Az Istenhez való megtérés alkalma!

Textus: Zsolt 51, 9-15 „ Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűneimet! Tiszte szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. „

 

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

 

Szabolcska Mihály: Adventi ének versével kezdem beszédem.

 

 

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye

Vezess el minket Jézusunk elébe,

Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:

Szent biztatással.

…………………………………….

Szállj hát magasra, szíveink reménye,

Vezess el minket Jézusunk elébe,

Elsírni könnyünk édes örömünkben,

Szeretetünkben!

 

Advent harmadik vasárnapján az öröm gyertyaszála lobbant lángra a templomunkban. Nem véletlen, hogy éppen a fiatalok készültek erre a vasárnapra, hiszen ők az a korosztály, akik felejthetetlen éveiket, örömeiket élik. Bár az ószövetség világából választottam mai beszédem alapgondolatát, mégis úgy érzem, örömüzenetet tartogat a mi számunkra. Hiszen Isten csodálatos világát hozza közelebb hozzánk mondanivalójában. Ezért úgy gondoltam, hogy a felolvasott szentírási versek alapján az örömről fogok ma itt tinéktek beszélni. Az öröm egy olyan személyes érzés, amit körül lehet írni, szavakkal és mondatokkal el lehet mondani, de igazán érezni kell. Valami olyan, ami megtölti a lelkünket. Hiszen a lélek is az örömből táplálkozik. Azokból az alkalmakból és lehetőségekből, amit megadunk magunknak azért, hogy az élet teljes és tartalmas legyen.

Nem véletlen, hogy az ünnepi félév az év éppen azon szakaszában van, amikor több a sötétség. Hiszen a hosszú éjszakák, a hideg nappalok nemcsak a testünket, de a lelkünket is próbára teszik. És mi olyan dolgok felé fordulunk, amik a lelkünket feltöltik jó érzéssel, szépséggel és jósággal.

Ma is egy lelki útra hívlak titeket. Egy olyan belső ösvényre, melyet együtt, de ugyanakkor személyesen kell végigjárni. Ezért arra kérlek, emlékezzetek arra az alkalomra, amikor először jött a Mikulás, melyek voltak azok az ajándékok, amire emlékeztek. Emlékezzetek azokra a karácsonyokra, amelyeket együtt töltöttetek gyermekként a nagy családban. Fogjátok meg az ajándékot, emeljétek ki a karácsonyfa alól, simogassátok meg, érezzétek meg annak értékét, emlékezzetek, hogy kinek, kiknek volt az köszönhető. És vonjátok le a tanulságot, vajon mit akartak elérni vele a szülők, nagyszülők, vagy éppen a testvérek. Mert a fizikai ajándékozáson túlmenően, valami olyan dolgot adtak nekünk a szeretteink, amit senki el nem vehet tőlünk, És éppen az élmény az, amit ott akkor megéltünk, és azóta is magunkkal hordozunk.

Az igazán nagy dolgok, amik történnek az életünkben azok az apró örömök, amelyek teljessé teszik az életünket. Az öröm mentális állapotokat jelöl meg, amelyeket kellemesként, pozitívként tapasztalunk meg. Az örömre való képesség pedig fejleszthető. Sok örömteli élmény kapcsolható biológiai funkciókhoz, mint a mozgás, evés, ivás, tánc, olvasás. Mert ilyenkor olyan energiák szabadulnak fel bennünk, melyekről még mi magunk sem tudtunk.

Az adventi időszaknak egyik igen lényeges mozzanata, az az alaptanítás, hogy „Várom az Urat”, Várom Jézus Krisztus, Isten fiának a megszületését. Az öröm érzésével bélelem ki lelkem betlehemi jászlát, hogy oda befogadhassam a názáreti Jézust. Bizonyára nagyon sok személynek gondot jelent, hogy miként lehet ezt előkészíteni? Hogyan lehet örömöt szerezni? És ezt a belső örömöt átadni? Mert az adventi időszakban erre kell, felkészüljünk! Nekem, mint lelkésznek is kihívás, hogy úgy tudjak beszélni, és főleg élni, hogy ez az öröm leríjon rólam. Érződjön, hogy ezt az örömöt Isten maga táplálja, s megsokszorozza, hogy sok embernek átadhassam.

