Erős hittel a szolgálatban

 

 

Textus: Róma 14,7-8; 14,10b

 

Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!

 

Szomorú még egy ilyen szép őszi napon is az elmúlásról, a halálról, az örökéletről beszélni. Amikor Piroska vasárnap felhívott és elmondta bánatában édesapja halálát, azon gondolkoztam, mit tudok róla, miről szóljon e mai beszédem. Milyen emlékek kötnek engem, bennünket hozzá. Ész számomra megjelent az arca, ahogyan ült a templomban, vagy ahogyan a templom kijárata felé érkezett, unokája konfirmációja alkalmával is örömmel és derűsen.

S amikor a tegnap megkaptam a szükséges információkat eldöntöttem, a leírtak és a hallottak alapján, hogy az emberi jóságról, az ő jóságáról fogok beszélni. Mert az ő lánygyermeke úgy tudott beszélni, emlékeket feleleveníteni az édesapja, a család életéből, mintha az a tegnap történt volna meg.

„ Ha lehangoltnak érezzük magunkat, a legjobb "gyógyszer", ha teszünk valamit másokért. Hogy miért? Mert így kifelé, másokra figyelünk, és nem befelé, saját magunkra. Furcsa, de attól, hogy másoknak segítünk, mi érezzük jobban magunkat. ”  írja Sean Covey.

És valóban az ő egész élete a jóságról beszél és tett tanúbizonyságot erről. Ezért is választottam a felolvasott szentírási verseket gyászbeszédem alapgondolatául. Rómában Jézus után 50- ben alakult meg a keresztény gyülekezet. A közösségen belül a pogányokból és a zsidókból lett keresztények között ellentét van. A zsidók többnek, hitelesebbnek tartják magukat. Előkelőbb helyeket akarnak elfoglalni a gyülekezeten belül. Az egész levél egy erkölcsi tanítása Pál apostolnak, hogy miként és hogyan kell éljen egy keresztény ember. A felolvasott szentírási részt én négy tanításra osztom, mert így vélem felfedezni immár néhai Nébel Áron életében.

I.Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának. Pál apostol a római gyülekezetnek egyszer s mindenkorra világossá teszi, az ember elsősorban nem önmagáért él. Maga Isten az, akiért a vallásos ember az egész életét, az ő céljainak rendeli alá.  Az első kérdés, ami feltevődik ilyenkor, az az, hogy mi az élet értelme? Miért és hogyan élünk? És a temetési beszéd is erre keresi a választ. Miért és hogyan élt Nébel Áron? A férj, az édesapa, a nagyapa, a testvér, a rokon? És nem én, hanem ti családtagok, a telefonon keresztül a felesége, Margit, a lánya Piroska adtátok meg a választ. Leírva, szóban, életesemények elmondásával. Meg vagyok győződve, az édesanyja és édesapja, a lelkésze, e falu nevelői tanították meg neki ezt a hatalmas kihívást, amit majd később ifjú szívével és lelkületével meg tudott valósítani. Mert az egész élete szolgálat volt: Istenért, családjáért és  egyházáért.

Nézzetek csak szét, hány ember élete cáfolja meg ezt a kijelentést. Mert rengetegen vannak, akik csak maguknak élnek. Nem érdekli őket sem család, sem Isten, még csak a közösség sem. Azt várják, hogy lehetőleg mindenkit kihasználjanak, félrevezessenek, megalázzanak. Egyszóval jól éljenek, még akkor is, ha körülöttük sok a sírás, a szenvedés. Nem hatja meg, nem érzik át másoknak a baját és nehézségét. Aki azonban felfedezi a jóságot, az adni tudás szép és felemelő voltát, az egy egész életen keresztül ebből az élményből, emlékből tud táplálkozni. Hiszen ti mondtátok el, milyen csodálatos édesapa volt. Jó férj és nagyapa. Szombaton még felségének 63- ik születésnapját ünnepelték. Csodálatos esemény volt a családban. A tegnap eltemetett testvérünk koporsóját még hozta ide a ravatalozóba. Templomba járó, igazhitű unitárius keresztény ember. Vasárnap is a templomban volt. Jól érezte magát. Semmi jele nem volt, annak, hogy aztán egy néhány órával később távozzon az élők sorából.

II. Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Sokan úgy gondolják és azt is élik meg, hogy a földön kell mindent megélni. Ezért habzsolják is az életet. Mindent erre a földi életre összpontosítanak. Pedig az emberi élet nem önmagáért van, hanem magáért az Istenért. Ő lehetőséget ad nekünk a szabad döntésre. De emberi céljaink mindig Isten felé kell, hogy vágyakozzanak. És ő valahonnan ezt megsejtette. Imádkozásaiból töltekezett. Ezért volt képes rokonait mindig meglátogatni. Hozzátartozóihoz ragaszkodni, igényelni a társaságot, szeretni a közösséget, részt venni a mulatságokon. Testvérei sírhantját ápolni, gyertyát gyújtani, értük könyörögni. Vallotta a jezsuita szerzetessel Anthony de Melloval: „Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod. ” Mert amit nektek adott, az ő családjának az elmondhatatlan. Szavakkal nehéz kifejezni a rendszeretetét, a pontosságát, azt, hogy mindenütt mindenkinek eleget kell tenni. Ő nem annyira a szavak, mint a tettek és cselekedetek embere volt.

III. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Nagyon sokszor tevődik fel a kérdés, ki az ura, ami életünknek. A vallásos ember számára Isten maga az Úr. Nála nélkül semmi sem történik. És Istennek mindenkivel célja van. Célja és értelme van a születésünknek. És célja, értelme van még a halálunknak is. Most még nem tudjuk Isten miért szólította el őt ilyen hirtelen közületek. Hiszen még kellett volna itt a földön maradjon felesége mellett, családja társaságában.

„ Az önfeláldozás, a fáradtságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke. ” tanította

Müller Péter. És ő erről bizonyságot tett egész életében. Kora ifjúságától fogva, 1975- től értetek élt. Az 1976- ban házasságot kötött feleségért: Margitért. A 43 éves boldog házasságért. Az 1977- ben született Piroskáért és az ikrekért: Csabáért és Kingáért.

 „ Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni. ” mondta Albert Camus. És ő ennek tükrében dolgozott teherkocsi vezetőként, amikor gyárakat építettek, a Matricában, majd 1993- tól a Matplastnál a 2011- ben bekövetkező nyugdíjazásáig.

IV. Hiszen mindnyájan oda fogunk állni  Isten ítélőszéke elé, írja a szentírás. És hisszük, Isten kegyelmesen ítéli meg az ő életét. A jó cselekedet nem vész el a világban, és egyszer visszatér hozzád. Éppen ezáltal tér vissza hozzátok, hogy ma a ti szívetek meg van elégedve az ő tetteivel, jóságával, szeretetével. Hiszem, hogy életét Isten igaznak és jóságosnak minősíti.  Tudom ma nehéz elengedni az ő kezét, testét, életét. De mindazt, amit elveszítetek a láthatókban, visszakapjátok örökre a láthatatlanban, de igazi létező valóságban.

 

Nébel Áron, Életrajzi adatai így foglalhatóak össze: 1951. szeptember 6- án született Homoródalmáson egy ötgyermekes családban. Kisebbik fiútestvére alig 5 hónapos korában meghalt. Gyermekkorát és kora ifjúságát itt a szülőfalujában töltötte. 5- ik gyermekként születik meg az ő szüleinek Isten áldásaként. Iskoláit Homoródalmáson majd Brassóban végezte. Autóbádogosságot és gépkocsivezetést tanult. Itt is tanul  és dolgozik 1975- ig. Ebben az évben Székelyudvarhelyre került. Először az építkezésben dolgozott, mint teherkocsi vezető, amikor gyárakat építettek. Majd ezt követően a Matricánál, később 1993- után a Matplast- nál dolgozott.

Feleségével szomszédok voltak, s már kora gyermeki éveiktől ismerték egymást. Az iskola és a katonaság befejezése után ismerkednek meg szorosabban. Majd 1976- ban házasságot is kötöttek feleségével Bencző Margittal. Székelyudvarhelyen alapítanak családot, felesége a készruha gyárban dolgozott. Isten három gyermekkel áldja meg a házasságukat ugyanabban az évben: 1977- ben, először januárban Piroskával, majd novemberben az ikrekkel:  Csabával és Kingával. Székelyudvarhelyen nevelik fel a gyermekeket. S mindent megadnak nekik, hogy boldogok legyenek.

