Hála Isten felismeréséért és bölcsességéért!

Textus: Zsolt 19, 8-11 „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott bölccsé teszi az együgyűt. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabb az aranynál, sok színaranynál is, édesebb a méznél, a csurgott méznél.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

Csodálatosan szép napra, ünnepre ébredtünk. Nekünk, unitáriusoknak minden év szeptemberének utolsó vasárnapja valami rendkívülit jelent. Jelenti a tavasz zöldelő vetését, a szárba szökkenő gabonatáblákat, a nyári napsütésben érlelődő aranyló kalászokat, az elillanó nyár után, a kora őszben mosolygó gyümölcsöket, zöldségeket, terményeket. Öröm a mi számunkra, mert sokan még közel élünk a természethez, és olyan jó megsimogatni a földet, elvetni minden tavasszal az élet magvait, s látni, amint kibontakoznak, ahogyan tudjuk ápolni, kapálni, gyomlálni, majd a nyár és az ősz terméseit kamránkba begyűjteni.

Az elmúlt csütörtökön a nőszövetségi együttlét alkalmával az imateremben csodálatosan, szépen megterítették asszonyaink azt, asztalokat és rá tették Isten áldásait, hogy készüljünk erre a csodálatosan szép ünnepre. Tudom és hiszem, hogy mindannyiunk asztalát ilyen körültekintéssel terítették meg az édesanyák, amikor kenyeret, lepényt sütöttek, édességet készítettek, áldás és jókedv hangulata töltötte be a családi házakat.

Én még emlékszem, hogy aratták, csépelték a gabonát. Miként szedték a kukoricát, pityókát. Hogyan hallatszott kora hajnalban, vagy éppen délután a kaszák pengése, vagy pihenés gyanánt, hogy verték élesre az árnyékban a kaszát. Szüret alkalmával zengett a völgy a jókedvtől, s szinte az egész természeti évet, a dal, az emberi hang, a jókedv hatotta át. Mert a földműves ember élete közel állt a természethez, tapasztalta, hogy mindent elvégezhet, talán erején felül is dolgozhat, de ha nincs rajta az isteni áldás, akkor egy szempillantás alatt minden semmivé válhat.

Néha biza valljuk be csak be, egy kicsit el vagyunk rugaszkodva a természettől és magától az Istentől, jobban bízunk a saját erőnkben, tehetségünkben, ebben a fizikai életben, mint magában az Istenben. Éppen ezért gondoltam arra, hogy mai ünnepi beszédemben a fizikai termésen, munkánk után járó áldáson túlmenően én inkább az istenhitünkkel, az iránta való elkötelezettséggel és lelkivilágunk belső terméseivel és áldásaival foglalkozom.

 

 

 

Füle Lajos: Szélcsendben versét idézem

Ó ez a csend, e Szél-csend, némaság!

Nem hallani a megtérők szavát,

az újszülöttek, hálaénekét.

Kérés, könyörgés nem volt még elég?

Mióta szól már mindenütt Igéd,

s áldás-esőre nem nyílik az ég.

 

Hatalmas Isten, Megváltó Urunk,

szánj meg, segíts meg, mert elárvulunk!

Rút bűneinkkel roskadunk Eléd,

mert életünkben annyi kár, szemét!

Orcánkra égtek szennyek, tegnapok…

Adj újra nekünk bűnbocsánatot!

Hitünk kicsiny bár, hálánk is kevés,

de kérve kérünk áldást ébredést.

és várjuk, hogy majd kél, hogy újra kél,

a Szél, a Szél, a bibliai Szél!

 

Igen. Ma is azt várjuk, hogy Isten áldása nyilvánvalóvá váljon az életünkben. Mert szeretnénk rá találni. Őt érezni, vele hálát adni, és tudni, ha ő velünk van, akkor mi vagyunk a leggazdagabbak a világon.

