Temetési beszéd, Barabás Béla, élt 88 évet

 

Textus: Péld 16, 31-33  „ Ékeskorona az ősz haj, az igazság útján található. Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az úrtól való a döntés.”

 

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

 

Szomorú ez a temetés, azért is mert nem a megszokott gyászszertartást gyakoroljuk. De azért is, mert gyorsan meg kell válni a férjtől, és az édesapától. Szinte elviselhetetlen fájdalom kínozza az özvegy édesanyátok szívét, akinek ma gyötrelmes ez az óra, a végső búcsú percei. Hiszen, az ki az életet jelentette, s akivel egy életet épített fel, az már örökre megpihent.

De nektek gyermekeknek is fájdalmas elfogadni, hogy az édesapa már nem lehet közöttetek. Számunkra is borzalmas, hogy ez a járvány egy néhány nap alatt végez emberi életekkel, és rettegésben tartja a mai emberiséget. S úgy ment el a férj és az édesapa, hogy nem tudtátok fogni a kezét, hallgatni a hangját, érezni kezében az erőt és élet lüktetését. Ilyenkor üressé válik az életünk, s mintha egy hatalmas űr tátongana bennünk. Mert az, aki hozzánk tartozott, az már nincs közöttünk, és a helyét senki és semmi nem tudja igazán kitölteni.

Tudjuk és érezzük, hogy minden nappal közelebb kerülünk a halálhoz, de mégis nehézelfogadni a végességünket. Ez a világjárvány még csak sokszorozza a félelmeinket, s rettegésben tartja az egész emberiséget.

Kerestem a szentírásban azokat a szavakat és gondolatokat, amelyek a legjobban ráillenek a férj és az édesapátok életére. Így találtam meg a Példebeszédek könyvében a felolvasott szentírási szavakat. Ma ezekkel akarlak titeket vigasztalni és elfogadtatni Isten akaratát, döntését édesapátok életével  és halálával.

A Példabeszédek könyvének az írója bölcsességeket írt le, jegyzett fel, ami a történelem folyamán keresztül az emberi életet jellemezte.  A jó Isten egy hosszú élettel áldotta meg Barabás Bélát. És most az ő temetése, halála, a végső búcsú egy korona, ékes korona az élete után.

I.Az ősz haj a bölcsességet jelenti. Azt az emberi tapasztalatot, melyet ő élt, meg gyermekként Oklándon, majd fiatalként, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen. Fiatal házasként Olaszteleken, felnőttként Zernyesten és jó szakemberként Székelyudvarhelyen. A korona az elismerést, a megbecsültséget jelenti. Egy olyan fejdísz, amely jelzi az illető egyéniségét, személyének varázsának, lelki gazdagságát. Isten ebbe a koronába ékes kőként, drága rubintként a feleségét tette, aki méltó párja volt neki egy életen keresztül. Ennek a koronának két pántja volt, az egyik a férjé, a másik a feleségé. De úgy össze volt illesztve, hogy az egynek tűnt, és az is volt. Maga a házasság, a család, annak szépsége és méltósága. Ebbe a koronába, családba teremtett meg titeket Isten, hogy díszessé, széppé csodálatossá tegye az életét. Ti rátok felnézett, bennetek önmagát, az élet folytonosságát, az álmok valóra váltását látta meg. Ezért mindig is büszke volt erre a koronára. Megbecsülte, védte és óvta, másoknak szívesen megmutatta. Ez a korona egy kör volt, maga a család, amelynek nincs sem eleje sem vége. Ilyen körökörös, és végtelen volt az ő férji és édesapai szeretete.

II.Az igazság útján található, mondja a példabeszédek könyvének az írója. Ő egy olyan korban volt gyermek, amikor pusztított a második világháború. Bizonyára gyermeki fejjel többször feltette a kérdést, hogy vajon miért ölik egymást az emberek. Aztán a forradalom. Majd a kommunizmus sötét éveiben élni kellett a családért, és megmaradni embernek egy istentelen és embertelen rendszerben. Élni ismeretlen településeken és megtapasztalni akár iskolásként, majd később munkásként az idegenség kenyerét. Meglátni az igazságok között a különbséget. Mert az isteni igazság az emberi élet és értelem értelmezésén keresztül kerül be a földi életbe. Érezni és tapasztalni e kettő közötti különbséget. Járni az igazság útját, mely néha meredek, máskor keskeny, s ahova a szűk kapuk vezetnek. Az igazság, melyért nem is olyan könnyű kiállni, érte akár szenvedni, vagy éppen hátrányban lenni másokkal szemben. De az igazság útja az égből indul el, és oda is tér vissza, éppen azáltal az életvitel által, melyet ez a férj, a ti édesapátok is megélt.

III. Többet ér a türelmes ember a hősnél.

A türelem egy keresztény erény. Szinte naponta látunk türelmetlen embereket. Talákozunk olyanokkal, akik a türelmetlenségüket szóban és cselekedetben is kifejezik. A türelmes ember azonban nem mást, hanem éppen önmagát győzi le. Az indulatait, a haragját, az ellenszenvét. Mindazt a rossz tulajdonságot, mellyel árt önmagának és a környezetének. Én meg vagyok győződve, hogy sokszor türelmesnek kellett maradnia. A munkahelyén, a településén, és még a családjában is, hogy jó hangulat és összhang vegye őt és családját körül.

