A feltámadt Jézus

Textus: Lk 24, 1- 6a  „ A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.”

 

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A feltámadás ünnepén szeretettel köszöntöm Önöket/ titeket és kérem Istent, hogy hozza közel hozzánk a feltámadás reménységét. A kereszténység legfontosabb ünnepén állunk meg ma itt Isten előtt, hogy újból megerősödjünk, a hitünkben s elköteleződést nyerjünk Jézus életpéldája és tanítása mellett. Az elmúlt héten minden nap imádkoztunk együtt ezért a keresztény világért, együtt voltunk Jézussal utolsó jeruzsálemi napjaiban. Nagycsütörtök estéjén újból megtapasztaltuk, hogy Jézus nekünk tanította az utolsó vacsora alkalmával, az úrvacsoravételt. Elkísértük a Gecsemáné kertbe, majd tétlenül, szótlanul szemléltük, ahogyan kigúnyolják, lelkét és testét megsebzik, majd osztoznak ruháin. Nádszálat adnak a kezébe, bíborvörös palástot helyeznek a vállára és a fejére pedig töviskoronát tesznek, hogy ezáltal is próbára tegyék testét, emberi életét. De még ez sem volt elég, hanem súlyos keresztfáját vonszolnia, cipelnie kellett a Golgota hegyére, hogy ott megfeszítsék.

Isten különleges megbízatást adott Jézus női követőinek, s e mai beszédemben erről fogok beszélni. Arról a hozzáállásról, melyet az asszonyok megéltek azokban a nehéz órákban, amikor nagyon sokan Jézus követői közül megrettentek, a saját életüket mentették. Azokról az emberekről akarok ma beszélni, akik nem nyugodtak, nem adták fel, s mindjárt a hét első napján elindulnak, hogy Jézus testét bebalzsamozzák. Köztudott, hogy zsidók szombaton nem dolgozhattak, ezért még nagypénteken a halál beállta után Jézus testét leveszik a keresztfáról és Arimathiai József sírjában eltemetik. Mivel már nincs idő, testének bebalzsamozására, ezért csak a szabbath, az ünnep elmúlása után foghatnak neki az asszonyok. De Máriának, Johannának, és Jakab anyjának szintén Máriának, valamint más asszonyoknak Isten legelőször mutatja meg a csodát, hiszen azt, akit keresnek, az már nincsen abban a sírboltban.

Meggyőződéssel mondom, hogy az asszonyoknak, Jézus követőinek nagyobb bátorságuk volt, mint Jézus tanítványainak, akik most már nem féltek, sem a hatalom képviselőitől, sem a társadalmi előítéletektől, és elindultak Jézus testének bebalzsamozására.

Reviczky Gyula: Feltámadás versében írja

 

Fakadnak már a virágok,

Kiderül az ég,

És a föld most készül ülni

Drága ünnepét.

Szíveinkben, mint a földön,

Ma öröm legyen,

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Akik tanait gyűlölték,

Meg nem ölhették.

Nem rejthette sír magába

Égi szellemét.

Mert égből eredt s nem is volt

Születése sem…

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

 

Négy fontos kérdéssel szeretnék foglalkozni mai beszédemben: az első, a hét első napján, korán hajnalban indultak, a második, magukkal elkészített illatszereket vittek, harmadsorban a sírbolt nyitva találják, de meghallgatják azt a két férfit, angyalt, akit Isten küld el nekik, és ők megértették, Jézust nem lehet keresni a holtak között, mert feltámadt és él.

I.Ezek az asszonyok elkötelezték magukat Jézus mellett. Senki és semmi nem tudta elrettenteni attól, hogy az ünnep után ne keressék Jézust. Korán keltek, hajnalban indultak, mert találkozni akartak még halálában is Jézussal. Testét tartósítani, lelkét átölelni akarták. Elszánt, a jézusi tanítványságra elhívatott asszonyokkal állunk itt szemben, akiket semmi nem tántoríthat el attól, hogy közeledjenek Jézus felé. És itt egy picit meg szeretnék állni, el akarok időzni ennél a gondolatnál. Ha úgy tekintünk a keresztény egyházra, vagy a keresztény erkölcsiségre, mint Jézus testére, vajon nem kellene ma ápolni ezt a testet. S vagyunk- e elegen, akik korán kelünk, hogy Jézushoz siessünk? Elszántak, elkötelezettek vagyunk- e a jézusi istenhit védelmében? Hiszen az élet nagy tragédiája éppen az, hogy a szenvedés történet, a nagypénteki események, a kigúnyolás, a keresztre feszítés nemcsak Jézus életében, hanem személyek, családok, sőt mi több nemzetek és országok történetében is megismétlődik. Gondoljunk csak Trianonra, mely alkalommal országunkat és népünket is keresztre feszítették. Kigúnyoltak és megaláztak, s azóta is többször érezzük testünkben és lelkünkben a vasszegeket, melyeket szívűnkbe és lelkünkbe vertek. De ugyanakkor az is megtörténik, mint ahogyan Jézus életében is nyilvánvalóvá vált, hogy éppen a legközelebbiek menekültek el tőle, s akiknek hívatásuk és küldetésük lett volna a védelme, a félelemtől és erőszakosságtól a saját életüket mentették. Így ma is csak azokra számíthatunk, akik nemcsak a jólétben, de főleg éppen a megpróbáltatásban állnak ki a jézusi mellett. Ezek az asszonyok óriási hitről, isteni küldetésről tesznek tanúbizonyságot, pontosan azáltal, hogy nem gondolnak sem a saját életükre, sem a családjaikra, hanem életük középpontjában Jézus van. Érte aggódnak, őt akarják meglátogatni. És ma is ilyen asszonyi, női lelkekre van szüksége a kereszténységnek és ezen belül a mi egyházunknak, akik ma is balzsamoznak, kiállnak, s hitükért állják a próbákat. Ha kell még éppen a hatalmasokkal is.

