A házasságok alapja

Textus: 1 Móz 2, 18 „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

1 Móz 2, 23- 24 „Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Még mindketten meztelenek voltak: az ember és felesége is, de nem szégyellték magukat.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Életünk egyik meghatározó tényezője a kapcsolataink. Ennek egyik része az Istenre, a másik része az emberre irányul. Az ember egy társas lény, s csak a közösségben tudjuk igazán jól megélni a kapcsolatainkat. Úgy teremtett meg minket az Isten, hogy ne a magányban, egyedüllétben, hanem a közösségben teremtsük meg életfeltételeinket, kamatoztassuk talentumainkat. Természetesen részünk van életünk során az egyedül létben, amikor elkerülünk a szüleinktől, egyedül maradunk, mert elveszítjük a házastársat, vagy, mert összeférhetetlenségünk okán magunkra maradunk a fájdalmunkkal. Az iskolai, munkahelyi, szakmai, kulturális, nemzeti kapcsolatainkon túlmenően a legmélyebb és legerősebb, életképesebb kapcsolatunk a család. Annál meghittebb, tartalmasabb és szilárdabb kapcsolatunk nem létezik, mint a család. A család a társadalom alapsejtje, és mély, mérvadó, egy életre szóló, útjainkat egyengető, meghatározó elvek, értékek mentén felépülő életek indulnak el. Sehol, senki nem tud úgy szeretni minket, mint a családtagok. A családnak védelmező, oltalmazó, ösztönző, bátorító, segítő, megbocsátó szerepe van.

A családon belül is ma a házaspárokról, a házasságról szeretnék beszélni. Az elmúlt napokban, héten tartották szinte mindenütt a házasság hete programokat, ahol a házasság fontossága, és folytonossága került előtérbe. A házasság hete kezdeményezést 1997- ben Richard és Maria Kane indította útjára az Egyesült Királyságban, felhívva a figyelmet ezzel a házasság fontosságára. S azóta most már szűkebb környezetünkben is találkozni tudunk ezzel a programmal.

A felgyorsult életmód, a munkaerő szabad áramlása, az erkölcsös életvitel térvesztése, a válság, amiről rengeteget beszélünk nemcsak a gazdaságot, a hagyományos értékeket, hanem a családokat, a házasságokat is megviselte. Ma már nem különös az, ha a szülők távol vannak a gyerekektől, pénzkereseti célból külföldön dolgoznak, s csak időnként jönnek haza. A gyerekeket pedig a nagyszülők, vagy éppen a rokonok nevelik. Az sem egyedi, amikor a családfenntartó hosszú hónapokra távol van, és csak kevés időt tölt a gyermekekkel, a házastársával. Olyan társadalmi kihívásokkal nézünk szembe, ami alapjában rendíti meg a családokat és próbálja meg a házasságokat is. Én azonban nem a külső tényezőkkel akarok a mai beszédemben foglalkozni, hanem a belső, a házasságot összekötő erővel, érzéssel, ami megtartja, fejleszti, a házastársak közötti kapcsolatot erőssé teszi. Természetesen a külső tényezők befolyásolják, gyengíthetik, elhidegítik a házastársi kapcsolatok, de ott ahol, mély belső lelki kötödés van, azokat fel nem bonthatja sohasem. De hadd lássuk, értelmezzük, mit is tanít róla a szentírás. Ma a következő gondolatokról fogok beszélni: az isteni kinyilatkoztatásról, a magányról, a segítőtársról, a származásról, ragaszkodásról és a meztelenségről.

 

Juhász Gyula: Szerelem?

 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

 

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

………………………………

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

 

I.” Azután ezt mondta az Úristen:”  A szentírásban a isteni szónak teremtő ereje van. S bár sokan azt hiszik a házasság emberi alkotás, az ember találta fel, hozta létre, azt olvassuk a biblia első lapjain, hogy Isten hozta létre. Az első alaptételünk tehát az, hogy a házasság Istentől származik. S ha Istent teremtő szavára jött létre, akkor az a házasság az ő áldását is magán hordozza. Ezért nem véletlen az, hogy kibe leszünk szerelmesek. Nemcsak emberi döntés a házastársunk kiválasztása. Amikor megtetszik nekünk az a személy, akibe szerelmesek leszünk, az érzéseinken keresztül Isten üzen nekünk. Valami olyan mély, és kimondhatatlan érzés kerít a hatalmába, amit csak az érzések vizsgálatával, vagy éppen ésszel sosem tudunk megmagyarázni, vagy éppen körül írni. A keresésben és a párválasztásban mi nemcsak magunkra bolyongunk, vagy éppen tétova lépésekkel kutatunk, hanem Isten maga is velünk van abban a szerelmi folyamatban. Aki pedig a házasságát, párját Isten ajándékának tekinti, az sosem utasítja azt el. Ezért mindent megtesz. Elfogadja, feltölti házasságát szerelemmel, viszonozza a hűséget, párját a maga hibáival és erényeivel szereti. A házasság alapját Istenben látja. S minél mélyebben ás le annak talajába és keresi annak szilárdságát, annál erősebb, viharok, kihívások, válságok idején annál tartósabb lesz annak a házassága. Házasság kötések előtt szoktam tartani két felkészítőt, egyet csak a házaspárokkal, és egyet a násznagyokkal, mint tanúkkal. És azt szoktam hangsúlyozni, hogy a házasság Isten ajándéka, és a párválasztás nemcsak emberi, hanem isteni döntés is. S házasságot elsősorban nem a házasságlevél, hanem az a mély és elkötelezett kapcsolat teszi élhetővé, az a szerelem, amelyet minden nap kinyilvánítanak a házaspárok a külsőségekben is.

