Isten akarata, a szabadság és emberi méltóság

Textus: 1 Péter 2, 15- 17 „Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Életünk központi kérdésévé vált a szabadság. Egyre többet foglalkozunk ezzel a gondolattal. Szabadok vagyunk. Azt tehetünk, amit akarunk. Nekünk aztán ne mondja meg senki, mit kell tennünk. Vagyunk eléggé felnőttek, ahhoz, hogy eldöntsük, milyen irányt vegyen az életünk. Minden emberi akaratunk arra irányul, hogy egyre szabadabbak legyünk a törvényektől, megszabaduljunk a múlt visszásságaitól, mi dönthessünk a sorsunk felől.

Azonban láthatjuk azt is, hogy a nagy szabadság hova vezethet. A média egyre azt sugározza, hogy féktelenné válhat egy tömeg, akár hatalmas károkat, pusztításokat is végezhetnek, ha nem tudják azokat korlátok közé szorítani. Egyszóval a szabadság, szabadossággá is válhat, ha nincs kellő alázat, amikor féktelenek az indulatok, és szinte semmi a felelősség.

Azonban én ma az ember és a társadalom szabadságáról szeretnék beszélni, s teszem ezt azért is, mert szerte a környezetünkben, s a magyarok által lakta vidékeken, csak most ünnepeltük az 1956- os forradalom, 70- ik évfordulóját.

A forradalom fő okai a diktatúra, a gazdasági válság és alacsony életszínvonal, a nemzeti szuverenitás hiánya és a szovjet elnyomás, a reformok elakadása és a politikai válság voltak. A Mefesz, Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége 16 pontban fogalmazta meg a követeléseit. Többek között a beszolgáltatások eltörlését, március 15-e , nemzeti ünneppé nyilvánítását, szolidaritást Lengyelországgal, belső választásokat, új kormányt Nagy Imrével. 1956. október 22- nek éjszakáján ezt a 16 pontot szórólapok által népszerűsítették, és aztán tudjuk a további történéseket. Gerő Ernő csőcseléknek nevezte a forradalmár ifjúságot, Várták Nagy Imre beszédét, elfoglalták a rádiót, eldördültek az első lövések, szovjet tankok jelentek meg Budapest utcáin. A forradalmárokat eltiporták, a résztvevőket elítélték, még itt Erdélyben is százakat fenyegettek, börtönbe csuktak. S mindezt miért, a jobb élet igényéért, a szabadságért, az emberi méltóságért?

Azóta eltelt 70 év, változtak a körülmények, egy más társadalmi rendben élünk. Másak a viszonyok, a lehetőségek, az elvárások. De a szabadságról van, amiért beszélni. S hiszem tenni is, hogy az megvalósuljon mindenféle szinten. Mert az ember csak szabadon tud élni, alkotni, családot, gyermekeket nevelni.

 

 

Illyés Gyula: Ne feledd a tért versét idézem

Ne feledd a tért, ahol elestek ők,

 

a földet se feledd,

bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld

szent ügy hős-helye lett.

Mert hol tiszta ügyért s így lám temiattad –

érted is hulltak el ők:

terül az bárhol a föld,

rejtelmesen egy terület!

Úgy az övék, hogy már a tied.

Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had

bár legutolsó hátvéde ledőlt!

Míg nem feleded:

Nem nyugszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget

emészt el ott – vagy akárhol – a sírhant.

Új hont érlel a föld.

 

Ma a felolvasott szentírási versek alapján a következő gondolatról fogok beszélni: az isteni akaratról, a tudatlanságról, a gonoszságról, Isten szolgálatáról, a tiszteletről és szeretetről.

I.” „ Mert Isten akarata az” Péter apostolnak ez a kijelentése nagyon általános, de ugyanakkor meghökkentő is. Mert vajon mi is az Isten akarata? Mit szeretne velem elérni? Hogyan akarja az életemet irányítani, befolyásolni, alakítani? A vallástalan ember ezzel nem foglalkozik. Nem is figyel Istenre, s nem is ad nagyobb hangsúlyt az életében. Talán csak akkor, mikor beteg lesz, amikor az elmúlás közel van, vagy amikor elgondolkozik az élet értelméről.

De az Istenben bízó ember folyton azt keresi, mit akar az Isten? Az ember pedig egy kereső lény, nemcsak a családtagjait, s nemcsak a társát, a megélhetését keresi, hanem az Istent is. Az Istenre találás pedig nem könnyű. Mert a hozzá vezető út nehézséggel van kikövezve. Jézus tanításaiból tudjuk, hogy a megpróbáltatások, az állhatatosság által tudjuk őt megismerni.

A forradalmárok, a szabadságot és emberi méltóságot kereső hősök azért válnak naggyá egy nemzedék életében, mert ők a legdrágábbat adták, az életüket, az ügyért. Az itt és most jelszavával, nem a gyávaságról, s nem is a lemondásról, hanem a kiállásról, mérhetetlen bátorságról tettek bizonyságot.

