Ünnepi beszéd pünkösd első napja délelőttre, 2022. június 5.

Textus: Ap Csel 3, 37-39 „Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai férfiak?” Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Furfangos, kiismerhetetlen, és néha lelketlen világban élünk. Folyton azt halljuk, hogy mennyire fejlett az élet és sokoldalú, s bár az ember messzire eljut egy szempillantás alatt. Legyőzzük nagyon könnyen a távolságokat, mégis az ember- ember közötti távolság aligha lesz kevesebb. S nemcsak egymástól tartjuk a távolságot, hanem magától az Istentől is. Nemrég azon gondolkoztam, hogy miképpen lehet az isteni igazságot érvényesíteni, hangot adni a kisebb közösségünkben is. S rájöttem arra, hogy nehéz, nagyon nehéz még ma is Isten világát képviselni. Nemcsak itt a földön nem férünk el egymás mellett, hanem már a halál utáni életben is elsőbbséget szeretnének egyesek szerezni.

Szinte, már nyoma sincs az emberi alázatnak. S emberi büszkeségünk néha az egeket verdesi. Nemrég jöttem arra rá, hogy van, aki szeret cselezni. Szavak és álarcok mögé bújni, a saját érdekeit mindenkin keresztül érvényesíteni. Még attól sem riad vissza az ember, hogy ha már ő sáros, akkor másokat is belemártson, ködösítsen, akár félre beszéljen.

Ez a helyzet nem új keletű. Jézus keresztre feszítése után a tanítványok is félelemben éltek. Megértették, hogy még Jézust is el lehet némítani. Őt is meg lehet alázni, megkorbácsolni, elgáncsolni és végül keresztre feszíteni. Azonban volt egy időszak, amikor a tanítványok feldolgozták ezt a veszteséget. Rájöttek arra, hogy a sok tanítása Jézusnak nem múlhat el nyomtalanul. Találkoztak azzal a Jézussal, aki emlékekben, tanításokban mindörökre a szívükben maradt. És győzedelmeskedett bennünk az a felismerés, hogy ők többre vannak hívatva. Nem mást, hanem éppen saját magukat győzték le, a félelmeiket, kétségbeesésüket, megtorpanásukat. Viaskodtak magukkal, testükkel és lelkükkel és végül a jó, az igazság, a szeretet győzött. Ez következett be a tanítványok öntudatra ébredésének ünnepén, áldozócsütörtökön. Ekkor, egyszer- s mindenkorra megelégelték, hogy nem nyilvánulhatnak meg Jézusról, hogy nem beszélhetnek róla, hogy nem tudják felvállalt hívatásukat követni. És ezt a felismerést tett követte. Ez pedig pünkösdkor következik be. Amikor Isten szent lelke kiárad rájuk, és betölti az életüket. Amikor én még teológus voltam a lelkiismeret válfajait négy részre osztottuk: jó és rossz lelkiismeretre, szűk és tág lelkiismeretre. Lelkiismeretünk az Istennel van kapcsolatban. A rossz és a tág lelkiismeretbe minden belefér, akár az emberi gonoszság is. De a szűk és a jó lelkiismeret mérlegel. Döntést hoz. Meghallja az isteni belső szót. Hallgat a szentírásra. Magába fogadja az isteni lelket, és védi, oltalmazza, szót fogad ennek a léleknek.

 

 Füle Lajos – Pünkösd fényében versében írja

Pünkösd… Fényedben élek,

teremtő égi Lélek,

erőd gerjeszti lelkem,

Felfogni szent csodádat

nem tudhatom, de áldlak

megújult életemmel.

 

De hadd halljuk miképpen szólít meg Isten bennünket ezekkel a szentírási versekkel ezen az ünnepen:

I.” Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket,” Lukács evangélista itt két fontos dolgot fogalmaz meg. Az első a hallás, a másik a szíven találás. Az emberek hallásával nemcsak fizikailag lehet gond, hanem lelkileg is. Ezt pedig orvosolni kell. Aki már rég nem hallotta az Istent, az ő szavát hangzani az életében, annak tennie kell érte. A tanítványok életében is volt egy időszak, 40 nap, amikor a világ félelmétől nem voltak nyitottak a hallásra. Nem fogadták be azt a hangot. De pünkösdkor csoda történik. Isten égi, természeti jelekkel hozza tudomására a tanítványoknak és a Jeruzsálemben levőknek, hogy az ő szent lelke kiárad minden teremtett lélekre. Ez a hallás, és az isteni szóra való ráhangolódás valamit rendkívülit jelent a tanítványoknak. Hallani azt jelenti, hogy Isten szava megrezegteti az énemet, az igazság érzésemet, a voltomat, létezésemet, az elhívatottságomat. Hallani azt jelenti, hogy felfogom az életemben, hogy milyen szép és csodálatos ez az élet, és én mennyire a része lehetek ennek az isteni világnak. Hallani azt jelenti, hogy az isteni küldetés megrezegteti emberi énemet és kötelez, hív, szólít, küldetésem teljesítésére.

A szíven találás szintén egy nagyon szép szó és szimbólum. A szív az emberi élet motorja, és egyben az érzések középpontja. Amikor valaki a szívünkbe talál, akkor olyan dolgot éreztet meg velünk, amit még soha nem tapasztaltunk. S a tanítványok is ezt érezték és fogalmazták meg. A szentlélek kiáradása és Péter apostol beszéde mind hozzájárult a keresztény egyház megalakulásához. Az első keresztényeket megérintette Isten és az apostol beszéde. Azoknak a szavaknak hatása és súlya volt az életükben.

