Dávid Ferenc emlékére

Textus: Ap Csel 24, 5- 9; 24, 14 „Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényeink szerint akartuk megítélni. Lisziász ezredes azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod. Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van. „

„ De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a szerint a tanítás, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Három érzés van ma a szívemben. S mindhárom az öröm a hálából ered. Az első örömöm, amit meg szeretnék osztani az a tegnapi közmunka kapcsán született meg bennem. Hiszen a temető, nemcsak kegyeleti hely számunkra, hanem a jó Isten nyitott temploma. És a tegnapi csodálatos időben alkalmunk lehetett, azt a templomot tisztítani, fákat, bokrokat kivágni, ezt a kegyeleti helyet méltóvá tenni, Isten templomához, szeretteink sírhelyéhez. Magam is személyesen is kötődök oda, hiszen kicsi lányunk Sára van oda eltemetve.

Második örömöm abból származik, hogy ezen a héten sikerült újból eredményt elérni. S amint láthatják a templomunk, Isten eme csodálatos lakóhelye, kívül és belül csodálatosan megszépült. És ezek a boltívek, a torony, a tető, a párkányok megújulása, arra kötelez, hogy mi is megváltozzunk. Amikor csütörtökön a gazdasági bizottsággal értékeltük az elvégzett munkát és számba vettük gazdasági erőnket és tartalékainkat, örömmel állapítottuk meg, hogy ez a közösség erején felül teljesített.

Örömöm harmadik forrása pedig az, hogy egy olyan közösséget szolgálhatok, ahol van tenni akarás, ahonnan száműzzük a csüggedést és naponta megbirkózunk a kihívásokkal. Mert azokból is van bőven, s nagyon sok tervünket évekig tervezzük, papírozzuk, engedélyeztetjük, hogy álmaink valóra váljanak. Mindezért pedig Istené legyen a dicsőség és Önök felé a hála, hogy ezeket a kisebb és nagyobb megvalósításokat, Isten segedelmével megtehettük.

Miről is beszélhetnék ilyenkor, egyházalapító püspökünk, Dávid Ferencre emlékező ünnepi istentiszteletünk alkalmával, ha nem a bizonyságtevésről. S éppen ezért egy olyan szentírási részből választottam mai beszédem alapgondolatát, mely Pál apostolról, az őt ért vádakról íródott le. Az apostol Jeruzsálembe utazik, hogy lerója Isten iránti háláját, s kifejezze köszönetét Teremtőjének. Azonban a zsidók már rég követik a tevékenységét, és gyűlölik őt, azért a munkájáért, melyet Jézus Krisztus, a kereszténység terjesztése, s az igaz tanítás mellett éveken keresztül végez. Sőt amikor tudomásukra jut, hogy Jeruzsálemben van, akkor 4o hithű zsidó eskü mellett kötelezi el magát, hogy Pál apostolt elfogják és törvényeik szerint az életével fizessen elveiért. Az antióchiai zsidók felismerik a jeruzsálemi templomban, mindenféle oktalansággal vádolják, és ezzel elindul Pál apostol fogsága, majd évekkel később az ő mártírhalála. Ananiás főpap és Tertullusz ügyvéd fogalmazza meg a római helytartó Félix előtt a vádakat, mely szerint Pál apostol ártott a zsidó vallásnak és beszennyezte a hitvilágukat, melyért életével kell, fizessen.

Dávid Ferenc életében is hasonló dolgok történnek. Báthori Kristóf a fejedelem 1579 áprilisában országgyűlést hív egybe Tordára, mely alkalommal hitújítással vádolja Dávid Ferenc püspökünket és fegyveres őrizet alá rendeli. Előzőleg Blandrata György a fejedelem orvosa és Dávid Ferenc között nézetkülönbség alakul ki, Jézus személyét illetően főleg abban a témában, hogy szabad-e Jézushoz imádkozni, és őt segítségül hívni. Zsinatokon igyekeztek ezt a kérdést feloldani, az 1579. február 28- i ülésen pedig eldöntötték, hogy nem történt hitújítás. Blandrata György nem tudja elfogadni, behívja Socinus Faustust, aki Dávid Ferenc vendége volt, 1578 novemberétől el egészen 1579 áprilisáig. S miközben együtt volt Dávid Ferenccel a fejedelmi udvarnak is híreket szolgáltatott.

