A boldog ember

Textus: Péld 3, 13- 18 „ Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. Hosszú élet van jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Nemrég elolvastam a Szejkei Unitárius Találkozók alkalmával vállalkozóknak összehívott fórum jegyzőkönyvét. A 2oo3, 2oo4- es években úgy gondolták, hogy egyetemes egyházi szinten foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel is. A jegyzőkönyv írója feljegyzi a jelenlévők neveit, valamint a cégekét, amelyet képviseltek. S mint egy évkönyvet az észrevételekkel, megjegyzésekkel nyitottak egy füzetet, ahova a résztvevők megírhatták meglátásaikat. Jó és különleges kezdeményezés volt a szervezők részéről, ahova egyre több vállalkozót meg lehetett hívni, őket az egyház életébe be lehetett vonni.

Azóta már megszűnt ez a kezdeményezés, ki tudja mi okból? Lassan, évente a találkozót is elveri az eső, s a sok vitának az lett a vége, hogy az egykori 3- 4 ezres jelenlétet, egy pár százas jelenlétre szűkítettük le. Mert ott, ahol vita van, megszűnik az egység, csak a szeretet képes az építkezésre, a gyűlölet és meg nem értés pedig bomlaszt.

Nagyon sokszor keressük a bajok eredeti okát több jelenség kapcsán. Ilyen lehet akár a templomba járás, az istentiszteleten való részvétel, a közösségi élet elszegényedése, vagy akár az érdektelenség is. Mindig figyelembe vesszük a külső tényezőket. Azokat meg is nevezzük. Fel is térképezzük. Körül is határoljuk, igyekszünk felszámolni. De a belső dolgokról el tereljük a figyelmet. Nem adunk elég hangsúlyt nekik. Pedig igazán ezek a mértékadóak. Azért nem működnek a legtöbbször a legjobban a dolgok, mert valami hiányzik, nincs, aki maga köré gyűjtene minket, nincs olyan szervező, karizmával megáldott vezető, aki szívét, lelkét, életét adná egy – egy ügynek.

Talán úgy tűnhet, hogy borúlátó vagyok a közösségi tervekben, kivitelezésekben, de nem, éppen az ellenkezőjét akarom bizonyítani mai beszédemben. S azt akarom hangsúlyozni, hogy nem lehet, tessék- lássék módon végezni a tevékenységünket. Nem lehet együtt haladni az árral. Nekünk hitünk, értelmünk adta kötelességünk szervezni, alkotni, építeni, jól élni e földi létben. És fontos a folytonosság, a kiszámíthatóság, ahol nemcsak emberi terveink segítségével, hanem az isteni terv folyamatában helyezzük el emberi gondolatainkat.

Különösen szép alkalmaknak találom azokat a találkozásokat, amikor részt tudok venni eseményeken és bele tudok látni apró vagy nagyobb közösségek életébe. Ilyen volt az elmúlt vasárnap az Artera Alapítvány 25 éves múltja és a tegnap a református kollégiumok évnyitója. Öröm látni és tapasztalni, hogy ahol összefogás van, és az Isten kezébe helyezik a közösségek sorsát, ott virág nyílik, új élet sarkad, fejlődés van minden szinten.

Ma a következő gondolatokról fogok beszélni a szentírási versek alapján: a boldogságról, a haszonról, az értékekről, a hosszú életről, a békés ösvényről és az élet fájáról.

 

Juhász Gyula: Finikének versében írja

A boldogságot akkor érezed meg,

Mikor már nincsen, mint a madarat,

Mely az erdőnek nyári éjszakáján

Fölötted álmodott vén fának ormán

S akkor láttad meg, mikor elröpült.

 

A boldogság az, ami volt. Az élet

Csak szenvedés, csak álom, bús, ködös.

Örök csak az, mi túl e földeken,

Emlékek boldog szigetén dalol már,

Kálvária-domb minden tűnt öröm,

Melyen megváltó bánatunk köszönt!

 

I.” „ Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” A példabeszédek könyvének a szerzője úgy látja a boldog embernek két feltételt teljesítenie, meg kell, találja a bölcsességet és értelemre kell találnia. Vizsgáljuk meg egyenként ezeket a feltételeket. Mi is a bölcsesség? Mert ezt nem lehet tanulni a tankönyvekből. Nem is az ismeretek halmazát jelenti, hanem annál többet. Bölcs ember az, aki rájön a világ történéseinek okára. Aki megtapasztalja ez a földi élet csak átmenet az örökkévalóságba.

Ma nagyon sokan sírnak, panaszkodnak, hogy nehéz a mai élet. Lehetetlen itthon érvényesülni. Van egy egyfajta elvándorlási kedv a fiatal nemzedékekben, mert itthon beszűkülnek a lehetőségek. A bölcsesség egyfajta megvilágosodást jelent. Egy olyan belső ismeretet, amely késztet minden jó megtételére, de egyben felismerteti, hogy tőlünk független dolgok is befolyásolják az életünk.

A régi öregek tele voltak megnyugvással. Belesimultak az élet történéseibe. Nem akarták megváltani a világot, csak együtt élni az élet adta lehetőségekkel. Anyai nagyapámról tudom, hogy az édesapja meghalt a háborúban, aztán 3 édestestvér és két féltestvér ölelésében nevelte fel az édesanyja. Télen az 5 gyereknek csap egy pár cipője volt, amit szerre használhattak, de nem futotta mindegyiknek cipőt vásárolni, készíttetni. Majd indulni kellett dolgozni, családot alapítani. És még ebben a mostoha sorsban is, emberek lettek, családot vállaltak.  Később földet vásároltak, gazdálkodni akartak, az a pár hektár föld elég lett volna a család fenntartására, de jött a kollektivizálás és mindent elvettek tőlük.

Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy elvehetik a házunkat, hogy kerékbe törhetik álmainkat, hogy megalázhatnak nemzetiségünkben. Mekkora belső erő kellett mindezt kibírni, a semmiből felállni, új életet tervezni. Mert mindent elvehetnek tőlünk, de az élni akarásunkat, a hitünket, semmilyen külső erőszak nem teheti meg. Mint ahogyan ennek a közösségnek is az élni akarását, a fejlődését mi magunk határozzuk meg imádságaink és cselekedeteink által.

Az értelem alapjában egy velünk született tulajdonság. Talentumokat, képességeket kaptunk az Istentől. De ezek fejleszthetők. Építhetünk a tudásunkra, az ismereteinkre. Különösen felemelő élmény volt az elmúlt héten a kezdő konfirmációra készülő csoportunkkal találkozni, velük ismerkedni és őket ma itt látni a templomban, a diákok külön kijelölt helyén. Aki birtokolja a bölcsességet és az ismeretet az boldog ember. S mi is ezt a boldogságot akarjuk elérni minden nap. Erre szolgál minden istentiszteletünk, és beszédünk.

II.” Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” A mai ember különösen a haszonban látja az élet teljesítményét. Mi a hasznom abban, ha templomba járok, ha imádom az Istent, ha dolgozom, családban élek? Hol jön meg a személyes, vagy közösségi életemnek a haszna.

A haszon nemcsak pénzben mérhető. Nemcsak anyagiakban fejezhető ki. Hanem szóban, érzésekben, viszonyulásban. Eljön az idő mindannyiunk életében, amikor már az anyagiak nem is annyira fontosak. Hanem sokkal értékesebb a család, a gyermek, a barát, aki velünk van, gondoz, ápol, gyógyít, de akár még a temetőbe is elkísér.

A boldogság hasznosabb, mint az ezüst, de nagyobb a jövedelme a színaranynál is. A tegnap este, ma éjjel lakodalomban voltunk. Bevallom, amikor a menyasszonyos háznál a búcsúzás szavait hallgattam a szemeim könnyben forogtak. A boldogság könnyeiben. Mert el kell engedni egy gyermeket, egy testvért az útjára. És jó látni a boldogság, a szerelem, az elköteleződés ösvényén gyermekeinket haladni.

Sokszor látom a fiatal párokat, de akár szülőket, ahogyan szemükben a boldogság tüze ég, ami mindennél többet ér ezen a földkerekségen. S ezek az érzések, pillanatok többet jelentenek azoknál a javaknál, melyek fizikailag egyengetik életünk ösvényeit.

III.” Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled.” A példabeszédek könyvének az írója fokozza és mérsékelten érzékelteti a boldogság fontosságát. A boldogság mindennél értékesebb. Semmi sem fogható hozzá, amiben a kedved leled, mondja. Rengeteg érték öleli körül az életünket. De ezeknek többsége fizikai, földi, romlandó, korlátok között értelmezhető.

