Győzelem a halál felett

Textus: Lk 24, 1- 6a  “ A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítetve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.”

Ünneplő Gyülekezet! Kedves Keresztény Testvéreim!

Egy csodálatosan szép napra ébredtünk, a kereszténység legnagyobb ünnepére. A nagypénteki szomorúság után, és tragédia folytán a csüggedés ülte meg a szívünket. Az árulás, a megtagadás, és a fokozott szenvedés, majd keresztre feszítés után jó hallani és érteni Jézus feltámadását. Mert Jézus életében és történetében az emberiség örök nagy kérdései vannak elrejtve. Van- e értelme a szenvedésnek? Mi történik a halál után? Mi lesz a jutalma azoknak, akik istenfélő életet élnek? Ki lehet-e tartani, meg lehet- e maradni a jézusi eszmék mellett? Ezek mind olyan kérdések, melyek foglalkoztatják a mai embert is.

Ebben az évben is csodálatosan érkezett meg közénk ez az ünnep. Eső és szél, napsütés és meleg, egyre enyhébb éjszakák és derültebb nappalok ölelik körül az életünket. S szinte észre sem vesszük, ahogyan újjáéled a természet. Rügyekbe borultak a fák, zöldül a természet, felfakadtak a természet forrásai, hosszabbak lettek a nappalok, s minden a feltámadásról, az újjászületésről beszél.

Egyedül az ember kell, megértse, és főleg elfogadja, Isten örök törvényét. Az elmúlást, a halált és az utána következő öröklétet, a mennyei világban.

 

Aranyosi Ervin: Lesz-e feltámadás?

Verse kívánkozik ma ide ebbe a gondolatvilágba

Töviskoronád most a fejünkre került,

átérezni sorsod sehogy sem sikerült!

Hisz a hatalmasok most rajtunk taposnak,

keresztre szögelnek, gonosz törvényt hoznak.

Csak a szereteted tűnt el a világból,

az is megvezetett, aki lelket ápol!

Vajon, képesekké válunk feltámadni,

nyomodba szegődni, élőn megmaradni?

Visszatérni hittel jó Atyánk házába,

s hinni a Teremtő oly bölcs igazában.

Vagy magunk pusztítjuk, önként a világot,

utat a halálba a hatalom vágott!

 

Mert Jézus feltámadása egy örök titok és rejtély marad a számunkra, s mi, akik nem fogadjuk, el a testi feltámadást tudjuk, hogy a természet törvényei érvényesek az emberre is, de a lelkünk mindig is Istennél fog élni, akitől soha el nem szakad.

De hadd érzékeljük ez ünnep magasztosságát ma a felolvasott szentírási verseken keresztül.

I.” A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.” Magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és más asszonyok indulnak el a hét első napján Jézus testét bekenni előkészített illatszerekkel. Amit ki szeretnék emelni az asszonyok hozzáállásából, az a bátorság. Amikor a tanítványok félelmükben a névtelenségbe burkolóznak, mert tartanak attól, hogy ők is a sorsára jutnak, azonközben az asszonyok drága illatos kenetet vásárolnak. És kora hajnalban elindulnak Jézus testét bekenni. Máté evangélista arról értesít, hogy mennydörgés rázza meg a földet az Úr angyala leszállt a földre és elhengerítette a követ a sírbolt szájától, az örök pedig megijedtek és mind elszaladtak.

Az asszonyok nem távolodtak el Jézustól még a halálában sem. Első dolguk az volt, hogy illatos kenetet vásároljanak. Tovább foglalkoztak az ő életével. Nem mondtak le róla. Nem adták fel azt a tanítást, és látásmódot, mellyel Jézus ellátta őket.

Kitartás és elkötelezettség volt a részükről, hogy már a hét első napján, ahogyan az ünnep törvényei lehetővé teszik, ők máris indulnak a testet ápolni, az emléket felkarolni. Áldozatot hoznak, mert drága kenetet vásárolnak. Nem riadnak vissza, és nem gátolja meg őket az sem, hogy Jézus ellen összefogott a kor vallási és társadalmi vezetői. Egy szent elkötelezettség vezeti őket. Fűti a vágy Jézussal találkozni, a testét bebalzsamozni.

II.” A követ a sírbolt elől elhengerítetve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.” Egy megrökönyödés észlelhető az asszonyok életében, hiszen a sírbolt nyitott és üres. Nem találják benne Jézus testét. Fő céljuk, amiért odamentek nem tud teljesülni. Zavarba jönnek. Nem értik a történteket. Felfoghatatlan számukra, hogy Jézus teste nincs a sírboltban.

