A belső szépség

Textus: Énekek éneke 1, 15-16; „De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. Szép vagy te is szerelmesem, gyönyörű vagy!

Énekek éneke 4,9-10 a” szívemet húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. Milyen szép a szerelmed, húgom-menyasszonyom!”

Kedves menyasszony és vőlegénytestvérem! Kedves Kata és Zsolt! Kedves násznagyok! Kedves szülők! Kedves vendégek!

Nincs annál örömtelibb napja az életünknek, amikor a templomban megállunk, imádkozunk, s egy életre szólóan elkötelezzük magunkat a házastársunk mellett. Hiszem, ilyen pillanat volt a ti életetekben az elmúlt évben végzett keresztelési szertartás is, amikor kisfiatokra, Ábelre kértük Isten szentséges áldását. S most hasonló érzések uralják el az életeteket, amikor a szerelem, a házasság, a család jövőjére kérjük jóságát, imádkozunk Istenhez az ő határtalan szeretetéért. Sokan úgy gondolják, hogy ez egy külső forma, amelynek eleget kell tenni. Mások engedelmeskednek a szülőknek, mert ők is ezt így tették. Vannak, akik a hagyomány iránti tiszteletből jönnek el ide a templomba. De én hiszem kedves Kata és Zsolt, hogy ti nem a külsőségekért, nem is a formáért, hanem azért vagytok ma itt, mert szeretnétek, hogy a lelketek egybe ölelkezzen. Mert a házasságot Isten köti szétválaszthatatlanul egybe.

Számunkra minden ifjú pár kedves és aranyos a maga nemében, de az Kata, hogy éveken keresztül vállaltad a vasárnapi iskola vezetését, és a gyerekeinkkel való foglalkozást, közelebb emelt téged hozzánk, az Istenhez és ehhez a közösséghez. Most már látod és érzed, hogy mennyi édesanyát tettél boldoggá azáltal, hogy a gyereke szavalt, énekelt, imádkozott, szerepelt. Ezért a mi számunkra is ez házassági megáldás különleges. Templomgondnokunk szomorú volt a napokban, de amikor tudta, hogy neked kell díszíteni a templomot, akkor még könnyek között is, belső örömmel, megelégedéssel végezte ezt a tennivalóját. Hasonlóképpen gondolkodott egykori énekvezérünk is, akit a meghatottság és elérzékenyülés akadályozott ebben a szolgálatban.

Meg vagyok győződve, a mögöttetek álló szülők határtalan örömmel jöttek el ma az Isten hajlékába, mert az a két gyerek, akik egykor ott voltatok a szülők ölében, s később a kezeteket fogták, majd elengedtek, felneveltek, óvtak, bátorítottak, ti most itt álltok az új élet küszöbén.

Jó volt veletek beszélgetni a felkészítő alkalmával kötetlenül, felszabadulva a mindennapi élet kihívásaival szembe nézve. S hiszem ott mindannyian éreztük, hogy az életünk legnagyobb vállalkozása és egyben kihívása a család és a házasság. Mert ezt nem lehet csak úgy félvállról venni. Ebben mindennap helyt kell állni. Bizonyítani rátermettségünket, odaadásunkat, ragaszkodásunkat és azt a tényt, hogy a házastárs elsődleges célja a másik boldoggá tétele. Ti ma erre kötelezitek el magatokat, hogy minden cél, minden eszköz, minden kihívás alárendelődik a családnak, kisfiatoknak, Ábelnek, és önmagatoknak.

Gárdonyi Géza: Kedvesemnek írásában jegyzi le a következőket, „Terhedre én soha nem leszek. Ha csak az árnyékodat látom is, boldog vagyok. Ha a ruhád a szegen függ, én titkon megsimítom. Ha a poharadban víz marad, én iszom meg. S az a víz nekem édes,”

Igen. A szerelem, valami különleges érzés, ami egy újfajta látást, érzést szül a szívünkben. A szerelem megszépíti mindazt, ami csak körülölel, s olyan erővel tölt fel, mely legyőz minden akadályt, ami elénkbe gördül.

 

Radnóti Miklós: Tétova Óda írja versében a következőket a szerelemről.

RADNÓTI: TÉTOVA ÓDA

 

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

 

A házasságkötési felkészítő után a beszélgetés hatására is, ezeket a gondolatokat hoztam el nektek a szentírásból. Az Énekek énekéről írt könyv tulajdonképpen egy szerelmi költemény. S benne mély emberi érzések szólalnak meg a szerelmes részéről. Ma ezeket akarom kibontani nektek.

I.” „ De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!” Milyen csodálatos érzés a szépség. Ez a szentírási mondat a szépség teljességéről beszél. A szerelmes férfi mondja az ő szerelemesének. Mint ahogyan ti is mondtátok ismerkedésetek hajnalán, és mondjátok mindennap egymásnak. A külső szépség mellett azonban van egy belső szépség is. Ezt most kezditek felfedezni egymásban. A belső szépség a lélekből ered. Ezt gazdagították a szülők, amikor mesét olvastak, ahogyan példát mutattak, dúsították a diákkori emlékek, az ifjúsági emlékek. Ezt a belső szépséget alakította Ábel születése, az édesanyai, édesapai gondoskodás. És ezt a belső szépséget alkotja, formálja minden hang, kép, történet, esemény, ami jelen van, és kialakul az életetekben. Mi azért imádkozunk, hogy ezt a szépséget leljétek meg egymásban az élet minden napján. S ma is hiszem Zsoltnak az egyik kötelessége, hogy az érzéseit mindig elmondja neked Kata, hogy szép vagy kedvesem, de szép vagy.

II.” Szép vagy te is szerelmesem, gyönyörű vagy!” Ez a mondat válasz a hölgy részéről és egyben megnyugtató, hogy az érzés viszonozva van. Ám a női lélek még fokozza ezt a belső látást. Gyönyörűnek nevezi a férfit. Ezeket a gyönyöröket ma nagyon sokan " singliként " élik meg, Ideig- óráig hajhásszák a gyönyöröket, s aztán majd magukra maradnak. De a jó házasságban ez örökké tart.

III.  “ Megdobogtattad szívemet húgom, menyasszonyom, megdobogtattad  szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.” Három fontos eleme van ennek a mondatnak. Megdobogtattad a szívemet, szemed pillantásával és a nyakdíszed láncocskájával. Az izgalomtól mindig hevesebben ver a szívünk, a szempillantásban a másik van benne, és nyakdísz kiemeli viselőjének szépségét.

IV. „Milyen szép a szerelmed, húgom-menyasszonyom!” A férfi meggyőződött menyasszonya szerelméről. Mint ahogy Zsolt is meggyőződött Kata szerelméről.

Legyetek szépek, boldogok, gyönyörűek áldottak. A jó Isten tartson meg titeket egymásnak! Ámen.