2oo1- ben volt egy kisebb szívinfarktja.  Vigyázott az életére, nem hanyagolta el magát. Tartotta a rokonságot, ragaszkodott a szeretteihez, igényelte hozzátartozói társaságát.

2o11- ben vonult nyugdíjba. Azóta a családjának, gyermekeinek és unokáinak élt.

Megörökölte, illetve kifizette testvéreit a szülői házból. Mindig is visszajártak Homoródalmásra, de nyugdíjazása után  áprilistól- novemberig mindig itthon voltak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Búcsúztató

Búcsúzik az ő felesége: Margit, aki 43 évet élt vele boldog házasságban. S most megköszöni mindazt, amivel szívéből és lelkéből szétosztott az ő és családja számára.

 

Reviczky Gyula: Jó lelkek című versben megfogalmazottakkal mondja:

 

Vannak jó lelkek még a földön;

De elrejtőznek a világ elül.

A csacska hír hallgat felőlük,

Élnek s meghalnak ismeretlenül.

 

Éltük szerény, csöndes, magános,

Dobszóval, vak lármával nem dicsért.

Erényüknek czégére nincsen;

Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

 

A sors csapási, szenvedések

Között értékük legszebben ragyog.

A rózsa is, ha eltiporják:

Akkor terjeszt legédesb illatot.

 

 

Búcsúznak gyermeke: Csaba és felesége Enikő, Piroska és férje Zsolt, és Kinga

Ma megelevenedik a gyermekkor varázsa, az emlékek csodálatossá válnak. Az édesapa mosolygós arca mindörökre megmarad és hangja egy egész életen keresztül visszhangozni fog a szívükben.

József Attila: Isten című versével mondják.

 

 

Láttam, Uram, a hegyeidet,

S olyan kicsike vagyok én.

Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,

Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.

Odatenném a szívemet,

De apró szívem hogy tetszene néked?

Roppant hegyeid dobogásában

Elvész ő gyönge dadogása.

 

 

 

Búcsúznak unokái: Zsolt, Zalán, Hunor, Tímea, Beáta és Anett. Ők azok, akik élvezték a nagyapa rajongását az unokák iránt. Akik meséket hallgattak, népdalokat tanultak. S most talán nem is igazán értik, mi is történt velük.

Pilinszky János: Gyász című versében megfogalmazottakkal mondják:

 

 

Fogad között fakó panasz,

magányosság vacog,

lakatlan partokat kutatsz,

üres minden tagod,

lezárt vagy, mint a kárhozat,

a homlokod mögött

csak pőre sikoltás maradt

vigasznak, semmi több!

 

Nem óv a hűtlen értelem,

nem fogja szűk szegély,

csillagcsoportokat terel

a partalan szeszély

elámuló szívedre: állsz

tűnődve és hagyod,

belepjenek, mint sűrű gyász,

a foszló csillagok.

 

 

Búcsúznak néhai testvéreinek családtagjai, akiket ő sokszor felkeresett a közelben és távolban. Felesége testvérei: Csongor, Lajos és családja, Tünde és családja, néhai Irma és családja.

Búcsúznak unokatestvérei és családjaik, felesége rokonai, apatársa és anyatársai, koma és komaaszonnyai, keresztgyermekei és családtagjaik.

Búcsúznak kortársai, munkatársai, a homoródalmási, székelyudvarhelyi szomszédai, barátai, jó ismerősei.

Búcsúznak a székelyudvarhelyi és homoródalmási egyházközségek belső emberei, harangozók, énekvezérek, a lelkészek, és az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled. Isten maradjon velünk! Ámen. 

 

Elmondtam Homoródalmáson Nébel Áron temetésén, 2019. november 5- én.

 

 

Reformátorok gondolatai

Akiket Isten Lelke megvilágosított, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik. Akkora a lélek ereje, hogy az emberi ész minden hamis leleményét megvetvén, csak azon célra törekszik, hogy Isten dicsősége terjedjen, az egyház épüljön.

Dávid Ferenc