Szombaton reggel a feleségemmel Tapolyai Emőke előadását hallgattam a házasságról. Többek között azt hangsúlyozta, hogy a házasságban nincsenek pillanatragasztók. Hogy a törésvonalakat nem lehet pillanatragasztóval úgy eltüntetni, mintha semmi sem történt volna. S azt mi is látjuk, érzékeljük, hogy a házasságokat mennyire törékenyek, sérülékenyek. S tennünk, védelmeznünk, imádkoznunk kell a házasságokért.

II.” Nem jó az embernek egyedül lenni.” Nagyon sok közösség, szövetség, kapcsolat alakulhat ki az életünkben. Vágyunk is ezekre az együttlétekre. Vagy akár a magányosan, a közösségtől távol is leélhetjük az életünket. De annyira semmi sem vonz bennünket, s nem tesz boldoggá, mint a házastársunk. A férfi és a nő összetartozik. Bár két külön személyben létezünk, de egyek vagyunk házasságban. És ez nem azt jelenti, hogy nem lehetünk különbözőek. Nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk. Az egység azt jelenti, hogy egymást kiegészítjük. Olyanok vagyunk, mint egy tökéletesen összeillő pár. Nem véletlen ez az egység. S nem is csak emberi elgondolás, vagy döntés alapján jött létre. A mi emberi házasságunk ezen a földön köttetik meg, de ezen túl is tartós.

Társas magányban is lehet élni, amikor duzzogunk, bosszankodunk, magunkba zárkózunk. De Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy kibeszéljünk a problémáinkat. Talán mi férfiak sokszor meg sem értjük, hogy miért kell annyit beszélni.

A hidak egymáshoz című könyvben olvastam az empátiáról, kommunikációról és konfliktuskezelésről. Nekünk egymásból ki kell szeretnünk a jóságot. Az írja a szentírás, hogy az emmausi tanítványok, amikor hazafelé haladtak Jeruzsálemből a feltámadt Jézus melléjük szegődött. Hallgatta a beszámolójukat, s csodálkoztak, hogy az idegen, aki nem más, mint Jézus volt, semmiről sem hallott. S amikor Jézus elkezdett beszélni fellángolt a szívük. A végére ismerték fel, s aztán visszamennek és hírül viszik Jézus feltámadását. Nekünk is kell, lángoljon a szívünk a házasságban, a szerelemtől, hűségtől, ragaszkodástól, attól az áldástól, hogy gyermekeket, unokákat hagyhatunk magunk után.

III.” alkotok hozzáillő segítőtársat.” A férfi egyedül nem tud megküzdeni az élet kihívásaival. Fizikai adottságai erőssé teszik a férfi nemet, uralkodni akar ezen a világon. De mindezek ellenére Isten olyan adottsággal ruházta fel a nőt, amit senki más nem tud megtenni. Életet adhat, segíti az isteni munkát. A fennmaradás egyik záloga a gyermekáldás és vállalás. Ennek a gondolatnak mindhárom szava lényeges és sokatmondó. Alkotok, mondja Isten. Vagyis megformálja, létrehozza, majd gyönyörködik a teremtésében. Ezt az isteni alkotást a férfinak becsülnie, tisztelnie, értékelnie kell. Nemcsak azért mert a társa, hanem mert Isten formálta az ő számára. Senki más ezt meg nem teheti. Isten személyesen nekem, az én házasságomért teremtette meg nekem, azt a nőt, férfit. Istennek terve és célja van az én házasságommal.

Milyen gyorsan elmondjuk sokszor, hogy nem illenek egymáshoz. S a legtöbbször ezt a külsőségekre értjük. Pedig, ami belül van, a lélekben, az érzésekben, a szív titkaiban, azok a fontos és mély összekötő szálak.

Minket sokan segíthetnek életünk folyamán, a szülők, nagyszülők, barátok, munkatársak. De annyira senki sem segíthet, mint a házastársunk. A házastársunk mindenben ott van, örömben, bánatban, kihívásban.

Ameddig élt a kisebbik lányunk-jártunk a sérült gyerekeket nevelő szülőkkel találkozni. És öröm volt látni, hogy a baj, betegség, probléma megerősítheti a házasságot. Adott esetben nem szétszakítja, hanem még jobban elmélyíti a közöttük levő kapcsolatot. Az egyik történet szerint mielőtt egy gyerek megszületne a földre, Isten angyalt küld a földre, hogy felkutassa, hova tudja azt a gyereket elküldeni, hogy fogadják, s miként birkóznak meg a kihívásokkal.

IV.” csontomból való csont, testemből való test.”A jól működő házasság 7 alapelve című könyvben olvastam, hogy még egy patriarkális vallásszemlélelet követő férj esetében is fontos a házasságban mindent megbeszélni és közösen dönteni. Mivel érzelmileg intelligens házasságban élt a férfi a feleségével, nem látott konfliktust a hitéből fakadó meggyőződése, hogy a férfinak kell döntéseket hoznia és aközött, hogy a felesége kívánsága is ne teljesülnie. „ Meg sem fordult a fejemben, hogy olyan döntést hozzak, amivel a feleségem ne értene egyet. Ez nagy tiszteletlenség lenne a részemről” A jól működő házasság 7 alapelve pedig a következő: a szerelemtérkép, tápláld szereteted és csodálatod, nem el, hanem inkább egymás felé forduljatok, engedd, hogy a párod befolyásoljon, oldd meg a megoldható problémákat, az elakadás legyőzése, a közös értelem megteremtése. Ma ezeket nem fogom kibontani, de óriási fontossággal bír, hogy bár közös a származásunk, a különbözőségeinkre mindig válaszokat kell találnunk.

V.” ragaszkodik a feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Ahhoz, hogy el tudjunk indulni a partról, el kell oldanunk a csónakot és nekünk kell eveznünk. A házasságok nagy részében nehéz a lánynak, fiúnak leválni, megválni a szülőktől. S a házasságkötés órájában nemcsak öröm, hanem a veszteség könnyei is ott vannak a szülők szemében. A házastársaknak a szülőkkel, környezettel szemben mindig a férjet és a feleséget kell előnyben részesítenie. Értelmes, megfontolt döntéseket kell hozni, ahhoz, hogy a házasság teljes és kiegyensúlyozott legyen. S a szülőknek, akik a nevelés által betöltötték hívatásukat eléggé korrektnek kell lenniük, hogy elengedjék gyermeküket.

A ragaszkodás itt nemcsak a szexualitásra, hanem az értelem és érzelem minden területére vonatkozik. Senki és semmit nem állhat a házasság útjába. Amikor a házasság megköttetik, akkor nemcsak a jóságot, szépséget és egészséget, hanem a betegséget, nehézséget is elfogadjuk. Az egy testté levés a közös szándékot és akaratot jelképezi.

VI.” meztelenek voltak: az ember és felesége is, de nem szégyellték magukat.” A meztelenség itt nemcsak a testiséget jelenti, hanem a lelkiséget is. A lelki meztelenség az átlátszóságot jelenti. Nincs titkunk, nincs rejtegetnivalónk, sem rejtett gondolataink. A kapcsolat intim, bizalmas jellege éppen azt fejezi ki, hogy szűk körre, csak a házastársakra terjed ki. Ebben még a gyermekek sincsenek benne. A gondolatok nyílt és azonnali kifejezésének azonban sokszor gátat szab a szeretet és a tapintat.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

A házasság olyan, mint egy ház. Van alapja, falai, tetőszerkezete. Egymás lelkébe mélyre kell, ássunk, ahhoz, hogy a házasság szilárd legyen. Szerelmünk, ragaszkodásunk, elkötelezettségünk mély kell, legyen, ahhoz, hogy a házasság jó alapokon álljon.

Feladataink, munkavégzésünk, eredményeink által ennek a háznak a falait építjük fel, amin belül jól érezzük magunkat. Ennek ablakain keresztül mindig érkezik a fény, hogy lássuk és csodáljuk Isten szépséges világát. Ennek a háznak a tetőszerkezete a házastársak szereleme, melybe egybe ölelkezik és védi, biztonságot nyújt a benne élőknek.

Egyszer egy házaspárnak az esküvőt, a leendő férj betegsége, rákja miatt előbbre kell hoznia. A férjnek előrehaladott hasnyálmirigy daganata volt. De a várva várt napot felejthetetlenné tette a feleség gesztusa, aki éppen a házasság napján a násznép előtt leborotváltatta a haját, s a szép tincseket egy olyan alapítványnak adományozta, akik parókákat készítettek rákban szenvedő gyermekek részére.

Kedves testvéreim! 

Isten egészséges, boldog házasságra teremtett bennünket. Őrizzük, vigyázzuk, oltalmazzuk a házastársainkat. Ebben segítsen az Isten! Ámen.