Mesterként türelmes kellett legyen a beosztottjaival, a munkatársaival, feletteseivel.

IV. Az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.

Aki uralkodni tud az indulatán, az magának ad lehetőséget arra, hogy átgondolja a sajátos élethelyzetét. Saját magunk legyőzése, és az érzelmeink cselekedeteink fölötti uralkodás, nagy kihívás mindenki számára. Többet jelent mondja a példebeszédek könyvének az írója, mintha egy várost győznénk le.

 

V. Az ember elvégzi a sorsvetést, de mindig a Úrtól való a döntés.

Emberek vagyunk és hozunk döntéseket. Isten megáldott a szabadakarat lehetőségével. Választanunk kell szinte mindennap. Isten döntések elé állít. De a döntéseink emberi határozatok. Azonban maga Isten az, aki az életünket formálja. S az igazi döntések Isten által és Istennel együtt születnek meg az életünkben. Ezeknek a döntéseknek a végkifejleteként vagytok ti ma itt, hogy örökre búcsút vegyetek. Mert ez volt Istennek akarata.

Nektek és nekünk ezt a döntést kell elfogadnunk. A hiányát elviselni. A gyászban és fájdalomban az édesanyátok mellé állni. Egymást vigasztalni. Érte és önmagatokért sokat imádkozni. Ehhez kérek ma nektek Istentől segítséget, hogy őt nyugtassa, titeket pedig vigasztaljon!

 

 

Életrajzi adatok

 

Barabás Béla 1932. november 15- én született Oklándon. Szülei Oklándon éltek és dolgoztak. Édesapja Ármin, asztalosággal foglalkozott, az édesanyja háztartásbeli. Később a kisegítő iskolánál volt főszakácsnő.

Oklándon tanult. A középiskolát Székelyudvarhelyen végezte. Marosvásárhelyen is tanult a faipari technikumban.

1954- ben vitték el katonának. Utána házasodott össze 1956. június 2- án Barabás Magdával. Isten két gyermekkel áldotta meg a házasságukat. 1956- ban született Csaba és 1958- ban pedig Endre.

1956-1958 között Olaszteleken dolgozott a bankban. 1958- ban Zernyestre költözötek. Itt asztalosként dolgozott, később pedig mesterként. 1958- 1978 között laktak itt.

1978- ban Székelyudvarhelyre költöznek, a Matricában kapott munkahelyet. 1990- ig dolgozott itt, amikor nyugdíjba került. Kisebb betegségei voltak már nyugdíjas korában, csípővel műtötték, majd epeműtétet hajtottak végre.

64 évet éltek együtt a feleségével.

Nemcsak a szűkebb körű családtagokat támogatták és segítették, hanem egy rokont is felvállaltak, a downkoros gyereket vállalták fel a rokonságból. Őt gondozták.

Barabás Béla 3 hete lett beteg. Nagyon köhögött, majd elájult. Majd vasárnap estére nagyon beteg lett. A tüdeivel kezelték, májerősítőt kapott, de a szakemberek már nem tudták megmenteni az életét.

 

Búcsúztató

 

E szomorú érzésekkel búcsúzunk immár néhai Barabás Bélától, aki életének 88-ik évében lelkét visszaadta az ő Teremtőjének.

 

Búcsúzik az ő felesége Magda, aki együtt élt vele 64 évet. Akivel megtapasztalta a gyermekáldás örömeit, a családi együttlét boldogságait. S most már idősen búcsúzni kell, elválni ettől a látható világtól, de reménykedni az üdvözülés valóságában.

Reményik Sándor: Viszontlátásra

 

 

 

Viszontlátásra

 

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

 

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

 

 

Búcsúznak fiai: Csaba és felesége Piroska, Endre és felesége Edit. Ma élővé válik a gyermemkkor. A csendes csodák megszépülnek, s az édesapa emléke örökre a szívükben marad.

Dsida Jenő: Templomablak című versével búcsúznak

 

 

 

 

Kik csak az uccán

járnak-kelnek

szépséget rajta

nem igen lelnek,

kiváncsi szemmel

rá nem tapadnak:

csak egy karika,

szürke karika,

ólomkarika,

vén templomablak.

………………………

Ó, titkok titka:

a földön ittlent

belülről nézzen

mindenki mindent,

szemet és szívet

és harcot és békét! -

Áldja meg az Úr,

áldja meg az Úr

a belülről látók

fényességét!

 

 

 

 

Búcsúznak unokái: Kinga és Péter, Csaba, Réka Öröm volt a nagyszülőket meglátogatni. Velük együtt lenni, őket hallgatni. Most már örökre elment  a nagyapa, de arca és hangja mindig veletek marad.

Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...

                                   

 

Egy hangszer voltam az Isten kezében,

Ki játszott rajtam néhány dallamot,

Ábrándjait a boldog szenvedésnek,

Azután összetört és elhagyott.

Most az enyészet kezében vagyok

De fölöttem égnek a csillagok.

 

Búcsúzik a dédunoka: Dóra

 

Búcsúznak a felsége testvérei és családtagjaik.

Búcsúznak az egykori munkatársak, a barátok, szomszédok és jó ismerősök.

 

Isten legyen veled! Isten maradjon velünk! Ámen.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc