még helyet sem tud változtatni, munkája után nem tud megélni.  Ez egy könyörtelenül szomorú állapot, tele frusztrációval, pesszimizmussal, önfeladással.

Néha a mi emberi, vagy akár családi, közösségi életünk is ilyen, lemondunk, feladjuk, vagy éppen kiszolgáltatva érezzük magunkat. Ma pedig ebből az állapotból való kiemelkedésről szeretnék beszélni, éppen Isten szent lelke ereje által.

 

Reményik Sándor: Egy lélek állt...

 Egy lélek állt az Isten közelébe'

S az örök napsugárban reszketett

És fázva félt,

Mert érezte, hogy vonzza már a föld,

És keserűn kelt ajkán a "miért",

Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

…………………………

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.

Szomorún indult a kapu felé,

De onnan visszafordult: "Ó Uram,

Egy vágyam, egy utolsó volna még;

Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,

Szerettük egymást véghetetlenül,

Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,

Szeretném viszontlátni odalenn,

Ha csak egy percre, ha csak, mint egy álmot."

S felelt az Úr:

"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

 

 

Ezt a mennyből érkező angyalt keressük mi is az isteni lélek és erő által. S tőle, belőle várjuk az életünk változását. Négy gondolatot fogok kibontani beszédemben és ezek a következők: a látás, az ajándékozás, a bíztatás, és a bizonyságtétel.

I.” Nézz ránk! Ő pedig felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit:” A látás egy különleges képesség. Ezzel tájékozódunk a világban, képek segítségével igazodunk el a mindennapokban. A látás által tartjuk fent egyensúlyunkat. A külső és belső látás által alkotjuk meg a világot. Látás nélkül nehéz lenne a helyváltoztatás, az eligazodás.  Látás nélkül kevesebb információ jutna el hozzánk. Nehezebb lenne számunkra az élet, ha nem rendelkeznénk a szem világosságával.

És mégis bár élet a szemünk, és semmi fizikai bajunk nincs a látással, nehéz, vagy sokszor lehetetlen a mi számunkra felfogni, érezni, megtapasztalni azt a világot, amely a keresztény ember számára Istent jelenti.

Képzeljük el azt az élethelyzetet, amikor ez a béna, nyomorék ember ott ül az Ékes kapunál. Talán még a szemét sem meri felemelni az arra járókra, csak szólítja, kérleli őket az alamizsnára.

Ebben az élethelyzetben három fontos dolog történik: Péter és János nem megy el a béna ember mellett szótlanul, segítőkésznek mutatkoznak. És ez egy felhívás a mindenkori keresztény emberek. Nem megyünk el a problémák mellett. Képesek vagyunk Isten szentlelkével segíteni. Péter és János meglátja, megszánja a bajba jutott embert. Cselekvésre indítja őket a béna ember életsorsa.

Nézz ránk! – mondják. Vagyis szemkapcsolatot teremtenek vele. Egymásban meglátják és felfedezik a felebaráti szeretete, irgalomra indul a szívük. A beteg, béna ember pedig kész megnyílni előttük. Kitárja a szívét, megmutatja a gondját. És ebben a nézésben van egy kérés is, várja az élete jobbra fordulását. Bízik abban, hogy a mellette levők tudnak segíteni. Ez a keresztény ember jellemvonása. Nem adja fel. Nyitott más emberek irányában. Segítséget kér és elfogad a nyomorúságában. Kiszolgáltatottságában bizalmát a jóindulatú és jóakaratú emberekbe fekteti. És ez a külső és belső látás Isten szentlelkétől származik.

II.” Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden csak a pénz és anyagiak. Sokan azt hiszik, hogy ezt a világot a politika és a gazdaság mozgatja. A vezetői tisztségben levők könnyen elhiszik magukról, hogy arra felé halad a világ, mely irányba ők kormányozzák. És ez időlegesen, meghatározott időre, még így is történhet. Azonban Isten a történelem ura, aki enged az emberi vágynak, de amikor a sarkából kimozdul az isteni világ, és a feje tetejére áll az isteni világrend, ilyenkor Isten beleszól a dolgok alakulásába. Visszaállítja az egyensúlyt, mely megbomlott az emberi hozzá nem értés, vagy éppen az emberi uralom miatt.

Nem az arany, és nem az ezüst, szükségeltetik a mai embernek sem. Mint ahogyan mondja Péter, de azt adom neked, amim van, a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj.