I.” „ Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” Fel kell ismernünk, hogy rengeteg törvény van a mi életünkben. Sok mindennek meg kell, feleljünk. Többeket nem is tudunk betölteni. Mert esendők vagyunk. De milyen jó felismerni, hogy Isten törvénye mindenek fölött áll. Ez a törvény nem papíron, nem is kódexekben, hanem a szívünkben van. Ezt a törvényt, maga az Isten fel szívünk tábláira. És ez a törvény pedig a szeretet törvénye, annak a felismerése, hogy vándorok vagyunk ebben az életben, és a végső emberi célunk hozza közel kerülni az öröklétben. Ezt a törvény nem riaszt el, nem is tölt el bennünket félelemmel, nem hátborzongató. Ez a törvény megtölti a lelkünket mindig is hálával. A lelkünk felszabadul a mindennapi nyomás alól, és szárnyalni fog ezen az ünnepen és mindenkor. Mert ez a törvény rávezet arra, hogy Isten a teremtő és mi vagyunk a teremtményei. Isten olyan, mint egy édesanya és édesapa, aki velünk ünnepel, s elhalmoz az ő jóságával. Olyan értékeket helyez el szívünk kamrájában, amelyből élni tudunk családban, özvegységben és egyedüllétben. Amikor az ember ezt felismeri, akkor alárendeli az életét neki. Minden Istenért történik, az Ő dicsőségéért.

II.” Az Úr intő szava határozott bölccsé teszi az együgyűt.” Mi nagyon sokszor a tudományban látjuk az emberi bölcsességet. S igaz is, hogy az ember sok dolgot feltalált, alkotott élete jobbá tételére. De az igazi bölcsesség az nem a betűkben, nem is a számokban, még csak nem is a tudásban, hanem az emberi életben rejlik. Ahogyan mi meg tudjuk tervezni, és élni ezt a földi életet. Annyiszor látjuk kívülről, hogy mindene megvan valakinek és mégis boldogtalan. Vajon miért? Azért mert nem tudunk eléggé hallgatni az Úrintő szavára. Ha úgy értelmezzük minden szó a szentírásban, s minden vasárnapi istentisztelet egy út, ösvény Isten bölcsességének megtalálására. Valljuk be, hogy együgyű gyermeki, személyei vagyunk az Istennek, aki bennünket formálni akar, változtatni, alakítani. És ezért határozott szóval, intéssel, figyelmeztetéssel szól hozzánk minden időben.

III.” Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet.” Mi annyi mindennek alávetjük magunkat. Fejet hajtunk az elöljárók, a vezetők előtt, vagy akár a családban is az idősebbek előtt. S gőgősségünkben, önteltségünkben elrugaszkodunk az Istentől. Nehéz nekünk sokszor meglátni és érezni, hogy Isten rendelkezései helyesek. Az igazi örömöt ma sem a termésünk, vagy a munkánk eredménye adja, hanem a belső lelki elégtétel. Mert mi hasznosnak, fontosnak tartjuk magunkat ebben a folyamatban. Megtapasztaljuk, hogy ennek a természeti évnek, s minden eseménynek, ami idáig jelen volt az életünkben, annak mi is a szervezői voltunk. Alkalmat és lehetőséget kaptunk arra, hogy bizonyítsunk. S ezért ma hálával tartozunk az Istennek, mert alkotni tudtunk, otthon, munkahelyünkön, s minden időben, ahova elvezetett minket az Úr. Ha pedig ezt a belső örömöt már megéreztük, akkor bármi érhet minket, mert a gondokat, nehézségeket le tudjuk győzni, hiszen erősebbek, edzettebbek vagyunk, mint a kihívásaink.

