A mustármag

Temetési beszéd, id. Györke Domokos

Textus: Mk 4, 30- 32 „ Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint egy mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhtanak az égi madarak.

 

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

 

A gyász e szomorú órájában nyitottam fel a szentírást és hoztam el ma ide a vigasztalásnak gondolatait. Ősz van. A sárguló falevelek, a természeti táj, a vándorló madarak, a hideg reggelek és esték az elmúlásról beszélnek. De mi mindig tudjuk, hogy az évszakok váltakoznak, s a hosszú sötét éjszakák után, megérkeznek majd a napfényes, derűs tavaszi reggelek. Egyfajta körforgás van a természetben, ami nekünk nagyon is természetes. De amikor az emberi élet végességére gondolunk. És értelmezzük az emberi életet, annak minkéntiségét, éveit, értelmét, céljait, gondjait, bajait, olyan nehéz megérteni és elfogadni, hogy egyszer mindenki elmegy. Mindannyian megtérünk Istenhez, ahol Ő vár bennünket. És az élet után megajándékoz az örökélettel. Lelkünk hozzá száll. Ő vizsgálja meg. Ő tisztítja meg. S a fáradtságos fizikai élet után, mely tele volt esetlegesen gyötrelmekkel, kétségekkel bánatokkal, vagy éppen boldogságokkal örök pihenést ad nekünk. S ebben az állapotban, az örökkévalóság világába kerülünk. Közel Istenhez, a lélek nyugalmi állapotában.

 

Mindig keresem a szentírási történetet, gondolatot, és mondanivalót, amely a legjobban ráillik immár az elhunyt életére. Amikor a gyermekei pénteken röviden felvázolták az én számomra az ő élettörténetét, eldöntöttem, ezeket a gondolatokat hívom ma segítségül. Mert ezzel szeretném kibontani a mondanivalóját.

Az evangélista Jézus szájába adja ezt példázatot, aki Istent hozza közel az emberi élethez. E példázatban nagy jelentősége van a hitnek. Annak a hitnek, mely hegyeket mozgat el. Mely oly kicsi és mégis csodákra képes. El tudom képzelni, a gyermekkorát az 1930- as években. Az édespaja elveszíti a feleségét, három gyermekének az édesanyjá. És ott marad férfiként egyedül a gyermeknevelésben. Istennek azonban gondja van erre a családra. A férfi és gyermekek mellé, feleséget és édesanyát  rendel az Isten. S a három gyermek mellé, még három gyermeket ad az Isten, kik közül egy Domokos, az elhunyt atyánkfia. Itt vélem felfedezni a párhuzamot, a szentírási példázattal. A hitnek a csiráját, az erejét már az édesanya és édesapa szívében, akik ezekben az években 6 gyermeket nevelnek fel, örömben, jólétben, szeretetben. És ez az édesanya a gyermeki szívekbe rejti el, ülteti el a hitnek mustármagját.

 

Elbert Anita

A mustármag

 

Mindenség oka egyetlen mustármagban

Van, legkisebb a nagy magvak között,

Nincs benne sem hiúság, sem becsvágy,

Utolsó akar lenni, s így lesz ő első. Mint

Ősanyag, mindennek központja, csendbe

Lábad, csak teszi a dolgát, meghal, majd

Feltámad, az évszakok sodrása alatt. Mert

Ki kiüresíti önmagát, s válik olyanná, akár

Egy mustármag, lemeztelenítve, az tudja

Már, a világ üresség, s ez a mindenség

Létezési elve. Ám ezen felül megérti, hogy

A mustármagban minden lehetőség benne

 

Ez a minden lehetőség rejti magában a mi hitünk titokzatosságát és erejét. Hiszünk az életünk valamiképpen a mi tenyerünkbe is bele van írva. S mindig álmodunk és reménykedünk egy olyan világban, ahol örülünk és boldogok tudunk lenni.

