A beteljesülés ígérete
Textus: Mt 1, 2o- 23 „Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „ Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immanuelnek nevezik majd” ami azt jelenti: Velünk az Isten.”
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
Pénteken egy vetítettképes (ppt) beszámolót készítettem a presbiteri gyűlésre, s amikor az anyakönyveket, meg a lelkészi munkanaplót tekintettem át, hát szomorúan állapítottam meg, hogy ebben az évben is nagyon kevés házasságmegáldási szertartást végeztünk. Több mint 8o istentisztelet, 14 keresztelő, 36 növendék konfirmációja, 24 temetés. De amiben nagyon kullogunk az a házasság, és családalapítás témája. Azért is választottam mai beszédem témájául az angyali ígéretet, mert a felolvasott részt megelőzően Máté evangélista arról tudósít, hogy József el akarja bocsátani a jegyesét, és már nem szeretne vele házasságot kötni. Vagyis vége az ígéretnek, megbicsaklik az elköteleződés, s lassan tovaillan a nagy szerelem. Mert az érkező gyermek felelősséggel jár, érte küzdeni kell, nevelni, példát mutatni. S ebbe a kilátástalannak tűnő helyzetbe érkezik a bíztatás, az angyali üzenet, az ígéret Jézus Krisztus születéséről, a prófécia beteljesedéséről.
Ma ezt a történetet egy kicsit az ígéret oldaláról szeretném megközelíteni. S azzal a ténnyel kezdeném, hogy nincs egyetlen olyan emberi kapcsolat, ami nem az ígéretre épülne fel. Amikor gyerekek voltunk azt ígértünk édesanyánknak, édesapánknak, hogy jók leszünk, akkor is, amikor szem előtt vagyunk, de akkor is, amikor távol kerülünk az otthonainktól. Szépen viselkedünk, megfelelően élünk, nem hozunk szégyent a szüleinkre, bizonyságot teszünk arról, amit otthon tanultunk. És ezek az ígéretek aztán halmozódtak, hiszen barátságokat kötöttünk, iskolatársakkal, barátokkal, munkatársakkal, házastársakkal. És ezeket az ígéreteket többé- kevésbé be is tartottuk, hiszen ez által maradt fent egy- egy kapcsolatunk. Mert, ahol az ígéret csak szó volt, és nem volt, van mögötte a tartalom, ott a kapcsolat meggyengül, felszámolódik, tönkremegy. S ez nemcsak a barátságokra, kollegiális kapcsolatokra, de még a családban levő viszonyokra is érvényes.
Az ígéretet ki kell érdemelni, meg kell tartani, érte küzdeni kell. Az ígéret nemcsak egy szó, hanem egy életforma. Annak a kimondott szónak súlya van, tartalma, és azt semmiért fel nem adom. Semmi el nem tántoríthat attól, meg nem hunyászkodom bármi is történjen, attól el nem térek, amit egykor a múltban, vagy éppen most ígérek meg valakinek.
De kellenek a megerősítések, hiszen akár meg is inoghatunk, a meggyőződésünkben, hogy megfelelő ígéretet tettünk. Ez történt meg Józseffel is, amikor megtudja jegyeséről, hogy áldott állapotban van, akkor el akarja bocsátani. Nem akarja vállalni ezt a küldetést, amit Isten neki adott, egyenesen menekülni szeretne tőle. És ennek az élethelyzetnek van egy óriási lélektani háttere, az a folyamat, ami lezajlik József életében, az mélységesen érinti őt. Volt egy elképzelése, elvárása a családról, házasságról, jegyességről, és nem az történt, amit ő elvárt volna. Ezért menekülne ebből az élethelyzetből.
Aquinói Szent Tamás: Imádlak és áldlak verse kívánkozik ide, ahol a szerző a következőket írja
Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
Mert Téged szemlélve elveszti magát.
Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
De a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!
A következő 5 gondolatról fogok mai prédikációmban beszélni: az angyal megjelenéséről, a félelemről, az ígéretről, a beteljesedésről és a bizonyosságról: velünk az Isten.
I.” „ Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában,” Két fontos gondolat van ebben a mondatban, József gondolkodik a történtekről, és a második, hogy még álmában is erről tusakodik.
József őrlődik magában, becsapva érzi magát. Azt tapasztalja, hogy Mária nem viszonozza a hűségét. Valószínű a szégyen is jelen van az életében. Ez nem történhet meg vele. Erre megoldást kell találni. Ki kell jutni, kerülni ebből az élethelyzetből. Minél hamarabb, annál jobb lesz az ő számára. Távol kell kerülni ettől a ténytől. El kell bocsátani Máriát. Úgy kell tenni, mintha semmi sem történt volna. Véget kell vetni ennek a kapcsolatnak.
Ugye mennyire hasonló a mai élethez is. Hiszen, ma egyre ritkább az elköteleződés fiataljaink körében. Kitolódott a házasságkötés ideje. Először minden kell, oklevél, munkahely, siker, eredmény, s utána gyermek. S későn vesszük észre, hogy lassan tovaillant a fiatalság, beköszönt a meddőség, túl idősek már ahhoz, hogy gyermeket vállaljanak. Mert az élet nemcsak ésszerűségből áll, az intellektuális gondolkodásból, hanem érzelemből, életkorból, a láthatatlan, de nagyon is érezhető világból, a lélekből.
És ebben a kilátástalannak tűnő élethelyzetben a megoldást az angyal hozza el. Megjelent az Úr angyala álmában mondja az evangélista. Az angyal Isten küldötte, az ég hírnöke. S az a szép ebben a mondatban, hogy vannak dolgok, amit nem nekünk kell megoldanunk. Bíznunk kell Istenben. Rá kell hagyatkoznunk. Engednünk kell, hogy formáljon minket. Ebben a kényszerű, megalázott és kiszolgáltatott helyzetben József sorsát és életét Isten változtatja meg. Mert az álmok felhozzák a tudattalan világból a megoldás kulcsait. Eredményre segítenek minket. Kiemelnek a sajátos élethelyzetből, és egy teljesen új perspektívát nyújtanak nekünk.
II.” : József, Dávid fia ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” Az angyal úgy beszél Józsefnek álmában, mint egy valóságos személy. Ne félj, mondja. Mert mennyi félelem van ma is az ember szívében. Félünk a megélhetéstől, a kihívásoktól, a betegségtől, öregségtől. Talán még az ünneptől is félünk, hiszen ez lelassítja az életünk, és ilyenkor vesszük észre, hogy kikért is élünk. A félelem egy alapvető emberi tulajdonság, de ugyanakkor egy kihívás is, amivel meg kell birkózni. A félelem gúzsba kötheti az életünket. Kell, legyen annyi bátorságunk, hogy kifejezzük magunkat, vizsgákon, szerelemi vallomásokban, vagy éppen felfedve a fájdalmainkat. Nincs olyan ember, aki ne félne. De a félelem lehet erőforrás is, hiszen ezáltal jobban készülünk az élet harcainak a küzdelmére. Által erősek leszünk, bátrak, kitartóak.
Mi unitáriusok nem valljuk a szűztől való születés teológiáját és tanítását. Hiszen így értelmetlen is lenne Jézust Dávid király házához, családjához visszavezetni. Az evangéliumok szóképekben, metaforákban mondják el azt a lelki hátteret, ami jelen volt a benne élő személyek lelki világában. De ugyanakkor hisszük, hogy Isten szentlelke minden fogantatás alkalmával, nemcsak testet ad a magzatnak, hanem lelket is. Ez a lélek pedig Isten szentlelkének egy része. Így Jézus is azt a lelket kapta, amit Isten kibocsátott rá. Így az isteni lélek nem elválasztotta ezt a családot, hanem még jobban megerősítette ezt a kapcsolatot, és képessé tette Józsefet meg Máriát ennek a gyönyörű isteni tervnek a véghezvitelében.
József megbizonyosodott afelől, hogy Máriát Isten neki teremtette, hogy vele élhet családi kötelékben. Az ő küldetése felnevelni ezt a gyermeket. S nem hagyhatja, magára ebben a sorsban Máriát bármi történjék is. S milyen jó lenne, ha hasonló álmok ma is történnének. Ha minden édesapa hallaná és értené ezt az isteni üzenetet. Ha nem az elbocsátás, hanem az egymásra találás és a gondoskodás jellemezné a családjainkat.
III.” Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” Ebben a mondatban hangzik el az angyal ígérete. Fiút fog szülni, és ő lesz a szabadító. A Jézus név a héber Yehoshua (Józsué) rövidített formájából, a Yeshua (Jésua) névből származik, és a jelentése "Jahve a megváltás/szabadítás" vagy "Isten szabadít".
Mennyi mindentől kellene megszabaduljunk, a gátlásainktól, tévedéseinktől, kicsinységünktől, gyengeségeinktől, önzőségünktől, szenvedélyeinktől. Mert, aki fel tud szabadulni a saját maga köré kialakított felelőtlen világtól, az ünnepelni tud karácsonykor. Hiszen elsősorban nem ezt a világot látja. Nem a cicomát, nem is a gazdagságot, nem az ember által létrehozott környezetet, hanem azt, amit Isten alkotott. És amit minden karácsonykor közel hoz a szívünkhöz, hogy megismerjük a szabadításnak a megváltásnak és a könyörületnek égi és földi ízét. Az elmúlt napokban, az iskolákban karácsonyi ünnepségeket tartottak, s ahol vallásórát tartok, el is mentem és végig hallgattam a gyerekek, tanárok, diákok énekét. Mennyivel másabb volt a hangulat, a légkör, mint egy megszokott hétköznap, csak mosoly, jókedv, derű volt a diákok és felnőttek arcán. És igazán egy keresztény társadalomban nem az éppen zajló háborúról, hanem a békéről és arról a szeretettől kellene, beszéljünk, ami kiárad minden karácsony ünnepén. Jézus éppen abban tud bennünket megszabadítani, ha az evangéliumokat mi nem egy filozófiai, teológiai értekezésnek vesszük, hanem a mindennapi életben eligazító, élet ízű, bölcs és megfontolt útmutatásoknak.