IV.” Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.” Nemrég egy esketési beszédemben a belső szépségről beszéltem. S ez a belső szépség ragyogóvá teszi a szerelmeseket. Isten parancsait minden nap fel lehet fedezni. Isten üzenete nem burkoltan érkezik egyikünk számára sem. Csak nekünk kell erősek lennünk, ahhoz, hogy felvállaljuk Őt, az igazságát, áldásait. A kérdés már csak az, hogy alávetjük- e magunkat Isten elvárásainak. Hiszem, ma különösen hálásak vagyunk ezen az istentiszteleten. Akik betegek voltak, azért mert meggyógyultak. Akiknek betegei voltak a családban, azért mert hazatértek. Mert sokszor még a gyógyíthatatlan, vagy emberi ésszel fel nem fogható betegségekből is meg lehetett gyógyulni. Mert az Isten meghallgatta az imádságunkat. Mert sikeresek voltunk a munkában, a családban és a közösségben. A hála olyan erőket szabadít fel, amelyről mi sosem tudtunk, hogy azok léteznek és bennünk vannak. Ez a ragyogás fényt, melegséget, emberközelséget visz társaink szívébe is.

V.” Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké.” Mi unitáriusok nem az Istentől félünk, hanem a magunk kicsinységétől, az elesettségtől. Attól, hogy nehéz teljesíteni az elvárásait. Attól, hogy erőnk feletti az út melyet meg kell tenni. Attól félünk, hogy kereszthordozásunk közepette összetörünk, s nem tudjuk útjainkat végig járni. Pontosan ezért imádkozunk, ezért keressük Isten akaratát, hogy magunkban érezzük jelenlétét, és személyesen megtapasztaljuk az Ő erősségét. Ez az isteni megtapasztalás pedig örökké tartson. Nem elég csak egy nap, vagy egy hét, hanem egy egész élet Isten tetsző kell, legyen. Még az sem elég, hogy egy nap hálásak legyünk, hanem mindennap éreznünk kell Istenáldásait az életünkön, s ez a hála egyre közelebb kell, vezessen minket hozzá.

VI.” Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabb az aranynál, sok színaranynál is, édesebb a méznél, a csurgott méznél.” A zsoltáríró Isten döntéseit igaznak, igazságosnak, kívánatosnak és édesnek nevezi. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az emberi igazság véges, míg az isteni igazság végtelen. Nemcsak a tegnap, nemcsak ma, hanem mindörökké igaz marad. Isten döntéseit nem lehet felülbírálni, azoknak nem lehet ellenszegülni, életünkben döntéseiben kikerülni. Ki lehet, de akkor már Isten nélkül élünk, csak magunkban és magunkban. Ez pedig ellent mond az emberi hívatásnak. Bár végez, emberek vagyunk, mégis kívánkozunk a végtelenségbe. Mindig is Istenhez készülünk. És ez a készülődés nekünk erőt ad, mindent legyőzni, csak azért, hogy vele színről- színre találkozhassunk. Ez többet jelent minden aranynál és drágaságnál. Az ember pedig úgy táplálkozik Isten döntéseiből, mint a méh a mézből.  Édesnek, tisztának, egészségesnek találja és tartja azokat.

Kedves gyülekezet! Ünneplő testvéreim!

Jöjjetek és ezen az ünnepen különösen legyünk hálásak azért, mert nekünk Isten hitet adott. Ajándékot, melyet lehet gondozni, ápolni vele élni, de akár apró pénzre váltani és elherdálni is. Jöjjetek legyük hálásak, mert nemcsak fizikailag adott nekünk Isten termést, gabonát, gyümölcsöt, zöldséget, táplálékot, hanem lelkileg is. És ez az élelem talán még fontosabb volt, mint a mindennapi betevő falat. Mert sokszor felüdítette a lelkünket, intette és figyelmeztetett a helyen, úton való járásra, megörvendeztette a szívünket, csillogóvá tette a szemünket, megőrzött bennünket az egyszerűségünkben, és erősítette az érzést bennünk, mely óhajtja és kívánja minden alkalommal a vele való találkozást.

Jöjjetek és imádkozzunk ma azért, hogy a vele való találkozások legyenek életünk virágporai, édes mézének ízei, mely áldottá, jóságossá, és hálateltté teszik ma és mindenkoron a szívünket. Úgy legyen! Ámen.

 

 

 

Kosinszky Ágnes: Áldás

 

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a nap sugara,

És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás

A szeretetedre szomjasoknak,

És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban, bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg önmagadnak, és a téged szeretőknek.