A béna ember csak alamizsnát kért. Egy napra, egy étkezésre élelmet. Túl akart élni egy újabb napot. De az apostoloktól ennél többet kapott, visszakapta az életét. A béna emberből, egészséges, vidám, jókedvű, Isten dicsőítő személy lett.

Mi is sokszor milyen keveset kérünk az Istentől! Csak egy napot, egy évet, egy házat, munkahelyet, családot, megélhetést. De Istentől mindig többet kapunk. Az életünk teljességét. Mert mi csak végességben tudunk gondolkozni. Isten pedig a végtelen. Isten nemcsak egy napra gondolja a szükségünket, hanem egy egész életre.

Mekkora öröm lehetett a béna ember szívében, amikor meghallja, hogy a legnagyobb ajándékot kapja, az egészségét. S mennyi ember várja ma is, hogy meggyógyuljon fizikailag, lelkileg, szellemileg. Ehhez pedig az szükséges, hogy Isten elé járuljunk. Kitárjuk a szívünket, elmondjuk szenvedésünket, mert gondjaink feltárásában benne van a megoldás, a gyógyulás, a béke és csend hangja.

S lehet- e nagyobb ajándéka Istennek a mi számunkra, amikor nemcsak egy részét, de egészét adja a gyógyulásunknak?

III.” És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt.”  Sokszor talán nem is érezzük át az erejét a bíztatásnak. De amikor megmérettetések előtt állunk tapasztaljuk, milyen fontossággal bír a bátorítás. Szülőknek, házastársaknak, testvéreknek, barátoknak, osztálytársaknak rendkívüli alkalmak adódnak arra, hogy drukkoljanak a sikerért. Érdemes végigkövetni a sporteseményeket, vizsgákat, vagy éppen a választásokat, eredményváró alkalmakat, akár várakozva kórházak folyosóin várva a laboreredményeket, és érzékelni, hogy milyen ereje van annak, ha valaki mellettünk van. Hiszen még a baj, kudarc, sikertelenség rossz eredmények is könnyebben elviselhetőbb, ha van, amivel megosszuk. S az öröm, boldogság pedig megszázszorozódik, amikor ünnepelni lehet valakivel. Péter megfogta ennek a béna embernek a kezét és talpra állította.

Jelképesen Isten minket is talpra állít minden pünkösd alkalmával. Isteni ereje valami többlet hitet, mélyebb vallásosságot, elkötelezettebb életet biztosít nekünk. Péter apostol érintésében valami különleges erő volt. Ez által erőssé lett a béna ember lába és bokája. Megizmosodott az a végtagja, ami addig el nem volt használva.

IV.” Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” A béna ember hálája három formában nyilvánult meg. Elsősorban bement a templomba. Nem haza igyekezett. Nem a családjával osztotta meg a jó hírt. Hanem Isten elé járult. Tudta, hogy tartozása van. Istennek kell, lerója a tiszteletét, mindazért, ami történt.

Vajon a mai ember érzi- e, kifejezi- e őszintén a háláját az Istennek, mindazért amivel megáldotta, vagy éppen amitől megvédte. Talán jó lenne, példát vegyünk ettől a béna embertől. Járkált és ugrándozott a templomban. Vagyis kimutatta, kifejezte mindazt a csodát, amit vele tett az Isten. Az apró csodák pedig ott vannak mindannyiunk életében, csak észre kell vennünk. Örülnünk kell minden percnek, hálásak kell legyünk minden áldásnak.

A béna ember pedig dicsérte az Istent. Ez a dicséret nem formaság volt, nem is vallásos elvárás, vagy külsőség, hanem belülről, lélekből jövő őszinte vallomás.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

Bízzunk hát a csodákban! Térképezzük fel a lehetőségeinket és sose feledjük el, hogy Isten annál sokkal többet ad, mint amennyire nekünk szükségünk lenne. Nyissuk meg a szívünket és engedjük, hogy Isten szentlelke átjárja gondolatainkat, érzéseinket. Végezzünk önvizsgálatot! Bánjuk meg a bűneinket! Kérjük tőle tévedéseinkre a bűnbocsánatot. És úgy vegyük magunkhoz e mai alkalommal az úri szent jegyeket, hogy abban Jézus élete, tanítása, a szentlélek ereje bennünket új, igazi, szeretetteljes életre hívjon. Ebben segítsen az Isten! Ámen.