Én is fel szoktam magamnak tenni a kérdést, hogy miben van az értéke ennek a közösségnek. A templomban, ingatlanokban, anyagiakban. Nem. Ennek és minden közösségnek a legnagyobb értéke az együttlétekben van, ahogyan keressük és megtaláljuk az Istent. Az imádságos pillanatainkban van, amikor elmélyülünk lelki világunkban, és felhozzuk azokat az örömöket, melyeket az Isten bennünk helyezett el.

Az értéke ennek és minden közösségnek abban van, ahogyan együtt keressük és megtaláljuk az isteni pillanatokat, amelyekben megfürdik a lelkünk. A vallásos életünk értéke abban rejlik, ahogyan mi rájövünk, hogy Isten nélkül nem lenne teljes az életünk, s csak vele tudunk boldogak lenni. S aki ezt a pillanatot megtapasztalta, az semmit nem mulaszt el, hogy belőle, ebből az értékből minden alkalommal részesüljön.

IV. „Hosszú élet van jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.”  Az élet hosszúságát nem az években mérik, hanem az élményekben. A magatehetetlen, tengődő életnek kevesebb értéke van annál, mint aki értelmes, megtervezett, célravezető életmódot folytat. Jézus is a tanításaiban mindenütt a gyógyítást, a szegények segítését, az istenélményben való részesülést szorgalmazza. Hosszúak lehetnek az órák, napok, akár évek, amikor szenvedéssel van tele az életünk. S egy szempillantásnak tűnhetnek azok, amikor boldogok vagyunk, megelégedettek. A boldogság táplálja a hosszú életet. Örök forrása, kiapadhatatlan éltető vize lehet az emberi léleknek.

A boldog, megelégedett ember folytonosan nem végez önmarcangoló tevékenységet, nem a miértekre keresi a választ, hanem hálát ad a Teremtőjének az áldásaiért.

V.” Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.” Ma, amikor délről a migránsok, keletről a háború veszélye, s nyugatról pedig az értékvesztettség veszélyei kísértik, a közösségeinket egyre hálásabbak kell legyünk a békéért. Az indulatok, az ellentétek, a gyűlölet felkorbácsolhatják életünk tengerén a hullámokat, de nekünk minden vasárnap, és életünk minden napján az a kötelességünk, hogy a békés utat válasszuk.

A béke pedig nem a harctereken, nem is a lövészárkokban, hanem a szívekben születik meg. Ez a nyugalmi állapot pedig mindennél több ér. A béke hatalmas, erős, hatással van az egész világra, s mégis elfér minden ember szívében. Mert a béke lelki és érzelmi hullámokat generál, amelyeket felfognak a mellettünk élők, átvesznek, tovább adnak nemzedékről- nemzedékre. Két személy, családtagok és közösségek között a legrövidebb út a béke útja, amelyen gondtalanul járnak az érzések és kapcsolatok.

VI.” Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.” A fának az ágait le lehet tördelni, törzsét ki lehet vágni, de gyökerében sosem lehet megsemmisíteni. Mert ott lenn valahol mélyen, mindig ott vannak a gyökerek, s azok mindig felszínre törtnek megújulnak, rügyet bontanak.

Nemzetünk fájának ágait sokszor letörték a forradalmak, a háborúk borzalmai ledöntötték országunk fájának testét. Sok családot és közösséget maga alá gyűrt, lenyomott a kivágott fának terhe és súlya. De mindig kihajtottunk, rügyet és ágat bontottunk, örömből, boldogságból, hitből és szeretetből.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ne mondjunk le, ne adjuk fel a boldogság keresését. Hiú reményekkel ne kecsegtessük magunkat, hogy mások fogják elhozni és felfakasztani majd nekünk a boldogság forrásait. Attól értékesebb számunkra az öröm és boldogság, ha azért mi küzdöttünk, mi harcoltunk, mi ontottunk könnyet és vért, ha kellett.

Jöjjetek, és ma azért imádkozzunk, hogy a boldogság forrásai felfakadjanak. Szívünknek sokszor megszilárdult sziklatöveiből egy varázsütésre, mint egykor Isten Mózessel tette, forrás fakadjon, az öröm, a boldogság vizével. Hogy ezzel élve, belőle táplálkozva hirdethessük Isten szentségét és dicsőségét. Ebben segítsen az Isten! Ámen.