II.” Ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai férfiak?” A mai ember is néha tanácstalan. Bár szinte özönlik felénk a jobbnál- jobb tudósítás, miként maradhatunk, vagy lehetünk fiatalok, egészségesek, szépek, gazdagok, mégis kételyeink vannak a kapott információkkal. És ezek nemcsak a földi dolgokra vonatkoznak, hanem az égiekre is.

Mit tegyünk azért, hogy üdvösségre jussunk? Hogy Istenhez kerüljünk? Örökéletet nyerjünk? A vallásos ember számára ma is egy kérdés. És ezt a kérdést nehéz megválaszolni. Mert, ha csak emberek nyelvén beszélünk, akkor nem juthatunk be az öröklétbe. Szükséges nekünk újjá születnünk.

Számunkra is egy nehéz kérdés ma is, mit tegyünk Isten hajlékával, közösségi javainkkal, a temetőkkel, mint kegyeleti helyekkel. Elég- e, ha szűkösen gondozzuk, vagy egész lényünket oda kell, tegyük, még akkor is, ha egyeseknek nem tetszik az igyekvésünk. Ma újra bátran mondom, hogy Istennek kell inkább engedni, mintsem az embernek. Mert hosszútávon mindig is az isteni igazság győzedelmeskedik.

III.” Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Négy fontos gondolat van ebben a mondatban: megtérés, keresztelkedés, bűneink bocsánata és a szentlélek ajándéka. A megtérés, nem visszatérést jelent, hanem megváltozást. A mai embernek és változnia kell. Emberségben, jellemben, igazságban, nemzeti érzésben, vallásosságban. Ez a változás nem megy máról holnapra. Ezt a változást a szentlélek idézi elő. Ez a változás nem külső kényszerből, hanem belső indítatásból fog megtörténni. Azt tartja a néphit, hogy Szent Mónika, aki a IV. században élt, sokat imádkozott pogány férjéért, aki kicsapongó életet élt. Az állhatatosság és kitartás meghozta a gyümölcsét, mígnem 371- ben megkeresztelkedett és úgy halt meg a férje. Három gyermekük közül Ágoston is nagyon sok gondot okozott az édesanyjának, erről ír később a Vallomásában, mígnem belőle is Szent Ágoston lett és megtért. A megtérés nem egy villanásnyi idő, hanem egy folyamat, a helyes emberi élet felé.

Ma a legtöbb ember környezetünkben keresztény. De igazán nem a keresztelés tesz bennünket kereszténnyé, hanem a szó és a cselekedet, amit és ahogyan megélünk. Mert kereszténynek azt jelenti, hogy először mindig felnézek az Istenre, és utána saját magamra, családomra, közösségemre.

Mi unitáriusok talán nem is foglalkozunk eleget a bűn fogalmával. Néha annyira jónak tartjuk magunkat, hogy már semmire sem vagyunk jók. Bűnbocsánat csak akkor van, ha bűnbánat előzi meg. A nagyhetet más felekezetek, bűnbánati hétnek nevezik, és mi magunk is azért imádkoztunk egy héten keresztül, hogy közel kerüljünk az Istenhez. S ma az úrvacsoravétel alkalmával is azt akarjuk, hogy Isten megbocsássa tévedéseinket és magához fogadjon.

Az ajándék mindenki részéről jól esik nekünk. Mert ez által látjuk és tapasztaljuk irányunkban kifejtett szeretetünket. A szentlélek ajándéka azonban mindennél több. Ez nem földi javakkal, dicsérettel, hanem égiekkel tölt el. S aki bírja a szentlélek ajándékát, az magának az Istennek áldásait bírja. S akiben az Isten lakozik, az mindenre képes, tűrni, megbocsátani, elköteleződni.

IV.” Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Teremtésünk hajnalán egy ígéretet kapunk a jó Istentől. Ez az ígéret pedig kihat egész életünkre. Ez az ígéret tovább adódik az utánunk következő nemzedéknek.

Isten ígérete ma is az, hogy kész szent lelkét kiárasztani ránk. Isten nekünk adja önmagát, hogy bennünk éljen, létezzen, és áldás legyen.

A kérdés pedig az ma felénk, akarod- e, akarjuk- e, hogy közénk, hozzánk érkezzen az Isten? Készen állsz- e igazságai befogadására, azok felvállalására és hirdetésére? Meg tudod- e alázni magadat előtte, hogy ez által is nagyobb legyen az Ő dicsősége?

Ha igen, akkor segítesz szentlelkének munkájában. Munkatársa leszel az Istennek céljai elérésében. Elhívatásod segíti őt és minden igazhitű embert e világ változásában, az ünnep megszentelésében.

Kedves gyülekezet! Keresztény testvéreim!

Jöjjetek, és ma azért imádkozzunk, hogy töltse el életünket a szentlélek? Teljünk meg azzal a békével, amely szükséges családjaink, társadalmunk körében! Legyen Isten a mi vezérünk, gyógyítónk, imánk és vágyaink meghallgatója és teljesítője. Ebben legyen Isten a segítségünkre! Ámen.