Amikor Isten angyala megszólítja Gedeont a pajtában, cséplés közben, hogy vállalja a küldetést, őt magát gyengének, kicsinek és méltatlannak tartja, arra, hogy legyőzze a Baál prófétákat. De Isten segítségére siet. Jelet ad neki a harmatos földön, majd a harmatos gyapjún keresztül. Egy lét közeli állapotba került az Istennel, s már akkor semmi sem lehetetlen neki, mert Isten szándéka valósul meg általa.

Egy pár évvel ezelőtt lelkészi gyűlésre meghívtuk Sándor Balázst és Kelemen Csongort, akik mindketten megjárták a kommunista börtönöket az 1956- os események után. És tudják meg, hogy ezekben az emberekben, annyi év után már nem keserűség volt, hanem óriási bölcsesség. És annak a felismerése, hogy ők, akik teológiai hallgatóként kerültek a börtönbe, e bizonyságtétel által is szolgálták Istent. És hiszem, nekünk minden nap fel kell, tegyük a kérdést, mit akar tőlem, velem az Isten? Mert ez a kérdés cselekvésre buzdít, dönteni kényszerít, jobb ember leszek általa. Másképpen élem az életem, mert tudom, nemcsak magamnak, hanem az Istennek is élek.

II.” jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok:” Az ismeretszerzés, a folyamatos kapcsolattartás ezzel a világgal ma már egy létszükséglet. Állandóan fejlődnünk kell ahhoz, hogy lépést tartsunk ezzel a világgal. Ma már senki, egyetlen szakmabeli sem mondhatja, vagy éppen hátradőlhet, hogy ő mindent tud. Neki már nincs szüksége új információra, tudásra, ismerethalmazra.

Hosszú évszázadokon keresztül az embereket tudatlanságban tartották. Ki kell, mondjam, hogy biza ebben még a keresztény egyház is közrejátszott. A protestantizmus vezeti be a népiskolákat, amikor tömegesen, a jó képességű gyerekek már tanulhatnak. Azelőtt csak a kiváltságosak tehették meg. A tudás egy olyan értékké vált, ami a mai napig felbecsülhetetlen.

A megfelelő ismerettel rendelkező embert már nem lehet becsapni, a szabadságát nem lehet elvenni. Bár ma is megtörténik, hogy szeretnék az embereket kihasználni, felhasználni.

Jót kell cselekedni, mondja Péter apostol, hogy elnémítsuk az értelmetlen emberek tudatlanságát. Mert a fél tudás, a fél ismeret még nem elégséges, hogy megfelelően ítéljek meg dolgokat. A tudatlan ember befolyásolható, kihasználható, manipulálható. Ma már rengeteg információ áll a rendelkezésünkre, ahhoz, hogy önálló életet, gazdaságot, saját kis közösséget alakítsunk ki. De ehhez erő, hit, szándék eltökéltség kell. És közben megy a modern rabszolgaság, amikor pénzzel, anyagiakkal, a fényűző élet szépségével, pazar költekezésével vásárolják meg éppen valakinek a tudatlansága által az életét, egészségét, felszámolva akár még a családi életét is. Mert világosan kell látnunk azokat a határokat, melyek már belegázolnak a sajátosan szép, meghitt családi életünkbe is.

III.” mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják.” Mi kevésbé, vagy nem eleget foglalkozunk a gonosz létezésével. Már a Teremtés könyvében, az első ember életében találkozunk a gonoszsággal. Aztán ott van az első testvérgyilkosságban, Káin és Ábel történetében. De a gonosz, Jézust is megkísérti. És Jézus ellenáll neki. Mindent neked adok, ha leborulva imádsz engem.

S hányan leborulnak alkalmanként a világ bálványai előtt, s azt hiszik, hogy a boldogságukat hozza el. Ez a bálvány lehet a politikai hatalom, lehet az önkény, lehet a pénz és az anyagiak. Nem az a kérdés, hogy szükség van- e rájuk, hanem az, hogy istenítjük- e az életünkben? Többet adunk- e, mint amennyit megérdemelnek? Politikai változásokkor figyelhető meg, hogy micsoda fordulatok vannak. Egyesek, akik nagy rajongói voltak akár egy pártnak, vesztesége után ott hagyják, és máris ott teremnek az újat, a győztest szolgálni, egy kis koncért, maradék morzsáért, amely az asztalról leesik az ők számukra. Micsoda emberi gerinctelenségek, hitetlenség és érdek orientáltság figyelhető meg, emberek életében. S feltehető jogosan a kérdés, elvek mellett ált ki, vagy érdekek mentén. Mert olyanokká válhat, mint egy szélkakas, amit ide- oda fúj majd a szél.

Az 1956- os szabadságharc hőseiként Budapesten, 1945, vidéken 557 személy halt bele a sérüléseibe. S több mint 20.000 személyt ápoltak kórházban, vagy látták el a sérüléseit.

