Isten gyermeke

Keresztelési beszéd

Mt 3, 16-17 „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Kedves szülők, Éva és Dénes! Tisztelt nagyszülők, keresztszülők! Ünneplő testvéreim!

A keresztény szertartások közül a keresztelés a kezdete egy új élet elindításának a jézusi életúton. S amikor e ma keresztelőre készültem azon gondolkoztam, hogy milyen érzések lehetnek a gyermek szívében. Számára egy kissé furcsa, szokatlan ez a környezet. Talán nem is tudja, miből is áll a keresztelő. Hiszen túlságosan is kicsi ahhoz, hogy felfogja ennek a szertartásnak a lényegét. De ennél jobban tudjátok ti szülők és érzitek, hogy milyen nagy áldás a jó Istentől ezt a gyermeket a családba befogadni, őt nevelni, naponta, percenként rá figyelni. Hiszen a gyermek teszi a feleséget és a férjet igazán családdá, édesanyává és édesapává. Én meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sok imádság hangzott el az ajkatokról azért, hogy a ti kislányotok megszülessen, egészséges legyen. Bizonyára nagy várakozzál készültetek, hogy láthassátok, mert bár az orvostudomány sok mindent meg tud mutatni a magzatból, mégis teljesen más, amikor ti magatokhoz ölelitek, a karajaitokra emelitek. Vele együtt örvendtek, pihentek, akár még sírtok is. Számomra is egy élmény volt veletek beszélgetni, először a szülőkkel, majd a keresztszülőkkel, arról a csodáról, amit most megtapasztalunk ebben a gyermekben. Hiszen a dolgok nem csak úgy véletlenül történnek. Velünk és általunk történik meg a csoda. A ti szerelmetek hívta őt életre, s ragaszkodásotok tartja őt meg örömben hosszú évtizedeken keresztül.

Jézus keresztelési történetéből választottam mai beszédem alapgondolatát, mert úgy éreztem ennél szebb gondolatokat nem is találok a szentírásban, mint amit itt Máté, az evangélista nekünk itt leír. De hadd beszéljenek ezek a mondatok a maguk mélységében:

I.” „ Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből,” Jézus idején Keresztelő János a pusztába, a Jordán folyó mellé hívta a megtérésre, megváltozásra kész embereket. A víznek a Jordán folyóban bűntörlő erőt tulajdonítottak. Életmód változást, gondolkodásbeli és hitbeli változást idézett elő a keresztelés. Maga Jézus is részt vesz ebben a folyamatban. Először Keresztelő János nem is akarja megkeresztelni, mert amint mondja, nem méltó még a saruját sem megoldani.

Kedves Éva és Dénes! Ti is azért hoztátok el ma ide a lányotokat, mert nem a pogányság, nem az istentelenség, csak az ember által alkotott úton, hanem a kereszténység, ezen értékrend, és a jézusi úton akarjátok kislányotokat elindítani. Ezen az úton érdemes járni, mert ennek nem szakad vége még az elmúlással sem. Jézus is valami rendkívüli erőt merített ebből a keresztelésből. Az Istennel magával találkozott. És ez a találkozás látható és hallható is volt.

II.” És íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.”  Ebben a mondatban két fontos dolog található. Jézus látta a megnyílt mennyet. Van, ahol a szentírás fordítói égnek fordítják. De a menny nyílt meg. És ez nagyon fontos. A keresztelés lehetőséget, utat mutat a mennybe. S kérdezem tőletek a szülőktől, hogy ti ebben a gyermekben, Hannában, látjátok- e az Isten arcát? Élete által megnyílik- e az ég, a menny a ti számotokra. Mert Isten jeleket küld el nektek, minden nap, hogy megértésétek, felfogjátok, érezzétek, hogy milyen csodálatosan szép az emberi élet. Amikor ma megkereszteljük a ti kislányotokat, akkor a menny világa felé indítjuk el. S ti vagytok az ő számára azok a földre szállt angyalok, akik tudtok beszélni, mesélni Isten szépséges világáról. Egy gyermek világa annyira nyílik meg, amennyire ti tudjátok az ő lelkét fogékonnyá tenni a láthatatlanokra. A keresztelés egy nyitás az ő és a ti számotokra Isten és Jézus világa irányába. S most valóban megnyílik az ég, a menny, s a szülőkben, keresztszülőkben, nagyszülőkben, az angyalok nyernek elköteleződést élete irányába.

Jézus egy galambot látott. Isten lelkét vélte felfedezni. És a galamb rá szállt. Ma ez az isteni lélek is ebben a pár vízcseppben rá hull, rá száll, hogy őt megváltoztassa, formálja, az isteni világra előkészítse. Most még kevésbé fogja fel, de ti tudjátok és érzitek, mit jelent Istennel élni, dolgozni, küzdeni, érvényesülni.

III.” És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm.” Milyen csodálatos az ő számára, amikor elringatjátok, elaltatjátok, énekeltek neki. Mondókákat tanítotok, meséket olvastok, mellette vagytok. Ezek a dolgok, mind az ő lelkét táplálják. gazdagítják és feltöltik égi csodaszerrel. Rajtatok és veletek szólal meg Isten az ő számára, s az édesanyai és édesapai hang mindig a mennyből fog érkezni, ami megnyugtatja, bátorítja és bíztatja.

Mennyire örvendünk, amikor megszólít bennünket egy család. Bizonyára már ő is feszülten, fokozottan figyel az ő nevének említése alkalmával. Mert a nevünk hallatán, bársonyos, simogató, lelket melegítő érzések születnek meg az életünkben. De amikor az Isten halljuk magunkban, akkor még ennél is felemelőbb. Mert tudjuk, hogy fontosak vagyunk az ő számára. És Ilyenkor ráhangolódik az életünk. Őt hallgatjuk, benne bízunk.

Kedves szülők, keresztszülők, ünneplő testvéreim!

Egyszer gyermekek játszódtak az utcán. Egy- egy tükörrel a fényt kivetítették az épület oldalára. Megkérdezte egy arra járó nő, hogy mit csinálnak. És ők azt válaszolták, hogy kistestvérüknek, aki még nem jöhet le játszani a kinti, erős fényt vetítik be a szobájába.

A mi életünk is arra hívatott, hogy Istent, az ő fényét tovább sugározzuk, felerősítsük és elvigyük olyan helyekre, árnyékos, sötét helyekre, ahova nem hatol be természetesen a nap fénye. Én ma azért imádkozom, hogy ő így tudja Isten fényét tovább sugározni.

E mai kereszteléssel erre a hangra figyeljünk, Istenre hangolódjunk, útjain való járásra tanítsuk, a benne való bizalmat erősítsük! Ámen.