Blandrata nem tudja elfogadni Dávid Ferenc nézeteit, s bár igyekszik megosztani a belső egyházat és Hunyadi Demeter csoportját erősíteni, úgy néz ki, hogy tehetetlen, s ezért bevádolja fejedelemnél hitújítással. A többi már ismerős, hiszen elítélik, a fejedelem fogja lesz, és meghal a dévai börtönben. Ma ezeknek fényében szeretném a szentírási verseket értelmezni és sajátosan a mai életünkre alkalmazni.

I.” „ Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje.” Tudatában kell legyünk annak, hogy a hit és az élő vallásosság hatással van a társadalmi életre. A XVI. században is azért volt akkora félelem a reformációtól, mert benne gyökeres társadalmi változások előszelét vélték felfedezni. És valóban a reformáció megváltoztatta a közösségeket. Az igaz istenhit az embereket új életre serkentette. Bár itt Erdélyben a történelmi rendek uralkodtak, mégis egyfajta veszélynek képzelték el, ha Dávid Ferenc tovább újít, és nem áll meg az Istenről, Jézusról, Szentlélekről való tanításában. Ezért szinte minden országgyűlésen elhatározták, hogy a bevett vallásokat, mely közé tartozott az unitárius is, támogatják, de tovább nem adnak sem lehetőséget és teret nem biztosítanak az újításra. Dávid Ferencben pedig az örök megújulás eszméje működött, és őt a felismert igazságokhoz való ragaszkodás jellemezte. Ha elolvassuk a korabeli hitvitákat és iratokat, biza sokszor alkalmatlan, és csúnya kifejezéseket használnak, egymás lejáratására. A pestishez, vagy a fekete halálhoz hasonlítják Pál apostol tanítását. Ez a betegség nagyon elterjedt volt keleten, patkánybolha terjesztette, és csak 1894 óta tudják gyógyítani, amikor egy svájci biológus azt felfedezte és az ellenszerét megalkották. El lehet képzelni mennyire ártalmasnak tartották tartották Pál apostol tanítását és mennyire félték, hogy tanításai táptalajra lelnek a zsidó közösségekben. Így minden lehetőséget megragadtak, hogy ennek gátat szabjanak, az apostolt elnémítsák, sőt ha tehetik, a halálát okozzák. Ugyanakkor nem tudták elképzelni, hogy valaki tanítsa, terjessze annak a Jézusnak az istenképét és példázatait, tanítását, akit őt keresztre feszítettek, hiszen ők elrettentő példát szolgáltattak.

II.” . A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényeink szerint akartuk megítélni.” Az egyik vád Pál apostol felé, az, hogy a templomot megszentségtelenítette. A zsidók azt mondták, hogy görögöket és keresztényeket vitt be a templomba, ahova csak zsidó teheti be a lábát. Ezért nem megfenyíteni akarják, hanem az életét kioltani.

Dávid Ferenc perében és megfigyelésében is benne van, hogy őt már elnémítani a tanításában nem lehet. Ezért ki kell emelni a társadalomból. El kell tűntetni a közösségből. S az emberek gyengesége akkor is nagyon jól működött még az egyházon belül is, hiszen ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor kiszolgálják Dávid Ferencet, és az egyház egyik része is meghasonlik magával. Enged a Blandrata féle elképzelésnek, és segít akár aktívan, vagy éppen passzívan ahhoz, hogy Dávid Ferenc a fejedelem fogságában sínylődjön. A törvények pedig kegyetlenek, személytelenek és lelketlenek.

III.” Lisziász ezredes azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek.” Pál apostolnak van egy aduja, amikor elfogják és megkorbácsolják mindenféle kivizsgálás és ítélet nélkül, akkor elmondja, hogy ő római polgárjoggal rendelkezik. Ő abba beleszületett, és egy római embert ítélet nélkül nem lehet, szabad megkorbácsolni, vele kegyetlenkedni, amíg az ügye el nem dőlt, és a kivizsgálás be nem fejeződött, ítélet nem született.

