A legyőzhetetlen hit!

Textus. Mk 16, 2-6 „ A hét első napján, korán reggel napkeltekor, elmentek a sírbolthoz és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt nincs itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.”

 

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ünnep első napjának délelőttjén tisztelettel köszöntöm Önöket/ titeket és kívánok mindannyiunk számára egy élményekben gazdag ünnepet. Amikor készültem a tegnapi nap folyamán e mai beszédre azon gondolkoztam, hogy mi legyen prédikációm központi témája, a feltámadás ünnepén hogyan érzékeltessem Isten csodálatosan szép világát. És a felolvasott szentírási verseket választottam ki, melyek alapján szólni kívánok. És a központi eleme mai beszédemnek a legyőzhetetlen hit, melyet bár kikezd, megtépáz, akár meg is gyengít az elmúlás és a halál, de örökérvényűen nem tud legyőzni, mert ezzel a tehetségünkkel mi ma is Istenbe kapaszkodunk. Mint ahogyan tették az eleink, és reméljük tenni, fogják a következő nemzedék tagjai is.

Életünkben nagyon sok akadállyal, nehézséggel, kihívással találkozunk. Ezek részben kívülről, a látható világból származnak, amelyek visszahúznak, akár felőrlik az erőnket. De származhatnak belülről is, ami mindig is marcangol, olykor kétségbe ejt, máskor pedig lelkiismeret furdaláshoz vezet. Az akadályok azonban nem legyőznek bennünket, ha megfelelően kezeljük, hanem megerősítenek, s képessé tesznek sikeres, örömteljes, eredményes életet élnünk.

Ez az akadály lehet kiskorunkban a félelem az ismeretlentől, vagy éppen a kihívásoktól, lehet a magunkra hagyatottság, ha nem megfelelő szülői- családi környezet ölel körül, lehet a megfelelési kényszer, amikor erőnk felett kell teljesítenünk, de sokszor sem tehetségünk sem erőnk nincs a feltételeket teljesítenünk. Lehet a túlzott elvárás akár a szerelmünk, házastársunk részéről. Ott lehet útvesztőinkben, amikor életünk célját keressük, s nehéz megtalálnunk a lélek- szellem és a fizikai világ közötti egyensúlyunkat. Ott lehet az öregségtől, betegségtől való félelem. A halál, az elmúlástól való iszony, vagy annak tabuként való kezelése. Vagy akár szeretteink halálának, elmúlásának elutasítása, a gyász nem megfelelő kezelése és elfogadása. Ilyenkor kibe kapaszkodunk? Kivel osztjuk meg nehézségeinket? Miként tudunk túl lépni akár a mindennapi problémáinkon? Mi segít nekünk ezekben a gyötrelmes, fájdalmas helyzetekben. Húsvét ünnepén mondom, ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától? Ami erőnk felett való kihívást jelent nekünk a mindennapi életben?

 

Reviczky Gyula: Feltámadás

 Fakadnak már a virágok,

Kiderül az ég,

És a föld most készül ülni

Drága ünnepét.

Szíveinkben, mint a földön,

Ma öröm legyen,

Feltámadt az istenember

Győzedelmesen!

…………………

Adjatok hálát s virágot,

Tömjént hozzatok.

Hallelujah! hallelujah!

Zengje ajkatok.

Mert feltámadtok ti is még

Valamennyien,

Mint az istenember egykor:

Győzedelmesen.

 

Ez a feltámadás a győzelmet jelenti. A lélek győzelmét az anyagi felett. A lélek szárnyalását még akkor is, amikor a test a porba hull és elenyészik. Ma e gondolatok alapján fogom kibontani e szentírási verseket.

I.Magdalai Mária, Mária a Jakab anyja és Salomé a hét első napján, korán siettek a sírbolthoz, hogy bebalzsamozzák Jézus testét. Illatos kenetet vásároltak. Az ünnep után ezeknek az asszonyoknak az első céljuk az volt, hogy Jézussal találkozzanak, és a testét bekenjék tartósító szerekkel. Amire nekünk válaszolnunk kell ezen az ünnepen és életünk minden napján az, hogy közeledünk- e Jézushoz? Milyen a viszonyunk az ő tanításával? Vonzódunk- e hozzá, és érezzük- e, hogy nagypéntek után, húsvét alkalmával az ő evangéliuma mindig győzedelmeskedik. Jézusnak eme női tanítványai nem kifogásokat kerestek, mint sokszor teszi a mai ember, hanem az első alkalmat megragadták, hogy vele találkozzanak, és bebalzsamozzák a testét. Ha úgy vesszük, hogy a mai társadalom Jézus teste, akkor nagy sok heg, seb, nehézség van rajta. És mi is tehetünk azért, hogy ezek a sebek gyógyuljanak, megtisztuljanak és örömteljesebb legyen a közösségünk élete. Ehhez pedig nekünk is változtatnunk kell az életmódunkon. Időt kell szakítanunk Isten dolgaira, és áldozatot kell hoznunk, mint az asszonyok is tették, illatos kenetet kell vásárolnunk. Az első Isten, utána jöhetnek világi dolgaink.

