Temetési beszéd
Textus: 1 Timóteus 6, 11-12 “ Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj az igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél, szép hitvallással sok tanú előtt.”
Gyászoló család! Végtisztességet tevő gyülekezet!
Csak emberi értelemmel nehéz felfogni és elfogadni az élet végességét. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy örökké élni fognak, ezért gyűjtenek elhasználhatatlan vagyont, keresik az örömszerzés forrásait, habzsolják az életet. Nem ismernek sem Istent, sem embert. Tűzön- vízen át érvényesíteni szeretnék az akaratukat. Személyük és egoizmusuk nem ismer határt. S amikor meghalnak, nem marad semmi utánuk, mert ha volt is családjuk tönkrement, összevesznek, egyedül maradnak. Minden figyelmük csak e földi életre összpontosult, ezért nem is látják meg az ég, az Isten magasztos voltát.
De vannak emberek, kiknek élete nemcsak erre a sárgolyóra összpontosítódik, s hála Istennek ebből vannak többen, akik naponta az égre emelik tekintetüket, imára kulcsolják a kezüket, s hálával rebegik el mindennap az imádságaikat.
Ma egy olyan embert temetünk, aki egyszerű, alázatos, Istennek tetsző életet élt. Talán sosem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy Istennek, a szentírásnak nagyon nagy hatalma van az életünkön. Ezért az én számomra is fontos volt, hogy ezelőtt három nappal a betegágya mellett együtt tudtunk imádkozni, szentírást olvasni, és az isteni akaratot keresni. Én személyesen meg vagyok győződve arról, hogy Ernő bácsi várt erre a találkozásra. Még ha elméjével nem is fogta fel, ami körülötte történik, de lelkével ott volt velünk, bizonyára búcsúzott tőletek, az otthontól, szeretteitől.
Szinte lehetetlen, alig vagyunk értelmünkkel vonalat húzni, az élet és a halál közé. Mert amikor kedden megláttam a testét a betegágyban, s számomra az azelőtti látogatás alkalmával, arc és test maradt meg nekem, az volt az érzésem, hogy ez már nem élet.
Csak Isten a tudója annak, hogy melyik lesz az utolsó szusszantásunk, levegővételünk és sóhajtásunk. De a földi élet fáklyájának kilobbanása egyben az új, az égi élet tűzének lángra lobbanását is jelenti. Tudom, hogy fáj az elmúlás, s nehéz ma végbúcsút venni. Azt is tudom, hogy csak szavakkal, nehéz titeket megvigasztalni. De hiszem, hogy a szentírási versek, Isten szavaiként a lelketekbe hullanak, melyek csillapítanak, ápolnak, sebeiteket bekötözik.
Egyszer mindennek vége lesz, és ebből a végződésből is valami új kezdődik, hitünk szerint a mennyei élet üdvözültek világában. Miután szerdán együtt kitöltöttük az elhalálozási bejelentőt, azon gondolkoztam, hogy miről beszéljek e mai temetés alkalmával. És én a felolvasott szentírási versekben találtam meg Isten üzenetét, mellyel mindannyiunkat akar bátorítani, a gyászoló családot a gyászban vigasztalni. Ezekkel a szentírási versekkel szeretném ma kibontani a szentírás tanítását és sajátosan ma Deák Ernő életére alkalmazni.
I.A felolvasott szentírási verseket megelőzően Pál apostol a kegyességről beszél és tanít. Többek között azt fogalmazza meg, hogy semmit sem hozunk ebbe a világba, és semmit sem viszünk el magunkkal. Robert Seethaler mondta: A felismerés a bölcsesség meredek lépcsőházában megtett első lépés. Megemlíti egyesek részéről a pénz szerelmét, s ezután sóvárogva, egyesek eltévelyednek a hittől és fájdalmat okoznak maguknak. Ezen gondolatok után folytatja azokat a mondatokat, melyeket ma itt felolvastam.
II.” Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” Az apostol egy intéssel tanítja Timóteust, a fiatal tanítványát. Vagyis Pál óvja az anyagiaktól Timóteust. Timóteust egyenesen az Isten emberének nevezi. Milyen is az ember, aki Istent bírja magában. Olyan, aki életében Istenről tesz bizonyságot. Én azt láttam és tapasztaltam ennél a családnál, hogy imádják, tisztelik az Istent. Harmónia, összhang és béke van a szívükben. Még a betegség idején sem a gyalázat, az értetlenség, a küzdés szavai hagyták el az ajkukat, hanem az alázat és szeretet jellemezte őket.
Deák Ernőnek nem volt könnyű a gyermekkora. Az édesanyja négy éves korában elhagyja a családot. Testvéreivel együtt az édesapjukkal maradnak, aki majd újranősül, s Ernő bácsinak mindkét részről féltestvérei lesznek. Több akadállyal kell megküzdenie neki gyermek és ifjúkorban, mint úgy általában, még azokban az évtizedekben kellett szembenéznie akár egy gyermekeknek. Ő már fiatalon kiveszi a részét a munkából. Testvérei Gyepesben vannak a nagyszülőknél, de őt otthon segít a földművelésben és állattenyésztésben. Isten úgy állította be az ő életét, hogy képes legyen ezeket az akadályokat elgördíteni, kikerülni, és ha tehette azokat legyőzni. Az isteni tanítás mintha mindig is a szívében és lelkében élt volna, Isten embere kerüld ezeket. A kerülés azonban nem az elkerülést jelentette. Számára a munka mindig elsőbbséget élvezett. Szerette a tevékenységét, amit akár a gyárban, akár később itthon a gazdaságban végzett. Nem elkerülte a problémákat és elódázta, hanem megoldotta, előkészítette, azok teljesítésére törekedett.
II.” Ellenben törekedj az igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.” Pál apostol itt pozitívan fogalmazza meg a keresztény élet alapjait. Ernő bácsi állhatatos volt a törekvésben, kitartó a munkában és elkötelezett az értékrendben. Egy olyan században élt, amikor már gyermekként, fiatalon látja az igazságtalanságot. Elveszik a földet, erdőt, állatot, a földműves és állattenyésztő ember megélhetési forrását. Ezért az igazságnak a második részét tapasztalja, a gazságot. A kegyesség a mélyen, belsőleg átélt istenhitet és vallásosságot jelenti. Az a hűség, melyet az ember Isten irányában nyilvánít ki. Ő akkor is megtartotta a hitét, s átélte vallásosságát, amikor más hátat fordított a templomnak. A hit egy láthatatlan erő, de mégis mély belső valóság, mely képessé tesz minket erősnek lenni, még akkor is, amikor erőnk felett való út előtt vagyunk.
A szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre mindig is vágyakozott, hiszen egy kisgyermek, a fiatal, az oltalomra, a családi békére, a bensőségességre vár.
III.” Harcold meg a hit nemes harcát,” Ha az életet egy harcnak, küzdelemnek tekintjük, akkor valóban harcolni kell mindig. Harcolni az előbbre jutásért, a megélhetésért, a családért, a gyermekekért. Ez a harc nem mások ellen szól. Hanem éppen rólunk. Azokról a módszerekről, eszközökről, melyeket mi alkalmazunk. Ahogyan mi akarunk érvényesülni. Ő pedig sosem vette el a másét, nem is gyúrt maga alá senkit sem. Nem is használt erkölcstelen eszközöket. Az övét védte, azt becsülte, és értük Istennek hálát adott.
IV.” ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál” Mi emberek olyan dolgokhoz vagyunk szokva, amit látunk, érzünk, tapintunk. De vannak olyan mély vallásos dolgok is, melyekben hinni lehet. Ezek egyike az örök élet, az üdvösség világa. Hitünk szerint ez a mennyben, Istennél van. Az emberre erre van elhívva, de ez nem történik meg magától. Nekünk is tennünk kell ezért. Úgy kell élnünk, hogy Isten világába kerüljünk. Hiszem, hogy Isten Deák Ernőt nemcsak elszólította ebből a világból, hanem magához öleli, és az üdvösségben részesíti. Ő minden alkalmat megragadott ebben az életben azért, hogy Istenhez kerüljön, s most ott van Isten dicsőséges, fensége előtt.
Reményik Sándor: Csipkebokor
Oly közönséges, árva kis bokor,
Körülte gaz nő, állat rátipor,
Ember véresre sebzi magát rajta,
A szitkot, gúnyszót özönével hallja.
Ő mégis rendületlen hittel várja,
Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,
S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,
A lángjában az Isten megjelen.
V.” amelyről vallást tettél, szép hitvallással sok tanú előtt.” Nekünk, protestánsoknak, és ezen belül unitáriusoknak a vallás tétel a konfirmáció. Ekkor fejezzük ki elkötelezettségünket Isten és az egyház felé. Ezek a vallástétel újul meg minden úrvacsora vételben, amikor közelebb kerülünk, éppen a bűnbánat által és részesülünk a bűnbocsánatban.
Ezt a vallástételt tette Deák Ernő Homoródkeményfalván, és ezt erősítette meg a gyülekezetünkben valahányszor úrvacsorát vett és ezáltal erősebbé vált.
Most arra kérlek, engedjétek el az Ő életét. Adjátok az örökkévalóságnak a lelkét, melynek mindig is része volt. S ti gyermekek tegyetek fogadalmat, hogy édesanyátokra gondot viseltek, segítitek a gyászban egymást, és imádkoztok lelkének üdvösségéért.