II.Az evangélista tudósítása szerint az asszonyok illatszereket vittek magukkal Jézus testének bebalzsamozásához. Ma is ezernyi sebből vérzik a kereszténység, a mi társadalmunk. Azt mondanánk, hogy egy jóléti társadalomban élünk és mégis rengeteg apró, vagy nagyobb ellentét teszi tönkre az emberi kapcsolatokat. Ki tudná jobban meggyógyítani, kezelni, ezeket a sebeket, ha nem éppen az asszonyok, akiknek rendkívüli képességet adott erre.

Ezek a balzsamok mind imádságból készülnek. Az édesanyák és nagymamák fohászaiból. Abból az aggódásból, féltésből és ráfigyelésből, amit naponta ők kifejtenek és éreznek családtagjaik irányába. S aki tudja, hogy érte elmondanak egy Miatyánkot, egy imádságot annak szép, boldog és kiegyensúlyozott lesz az élete. Talán én magam sem győzőm hangsúlyozni, hogy egyházközségi programjaink, a bibliaórák, a vallásórák, a vasárnapi iskola és minden alkalom, amikor együtt vagyunk a lélek írjaként készül el mindannyiunk számára, hogy szebbé és élhetőbbé tegyük a mi közösségünket. Ma alapanyagokat tudok felsorolni, melyből mindenki magának elő tudja készíteni az élet balzsamát: istenhit, imádság és elköteleződés. Ebből a három dologból olyan balzsamot tudunk kikeverni, mely könnyeket törül, sebeket gyógyít és halottakat támaszt fel.

III. Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától? Tehették fel a kérdést az asszonyok maguknak. S             íme, a kő már nem volt a sírbolt bejáratánál. Félelmükben pedig két férfi, fénylő ruhában mondja el, hogy Jézus már nincs itt, mert feltámadott.

Ami az embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Isten úgy alkotta meg ezt az életet, hogy mi emberek értelmünkkel megalkossuk a mi kis világunkat. Hitet adott ajándékba, mellyel beleláthatunk egy másik életbe, az üdvössé világába. De azt a világot csak kívülről tudjuk szemlélni erről a földről. És mi hisszük, hogy az élet nem zárul le, nem múlik el nyomtalanul. Mert van feltámadás. Olyan isteni igazságtétel, ahol a bűnös elnyeri a büntetését, s az igazul élő ember pedig a maga jutalmát. Jézus, az ő tanításai, pedig arra voltak hívatva, hogy ne kezdje ki az idő vasfoga, élete és tanítása nem múljon el nyomtalanul. Hanem örök élete legyen, akire tudunk emlékezni, s kinek élete minket is hív minden alkalommal egy igazibb, gazdagabb és szebb élet megélésére. Bennünk is van félelem, mert a két világ, a látható és láthatatlan világ határánál megállva, néha azt érezzük, hogy amikor az erkölcsösség mellett tartunk ki, akkor elszakadunk attól a világtól, ahol érzékiségben, jólétben gazdagabb életet élhetnénk. A húsvéti hit pedig éppen arra figyelmeztet, hogy nézzünk túl a síron, a múlandóságon is, mert éppen ott kezdődik el az igazi élet.

IV.” Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.” Jézus ma is él. Bennünk és általunk valósítja meg önmagát.

Hol keresi a mai világ Jézust? A kereszten, a tanításaiban, az emberi közösségekben. A szenvedés után mindig van elégtétel, a töviskoszorú mögött elismerés, a kereszthalál után feltámadás.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim! Jöjjetek, és ma azért imádkozzunk, hogy meglássuk Jézust. A szenvedéstől fájdalmas arca ránk ragyogjon. Tanításai és példázatai új életre hívjanak. És ebben az elcsendesülésben készítsenek, minket úgy járulni az úrasztalához, hogy annak méltó vendégei legyünk. Ezért Isten törülje el bűneinket, mentsen fel minket hibáink terhe és súlya alól, s segítsen egy új élet elköteleződésében!  Úgy legyen. Ámen.