Fiatalos lendülettel!

Textus: Róma 15, 7-9 „ Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére. Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket, a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: „Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet énekelek.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Ma rengeteg társadalmi cél, program és terv készül arra nézve, hogy a közösségeinkben felzárkóztassuk, behívjuk, elfogadjuk a másként élőket és gondolkozókat. Nagyon sok törekvés van arra nézve, hogy integráljuk a családokat, közösségeket. Talán az az igény is megfogalmazódik ezekben az elképzelésekben, hogy van egy normatíva, egy szint, amire mindenki fel kell, emelkedjen. Azonban látjuk, hogy a kultúrát nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. Azokat a szokásokat, gyakorlatokat, melyeket otthon láttunk, éltünk, talán rövid időn belül nem is könnyű feladni, arról megfeledkezni.

Mert a befogadás, az elfogadás egy lehetőséget, alkalmat kell, jelentsen, és semmiképpen nem követelményt, vagy netán erőszakot. Hiszen minden, amiben benne van a kívülről való agresszív ráhatás, az nem örvendhet hosszú távú eredménynek, hiszen nem belülről, meggyőződésből, belső indíttatásból, hanem külső erők nyomására jött létre.

Amikor készültem erre a mai beszédre, arra gondoltam, hogy milyen az élete egy mai fiatalnak. Milyen kihívások előtt állnak? Kik a példaképeik? Hogyan, miként képzelik a jövőt? Tanulmányaik által, hogyan tudnak majd munkával, elkötelezettséggel a társadalom szolgálatába állni. Egyszóval, milyen a jövőképük?

Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor megállapíthatjuk, hogy nem könnyű mai fiatalnak lenni. Elsősorban azért is, mert rengeteg lehetőség van. Választani kell. Döntéseket kell hozni. Tanulni akarok- e, egyetemet végezni, vagy munkába állni? Folytatni akarom- e a szüleim által mutatott példákat, vagy homlokegyenest egyébbel akarok foglalkozni? Szórakozni akarok- e többet, vagy pedig jól, kiszámíthatóan haladok elképzelt vágyaim felé? Megyek- e az árral, vagy pedig, járom az én sajátos utamat?

Megannyi kérdés, amelyekre mindegyik fiatal előbb, vagy utóbb, de kell, válaszoljon. Hiszen azért is indítottuk el ezeket a minden hónap első vasárnapi délutáni istentiszteleteket, hogy együtt érezzünk a fiatalokkal és az őket érintő kérdésekkel foglalkozzunk. Természetesen vagyunk a mindig örök fiatalok, akik, mindig újból tervezzük az életünket, és tele jó kedvvel, energiával, új utak járásával, új módszerek alkalmazásával, mindig áttervezzük az életünket.

Ha párhuzamot vonok az elmúlt rendszer és az 1990- es évek után levő társadalomról, akkor világosan látszik, hogy az előbbiben, mindenkinek megmondták mit kell végeznie. Most pedig az egyénnek, a személynek kell foglalkoznia azzal, hogy miből fog megélni és hogyan. Ez egy óriási szabadság, de ugyanakkor kihívás is, amikor önmagamért, családomért és közösségemért is felelek.

És igen el kell mondanunk, hogy nagyon értékes, felelős munkát vállalnak, élnek a mai fiatalok. Szervezkednek, terveznek, dolgoznak, álmokat valósítanak meg. Rengeteg információ éri és ezeket felhasználva nagy sikereket érnek el. Nem annyira a tárgyi tudás, hanem a kutatás, és a keresés ösztöne, az örök kételkedés, a jobbá levés vágya hajtja őket. Amit ezelőtt 20- 30 évvel elképzelni sem mertünk volna, az most lehetőségként itt van. Órák alatt el lehet jutni a világ másik felébe, és ez sokat segít a világlátás gazdagításában.

A nyáron Törökországban voltunk, és Isztambulban láttuk, hogy a mecsetekben fiatal önkéntesek segítik a turistákat a látogatásban. Amikor jeleztük, hogy szeretnénk magyar nyelvű Koránt a részükről, gyorsan intézkedtek és perceken belül egyre több irat került ki az információs polcra. Látszott rajtuk, hogy komolyan veszik az önkéntes munkájukat, és az volt a szándékuk, hogy minél jobban megismertessék vallásukat, velünk, az idegenekkel.

A szent hajlékokban mindegy, hogy milyen névvel illetjük az Istent, a halandó ember, mindenütt az Istennel, a végtelennel találkozik. A transzcendens élményre vágyik az ember. S különösen a fiatal az élet nagy kérdéseire kutatja a válaszokat, azokat a mély és örök igazságokat, melyek a szívet megnyugtatják, a lelket megerősítik. Hiszen az énekek is ugyanezt a célt szolgálják, élményben részesítenek, közösséget formálnak, elvezetnek az élet forrásához.

Engem ma az a gondolat foglalkoztat, hogy miképpen lehetünk nyitottabbak a fiatalok iránt, hogy behívjuk, befogadjuk úgy közösségünkbe, hogy ők közben megtartsák azt a lendületet, azt a sajátos fiatalos életmódot, amelyet a mindennapokban is megélnek? Hogyan tudjuk úgy otthonossá tenni gyülekezetünket, hogy abban ők is jól érezzék magukat? És hiszem ez nemcsak nekünk a lelkészek feladata, hanem mindenkié, aki azt akarja, hogy legyen jövője, folytonossága ennek a közösségnek.

 

József Attila: Fiatal életek indulója versében írja

De fölnőttünk már valahára,

Kik nem tudjuk, mi az vígan élni,

És mostan vashittel, jó bátorsággal

Sorsunk akarjuk fölcserélni.

 

Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk,

Nem volt jogunk se, csak igazságunk.

Most nincs, ki megállat az élet-úton,

De, ha akad, nyakára hágunk.

 

Mi vagyunk az Élet fiai,

A küzdelemre fölkent daliák,

Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor

Alattunk ez a régi világ!

 

Ilyenekről, az élet lányairól és fiairól beszélek mai prédikációmban, akik tele vannak energiával és tenni akarással, kik örök küzdőkként többet látnak csak a megélhetési a kenyérnél, és merészebbet álmodnak a megengedettnél.

De hadd bontsam ki a felolvasott szentírási verseket. Ma 5 olyan gondolatról fogok beszélni, melyek merem remélni, foglalkoztatják a fiatalokat, és ezek a következők: befogadás, szolgálat, ígéret, tapasztalás és dicséret.

I.” Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” A felnőtteknél is, de fiataloknál, diákoknál még fontosabb a befogadás, elfogadás. Amikor új iskolába kerülünk, új környezet vár ránk. Nehéz felszabadulni a gátlásaink alól. Nem könnyű megnyílni új személyeknek. Hiszen újak lehetnek az osztálytársak, a kollégium, bentlakás lakói, új nevelők, pedagógusok. Más kihívások elé kerülünk. És ilyenkor a sírás fojtogat. Sőt mi több, ha ellenséges a környezet, akkor még kigúnyolhatnak az öltözködésünk, a beszédünk, tájszólásunk, ismereteink miatt. Ha akarjuk, hanem klikkek, csoportok alakulnak ki, és ezek között akár még verseny, vagy éppen hivalkodás is lehet. Ma már az iskolai, vagy akár intézményi bullying sem ismeretlen, amikor akár nyíltan, vagy éppen a világhálós lehetőségeket kihasználva, másokat kinevetnek, megaláznak, akár „mémeket” gyártanak rólunk.

A keresztény, vallásos fiatal a társában azonban a barátot látja. Őt nem kigúnyolni akarja, hanem szeretni, elfogadni, az intézmény titkaiba bevezetni. Így mi is ezekkel a vallásos alkalmakkal, bevezetni szeretnénk a fiatalokat a vallás és egyház világába.

Nemcsak az épeket és egészségeseket kell elfogadni, hanem a sérülteket, betegeket, gyengéket, árvákat, akár azokat, akik másképpen öltözködnek, beszélnek és viselkednek.

Én magam is voltam újonc több alkalommal is. Középiskolában, bentlakásban, a teológián. És elevenen emlékszem a diáki csínytevésekre. Azokra az alkalmakra, amelyek kényelmetlenek voltak, melyekben társaim célja az volt, hogy megalázzanak. Amiben azt sugallták, hogy te egy senki és semmi vagy, veled bármit meg lehet tenni. És ez megtörténik az Élet nagy Iskolájában is, még velünk felnőttekkel is.

Jézus, azonban teljesen mást hirdet és tanít. Úgy vagyunk egymásnak testvérei, hogy a különbözőségben is egységesek kell legyünk. Úgy tanulunk, dolgozunk és élünk, hogy közben nem másokkal, hanem saját magunkkal versenyzünk. Magunkból hozzuk ki a legjobbat. Jézus, a Krisztus elfogad bennünket, úgy ahogy vagyunk, de ugyanakkor ösztönöz tanításai által, hogy többek legyünk. És készek, képesek vagyunk erre, tökéletesedni. Jobban tanulni, viselkedni, örülni, vigadni, táncolni, szórakozni.

II.” Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért,” Minden személy, de különösen a fiatalok magukon hordozzák az isteni igazságot. Ez az igazság mélyen el van rejtve a diákok, fiatalok életében. Nem véletlen, hogy a forradalmakat, a változásokat mindig is a fiatalok indították el. Különös szolgálatot végeznek. Ha kell, vérüket adják ezért az isteni igazságért.

Jézus szolgálatot tett az ő élete által, vállalta a küldetését. Így a mi fiataljainknak is küldetésük van. Elsősorban kiteljesíteni az életet. Meg kell élnetek a maga mélységében a ma kihívásait! Tudnotok kell, hogy sosem jön vissza az idő. Most a mában kell lenni élni diákként, szórakozni, tanulni, álmodni és tervezni. S mi azért vagyunk szülők, barátok és ismerősök, hogy támogassunk benneteket ebben. Október, nekünk, magyaroknak és protestánsoknak több dologért is emlékezetes. Az 1848-1849- es szabadságharc fegyverletétele történt meg, a forradalom vége, a világosi fegyverletétel. Október 6- án őket ünnepeljük, az aradi 13- at. De eredménye volt ennek a forradalomnak is, mert utána jött a kiegyezés és az 1870- es évektől óriási fejlődésen ment keresztül Magyarország és így Erdély is. De emlékezetes az 1956- os forradalomért is. S ennek eredménye a változásokkor született meg végleg, de világossá vált, hogy nem lehet diktatúrában élni véglegesen. Mert a szolgálat, érinti a személyt, a családotokat és ugyanakkor a közösséget is. S nekünk október 31- e is ünnepe, a reformáció ünnepe, amikor Luther Márton éppen a Wittembergi vártemplom falára helyezi el a 95 tételét.

III.” hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket, a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent,” Istennek ígérete van ma is felénk. Ez pedig az öröm forrása azoknak, akik hisznek benne. Istennél örök boldogságra lelhetünk. Ez nem egy napra szól, még nem is csak erre a földi életre. Hanem ez az öröm végtelen. Túlmutat e földi tereken. Mi nagyon sok ígéretet teszünk. Szülőknek, hogy jó gyerekek leszünk, barátoknak, mert semmi el nem választ, szerelemünknek, hogy holtunkig hűségesek leszünk. A fiatalkori ígéreteink pedig egy életre szólóan befolyásolnak, meghatároznak és elköteleznek minket.

IV. „Ezért magasztallak téged a népek között,” Mindenkinek, de főleg a fiataloknak szükségük van a tapasztalatra. A pozitív életélményre. Arra a rendíthetetlen hitre, hogy Isten létezik és ő ennek a világnak az irányítója. Ez a tapasztaltszerzés pedig apró lépesekkel kezdődik el. Erős akarat és kitartás kell ezen tapasztalatok megszerzéséhez.

V.” nevednek dicséretet énekelek.” Az éneklés egy különleges adottság a jó Istentől. Az énekben felszabadul az emberi érzés. A dallam és a ritmus olyan magasságokba emel, ahonnan szebbnek, jobbnak, boldognak látjuk az életünket. Az a fiatal, vagy felnőtt, aki el tudja énekelni érzéseit Istent dicsőítve, annak nem lehetnek akadályok. Ott összeforr a teremtmény és a Teremtő akarata és válnak egy hatalmas fohásszá.

Mai beszédemet egy történettel zárom, melynek címe. Mennyit ér? Egy apa azt mondta a lányának: - Befejezted a tanulmányaidat, itt van egy autó, amit valamikor ezelőtt vettem... néhány éves. De mielőtt odaadom, vidd el a város parkolójába, eladni, megnézni, hogy mennyit kínálnak érte. A lány elment a parkba, visszatért az apjához, és azt mondta:

- 1000 eurót ajánlottak, mert nagyon megviseltnek tűnik!

Az apa azt mondta:

– Fogd és vidd el a zálogházba.

A lány elment a zálogházba, visszatért az apjához, és azt mondta:

- A zálogház 100 eurót ajánlott fel, mert ez egy nagyon régi autó.

Az apa megkérte a lányát, hogy menjen el egy szenvedélyes autóklubba, és mutassa meg nekik az autót.

A lánya bevitte az autót a klubba, megfordult, és azt mondta apjának:

- Néhány ember a klubban felajánlott nekem 100 000 eurót azért, hogy ez egy ritka autó, amely jól megőrzött állapotban van és nehéz megtalálni. Aztán az apa így szólt:

- Azt akartam, hogy tudd, értéktelen vagy, ha nem vagy jó helyen. Ha nem becsülnek meg, ne légy ideges, ez azt jelenti, hogy rossz helyen jársz. Ne maradj olyan helyen, ahol senki sem látja az értékedet.

Kedves fiatalok! Keresztény testvéreim! Fedezd fel az értékeidet és ne pazarold el olcsón! Isten rendkívüli ajándékot adott neked, az életet! Becsüld meg, használd, tervezz, imádkozz és dolgozz! S meglásd, Ő a Teremtő mindig veled lesz! Ámen.