II.” Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ez a legszebb mondat a felolvasott szentírási versekből. Nagyon sok akadály van az érvényesülésünk útjában. Az asszonyok képtelenek lettek volna ezt a követ elhengeríteni. És mégis elindultak. Haladtak a sírbolt felé. Egyetlen céljuk volt, Jézus testének bekenése illatos kenettel és ebben nem láttak akadályt. Olyan mély volt a hitük és ragaszkodásuk Jézushoz, hogy semmi nem gátolhatta meg őket a feléje való közeledésben.

Ma, te, aki eljöttél a templomba, vagy éppen az élő közvetítésen veszel részt életed útjában nagyon sok nehéz, súlyos elhengerítetlennek tűnő kő lehet az utadban. De tudnod és érezned kell, hogy nem vagy egyedül. És vannak csodák az életben. Amit mindig nem lehet emberi ésszel megmagyarázni. És nem is kell. Mert éppen az emberi ésszel fel nem fogható fölött kezdődik el a hit, és olyan jó ezzel a hittel élni, ezzel a hittel szolgálni Istent és az embert. Egy alkalommal Budapesten a Pető Intézet, rehabilitációs központjában voltunk a kislányunkkal, ahol a babákat úgy ösztönözték a kúszásra, mászásra, hogy cukros, kakaós tányért tettek eléjük egy méter, másfél méterre és a szülőket arra bíztatták, hogy fogjátok meg a gyerekek lábait, tartsanak biztonságos, stabil pontot, bíztassák, ösztönözzék a kúszásra, ahonnan ők majd jobban el tudnak mozdulni. S amikor a távot meg tudják tenni, ebből az édes- kakaós tálból kínálják meg őket, hogy minden ilyen táv megtétele után díjazzák az erőfeszítésüket és egyben ösztönözzék az újabb kúszásra.

Egy ilyen rehabilitációs központban minden mozdulatnak óriási sikere van és a családtagok rendkívülien hálásak gyerekeik eredményéért. Mert nagy és hatalmas kövek gördülnek le, el a szülők, családtagok szívéről. Ezekben a kő elhengerítésekben pedig igenis vannak csodák. Mert maga az emberi életünk is ilyen hatalmas nagy csoda.

III.” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” Olyan szép és sokatmondó a szentírás minden szava. Különösen ez a mondat, amellyel kezdődik, felnéztek és látták, hogy a kő el van hengerítve. Akár egy beszélgetés, emberi cselekedet, sorsunk le tud bennünket húzni. Gúzsba tud kötni. Homályossá tudja tenni a látásunkat, elvakultak lehetünk egy bizonyos élethelyzetben. Kiszolgáltatottak lehetünk, megalázottak, megfélemlítettek, vagy akár mások kényére- kedvére bízva, de ha felnézünk a sajátos élethelyzetünkből és meglátjuk az Istent, ha sejteni véljük, hogy Ő velünk van. Ha érezzük a szívünkben és lelkünkben, hogy helyesen járunk el, ha eleget imádkozunk azért, hogy tiszta és helyes belső látásunk legyen, akkor még a legelrettentőbb élethelyzetünkben is látjuk a kiutat, a megkönnyebbülésre, a gyógyulásra, életünk örömteljes létére. Mert a kő mindig el hengerül néha emberi segítséggel, s ha nagyon súlyos, akkor éppen csak az Isten segítségével.

IV. Nincs itt. Feltámadt, mondja az angyal a sírbolthoz érkező asszonyoknak. Igen, ma is a megfeszített Krisztus nem marad a sírboltban. Feltámad ma és mindenkoron a szívünkben. Tovább él bennünk, akik hiszünk a tanításában, akik hirdetjük a példázatait, és megéljük Istenről alkotott világát.

 

Ünneplő gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Pilinszky János: Milyen felemás gondolataival mondom

Milyen felemás érzések közt élünk,

milyen sokféle vonzások között,

pedig zuhanunk, mint a kő

egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség

hálójában evickélünk, pedig

napra kellene teregetnünk

mindazt, mi rejteni való.

Milyen

megkésve értjük meg, hogy a

szemek homálya pontosabb lehet

a lámpafénynél, és milyen

későn látjuk meg a világ

örökös térdre roskadását.

 

 

Jöjjetek és ezen az ünnepen nézzünk a keresztre. Lássuk meg a kínszenvedett és feltámadt Jézust. Imádkozzunk azért, hogy Isten az arcunkat, szemünket mindig az égre emelje. S amikor elfogynak földi tartalékaink, elgyengülnek emberi erőforrásaink, megcsal e földi látásunk, akkor az Istenre nézzünk. Lássuk meg, hogy az, akire a legjobban számíthatunk, aki mindig velünk lesz, aki meggyógyít és a halálon is átvezet az öröklét világába, az az Isten. S mi belé vetjük bizalmunkat, neki adjuk át ma és mindenkor nehézségeinket, és hozzá imádkozzunk akadályaink legyőzéséhez. Ámen.