Belső tartás, Temetési beszéd, Benedek Ella, 86 éves

Textus: 2 Kor 7, 1 „Mivel tehát ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

Van az életünknek egy olyan része, ami láthatatlan. Igaz, a mai korszerű eszközökkel keresik, kutatják a születés előtti és a halál beállta utáni életünket. Szinte percre pontosan meg tudják határozni a fogantatásunkat, s gépekkel mérni tudják a haláltusánkat. Én mégis azt mondom, és amellett érvelek, hogy vannak dolgok, melyek az emberi értelem fölött állnak. Ide sorolom az emberi érzelmet is, azokat a mély rezgéseket, melyeket csak a lélek tud önmagából felfakasztani, előhozni, sugározni, vagy éppen terjeszteni.

E láthatatlan részbe osztom be mindazt, ami belülről minket mozgat, formában tart, vagy éppen lemerít. Azokat a mély rezdüléseket tartom e kategóriába valónak, melyek megadják belső tartásunkat, kísérnek bennünket egy életen át. Olyan mély érzelmi alapot készítenek elő és fundamentumot képeznek, amire aztán lehet építeni karriert, családot, személyes és közösségi elvárásokat.

Ezért is hallgatom mindig a családtagokat az elhalálozási bejelentés alkalmával, hiszen a mondatok mögött emberi érzések húzódnak meg. Olyan mély emberi viszonyok, amit nagyon sokszor nem akarunk elmondani szavakban, mondatokban. Az élet mozgalmas tengere ilyenkor kisimul, a hullámok elülnek. S az arc rezdüléseiben, a szó hangjában, a tekintet tisztaságában megszületnek az édesanyával, akár édesapával kialakított viszonyunk. Ezért a bejelentés alkalmával csak ittam a szavakat és kerestem azt a képet, arcot, személyt, aki az elmondottak alapján bennem kialakulhat.

Ezért ma e temetési beszédben a belső tartásról, a lélek erejéről akarok beszélni. Arról a töretlenségről, egyenességről, lelki alkatról, aki a ti édesanyátok, a ti családtagotok, a ti nagymamátok, a te testvéred volt. Mert fontos a fizikai valónk, a testünk, a növekedésünk, a szépségünk, az egészségünk. A fizikai erőnk, de ennél lényegesebb a belső tartás, a hit, a bizalom Istenbe és a körülöttünk levő világban.

Amikor végig hallgattam az élete történetét, azt a tényt, hogy Gyepesben rendbe tesznek egy házat, majd elköltöznek ide Székelyudvarhelyre, ahol albérletbe kezdik az életet, s majd újból házat készítenek, amit elvesznek tőlük, s aztán ők újból alakítanak ki most már a tömbház lakásban, az fordult meg a fejemben, hogy mindenki ezt nem bírta volna ki. Bizonyára sokan megtörtek a költözés terhétől. Többen megijedtek volna a változástól. Mások elmenekültek volna az állandó félelem és rettegés érzésétől. De ők megmaradtak. Ő a férjével együtt helyt állt. Vállalta a sorsát, a hitét, az életét. Úgy, ahogyan az Isten neki adta. Amiképpen a kereszt az ő vállára is nehezedett. Mert az ember igazi ereje nem a fizikai erőnlétében, nem is a testében, hanem a lelki erejében van. Ahogyan ő személyesen megérzi az Istent, feldolgozza az Ő tervét. Szándékát megvalósítja, terveit végrehajtja. Mert az Istennek mindenkivel terve és célja van, van, aki ellenszegül, elmenekül Istentől, akárcsak Illyés próféta, vagy éppen Jónás tette. De aki befogadja az Istent, felismeri őt élete alakulásában. Könnyei és mosolyai közepette látja és tapasztalja, hogy Isten arca csillog le rá, vagy éppen Ő törüli le a könnyeket. Az a személy nem ismer legyőzhetetlent. Nem ismer meghátrálást. Nem fogadja el e fizikai élet gyötrelmeit, csak elviseli, mert tudja e földi élet után az öröklét öröme és boldogsága várja.

És ma azért mondom ilyen volt a ti édesanyátok, a te testvéred. Szívós, kitartó, családszerető, munkabíró Istent és embert követő személy. S hogy mi tette őt lélekben ilyen erőssé, belső tartásában ilyen szilárddá? Hadd hallgassuk a szentírást Pál apostol benne, ma nekünk válaszol.