 

I„Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?” Ez az emberi élet egy isteni világ volt. A maga örömeivel, békéjével, szeretetével. Hiszen a család a társadalom legalapvetőbb sejtje. Köréje épül fel minden. S akinek a családjában mindene megvan, annak semmi nem hiányzik. Mert az otthon ereje és bzitonsága veszi őt körül. Az ő számára először a szülei, majd később a felesége és ti, a gyermekei olyan világot építettetek fel, ami több mint 9 évtizeden keresztül az ő számára megadta az isteni megtapasztalás élményét. Mert a szülőben, házastársban, gyermekben, mi mindig az isteni kibontakozást látjuk meg emberi formában. Ahogyan a szeme csillog, vagy ahogyan csak a szerelmes tud beszélni, vagy ahogyan a gyermek szólítja meg a szüleit. Vajon el tudjuk e mondani, ki lehet- e fejezni azt a bennsőséges családi légkört, ami közöttetek volt. Mert a családban olyan mély és erős érzések születnek meg, melyet nem emészt meg az idő vasfoga sem. És nem múlik el még a halállal sem. Mert az az otthon, ház, melyben felnőttetek, ahol napvilágot láttatok, számotokra Isten országa. Mert ő örködött, vigyázott édesanyátok és édesapátok szeme által. Az ők karjaik öleltek, ápoltak, szerettek titeket. És most ezek a karok lankadtak el. Mihez lehetne hasonlítani ezt a családot, ha nem éppen Isten országához.

II. „Olyan, mint egy mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél.”

 

Milyen kicsi és gyönge az emberi élet. Milyen gyámoltalan a csecsemő, a felcseperedő gyermek, ifjú, egyáltalán az emberi élet. És mégis minden törékenysége ellenére, fiatal, erős, szilárd, családot alapító ember világot gazdagító felnőtté tud válni.

A mustármag mélységében ott van a feltámadás, az újjászületés reménysége.Szinte vágyakozik a földbe, hiszen ez az élettere. Szüksége van a táptalajra. S ha elvetették, megnő nagyobb lesz minden veteménynél.

Isten ilyen hitet, vallásosságot ületett el néhai testvérünk életébe is. Ez a hit, tettre készség  vezette édesapátokat. Én meg vagyok győződve ez a hit tette képessé, hogy hosszú éveken gondozza az édesanyátokat. És ez a hit kötött össze titeket, s vállaltátok, hogy öreg és egyre idősődő napjaiban ti gondozzátok, segítsétek. Ebben van és lesz benne a hit nagysága és növekedése, hogy nem  maradt csak meg, hanem feláldozta önmagát, ő megsemmisült azért, hogy a ti életetek szebbe, gazdagabb és boldogabb legyen.

 

III. „És olyan ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhtanak az égi madarak.”

Milyen jó annak az embernek, aki fészket tud rakni. Mert az első fészekrakást a szüleink végzik el. És milyen jó megpihenni annak árnyékában.

Mert azért vannak a szülők, hogy fészket készítsenek. Otthont, házat, hajlékot adjanak. Olyan hajlékot, ahonnan még évek távolából is ez a szeretet árad, még akkor is, ha már hiányoznak a szüleink, s csak a temetőkben találjuk meg sírhantjaikat. Ez a fészekrakás történt meg Siménfalván, majd később Székelyudvarhelyen.

 

Életrajzi adatok

id. Györke Domokos 1929. szeptember 9- én született Siménfalván. Szülei: Lajos és Zsuzsanna. Hat tetsvére volt, 3 édes testvére, és 3 féltestvére. Édesapjának első felesége meghalt. Siménfalván nevelkedett, ott is konfirmált, 8 osztályt végzett. Siménfalván ismerkedik meg feleségével, aki Tiboldból származik. 1953. márciusában kötnek házasságot feleségével. Siménfalván gazdálkodnak. Majd a kollektívben dolgoznak. Siménfalván születnek meg a gyerekek: Domokos 1953- ban, Varga Gyöngyvér 1962- ben.