A boldogság alappillére a belső harmónia. Az a béke, amit Jézus hoz el minden alkalommal a szívembe. A boldogság eléréséhez azonban mindenkinek más tényezőre van szüksége. És ezt a legjobban a hozzánk közel állók tudják, ismerik. Ezért szeretném, ha ma a családtagjaink örömszerzése mellett elsősorban Istenre összpontosítanánk. Hogyan tehetjük Istent boldoggá? Mert ez az isteni boldogság áthatja az lelkemet, felvillanyoz, megerősít, s képessé tesz csodálatossá tenni ezt a közelgő karácsonyt.

Ma ezeknek a fényében szeretném a felolvasott szentírási verseket kibontani és értelmezni.

I.”Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” Az izsóp egy vadon is termő növény, melyet szertartásokon a víz és a vér hintésére használtak és alkalmaztak. A papok használták szertartásokon, valószínű a szír szurokfű lehetett, latin neve a „Hyssopus officinalis” lehetett, az ajakosok családjához tartozó törpecserje, a hajtásaiból kivont olaj, izzadtság és köhögés gátló. Gyógy és fűszernövényként tartják számon. A megigazulás és az ártatlanság jelképe. Nem véletlenül használja itt a zsoltáríró ezt a fűszernövényt, hiszen rendkívüli tulajdonságai vannak. A zsidók ezt a növényt használták a bárány vérének az ajtófélfára való felkenésére is Egyiptomban. Egyfajta szent növény, mely kultikus célokat is ellát. A mondat első felében a zsoltáríró a szertartásos hintést jelzi, mely vallásilag tisztává teszi az Isten felé való közeledésre. A kijelentés világos és tartalmas, vagyis Isten megtisztítja minden bűntől, tévedéstől, és alkalmas lesz a feléje való közeledésre.

A mondat második része szintén egy hasonlatot tartalmaz. Moss meg engem és fehérebb leszek, mint a hó. Patyolat tiszta, ahogyan mi is szoktuk nevezni. És itt a fehérség, a szennyből, a bűnből való kiemelkedést jelenti. Mert aki átadja magát Isten kívánalmának, és elvárásának, az megtisztul az Ő örömére. Ez az advent is nekünk egy jó alkalom, hogy miként a ruhák megtisztulnak a mosás által, úgy a mi lelkünk is fehérré váljon, az istenivel való találkozásra. Ez pedig nem megy csak úgy magától, szükség van a mosásra, az izsóppal való tisztításra. Hasonlóképpen vagyunk az örömmel, vagy éppen az örömszerzéssel. Ez sem megy magától. Tennünk kell érte, a magunk idejében, a magunk helyén. Isten csak annyit bíz ránk, amennyit mi megtehetünk. De úgy akarja, hogy azt a megélt örömöt tovább adjuk. Szétosszuk.

II.” Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.” A hangulatunk, kedélyünk szinte minden pillanatban az arcunkra van festve, ott csillog a szemünkben. Nemrég bejött a kolleganőm Viola az irodába, s azt kérdezte tőlem, hogy valami baj van- e? Bizonyára valamit leolvasott az arcomról, szememből. Akkor azt válaszoltam, hogy nagy baj nincs, csak a sok papír, terv, irat között elvesz az én lelkészi tevékenységem. Mert akkor azt éreztem, hogy az erőfeszítéseim, a terveim, céljaim nem találnak utat az érvényesülésre. És ez természetesen kihatott a hangulatomra. Meg vagyok győződve, ez mindegyikünk életével így van. Hiszen elég egy szó, egy cselekedet és máris fel vagyunk villanyozva, vagy éppen le vagyunk törve. Hiszen maga a szó is sújt, megaláz, vagy éppen felemel. A zsoltáríró arra kéri az Istent, hogy vidámságot, örömöt vigyen a szívébe. Ez egy egyetemes kérés a mindenkori ember részéről Isten felé.

