Hálaadással az Úr elé járulni!

Textus: Filippi 4, 4-7 „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Ünneplő Gyülekezet! Kedves Keresztény Testvéreim!

Őszi hálaadási ünnepünk a földet művelők életéhez kötődik a legjobban. Mert minden évben a gazdálkodó ember begyűjti erre az időre már a terményét, a gyümölcsöknek, zöldségeknek nagy részét. Mi, akik még mindig közel élünk a természethez, csodálatosan tapasztaljuk meg Isten gazdag áldását minden évben. Mert bár nehéz a földműves munka, az eredmény mindenért kárpótol, hiszen felemelő élmény tavasszal a gyümölcsösben járni, látni a virágzó gyümölcsfákat, hallgatni a méhek zsongását, vagy megérinteni ilyenkor ősszel a szőlőgerezdeket, almát, körtét, szilvát. Mert, amit mi termelünk meg annak más íze van, zamatosabb, táplálóbb, s hiszem egészségesebb is. A földet művelő ember, érzi, tapasztalja, hogy lelke van a földnek, külön élete a gyümölcsfának. Ezért is mindig aggódva figyeljük tavasszal rügy és virágbontáskor a hideg napok és éjszakák érkezését. Vagy különös figyelemmel követjük a kertben lévő zöldséges életét. Paradicsomnak, paprikának, uborkának, muroknak és még sorolhatnám, különleges illata van, s valami különös boldogság költözik a szívünkbe, ha azt tapasztaljuk, hogy munkánk után Isten áldást adott. De az őszi hálaadás ünnepe nemcsak a terményekről, zöldségről, gyümölcsről szól, hanem az életről magáról, az egészségünkről, gyermekeinkről, családjainkról.

 Mi minden vasárnap hálát adunk, de amikor megérkezik Szent Mihály vasárnapja, akkor végtelen és kimondhatatlan érzések szabadulnak fel a szívünkből. Azokért az apró és nagyobb ajándékokért, melyeket érzünk, értékelünk, s főleg megosztunk egymással. Gyerekkoromban a szüleim, nagyszüleim nagyon értették, s be is tartották, hogy melyik almát, körtét hogyan kell eltárolni. Emlékszem sokszor a sarjúba tettük a körtét, mert puhulnia kellett, szinte minden kerti fáról tudták, hogy mennyi ideig áll el a gyümölcse. Gondosan előkészített helyre tettük a zöldséget, ászokra az almát, s még a hold állása is befolyásolta a káposzta eltevését. Mindennek hagyománya volt, mely a tudáson, a családi szokásra épült fel. Emlékszem külön szertartása volt a szőlő szüretelésének, kalákában, máskor napszámost is fogadva gyűjtöttük be az érett gerezdeket. A hordókat már idejében a kút mellé állították, diófa levéllel mosták, forrázták, szinte napokig tisztították, hogy az életet jelentő nedű, a bor illatosan kerüljön az ünnepi asztalra. Ahogyan egyre idősebb leszek, megélénkülnek az emlékek, s azok az őszi esték jutnak eszembe, amikor kukoricát hámoztunk, napraforgót vertünk, tökmagot szárítottunk, vagy diót gyűjtöttünk, s zöld hajától heteken keresztül fekete volt a kezünk. Ma már a legtöbben csak emlékekben éljük át ezeket, s amikor az ősz termésére nézünk, annak árát látjuk meg, pedig mögötte ott van a dolgos és munkás kezek, az elkötelezett életek.

 

Sík Sándor: Te Deum versével mondom

 

Téged Isten dicsérlek

és hálát adok mindenért.

 

Hogy megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapra valót,

hála legyen.

 

Hogy mindig jutott két garasom adni,

és magamnak nem kellett kéregetnem,

hála legyen.

 

Hogy értenem adatott másokat,

és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,

hála legyen.

…………………………………………….

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!

és ma is kiálthatom: úgy legyen!

és holnap és holnapután és azután is

akarom énekelni: úgy legyen! –

hála legyen, Uram!

hála legyen!

 

 

Ez a hála kell, a szívünkben legyen, hogy Isten bennünket megtartott e világjárvány közepette. Láthatatlanul is fogta a kezünket, bátorított, bíztatott. Ezekkel az érzésekkel, így szeretném kibontani a szentírás szavait e mai alkalommal.

I.„ Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” A lélektannak van egy olyan ága, amit pozitív pszichológiának neveznek, és ennek keretében olvastam egy tanulmányt Ráskai Esztertől, aki azzal foglalkozik benne, hogy mi szerez a mai embernek örömöt. És ő négy területen fogalmazza meg az öröm és annak megélési lehetőségeit. Ez a négy vizsgált terület a következő: az ember társas lény, jobb kapni, mint adni, a játék öröm, és az életkor is számít. Mi a boldogságra egy hosszan tartó és fenntartható állapotra tekintünk, az öröm és annak szerzése lehet a pillanat műve, de akár eltarthat hosszú percekig, órákig is. Pál apostol itt ezekben a mondatokban az örömet Istenben határozza meg. Szinte egy felhívás a mai keresztény ember számára is, hogy Isten maga az öröm forrása. Az Úr mindig megteremti az örömszerzés pillanatait. A filippi gyülekezet tagjait az öröm megélésére bíztatja, bátorítja. Ez az öröm, az Úrban levő öröm nemcsak a pillanat műve, hanem mindenkor élni fog a szívekben. Az öröm valami csodálatos érzés, mert belőle olyan erőforrások szabadulnak fel, melyek képessé tesznek akár a gondok, nehézségek leküzdésére is. Az Úrban való öröm nem hasonlítható semmi mással össze. Ez nem köthető sem tárgyhoz, eszközhöz, anyagi dolgokhoz, ez a lélek öröme. Valami olyan megmagyarázhatatlan, de megtapasztalható emberi érzés, ami akkor születik csak meg, amikor Istennel egységet alkotunk. Ezt érezzük, amikor beteljesül egy álom, amikor megfogjuk legelőször gyermekeinket, unkáinkat. Ez az öröm elönti a testünket, lelkünket, amikor Istenre és az ő világára összpontosítunk.

II. Az apostol az emberi szelídségről tanít, és hangsúlyozza az Úr közel. A szelíd ember arcán, szemében, szívében már eleve öröm van. A szelíd ember távol tartja magát a bosszúságtól, gonoszságtól. Az ilyen ember Isten kezébe helyezi az életét. Nem távol él, hanem közel van Istenhez.

 

 

 

 

Dsida Jenő: Olyan egyszerű versében írja

Minden göröngyből virág ütközik,

kék az éjszaka és arany.

Ifjú vagyok és megyek vidáman,

tisztán a hullócsillagok alatt.

…………………………..

Holnap fehér abrosz mellett ülök

s piros alma, sárga körte

koppan a veranda tetejére

s aranybort iszom ezüst-pohárból.

 

III.” imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” A vallásos ember minden munka elkezdése előtt Istentől kéri a segítséget. Már maga a kérés a nyitottságot jelenti Isten irányában. S aki felé megnyitjuk a szívünket, azt már be is engedtük az életünkbe. Akiben pedig Isten lelke ott lakik az örömben és bánatban, sikerben és kudarcban  tovább tud menni, el tudja fogadni önmagát és szeretteit. Hogy mennyire volt ez az év sikeres, s a termékenyek mennyire hozta meg a gazdák megelégedését, az viszonylagos. Hiszen azt szeretnénk, ha földjeink többet teremnének. De egy biztos, a jól elvégzett munka után Isten mindig megadja az áldását. S nem lehet nagyobb hála a szívünkben, mint az a belső érzés, hogy itt lehetünk, úrvacsorában részesülhetünk. Magunkon érezhetjük Isten tekintetét, amint megszentel, megáld, számon kér, de főleg ellát egy erővel, egészséggel egy újabb életút megtételére. Az imádságban legmélyebb emberi érzéseinket mondjuk el Istennek, mely által felszabadulunk, megtelünk égi érzésekkel.

IV.” Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Nagyon sok dologra van szükségünk ebben az életben. Amit a legjobban igényel az emberi lélek, az Isten békessége. Ma is rengeteg dolog dúlja fel világunkat. Egyre többet akarunk magunknak, fogyasztani, birtokolni, gyűjteni, a magunkénak tudni. Az isteni békesség egy olyan állapot, amikor nem érzem szükségét semminek és senkinek. Megtalálom önmagamban az élet értelmét és célját. Elfogadom sorsomat, ahogyan Isten és önmagam alakítottam. Ez a béke minden értelmet meghalad. Mert ez nem a tudásról, nem erről a világról, hanem Isten dicsőségéről szól. Ez a békesség szívünket és gondolatainkat Jézusra irányítja.

Jöjjetek és adjuk át ma önmagunkat az Istennek. Tegyük le keresztjeinket, s öltsük magunkra az alázat köntösét. S örvendezzünk a termésnek, a zöldségnek, gyümölcsnek, de főleg az isteni áldásnak. Ehhez a belső út megtételéhez, végigjáráshoz, s főleg megtalálásához Isten adjon bölcs értelmet, érző szívet és hálaadó lelket. Ez az öröm töltse el a szívünket és lelkünket, ma és minden napon!  Így segítsen bennünket Isten e mai úrvacsoravételben! Ámen.