1970- ben költöznek Székelyudvarhelyre. Először a Lenmetálnál, majd a faiparban, a bútorgyárban dolgozott. A Lenmetálnál, kaptafát, sínfát készített. A bútorgyárban pedig a szalagfűrésznél dolgozott. 1990- ben jött el nyugdíjba. 62 évet élte együtt a feleségével. 2015- ben veszítette el őt. A felesége a kereskedelemben, cukrászdában és a május 1- ben dolgozott. A felesége sokat betegeskedett. Végtelen türelemmel bánt vele. Sokat gondozta és ápolta. 8 éve kapott egy stroke- ot. Azóta kevesebb egészséggel rendelkezett. Ez év április 4- től a lánya magához vette és gondozta. Ettől az időponttól ágyban van, nagy fájdalmai voltak. Rendkívülien jó édesapa volt.

 

Búcsúztató

 

E hosszú élet után szomorúságban maradnak a gyermekek családtagjaikkal. Hiszen ma az édesapát kisérik az édesanya mellé. Megválnak, az arctól, a hangtól, az édesapai intéstől. Ma úgy engedjétek el édesapátok kezét, mint akik tudják, hogy Isten veszi át tőletek, hogy meggyógyítsa, átölelje. Úgy helyezzétek testét a sír ölébe, mint akik utdják, hogy az édesanyátok, az ő felesége várja őt már.

 

Búcsúznak gyermekei Györke Domokos és felesége Jolán, Varga Gyöngyvér és férje Albert

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

 

 

 

Mikor a bűntől meggyötörten

A lelkem terheket hordozott

Egyszer csak könnyebb lett a lelkem

Valaki értem imádkozott.

 

Valaki értem imádkozott,

Talán apám, anyám régen?

Talán más is, aki szeret.

Jó barátom vagy testvérem?

 

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltást hozott,

És azt, aki értem csak

Egyszer is imádkozott.

 

 

Búcsúznak unokái: Kolcsár Anikó és férje Zsolt, Gyöngyike és féjre Gyula, Zita és István.

Tompa László: LÁTÓ SZEMMEL

 

 

Előmbe sík völgy tárul, messze nyúlva,

Míg nyájas színét görnyedthátú sziklák

Sötét sorukkal durván megszakítják -

Kedvünket is egy perc így váltja búra!

 

S egyszerre látom furcsa, bús magunkat,

Kudarcait sok inci-finci gőgnek -

S látok: terülni, s telni temetőket,

Ott, hol még nem rég örömök virultak.

 

S látom: e föld is lázban hogy vonaglik -

S még jel sincs, ami jobbulást igérjen -

Tán nem is lesz, míg nem veszünk el, addig!

 

Szemem hiába kémlel menedéket!

S én mégis: állva egy szűk martszegélyen,

Makacsul zengem: Halleluja, Élet!

 

 

Búcsúznak a dédunokák: Zsolt, Ákos, Réka, Anna Emma és Dóra.

József Attila: Uram

 

 

"Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,

Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,

Tán már nem is bús fájdalmam lobog,

Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen."

 

 

Búcsúznak elhúnyt testvéreinek hozzátartozói, néhai Ilka, Ida és Amália családtagjai. Elhúnyt édestestvéreinek: Zsuzsika és Júliska családtagjaikkal.

 

Búcsúznak a siménfalvi barátok, rokonok.

Búcsúznak a székelyudvarhelyi barátok, a szomszédok, egykori munkatársak családtagjaikkal.

 

Búcsúznak feleségének testvérei: Manci, Jolán, Ilonka, Teréz és családtagjaik.

Búcsúznak a végtisztességen résztvevő gyászoló gyülekezet.

 

Isten legyen veled! Isten maradjon velünk. Ámen.