De ebben az évben te és én, mi itt mindannyian mivel fordulunk az Istenhez? Miben kérjük az Ő segítségét? Hiszen a vidámságra és örömre ma is nagy szükség van. El kell, mondjam itt a szószéken is, mai beszédemben, hogy több öröm ért az elmúlt héten. Alig pár nap alatt, a templom mögötti szeretetotthon tetőzetét szinte teljesen újrafedtük, a villany hálózat megújult. Egy hatalmas adomány érkezett az egyházközség részére, mely segíti közösségi életünket, s reméljük, angyali ajándékként megérkezik karácsony estére. Az örömömet tovább fokozza, amikor látom a vasárnapi iskolában a gyerekek létszámát és a foglalkozásokat. Ahogyan az elmúlt vasárnap érkezett a Mikulás, de ugyanakkor saját készítésű élelemmel is megvendégelték őket. De hasonló öröm látni a kézműves foglalkozáson résztvevőket, ahogyan az idősek otthonának ágyterítőket varrnak, vagy amikor a nőszövetség tagjai ajándékot készítenek, az idősekre, gyülekezetünkre gondolnak.

Ennek az örömnek és vidámságnak nem lehet határt szabni. Ez átragad másokra is, szinte minden nap a héten érkezett be egy kocka az ágyterítőkre, és olyanok is küldték munkáikat, akik együtt éreznek velünk az öregotthon lakóival. És testvéreim, ez mind- mind az öröm szerzéséből táplálkozik. Mert az öröm élményét akarjuk megszerezni a másiknak. Őt is akarjuk benne részesíteni, akit talán meggyötört a sors, megtépázott az élet. Hiszen öröm adni és kapni.

Van, aki a pénzt a bűn forrásának tekinti, mert minden rossz tőle származik. Én az anyagiakat kimondottan jónak tartom. Egy eszköz lehet a kezünkben, amit be tudunk váltani örömre, vidámságra, jólétre. Aki sokat dolgozik, és több anyagi erőforrást teremt meg a maga és családja számára, az több örömöt és boldogságot akar, élményt megszerezni.

Így vagyunk a vallás világában is, aki sokat imádkozik, és mély kapcsolatot ápol az Istennel, az élményt, isteni és emberi élményt él át minden alkalommal, amikor az életét Istenre hangolja. A mondat második felében, a zsoltáríró arra kéri az Istent, hogy újuljanak meg a tagjai, melyeket összetört.

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, biza megtört és sokszor letepert bennünket az élet. Sírunk és jajveszékelünk, fáradtak vagyunk és elesettek. Összetörik a lelkünk és a testünk. De az öröm, erőt ad, energiát a lépéshez. Az új élet kezdetéhez. És minden karácsony, Jézus születése ezt hozza el nekünk.

III.” Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűneimet! Tiszte szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” A mi istenképünk, jóságos, szerető és megbocsátó Atyának fogadja el életünk Teremtőjét. De mi, akik vétkezünk, sokszor nem tudunk szembe nézni sem az emberrel, sem az Istennel. Szükségünk van az ő megváltására, ahhoz, hogy megtapasztaljuk bűneink eltörlését. Bűneink eltörlésének első mozzanata a bűnbánat. E nélkül nincs bűnbocsánat. A szív tisztasága és a lélek erőssége elengedhetetlen a megújulásban. Csak a tiszta szívű és erős jellemű ember tud örülni más sikerének, s így tud a mellette élőnek is jóságot kölcsönözni.