IV.” . Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:” Talán soha annyi kívánság nem teljesül, mint ilyenkor karácsony környékén. S nemcsak a szellemi és lelki értékek gazdagodnak a szívünkben, hanem az anyagiak. Minden pénzünket képesek vagyunk elkölteni csak azért, hogy valakik, a családjainkban boldogok legyenek. A beteljesedés egy olyan állapotot idéz elő, amikor úgy érezzük, mindenünk megvan. Teljes és tartalmas az élet, nincsen semmiben sem hiányunk.
Nemrég gyűjtést szerveztünk a Merkúr üzletekben, s belőle alapélelmiszereket juttatunk el 2oo személynek és családnak. A jegyzőnkkel, Gergely Tiborral álltunk a felső Merkúr bejáratánál, ahol cetliket osztottunk az oda bejövő vásárlóknak. Egy három gyermekkel érkező édesanyát kivételesen nem szólítottunk meg, gondolván, van neki elég gondja a gyerekek nevelésével, 4- 12 év körüliek voltak. S amikor kijött a vásárlásból, odajött hozzám, adott 1oo lejt élelmiszerre, a gyűjtésre. Akkor jöttem rá, hogy milyen nagy értéke van annak, ha tudunk jót tenni. Többen jelentkeztek önkéntesként a gyűjtésre, s hiszem sokunknak az volt a tapasztalatunk, hogy így teljesebbé válik a karácsonyunk, nemcsak azoknak, akik egy kis figyelmességet kapnak, hanem azoknak is, akik elmélyül a szociális érzékenységünk.
V.” „ Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immanuelnek nevezik majd” ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Nagyon sok bizonyosságot keresünk és találunk meg az életben. Házat és otthont készítünk, befizetünk a nyugdíjalapra, betegbiztosítást kötünk, letétbe helyezzük a megtakarított anyagi javainkat, egyszóval biztonságot keresünk egy bizonytalan és kiszámíthatatlan világban. S biza néha megfeledkezünk a legnagyobb biztonságunkról, magáról az Istenről. Távolinak, akár ellenségesnek, büntetőnek, sokszor talán semlegesnek tartjuk az Istent. Pedig Isten itt van, velünk az ünnepre való készülésben. S aki, erről megbizonyosodik annak a karácsony nemcsak a finom ünnepi ebédet, nem is csak a karácsonyfát, alatta az ajándékokkal, a sziporkázó ünnepet, hanem Isten fiának, Jézus érkezésének az ünnepét, a születés szentcsodáját látja meg ebben.
Mai beszédemet egy történettel zárom, melynek címe Karácsony fényei.
Judit csak hatéves volt, de a szemeiben ott volt valami, amit a felnőttek is ritkán hordoztak: egy kicsi, csendes szomorúság. Amióta a nevelőszülőkhöz került, sok minden megváltozott körülötte. A Kovács család kedves volt vele, a két gyerek – Anna és Milán – pedig igyekeztek játszani vele, mégis… valami hiányzott. Az édesanyja.
Karácsony este volt. A nappalit finom fahéjillat lengte be, a fenyőágak alatt színes csomagok sorakoztak. Anna izgatottan rázogatta a sajátját, Milán már próbálta kitalálni, mi lehet az övében. Judit csendben ült a sarokban, az ünnepi ruhácskája alján az ujjait sodorgatta.
– Juditka, gyere, itt a te ajándékod is – mosolygott rá a nevelőanya, és átnyújtott neki egy kisebb, gondosan becsomagolt csomagot.
A kislány óvatosan vette kézbe. A doboz könnyű volt, sokkal könnyebb, mint a másik két gyereké. Nem számított igazán, mégis valahogy megcsípte a szívét az érzés, hogy az ő ajándéka más. Amikor kibontotta, egy puha, hímzett angyalkát talált benne. Apró szárnyai voltak, és meleg, barátságos mosolya. – Hogy mindig vigyázzon rád – mondta a nevelőapa halkan. És Judit gondolatai messze jártak, hallotta az édesanya hangját, aki már nem lehet mellette.
Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!
A következő napokban ajándékokat vásárolunk, készítünk a szeretteinknek. S ezek egyre gazdagabbak lesznek évről- évre. Ne feledjük gyermekeink, szeretteink ajándékcsomagjaiba odahelyezni az angyalkákat is, mert ők hozzák és viszik a hírt ég és a föld között. Ebben a munkában segítsen az Isten! Ámen.