Életrajzi adatok
Deák Ernő 1949. február 2- án született Homoródkeményfalván. Édesapja Deák Béla, édesanyja Deák Margit. Ott gyermekeskedett szülőfalujában. Alig 4 éves korában már érzi az édesanya hiányát. Az édesanyja három kisgyermeket hagyott magára, elhagyva a családját. S így a három kiskorú gyermek az édesapával maradnak. Egy lánytestvére nagyon korán életét vesztette.
Itt dolgozott az iskola elvégzése után a katonaságig, segítve a családot a földművelésben és állattenyésztésben. Otthon volt, hogy enyhíteni tudja a család megélhetési, boldogulási gondjait. Elviszik katonának, s a leszerelés után ide jött Székelyudvarhelyre. Először a Gábor Áronban, majd a Matricában dolgozott. Lakatos mesterséget folytatott. Amikor szükség volt festett is.
Itt ismerkedik meg a feleségével, Kiss Ilonával, akivel 1974- ben házasságot kötnek. Isten három szép és egészséges gyermekkel áldja meg a házasságukat. Júliánna 1975- ben, Ernő 1976- ban, és Edit Eszter 199o- ben születik meg szülei örömére. Édesapaként és férjként örömmel vállalta a kihívásokat. Tudta, övéiért dolgozik. S számukra biztosítani akarta az élethez szükséges feltételeket. Örömteli, nyugodt és tartalmas éveket tudhatott magáénak a családban hosszú évtizedeken keresztül.
1993- ban elépítések voltak a gyárban. Munkanélkülivé válik. S utána elkezd gazdálkodni. Földet művel itt Székelyudvarhelyen is és állatokat tart.
65 éves korában lett nyugdíjas. Életében jó egészségnek örvendett. Nem volt különösebben beteg. 2o17- ben tüdőtágulása volt. 2o21- ben fedezték fel a prosztata rákot, ami számára végleges volt. Gyógyszerekkel kezelték. Betegsége idején sikerült meglátogatnom. Jó kedélyű, humoros, mosolygós személyt ismertem meg benne. Ezelőtt két hónappal kezdett el jobban betegeskedni. Ágyba került. És többé már nem volt visszatérés. Amikor kedden este meglátogattam, megijedtem akkora volt a változás. Levegőért kapkodott. Köszönetet mondok Istennek, hogy a családjával, betegágyánál imádkozhattam, melyet talán még ő is felfogott.
Szigorú, számon kérő édesapa volt, de végtelen és határtalan szeretettel rendelkezett. Jóban, rosszban együtt volt a családjával.
Isten elhozta számára az enyhületet. Felszabadította a betegség terhe alól. S hiszem, letörli özvegye és gyermeki könnyeit is a gyász időszakában.
Búcsúztató
Ma szomorú szívvel búcsúzunk immár néhai Deák Ernőtől, aki 73 évesen, házasságnak 46- ik évében örökre megpihent. Búcsúzik elsősorban az ő felesége Ilona, aki ma megköszöni mindazt, amit életében feléje árasztott, a szerelmet, hűséget, ragaszkodást, gondoskodást. Hiszen ők ketten meg tudták osztani azt a keveset és azt a gazdagságot, mellyel Isten elhalmozta őket a családban, gyermekek nevelésében, örömteli pillanatokban.
Reményik Sándor: Az utolsó munkás
A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát
Aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fenn mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:
Mondtad s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
S virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
…………………………………
Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet,
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
És így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra –
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
Napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.
Ezt az utolsó órát add nekem.
Búcsúznak a gyermekei: Júliánna, Ernő, Edit Eszter és Tarcsafalvi Zsolt. Ilyenkor most megszépül a gyermekkor és elevenné válik. Ott látják magukat kisgyermekként a családi háznál, az ünnepnapokban és a hétköznapokban. Felejthetetlen az elindulás, a hazaérkezés, az édesapai gondoskodás és figyelmeztetés.
Babits Mihály: Ne mondj le semmiről
Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.
Búcsúznak az unokák: Lőrinc Erzsébet és Csaba, Lukács Sándor és Dominik.
Búcsúzik a dédunoka: Zalán.
Búcsúznak az édestestvérei: Béla és Ildikó. Mostohatestvére: Attila, valamint az édesanyáról és édesapáról való testvérei.
Búcsúznak az anya és apatársa: Tarcsafalvi Jolán és Sándor.
Búcsúznak a szomszédok, a volt munkatársak, barátai, ismerősei.
Búcsúzik Szabó Géza és családja.
Búcsúznak a gyepesi és a homoródkeményfalvi rokonok.
Búcsúzik az egész végtisztességet tevő gyászoló gyülekezet. Isten legyen veled! Isten maradjon velünk! Ámen.