IV.” Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!” A zsoltár írója megszemélyesíti az Istent. Úgy beszél vele, mint ha egy emberként mellette állna. Sík Sándor: Isten érkezése versében írja:

 

S egyszer, mint a tiszta hold a vizen,

Mélyeimnek mormoló vizéből

Fölmerült az Élő Isten arca.

 

Hírnököt nem járatott előre,

Fullajtár sem harsonázta jöttét:

Nem mehettem hódolón elébe.

 

Még csak nem is kopogott az ajtón,

Még sem rezzent léptein a padló,

Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

 

 

Milyen szépen emelkedik ki mindannyiunk életéből az élő Isten arca, amely sokszor beszennyeződik, megfakul, vagy éppen látatlanul a szemünk mögött lapul. De a reménység hatására, az Istenbe vetett hitünk segítségével visszatükrözi az arcot, a szentlélek erejét, az isteni arcot, melyet Reményik Sándor költőnk is oly szépen fogalmaz.

V.” Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” Ez a mondat négy fontos elemet tartalmaz. Az első a szabadítás, mert általa vidám lesz az ember. Adventben ma is a szabadítást várjuk. Hiszen meg kell szabadulnunk, régi rossz szokásainktól, gyengeségeinktől, nehézségeinktől. Ez a szabadítás, a földi kötelezettségektől való mentességet is jelenti. Hiszen olyan jó tudni, hogy mi nemcsak ennek a földi világnak, hanem az égnek, Istennek is a gyermekei vagyunk. Az emberi lélek pedig vidámmá válik, ha érzi a szabadító érkezését, és hatását az ő életére.

Második tanítása ennek a mondatnak az, hogy a lelket készségessé kell tenni. Támogatni kell a lelket, hogy készen álljon a Megváltó érkezésére. Nyitottá kell tennünk a gondok felismerésére, elfogadására, és azoknak megoldására. Jézus azért születik meg minden évben, hogy békéssé, szeretetteljessé tegye ma is ezt a világot. Harmadik intése így szól e mondatnak, taníthassam utaidra a hűtleneket. A hűtlenség itt az Istentől való eltávolodást, és a már isteneknek való áldozatbemutatást jelenti. A mai ember is éppen a keresztségben elkötelezi magát az Istennel való együtt élésre. S aztán sokszor eltér adott szava elől, akár megszegi még esküjét is. De az Ő útján való járás mindig lehetséges, mindenki számára nyitott. Majd a mondat befejező részével szinte summázza a tanítást a zsoltáros, a vétkesek megtérjenek hozzád.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Beszédemet egy történettel zárom, melynek címe Herb vödre.

 

Amikor új házunkba beköltöztünk, a szomszédban csodálatos kertre lettünk figyelmesek: tele gyönyörű virágokkal és zöldségekkel. Szomszédunk, Herb, mester-kertész volt. De még ettől is jellemzőbb volt rá nagylelkűsége. Felakasztott a kertjeinket elválasztó kerítés felénk eső oldalára egy vödröt, és ahogy szöszmötölt a kerti munkájával, csodálatos dolgokkal rakta tele a vödröt. Egyik nap paradicsom, másnap cukkíni, harmadnap uborka, aztán friss retek. Soha nem láttuk, mikor tette bele a zöldségeket a vödörbe, de tagadhatatlan volt jelenléte.

Egyik nap, mikor éppen kiürítettem a vödröt, azon gondolkoztam, mi történne, ha elfelejteném, hogy ott van a vödör, vagy nem venném ki az ajándékokat. A zöldségek megrothadnának, és kárba mennének.

Isten hasonlóképpen cselekszik.

Életünk kertjében csendesen tevékenykedik, megtölti vödreinket ajándékaival és képességekkel, amiket felhasználhatunk. Van-e olyan ajándék, amit nem használunk? Ha felhasználjuk azt, ami a vödrünkben van, Isten "utántölt".

 

Isten mindig megtölti örömmel az életünk vödrét és rád, rám bízza, hogy azt használjuk. Jöjjetek, éljünk ebből az örömből, ma és mindenkoron. Ámen.