I.A korinthusi gyülekezet tagjait Pál apostol vádolja a felolvasott verseket megelőzően, hogy ne vegyüljenek össze a hitetlenekkel. Mert az igazságnak és a világosságnak, nincs köze a gonoszsághoz és sötétséghez. Hívő és hitetlen között óriási különbség van. Az Isten temploma nem kapcsolható össze a bálványimádókkal. Az Isten közöttük jár az Őt szeretőknek. Én atyáitok, ti pedig fiaim és leányaim lesztek.

Mivel tehát ígéreteink vannak, mondja Pál apostol. Isten tett ígéretet fogantatása, születése alkalmával a szüleinek, hogy végig vezeti ezen a földi életen. És Isten ezt az ígéretét be is töltötte. Ennek az ígéretnek a földi kibontakozása volt a testvérek szeretete, az ifjúkori férje iránt érzett szerelme, az édesanyai várandóság felfedezése és megtapasztalása. De ez az ígéret tartotta benne a lelket, amikor el kellett jönni a szülőfaluból, az idegenségbe. Most már földrészeket utazunk be anélkül, hogy különösebben ragaszkodnánk a helyhez. Azonban az elmúlt század első évtizedeiben ez teljesen másképp volt. A föld az erdő, az állatok jelentették a biztonságot, a család megélhetését. S igazán ezt csak az érti meg, aki a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent elhagyni azt az otthont, amelyért kínkeservesen meg kellett küzdeni munkával, verejtékkel.

Bizonyára ő is különbséget tett az isteni ígéret és az ember ígérgetés között. S külön öröm volt az ő számára, ha szüleiben, testvéreiben, férjében, bennetek, gyermekeiben, menyeiben, unokáiban nem kellett sosem csalódnia. Néha szükségünk van az ellentétek megtapasztalásra is, csak azért, hogy jobban megértsük, felfogjuk és felfedezzük azt a kitartást, melyet látunk és érzünk szeretteink részéről. S részetekről, családtagok részéről egy ígéret hangzott el szinte minden nap feléje, nemcsak szóban, hanem cselekedetben és magatartásban, hogy mellette lesztek öregségében és betegségében is. És ezt az ígéretet be is tartottátok.

Istennek azonban van egy másik ígérete is a keresztény vallásos ember számára. És pedig az, hogy üdvösséget ígér a léleknek. Van élet a halál után is. Itt nem zárul le minden. És annál nagyobb öröm nem lehet a számunkra, minthogy Istene számíthatunk halálunk óráján is. Hiszen Ő ott volt, mellette állt, átvezette az életből a halálba a testét, lelkét pedig magához emelte.

II. Szeretteim tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól tanítja az apostol a korinthusi gyülekezetet. Amint a testünknek szüksége van a tisztaságra, úgy a lelkünknek is. A tisztaság fél egészség. Ép testben, ép lélek lakik tanították a régiek. A testi, fizikai szennyet könnyen lehet takarítani, tisztává tenni. Igaz többé sosem lesz már olyan, mint új korában, de tisztítható. Az emberi test várja is, hogy megtisztítsa önmagát.

Akár a test, úgy a lélek is meg akar tisztulni. Erre azonban több időt szánni, nagyobb figyelmet kell fordítani. A lelket nem lehet csak úgy kimosni, s aztán megszárítani, mint egy ruhadarabot. A léleknek időt kell adni a megtisztulásra. A léleknek fel kell oldódnia Istenben. Az imádságok, könyörgések és elcsendesülések úgy oldják fel a lélek tisztátalanságát, mint a mosószer a ruhadarab szennyét. Az istentiszteletek, áhítatok és úrvacsoravételek mind a lélek egy- egy nagy szennyét mossák ki, hogy legyőzzük az akadályokat, melyek elgáncsolnak az istenkeresésben. Sokan ma is visszatartják a sírást, mert esetlegesen szégyellik, pedig a sírás utat enged a lélek érzéseinket, s akárcsak a könny tisztítja a csatornákat, úgy a fájdalom is tisztává teszi a lélek útjait, s sokkal járhatóbbá, mint azelőtt voltak. Ezért van különösen szükségük a betegeknek, a gyászoló hozzátartozóknak az istentiszteletre, a beszélgetésekre, az úrvacsoravételre.