A kő a sírbolt bejáratánál a súlyt, a nehézséget jelképezi. És annyi minden zárja el tőlünk is azokat a csodákat, melyek Istenhez bennünket közelebb vezetnek. Ezek a kövek ott lehetnek a szívünkön, lelkünkön, életünkön. Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától, mondhatjuk ma is, azért hogy életünk hívatását teljesíteni tudjuk. De, aki megteszi az első lépést és szándékában áll a jézusi testet bekenni illatszerrel annak ez sikerülni fog. Isten maga lesz az, aki elhengeríti a követ. Megnyitja az emberi szemet egy másik világ látásra és észlelésére is.

Sokszor mi is a kézzel foghatót, a tapinthatót, láthatót keressük, pedig húsvét örök üzenete az, hogy vannak szemmel nem látható, de mégis érzékelhető, értelmes dolgok az életünkben. Melyek valahonnan a mélységből, mozgatják, irányítják az életünket. Értelmet adnak a mindennapoknak.

III.” Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.” Az asszonyok gondolatai összekuszálódtak. Nem értették a történteket. Nem igazán hitték, ami őket körülvette. És akkor jön a bizonyosság. A két férfi Isten küldötte, akik fénylő ruhában megjelennek nekik.

Hányszor állunk mi is az élet kérdései előtt ridegen. Nem értjük, és nem tudjuk megmagyarázni a történteket. A legtöbbször csak elfogadásra várnak az események. Keressük a fogódzókat, melyekbe belekapaszkodhatunk. S milyen csodálatos érzés, ha valakik mellettünk állnak. Bizonyosságot szolgáltatnak. Megerősítenek emberi érzéseinkben. Meggyőződhetünk arról, hogy ők a javunkat akarják. Ráébresztenek arra, hogy mi valóban jól látjuk a dolgokat. Mi a legtöbbször nem is egyébre vágyunk, csak arra, hogy együtt lehessünk. Közösen átéljük a történeteket. Megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül a sajátos életsorsunkban.

IV.” Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték  tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk:” Vincent van Gogh halála előtt egy pár hónappal festette meg a Hollók a gabonaföld felett című festményét. Ez a festmény megrendítően és zaklatóan ábrázolja azt a végtelen magányt, félelmet, ami a festő életének utolsó éveit jellemzi.

Olyan szép ez a következő megfogalmazás, melyeket Vincent van Gogh utolsó szavainak tartanak: Vérző alkonyban napraforgó vagyok,

sárga és kék csend az Auvers-sur-Oise-i

búzamezőn, néma hollók a gabonaföld felett.

Mert szép lehet a gabona, de mit ér, ha afelett az ember búslakodik, és fekete hollók lepik el a tájat, melyek az elmúlást, a beszűkülést szimbolizálják.

V.” Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt.” Ez a két mondat bizonyosság és válasz az asszonyok keresésére. Eligazító útmutatás volt az asszonyok részre, hogy Jézust már nem lehet ezen a földön keresni. Isten az égbe emelte. S tanításai által ma is itt él az emberi szívekbe. Minket is arra tanít, hogy az örök értéket, nem lehet a mulandók sorában keresni. Az élő nem pusztul el e világ romlandósága közepette. Hanem felülemelkedik a fizikai világ törvényszerűségén. Nem maradhat itt, mert egy másik világba tartozik. Istenhez, a mennyei világba.

Ünneplő gyülekezet! Kedves keresztény testvéreim!

Jöjjetek, és imádságainkkal úgy közeledjünk a húsvéti ünnepkörhöz, mint amelyben az élet és az elmúlás kérdései örök értelmet nyernek. Áldozatunkkal és keneteinkkel úgy készüljünk Jézus felé készülni, mint akik embertársainkban látjuk meg azokat a személyeket, kiknek ápolása által éljük és éltetjük a szeretet törvényét.

Szemünket emeljük fel e földi terekről és lássuk meg e mulandó világ fölött az örökkévalót. A szenvedés mögött a dicsőséget, a kereszt után a feltámadást, a jóság következményét az üdvözülésben.

Legyen hát áldott ez a húsvéti ünnep! S legyünk mindannyian részesei annak a fantasztikus hitnek, mely felemel, ápol, eltakar, sebeinket beköti, s a mulandó világ után az örökkévalóságot hirdeti. Lássuk meg hát ebben a húsvéti elcsendesülésben a feltámadt Jézust, aki tanításaival minket bíztat, bátorít! Ebben az imádságos hangulatban segítsen minket az Isten! Ámen.