Ha Dávid Ferenc perét nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy egy előre megszervezett, megtervezett per volt felépítve. Leleszi János, jezsuita szerzetes levele került napvilágra, melyet az adott évben Rómának küldött el, világosan leírja, hogy a világiakat és a papokat megfélemlítették, másokat pedig arra köteleztek, hogy tegyenek tanúságot Dávid Ferenc ellen.

A fejedelem pedig engedett a nyomásnak, sőt ő maga elkezdte az ellenreformáció munkálatait. Dávid Ferenc már nem érintkezhet híveivel, nem prédikálhat, nem találkozhat paptársaival.

Ugyanígy Pál apostolt is Lisziász ezredes Cézáreába küldi katonákkal Félix helytartóhoz, hogy döntsenek az ügyében.

IV. „Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod.” Ezeket a szavakat Lisziász írja Félix helytartónak. Vagyis a vád további folytatását javasolja, és az ügy fölöttébb gyors kezelését. Ha a XVI. század erdélyi reformációjának történetét tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a vallási, politikai és gazdasági kérdések nagyon is összefolynak. A hitújítással kapcsolatos kérdésben talán észre sem vették az eleink, hogy itt már nem a vallásosságról folyik a vita, hanem politikáról és gazdaságról. A szászok igenis haragudtak első püspökünkre, hiszen 1557- 1564 között püspökük volt és elhagyta őket, a magyar ajkú protestánsok sem kedvelték igazán, mert 1564- ben Nagyenyeden püspöküknek választják, de Dávid Ferenc nem áll le a kálvini tanítások hirdetése mellett és 1568- ban már elfogadtatja az unitárius vallást.

V.” Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van. „

Pál apostol ellen is nagyon sok zsidó szövetkezett, annyira, hogy már a római polgárjoga sem kedvezett. És innen indul az ő útja Rómába, hogy igazságot találjon a császárnál.

Dávid Ferenc ellen is sokan szövetkeztek. A pere már csak koncepciós színjáték volt. A szándék a megfélemlítése, a támogatói elbátortalanítása, s lehetőleg az országgyűléstől való távoltartása volt. Egy példa statuálása, hogy a fejedelem ellen, s az országgyűlés határozatait, sem a szentírás, sem zsinat, sem egyház, s főleg egy személy felül nem írhatja.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Pál apostol és Dávid Ferenc élete és példája arra buzdít, hogy éljünk összhangban az általunk felismert igazságokkal. Ők életüket adták, mártírhalált szenvedtek nézeteikért. Az egyik Dávid Ferenc versünkkel mondom:

 

 Zúgjatok harangok,

zengjetek orgonák,

Dávid Ferenc népe

áldja az ég Urát.

 

Ő hívott életre,

ő vezetett minket,

négyszáz év küzdelmén

elejétől végig.

Most szívünk hálája

száll trónusa elé,

hogy ezt a szép napot,

megérnünk engedé.

 

Legyen áldott Isten,

s benne bízó népe,

virágozzék a hit

s éljen annak népe.

 

 

Ma Isten és a társadalom előtt állunk, ahol minden tettünkért, szavunkért és cselekedetünkért, ma is ítéletet kapunk. Éljünk úgy, hogy legyünk méltó utódai Dávid Ferencnek. Elkötelezettségünkben sose feledkezzünk el a szentírásról, s életünk útvesztőiben, kérdéseiben találjuk meg az isteni feleletet, melyet nekünk küld az Élet könyvéből. Így tegyünk bizonyságot, hittel, imával, munkával, istentisztelettel. Ámen.

 

Záró ima

Köszönöm, Istenem,

hogy gondod van reám.

Bajban, nyomorban

vigyázol reám.

 

Nehéz próbák közt is

őrzöd gyermeked.

Áldom, magasztalom

Szent, szent, szent neved.