Mennyi áldozat, s hány család, közösség látta kárát az emberi életek kioltásának. Mert a gonoszság senki és semmit sem kímélt. Számára nem volt drága semmilyen érték, csakhogy visszaállíthassa, megtarthassa a rendszert, mely félelemben tartotta az embereket és közösségeket. A nagy társadalmi demokrácia és néphatalom pedig csak lepel volt, mely elfedte mindazt a borzalmat, melyet egy rendszer felépített. S ilyen ártatlan meghurcolások, megfélemlítések nemcsak a múltban, hanem akár még a jelenben is megtörténhetnek. A besúgói rendszer, a lehallgatás az óta is végzi alattomosan a tevékenységét. S csak az alkalomra vár, az utasításra, hogy kiszemelje és megjelölje az áldozatát. Mert a megfélemlítés a legjobb módszer arra, hogy sok embert elhallgatassanak.

IV. „hanem mint Isten szolgái.” Bizonyára sok alkalommal tehetjük fel a kérdést, alkalmas vagyok-e Isten szolgálatára? A szentírás nagyon szép példákat állít elénk, amikor Isten dönt az alkalmatlanságról. Az ószövetségben Éli pap fiai, Silóban, Hofni és Fineás, már az áldozat bemutatása előtt elveszik az áldozati állat húsát, és erkölcstelenül bánnak a szentélybe menő személyekkel. Ezért Isten megveti, és Sámuel próféta veszi át a helyüket. Dávid király mivel a hettita Uriás feleségét, Betsabét meg akarja szerezni, ezért férjét a harcban olyan helyre helyezteti a harctéren, ahol elesik. De Nátán próféta által Isten üzen neki, a gyereke, aki Betsabétól születik meg fog halni.

Isten szolgáit sokszor veszik üldözőbe. Rengetegszer kerülnek veszélybe. Saul azért indul Damaszkuszba a zsidó főpapok megbízásával, hogy megölje, és törvény elé kényszerítse az ott élő keresztényeket. De Isten csodát tesz vele, s belőle lesz Pál apostol a legnagyobb keresztény hittérítő, misszionárius.

Az Isten szolgálatára jelentkező személynek nem a földi törvényekre, hanem elsősorban az égiekre kell tekinteni. Egyedül az isteni igazságosság a mérvadó. Hozzá kell igazodni. Ő maga a mérték. Ő az iránytű. Ő mindig elindít és hazavár.

Néhai püspökünk: dr. Szabó Árpád az egyik beszédében így írt az Isten szolgálatáról: Isten útja a

szeretet - tedd általa szebbé az életet. Isten útja a jövendő - lépj rá bizakodva, a hit bátorságával és a reménység lendületével, és megnyered az életet.

V.” Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek,” Három szó, tisztelet, szeretet, istenfélelem. Mennyi tartalma, súlya és mondanivalója van ezeknek a szavak. Hiszen, akit tisztelünk, annak vesszük el a szabadságát. Azt nem kezeljük le, méltónak találjuk vele társalogni, gondolatokat vele megosztani. Meglátjuk benne az embertársat, a törékeny emberi lelket.

Ezáltal a testvéri szeretet, nemcsak elpufogtatott szó, vagy mondat, de megélt valóság lesz. Mert a szeretet legyőzi a különbségeket, melyek nemzeti, felekezeti, akár a bőr színéből, vagy származási eltérésekből keletkezhetnek.

Az Isten félelme, nem az elriadást, vagy a tőle való távolságtartást, hanem éppen a közelséget, a vele való életet jelenti.

Beszédemben egy történetet osztok meg veletek.

A falu szélén, egy apró, gyertyafényes szobában ült János, kezében egy kopott röpirattal. Nem fegyverekkel akart harcolni, hanem szavakkal. Városában a zsarnok kormányzó már minden szabad gondolatot betiltott, a nép pedig néma félelemben élt. János tudta, hogy a hallgatás a legbiztososabb lánc.

Aznap éjjel, mikor a holdat felhők takarták, elindult. A főtér hatalmas hirdetőtáblájára, ahová addig csak a hatalom fenyegető parancsait szögezték ki, egyetlen, vastag betűkkel írt lapot ragasztott: „A szabadság nem ajándék, hanem jog. Ébredjetek!”

Másnap reggel a tér megtelt emberekkel. Suttogás hullámzott végig a tömegen, a kormányzó katonái dühösen tépték le a papírt, de a szikra már kipattant. János a tömegben állt, és látta az emberek szemében a félelem helyét átvevő dacot. Tudta, hogy az élete veszélyben van, de azt is, hogy a forradalmat már nem lehet letépni a falról, mert az az emberek lelkében kezdődött el.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Holnap és a jövendő a szabadság reménysége. A szabadság Isten ajándéka az embernek, és arra vigyázni kell, védeni.  Azonban a szabadságot ki kell érdemelni, az nincs úgy magától. Mindig is vannak és lesznek zsarnokok. Akik az emberi méltóságot porig alázzák, uralkodnak, megaláznak, kihasználnak. Éljünk, hát a szabadság lehetőségével. Neveljük gyermekeinket szabadon gondolkozni, imádkozni, és ezt a keresztény társadalmat megtartani és fejleszteni. S nemzeti ünnepeinken álljunk meg büszkeséggel az 56- os forradalmárok emléke előtt. Mert ebből erőt merítünk, ihletést kapunk, döntéseinkre, bátor kiállásunkra Isten áldását. Ebben segítsen az Isten! Ámen.