III. Isten félelmében legyünk megszentelve, mondja az apostol. A hitetlen ember egész életében úgy él, mintha nem félne sem az Istentől, sem az embertől. A hívő ember minél jobban megismeri az Istent, annál jobban csodálja az ő hatalmát. Minél mélyebben belelát Isten dolgaiba, annál jobban kitárja lelkét az Isten előtt, hogy őt megerősítse, meggyógyítsa. Egyik nagy erőtlenségünk éppen a félelem. És ez néha eltántorít az Istentől. Pedig Isten szeret minket, és Ő nekünk nem a félelem lelkét adta, hanem a szeretet és együttérzés lelkületét. Isten megszentel bennünket, amikor a testünkben lelket olt, lehel, amikor szüleink elkötelezik magukat a keresztény értékrend követésére, és arra, hogy bennünket abban nevelnek fel. Mi elkötelezzük magunkat a konfirmáció alkalmával. S megszenteli a házasságunkat, hogy hosszú, bölcs és értelmes életet élhessünk. Erre mondja az apostol, hogy meg legyünk szentelve. Mint ahogyan Istent, a ti édesanyátokat is megszentelte, most már a halála által is, hogy felemelte a halottak világából, s lelkét üdvözíti.

Most már csak arra kérlek, engedjétek el a földi édesanyát, adjátok át a földnek, ami mindig is az övé volt. És öleljétek magatokhoz az égi édesanyát, testvért, aki ma találkozik az édesapával, a testvérrel, a szülővel. S ebben az ölelésben legyen benne, érezzétek meg az ő tartását, lelki erejét és békéjét.

 

 

 

 

 

 

Életrajzi adatok

Benedek Ella 1935. július 20- án született Gyepesben, egy négygyermekes családban. Szülei: László István és Rákhel mezőgazdasággal foglalkoztak. Gyermek és ifjúkorát Gyepesben töltötte. Itt járt iskolába és megismerkedett az ő férjével, Benedek Péterrel. 1954- ben házasságot kötöttek. Isten két fiúgyermekkel áldotta meg ezt a házasságot. Lehel 1954- ben, Zoltán 1964- ben született. Gyepesben rendbe tettek egy házat, ahol laktak. Majd mivel a kommunizmus beszűkítette az életlehetőséget beköltöztek Székelyudvarhelyre. Először albérletben laktak a Rákóczi utca 29 sz. alatt. Majd később saját házat vásároltak, felújították, amit később államosítanak. S nekik tömbház lakást ajánlanak fel, ahol az óta is élt. 1988 óta ebben a tömbházban lakott a férjével, majd özvegységében a fiával és családjával.  A férje, mint szabó dolgozott. Benedek Ella a készruhagyárban kapott munkahelyet, ahol több munkakörben dolgozott. Itt végezte mindennapi tevékenységét 1960- 1990 között.

Különösebb betegsége nem volt. Vérnyomása volt, az ízületei és a lábai fájtak.

2009- ben veszítette el a férjét. Eleinte nehezen élte meg az özvegységet bár fia és családja mellette volt. Most vasárnap került a kórházba. A család többet nem tudott vele beszélni. Csendesen távozott az élők sorából. Jó feleség, meleg lelkű édesanya, anyós és nagymama volt.

Búcsúztató

 

Ezekkel az érzésekkel búcsúzunk Benedek szül. László Ella testvérünktől, aki életének 86. , özvegységének 12- ik évében türelemmel viselt betegsége után elhunyt.

Búcsúznak gyermekei: Lehel és felesége Katalin, Zoltán és felesége Katalin.

Ma megköszönik a boldog gyermekkort, a nevelést, s azt a lehetőséget, hogy öregkorában gondozhatták, mellette lehettek.

Babits Mihály: Esti megérkezés                               

 

Az esti sötét

halk mezei lelkét

a mohó kilométerek

bús messzibe nyelték.

Kocsim ablakait most

veri a fény,

két sorban a lámpák

jönnek elém.

 

Tépett takaró lett

már a sötétből;

csak az ég, a nagy ég

fut velem a rétről;

kiejtik az utcán

a csönd mezei

csokrát a kiránduló

fáradt kezei

 

Búcsúznak unokái: Katalin és férje Denis, Zsuzsánna és Judit

 

 Pilinszky János: Panasz

Elevenen a csillagok alá,

az éjszakák sarában eltemetve,

hallod a némaságomat?

Mintha egy égbolt madár közeledne.

 

Így hívogatlak szótalan:

az örök hallgatásból,

idegen egeid alól

valaha is kiásol?

 

Eljut hozzád a panaszom?

Hiába ostromollak?

Köröskörül a félelem

zátonyai ragyognak.

 

 

Búcsúzik dédunokái: Amália, Áron és Emma.

Búcsúzik egyetlen élő testvére: Török Erzsébet és a családja.

Búcsúznak elhunyt testvéreinek családtagjai.

Búcsúznak a szomszédok, barátok, ismerősök.

Búcsúzik az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled! Isten maradjon velünk! Ámen.

 

Koszorúmegváltás

1.      Özv. Benedek Istvánné 50 lejt adományozott koszorúmegváltás címen immár néhai Benedek Ella temetésére. Köszönjük a nemes szívű felajánlást.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc